Heves Megyei Hírlap, 1999. augusztus (10. évfolyam, 178-202. szám)
1999-08-12 / 187. szám
2. oldal 1999. augusztus 12., csütörtök Megyei Körkép Ki a téren, ki a tévé előtt figyelte a természeti jelenséget Vékony sarló maradt csak a Napból HEVES MEGYE - Az egri Dobó téren ezrek kísérték figyelemmel tegnap a napfogyatkozást. A jelenség idejére szinte valamennyi belvárosi üzlet bezárt. A megyeszékhely lakóin kívül sok ezer hazai és külföldi turista is itt csodálta meg a természeti jelenséget. A városban - ahol 97,2 százalékos volt a napfogyatkozás, 11.30-tól 14.15-ig gyönyörködhettek az emberek a különös látványban - a Hold legnagyobb terjedelemben 12 óra 53 perckor takarta el a Napot. Esti szürkület borult az utcákra, érezhetően lehűlt a levegő és feltámadt a szél. A Heves Megyei Rendőr-fő- kapitányság sajtóügyeletesének tájékoztatása szerint közrendet zavaró esemény nélkül telt el az esemény ideje. A napfogyatkozás nyomán nem alakult ki torEzt láttuk Hevesben lódás, sem forgalmi akadály a megye útjain, a jelenség befejezéséig közúti baleset sem történt a megye területén. * A természeti jelenséget megelőző órákban több egri olvasónk is panaszkodott amiatt, hogy lakásukban áramszünet van. Attól tartottak: aki azt tervezte, hogy a televízión keresztül követi figyelemmel az eseményeket, most hiába várja a napfogyatkozást. Az Északi magyarországi Áramszolgáltató (ÉMÁSZ) Rt. helyi kirendeltségének vezetőjétől, Szegi Jánostól ennek kapcsán megtudtuk: előre tervezett és bejelentett munkáról volt szó, amelyet egyébként egy alvállalkozó végzett. Ugyanakkor délelőtt fél 12-kor már mindenütt visz- szakapcsolták az áramot. Ugyanez - információink szerint - nem történt meg Ka- rácsondon, ahol sokfelé tényleg áramszünet volt a napfogyatkozás ideje alatt. * Ki-ki vérmérséklete szerint élte meg a tegnapi makrokozmikus jelenséget. Megkérdezett olvasóink többsége igazi élménynek érezte a napfogyatkozást annak ellenére, hogy térségünkben csupán részlegesen észlelhettük. Természetesen akadtak jó néhányan olyanok is, akik többre, másra számítottak. A Kékestetó'i Meteorológiai Állomáson is figyelemmel kísérték a történteket. Mészáros István meteorológus számolt be arról, hogy felszakadozott a felhőzet, így az időjárás nem húzta keresztül a napvadászok számításait. Az ország legmagasabb pontján egyébként a néhány perces fogyatkozás alatt mindössze 3 Celsius-fokot esett a hőmérséklet, a páratartalom viszont 15 százalékkal nó'tt. Csupán az idő rövidsége miatt nem indult meg a harmatképződés. A felhők mozgása, fejlődése lelassult, a színek pedig telítődtek, az ég kékje teljesebbé vált. A bekövetkezett változások hatására - akár az esti órákban - azonnal előbújtak a szúnyogok, a madarak pedig lecsendesedtek. Aki ebben az időszakban ebédelt, akár azzal is eldicsekedhetett, hogy életében egy alkalommal délben vacsorázott. * Hatvanban a ritka természeti jelenségre várakozva eleinte elnéptelenedtek az utcák. Az üzletek többsége bezárt, s ahogy közeledett a fénylő égitest itt észlelhető legteljesebb eltakarása, úgy gyérült a járműforgalom is. A városközpont félelmetes képet mutatott a szokatlan színekkel, furcsa árnyékokkal. A totális napfogyatkozás természetesen itt sem járt teljes elsötétedéssel. Az eget nem borították felhók, így az addigra az utcákon és a parkokban ösz- szegyűlt sokaság zavartalanul kémlelhette a jelenséget. Ezt követően sokan csalódásuknak adtak hangot, mondván: nem elég, hogy nem köszöntött a környékre déli éjszaka, még a sápadt alkony is csak rövid ide iß tartott. Ám azért amerre csak megfordultunk, még estefelé is ez volt a téma. *- Érezhetően megnőtt az igény a teljes napfogyatkozás sávjába tartó járataink iránt a szerdai Az égi jelenség hazacsalta Egerbe a Madeira szigetén élő Víg családot is . fotó: perl Márton Ilyen csak egyszer adódik az életben FOTÓ: PILISY ELEMÉR napon - mondotta a Hírlap kérdésére Völfinger Balázs, az egri autóbusz-pályaudvar állomásfőnöke. - A Szegedre tartó utasok számára kisegítő járatot is beállítottunk, a Kecske- mét-Eger között közlekedőket pedig a ceglédi pályaudvaron érte a teljes napfogyatkozás két és fél perce, már a hevesi megyeszékhelyre való visszaúton. Az ügyeletes állomásfőnök tájékoztatása szerint - a várakozással ellentétben - nem voltak tumultuózus jelenetek, az utasforgalom ugyanis eloszlott a megeló'ző napokon. Ezzel egy időben a kisegítő hálózatokon - különösen szerdán - jóval kevesebben közlekedtek a megszokottól. A MÁV egri állomásának pénztárában feltűnően kevesen váltottak jegyet tegnap - tudtuk meg a beosztott dolgozótól. Ennek vélhetően az az oka, hogy a legtöbben elővételben szerezték be a menetjegyet, illetőleg már a korábbi napokban elutaztak. Az itt dolgozók az elmúlt hét végén, valamint hétfőn és kedden tapasztaltak a megszokotthoz képest is nagyobb forgalmat. Mint megtudtuk, az utaslétszám megnövekedése ellenére a megyeszékhelyről nem kellett mentesítő szerelvényeket indítani. Új műszerekkel gyógyíthatnak a kórházban Alapítványtól jött a segítség A gyógyítómunka örömteli eseményéről számolt be lapunknak dr. Medgyesi János, az Albert Schweitzer Kórház gyermekosztályának főorvosa. HATVAN - Mint az egészségügyi szakember elmondta, a napokban olyan műszerekkel gazdagodhatott osztálya, amelyeknek segítségével könnyebbé válik kis betegeik kezelése és gyógyítása.- A Csecsemőkor Alapítványtól kaptunk egy OMRON típusú ultrahangos inhalátort - avat be a részletekbe a főorvos. - Ez tulajdonképpen egy párásító készülék, amelyben a vizet és a bele helyezett gyógyszereket ultrahang porlasztja olyan apró szemcsékre, hogy az könnyűszerrel behatol a kezelésre szoruló légútjaiba. Eljut a hörgőkbe, s ezáltal lehetővé teszi, hogy az orvosságok a szükséges helyen fejtsék ki hatásukat. A Braun infúziós pumpának főleg a csecsemőosztályon látjuk nagy hasznát. A fentieken kívül gazdagodtunk egy gyógyszerek tárolására alkalmas hűtőszekrénnyel is. Dr. Medgyesi János azt is elmondta, hogy a kapott műszereket a budapesti Szent László Kórházban rendezett ünnepségen Oldal Katalin fő- nővérhelyettessel együtt vehették át a Csecsemőkor Alapítvány főmunkatársától, Keller Mónikától. (d. cs.) „Behajtókhoz nem fordulhatok...” (Folytatás az 1. oldalról) A szerződésben a gazdasági munkaközösség október 30-i átadási határidőt vállalt. Mondani sem kell, hogy a súlyos szakmai hibák miatt szó sem lehetett arról, hogy az illetékes hatóság kiadja a lakhatási engedélyt. Per lett a dologból - idézi a történteket Szabó László. De ez így nagyon leegyszerűsített változata a kálváriájuknak. Mindenekelőtt társult a jogi procedúrával az a tény, hogy nem volt hol lakniuk. Pontosabban: a család három évet húzott le albérletben. Mostanra már saját erőből és kölcsönökből - úgy-ahogy - beköl- tözhetővé tették a házat. Igaz, gáz, meleg víz még nincs, vagyis nem a luxus életmód kifejezés lenne a legtalálóbb, ha jellemezni akarnánk mostani körülményeiket.- A két év alatt, amióta jogerőre emelkedett az ítélet, nem sok minden történt - mondja a kárvallott. - Ha csak azt nem soroljuk ide, hogy kiderült: akinek a nevén van a cég, az gyakorlatilag nincstelen. Az persze jogi szempontból teljesen lényegtelen, hogy az építkezés során végig az azonos nevű apjával tárgyaltam, neki fizettem és a valóságban ő volt a vállalkozó. A papír számít, s e szerint a fia jegyzi a céget, aki - hajói tudom - hajléktalan. Szabó László járt már az ügyben a rendőrségen is, de ott sem biztatták semmi jóval. Az a cselekmény, melyben büntető- feljelentést lehetne tenni és nem a polgári peres döntés végrehajtását várni, már túl van az elévülési időn. A pénz persze nagyon kellene Szabóéknak. A kamatokkal együtt elegendő lenne arra, hogy öt év késéssel ugyan, de elkészüljön tervezett otthonuk, s tartozásaikat is megadják. Erre most kevés az esély. Szabó úr szerint vannak, akik az ilyen problémákat könnyebben oldják meg. Eladják mondjuk a „kintlévőségüket" ötven százalékért, és többé nincs gondjuk.- Viszont én, törvénytisztelő emberként, behajtókhoz mégsem fordulhatok. * Szerettük volna megkérdezni a gmk-t jegyző vállalkozót, akit utolsó ismert címén nem tudtunk elérni. Nem találtuk meg az időközben Budapestre költözött apát sem, aki a tényleges munkákat végezte és irányította az építkezésen. (síké) „Síki-tó buli” a tóparton NOSZVAJ, SÍKFŐKÚT Családoknak kínál - közel a vakáció végéhez - vidám napot szombaton Bínó Attila szervező a tó partján. Akik tavaly részt vettek, mi több, nevet adtak a minden nyárra beígért, hagyományosnak szánt rendezvényen, tudják, hogy mire számíthatnak. A kisebbekre iszapbirkózás, kötélhúzás, csalihal-fo- gás, pizza- és tortaevőverseny vár, hajó- és repülő- gép-modelleket láthatnak, valamint nevezhetnek a táncversenyre. A felnőtteknek sörcumizást és Calippo- fogyasztást választhatnak. A program 11 órától estig tart. Ha esne az eső, egy héttel később rendezik meg a „Síki-tó bulit”. 1 Szóval a helyi biztonsági szolgálat főnöke...! Uralkodtam a vonásaimon.- Kevés embert ismerek itt - mondtam.- Ne játszd meg magad! Az öreg elnök testőre voltál, én és az öcsém együtt szolgáltunk az elit alakulatban, mint testőrök. Az öccsét említve kutatóan nézett az arcomba. Én meg vissza, mint aki nem is hallotta a dolgot.- És mit akarsz? Netán táncoljunk egy fordulót? - gúnyolódtam én is. De megfordultam, és indultam a folyosó felé. Ha Torben még ott van, látta a jelenetet.-Hová mégy? Erre gyere! - szólt utánam hangosan. De én csak intettem a fülemre - nem hallom! Olyan hangos itt a zene! Múlani kénytelen volt követni. A toalett ajtaja felé mentem. Onnan akkor lépett ki Torben. Úgy mentem el mellette, mintha sohasem láttam volna, de a szememmel intettem neki. Múlani mögöttem hangoskodott. Torben láthatta a fegyverét is. De csak vigyorgott, és elment. Már majdnem betoltam a toalett ajtaját, amikor utolért a fekete, és elkapta a karomat. A másik kezemmel betoltam az ajtót. Csak annyit akartam látni, hogy van-e valaki az előtérben. Nemere István: Szomszédom a Hát sajnos, voltak néhányan, vékony helyi fiúk, öltönyben, de már kibontott nyakkendőkkel, lihegve a melegtől.- A csöndben jobban lehet beszélgetni - mondtam, és bejöttem. Múlani követett. A fiúkhoz fordultam: - Hé, fiúk, nem akartok kimenni...? Valami lehetett az arcomon, ami arra késztette őket, hogy sebesen hagyják el a helyiséget. Múlani még mindig ott állt szorosan mellettem, és a fülembe lihegett:- Az öcsém azt mondta tegnapelőtt, hogy felismert téged a városban! Aztán eltűnt!- Hát keresd meg őt. Én oldjam meg a családi ügyeidet? - kérdeztem hányaveti módon, hogy felbőszítsem. Sikerült is. Felemelte a pisztolyt tartó kezét, hogy lesújtson a fejemre. Akkor rúgtam ki. Éábam illetékes helyen találta el, pontosan az ágyékánál, ahol férfiember érzékeny szokott lenni. Elkaptam a csuklóját, és a gyomrába is kapott egyet. halál (28. rész) Kinyílt a toalett ajtaja. Torben éppen jókor érkezett. Méretes öklével hátulról vágott egy nagyot Múlani fejére, és már ott sem volt. Tudtam, kint áll az ajtó előtt, és valamire hivatkozva pár percig nem enged be senkit. Az áléit pasastól elvettem a fegyverét. Nemrégen az öccse is így járt, bár az nem élte túl a találkozást. Múlani még élt, csak kicsit kábultan. Lelocsoltam az ar- cát-mellét a lapos üveg tartalmának maradékával, a szájába is erőltettem belőle. Aztán belöktem az egyik vécébe, és jó erősen rácsaptam az ajtót. Ha megtalálják a barátai, azt hiszik, leitta magát és elesett. Torben odakünn szótlanul csatlakozott.- Kösz, kisöreg - mondtam neki. Amennyire tőlem tellett, igen barátságosan. Odakünn állt a bál. Kiringa többször is nekifutott a tömegnek, valakit keresett. Dübörgött a zene. Zagubic valamit kérdezett egy feketétől, és jött a folyosó felé. Eric, Will és Paul - a ráállított csapat - is errefelé húzódott. Rolandot távolabb láttam, ők Mitrovicot vigyázták. A Zagubicot őrző két katona valahol a táncparkett másik végén lehetett, de civil őre - nyilván Múlani embere - nem maradt el tőle. A toalettre igyekeztek. Zagubic fekete hajú, eléggé durva arcú, de élénk tekintetű fiatal férfi volt, még nem lehetett harminc. Zöld öltönyt viselt, de már nyakkendő nélkül, kigombolt inggel. Vörös volt az arca, sokat ihatott, és a sok mozgás sem tett jót neki. Úgy lihegett, akár egy fújtató. Nem csodálkoztam, hogy Ericnek és Paulnak is éppen akkor kellett vécére menniük. Will ellenben megtorpant mellettem. Zagubic elment mellettünk. Fekete kísérője követte. Összenéztünk Will-lel, most én maradtam az őr. Amikor mindenkit elnyelt a ma este már sokat látott toalett, kényelmesen odaálltak az ajtó elé. Egy fiatal európainak azt mondtam:- Várjon, uram, odabent eltörött egy csap, javítják. Csak úgy spriccel a víz mindenfelé. Bentről csakugyan lehetett valamiféle zajokat hallani. Tompa puffanásokat például. A fickó megértőén vigyorgott. (Folytatjuk) ;“l
