Heves Megyei Hírlap, 1999. augusztus (10. évfolyam, 178-202. szám)
1999-08-14 / 189. szám
Otthonra leltek befogadták őket A hűséges házőrző egyben játszótárs is Napfényes nyári reggel. Új nap indul. A családtagok egy része már ébren van, a kisebbek még szundikálnak. Irány a fürdőszoba, majd a konyha, ahová friss kenyér és egy nyugodt reggeli illatai csábítanak. Otthon vagyunk. Ismerős arcok mosolyognak, s kívánnak jó reggelt. Béke van és biztonság. Otthonról elindulni és hazaérkezni jó. Legtöbbünknek természetes ez az állapot, de értékelni csak az tudja igazán, akinek nem volt mindig ebben az érzésben része. Ilyenek azok a gyerekvárosi gyerekek is, akik néhány évvel ezelőtt első fecskékként érkeztek Kerecsendre a lakásotthonba. Kiszakadni az intézetből A történet előzményeire bizonyára olvasóink is emlékeznek még. A faluban élők jelentős része tiltakozó akcióba kezdett a hír hallatán: az egyik frekventált helyen lévő házat eladták tulajdonosai, s ide a gyermek- városban nevelkedő intézeti gyermekek költöznek. Elkeseredett csatát vívtak a lakossági fórumon az ötlet megvalósítója, az intézmény igazgatója, illetve a kerecsendiek, akik féltek, hogy a szomszédos ingatlanok leértékelődnek, tartottak attól, hogy az ide költöző fiatalok idővel tovább növelik a helyi munkanélküliek táborát, pluszterheket róva az önkormányzatra. Ilyen hangulatban költözött ki a 12 gyermek, akik egy hétig ki sem mertek mozdulni a házból. Tudták: nem örülnek nekik, s erre fel is készítették őket. Mint ahogy arra is, hogy meg kell próbálni alkalmazkodni a körülményekhez és tiszteletben tartani mindent és mindenkit a faluban. Válogatott csapat A tizenkét tagú „válogatott” csapatba bekerült óvodáskorú fiúcska és érettségire készülő diák is. Hétköznap délelőtt előzetes bejelentés nélkül érkezünk a házhoz. A kapuban a négyéves Pétiké, a „család” legfiatalabb tagja fogad a kérdéssel: - Mit hoztál nekem? Kicsit szégyellem magam, hogy megfeledkeztem a jelképes ajándékról, de ígérem, ha legközelebb jövök, bepótolom. A konyhában reggelihez készülődnek néhányan. Kenyeret szelnek, paradicsomot darabolnak. Érkezésünk nem zökkenti ki őket a szokásos reggeli teendőkből. Ágyaznak, takarítanak, és én magamban irigykedve megjegyzem: bárcsak az én gyerekem is ilyen önálló lenne. Mónika barátságosan a tágas nappaliba vezet, hellyel kínál, és felszabadultan mesél magukról.- Ági néni perceken belül itt lesz, de addig is nyugodtan beszélgethetünk - mondja, és kérésünkre mindenkit bemutat. Elsorolja, ki hány éves, mivel foglalkozik. Van, aki Mátraházán kötelező szakmai gyakorlaton van, a legtöbbjük azonban itthon tölti a nyár utolsó heteit. Mint a szerencsésebb átlagcsaládokban, a kerecsendi gyerekotthonban is mindenkinek sikeAnnamarinak már lakása is van rült megszervezni a nyaralását. Ki Esztergomban, ki a Tisza- tónál töltött néhány emlékezetes napot. Annamária az idegen hangot hallva az emeletről sétál le, és mellénk ül. Míg a nevelő megérkezik, végigkalauzol a szobákon. Mindenütt rend, tisztaság és családias hangulat. Anna- mari végül a saját birodalmába is „bevezet”. A szekrényen barátja fotójára mutat: - Vele járok. Nagyon rendes, és a szülei is nagyon kedvesek. A testvére jó barátnőm.- Szeretnél férjhez menni? - kérdezem a szép mosolyú szőke lányt.- Egyelőre nem. Addig még biztosan eltelik pár év. Kikerültek az életbe Időközben Tubáné Mohácsi Ágnes, a gyerekek nevelője is megérkezik Egerből. Útközben nagy csokor mezei virágot szedett. Mielőtt beszélgetni kezdenénk, rutinosan végigsiklik a szeme a helyiségeken és a gyerekeken: - Reggeliztetek már? A szobák rendben vannak? A nyomaték kedvéért egy pillanatra mindenhová bekukkant, ő is bekapcsolódik a társalgásba.- Hogy mi a különbség az intézet és a családias otthon között? - ismétli meg kérdésemet. Fehér Jenő szakács szeretne lenni- Óriási. Bár az utóbbi években az intézetben is próbáltunk családiasabb légkört teremteni, össze sem lehet hasonlítani ezzel a megoldással. Ott legkevesebb harminc gyermek került egy csoportba. A hétköznapjaikat kénytelenek voltunk óráról órára beosztani, megszervezni. Egymást követték a foglalkozások, s bármennyire is igyekeztünk, egy kicsit mindig is a ka- tonásdihoz hasonlított az intézeti élet. Itt természetes módon nincsenek kötöttségek. Óvodába, iskolába, dolgozni járni kell, de a kötelességek után mindenki hazaér, és családtagként ki-ki saját maga szervezi és éli az életét. A reggelikészítésbe, a főzésbe, a takarításba mindenki bekapcsolódik, s a szabadidejét a kedve szerint alakíthatja. Négy felnőtt felügyelő hangolja össze a pedagógiai és a gyakorlati tennivalókat. Tudni kell ezekről a gyerekekről, hogy közülük többen kisebb fokban fogyatékosok, és többéves a lemaradásuk a korosztályukhoz képest. A Kovács testvérek (négyen élnek egy szobában) elmondhatatlan szociális körülmények közül kerültek hozzánk. Ebben a kis családias közösségben azonban hihetetlenül gyorsan fejlődnek és alkalmazkodnak. Egy-két év alatt 4-5 éves lemaradást hoztak be. Az én határozott véleményem, hogy minél előbb elfelejtik az intézetet, annál jobb esélyeik vannak a boldogulásra. Hogyan tovább? Megnyugtató végignézni a gondtalan, ápolt, vidám gyerekeken. A nagyobbak, akik már dolgoznak, azt is megízlelték, milyen a saját fizetésből megtakarított pénzen egy-egy dédelgetett álmot megvalósítani. Kerékpárt, hifi-tornyot vásároltak maguknak. A kisebbek a takarékoskodással még csak most kezdenek ismerkedni. Havonta 3000 forint zsebpénzzel gazdálkodnak, amit a nevelő tart számon. Az is biztató, hogy az önálló életkezdéshez is kapnak támogatást a gyermekvédelmi törvénynek köszönhetően. An- namarinak például már saját kétszobás lakása van és tisztességes összeg a takarékbetétkönyvében. Kérdőjelek azonban még így is maradtak. A nevelőnő szerint vannak nagyon nehezen behozható hátrányok. A fogyatékossággal együtt élő fiatal - kikerülve az állam gondozásából - nehezen boldogul, ha saját magáról vagy leendő családjáról kell majd gondoskodnia. Nem tudni, talál-e munkahelyet, képes-e beilleszkedni a „kinti világba”, amikor az átmeneti otthon biztonsága megszűnik. Az otthon nyújtotta védettséget hivatalosan 18 éves korukig élvezhetik. Ettől kezdve lehetőség van még 24 éves korig az úgynevezett utógondozói hálózat biztonságában maradni. A legtöbb fiatal él is ezzel. * S bár a fenti történet szereplői nem említették, a faluban élőktől tudom, hogy a kezdeti ellenszenv mára végképp megszűnt. Olyannyira, hogy a júliusi felhőszakadáskor ezek a gyerekek is ott álltak a szomszédos portákon, hogy mentsék a kerecsendiek értékeit. Barta Katalin Fotó: Gál Gábor Pétiké a „ család ” kedvence fotó: Gál Gábor Rabszolgasors: ismétlés A társadalom jelentős többsége ismét hozzáfér a Rabszolgasorshoz. Ez tulajdonképpen ma már nem egy különleges hír, tény. Hogy ez mennyire a rendszer pozitívuma, netán sajátossága, azt sem lehet igazán felmérni, mivel a népszerű sorozat már a krémpuding lágyságú diktatúra idején beverekedte magát a magyar nézők millióinak szívébe. Arra pedig, hogy a mély tudatalattiba lesüllyedt és a magyar néplélek meghatározó alapelemévé szilárdult emlékképek fölidézése milyen érzelmeket vált ki a felmelegített televíziós sorozat régi és új nézőiből, nehéz pontos választ találni. Tekintettel a brazil szappanoperákra vonatkozó ógörög mondásra - sosem léphetsz ugyanabba a teleregénybe kétszer -, ezúttal vélhetően nem kell tartani az érzelmek végletes elszabadulásától, attól, hogy gyűjtés indul a rabszolgaságban sínylődő főszereplő felszabadítására. Azóta persze mi is sokat nőttünk, nem hagyjuk magunkat megszédíteni. Különben is annyiféle gyűjtés fut manapság. Legutóbb például lehetett adakozni sérült gyermekek amerikai nemzetközi versenyre való utaztatására. A dolgok menete hamisítatlan hazai ízekkel telítve haladt rögös útján, mely úton milliók lopatnak el, versenyről, pláne nemzetköziről pedig szó sincsen. Remélhetőleg legalább a gyerekek igaziak voltak és jól érezték magukat, ha már a támogatók nem mondhatják el ugyanezt magukról. Az pedig, hogy milyen párhuzamot lehet vonni a most tárgyalt jövő évi hazai adórendszer és a rabszolgaság között, roppant kézenfekvő. Az utóbbit ugyanis - egyesek állítása szerint - már régen eltörölték, míg az adó maradt. Pontosabban az tudható, hogy némi hangulatjavító megmozdulásként nem lesz kamatadó, adóteher-mérséklésről viszont már szó sincs. Apropó, hangulatjavítás ide, rabszolgaság eltörlése oda, egy azért bizton állítható: a feketemunka azért ezután is marad. Kovács János Nyugalom Egy rendes magyar polgárt mivel lehet a nyugalmából kizökkenteni? Ha valaki az adórendszerhez babrálna, azzal bizonyosan. Ez nálunk tabu: hosszú évek tapasztalatai igazolják, amennyiben a politika az adókhoz nyúl, mindenkinek csak rosszabb lesz. (Furcsa módon többnyire még a költségvetésnek is). Fene tudja, ennek ellenére miért érzett eddig minden kormány minden esztendőben késztetést arra, hogy mégiscsak babráljon ott kicsit. No de ennek immár vége. A magyar miniszterelnök e heti rádiós interjújában kijelentette: 2000-nek a nyugalom évének kell lennie. Á természeti katasztrófák, az időjárás, a koszovói háború okozt£ nehézségek miatt ma nincs olyan ember, aki szívesen látna egy nagyarányú adó- és járulékreformot. A kormány ezért mást cselekszik, mint amit korábban elgondolt, s a reform végrehajtását 2001-re halasztja, feltéve, hogy akkor ezt a gazdaság állapota és az emberek hangulata lehetővé teszi. Mármost ami a polgári kormány korábbi elgondolásait, saját programját, s vezető ereje, a,Fidesz-Magyar Polgári Párt választási ígéreteit illeti, ilyeneket olvashattunk körülbelül egymásfél évvel ezelőtt: „...Elfogadható-e, hogy minden tisztességesen megtermelt 100 Ft-ból 60 Ft az állam zsebébe vándoroljon? (...) Egyszeri, nagyarányú jövedelemadó-csökkentést hajtunk végre. A kispénzűek így kevesebb terhet viselnek majd. A nagyadózóknak pedig nem éri meg elbújtatni jövedelmeiket. (... ) A több bevallott jövedelem összességében több adó- és járulékbevételt hoz. A növekvő bevétel lehetővé teszi, hogy a társadalombiztosítási járulék összegét négy év alatt lépésről lépésre csaknem a felére mérsékeljük. ” Egy nagyarányú adó- és tébéjárulék-csökkentéstől nyilván mindenki nagyon ideges lenne. Csak úgy csorogna a veríték a hátakon, s az országot sötétbe burkolná a cigarettafüst. Nem elég, hogy most volt teljes napfogyatkozás. Rénes Marcell HÍR(TELEN)KÉK... Mezőgazdasági látlelet készült az agrártermelők szolnoki nagygyűlésén. Cserbenhagyásos (le(gázolás miatt... * A polgári személynek adható legmagasabb kitüntetést, az Elnöki Szabadság Érdemérmet kapta meg feleségével együtt a volt elnök, Jimmy Carter. Boldog mosolya alapján ő lett Amerikában a - Fülig Jimmy... * Hölgyismerőse kérésére a vállalkozó élettárs meggyilkolására, illetve sósavval történő eltüntetésére készült egy budapesti rendőrtiszt. Szolgálunk és vétünk...! * Egyelőre nem bizonyított, hogy hamisítvány-e, avagy valódi Szabó Gábor szombathelyi polgármester nyelvvizsga-oklevele. Kérdezzék talán németül vagy oroszul... * A századik születésnapját ünneplő kókai Gödöllei Gábomé szerint a hosszú élet egyik titka a reggeli előtt elfogyasztott kupica pálinka, illetve az ebéd utáni fröccsözés, amit soha ki nem hagyna. Halálos vétek is lenne... (szilvás)
