Heves Megyei Hírlap, 1999. július (10. évfolyam, 151-177. szám)
1999-07-17 / 165. szám
Politika - ellenséges viszonyok között Homa János az egy évről, a médiáról és a képviselői munkáról- Túljutva a választási ciklus negyedén, milyen évet tudhat maga mögött képviselőként? Azt kapta, amire számított, vagy érték meglepetések a politikai életben?- Úgy érzem, nagyon komoly erőfeszítéseket tettem annak érdekében, hogy megfeleljek az általam kitűzött céloknak, azaz: eredményesen kívántam részt venni a törvényhozói munkában, igyekeztem teljesíteni a választópolgárok elvárásait - mindezt úgy, hogy az általam fontosnak tartott emberi értékek ne csorbuljanak.-A parlamenti munka egyfajta értékmérője az a kimutatás, amely az eltelt egy év szavazásait összesíti. Itt igencsak előkelő' helyen áll: Homa János nevét hatodikként említik 1205 szavazással, ami 98 százalékos teljesítményt jelent. Figyelemre méltó, hogy az első' 30 helyen csak fideszes politikus nevét lehet olvasni. Ön szerint mi ennek a magyarázata?- Eszerint a fideszes képviselők komolyabban veszik a parlamenti munkát, mint a többiek... Más magyarázatot erre nem tudok mondani.- Akkor másként kérdezem: összefügg-e ez a mutató a parlamenti erőviszonyok rendkívüli kiélezettségével, azzal, hogy a kormányzati oldalon minden szavazatra szükség van?- Valószínűleg ennek is szerepe van benne... Ezek szerint viszont azok a megjegyzések, amelyek az MSZP-sek részéről a parlamenti részvétellel kapcsolatban elhangoznak, úgy tűnik, mégsem helytállóak, hiszen mást mutatnak a számok, mint amit ók mondanak. Itt is kiderül, hogy ki beszél a levegőbe, és ki képvisel igaz ügyeket. Nemrég olvastam az egyik lapban egy levelet, amelyet az egyik szocialista képviselő' fogalmazott meg. Ebben azt írja, hogy jó lenne, ha a képviselők eljárnának a Parlamentbe. Nos, például ezen illető nevét sem látom a legtöbb szavazáson részt vett képviselők között.- Nehezíti-e a parlamenti munkáját az, hogy Eger város fideszes országgyűlési képviselőjeként egy baloldali városvezetéssel kell együttműködnie?- Én elsősorban a saját dolgaimra koncentrálok. Amit képviselőként meg lehet tenni a városért, megpróbálom megtenni - függetlenül a városvezetés politikai orientáltságától, attól, hogy hogyan képzeli el a település ügyeit, vagy hogy milyen véleményen van egy-egy konkrét dologban. A Parlament millenniumi albizottságának elnökeként a millenniumi pályázatokon a város - s azon belül is elsősorban a civil szervezetek, az egyházak, s a magánszféra - számára jelentős mértékű támogatásokat sikerült szerezni. Anélkül, hogy belemennénk a részletekbe, műemlékvédelemre - így többek között az egri vár, a Buttler-ház, a Líceum vagy a Minorita-templom felújítására - több mint 100 millió forintot különítettünk el egy esztendő alatt. A felsoroltakon kívül más szférát is említhetnék, így a sportét vagy az oktatásét is, ahová szintén jelentős összegeket sikerült „behozni”.- Külön hozadékot is jelentett tehát a városnak, a megyének az, hogy a millenniumi albizottság elnöke egri képviselői?-Nem itt látom én a szerepemet. Inkább abban, hogy egy lenségesen, rosszindulatúan közelítették meg a sajtó munkatársai. Úgy éreztem, szükség volt arra a „jajkiáltásra”, ami elhangzott ezen a kongresszuson. Szükség volt arra, hogy felhívjuk a figyelmet: egy Homa János: Sokkal több megértésre volna szükség F.: GÁL fontos információs helyzetbe kerültem. Tudom, milyen feltételekkel, milyen pályázatok futnak éppen, kik vehetnek ezekben részt, s ha valamelyik lehetséges érintettnek nem voltak információi minderről, magam agitáltam a pályázaton való részvétele érdekében. Nem a döntési szakaszban látom tehát a millenniumi albizottsági elnöki tisztség előnyeit, hanem ott, hogy sikerült a választókerületemből, de a megyéből, sőt az ország más pontjairól hozzám fordulóknak segíteni. Nyilván voltam annyira lokál- patrióta, hogy elsősorban a megyére, illetve a választókerületemre koncentráltam ebben a dologban. Ha persze valaki érvénytelen pályázatot ad be, ott nincs apelláta, nem lehet azt érvényesnek tekinteni és arra pénzt adni.- Az Ön nevét elsősorban a sajtóból ismerhette meg a nagyközönség. Éppen ezért sokakat meglepett az, ahogy a honi sajtóviszonyokról nyilatkozott a közelmúltban. Milyen eredményt várt ettől a meglehetősen radikális fellépéstől? Utólag visszatekintve nem látja-e úgy, hogy másfajta hangütéssel esetleg több eredményt érhetett volna el, miközben saját személyét sem teszi ki azoknak a támadásoknak, amelyekkel ilyenformán kénytelen volt szembesülni?- Amikor a Fidesz kongresz- szusán a sajtóról beszéltem, természetesen tisztában voltam azzal, hogy nem könnyű a helyzetem. Közel 20 évig dolgoztam a sajtóban, tehát jómagam belülről láttam mindazt, ami ott történt a rendszerváltást megelőzően és azt követően is. Tény, nagyon sok jó szándékú emberrel találkoztam ez idő alatt, ugyanakkor roppant nehéz volt elviselni, hogy azokat az erőfeszítéseket, amelyeket ez a kormány tett az ország érdekében, nem objektiven, nem a jó szándéktól vezérelve, hanem az esetek nem kis részében elrendkívül nehéz helyzetben működő kormánynak sokkal több együttérzést kellene kapnia a sajtótól. Ha elővesszük az írásaimat, én magam is sokszor keményen fogalmaztam az elmúlt években, akár a ’89 előtti, akár az azt követő időszakot nézzük. Ez a felszólalás így valahol önkritika is volt a részemről... Meggyőződésem viszont, hogy a rendszerváltást követő politikai vonal rossz irányt vehet ilyen ellenséges viszonyok között. Sokkal több megértésre, sokkal pozitívabb hozzáállásra volna szükség, mint amennyit kapott ez a kurzus, ez az első évét maga mögött tudó kormány.- Csakhogy van már egy rossz, ám annál emlékezetesebb példa a közelmúltból előttünk: az Antall-kormány és a sajtó közti viszony. Nem érzi- e utólag úgy - látva a reakciókat -, hogy az Ön által választott úttal visszahozza ezeket a „háborús állapotokat”, amelyek ráadásul a jelek szerint sem az Orbán-kormánynak, sem pedig Önnek nem válnak hasznára?- A kettő között lehet párhuzamot keresni, de nem érdemes. Mindannak ugyanis, amit én ebben a beszédemben elmondtam, nagyon sok valóság- tartalma volt. Mint a már megszűnt másik megyei lap egykori kiadója, nagyon jól tudom, hogy milyen nehéz egy kis megyében két napilapot kiadni. Viszont azt is be kell látni: ott, ahol két megyei lap van, sokkal nagyobb az esélye annak, hogy a demokrácia szabályai szerint működnek a dolgok, mint ahol csak egy újság van. A többpártrendszer igényli a több megyei orgánumot, a többféle megszólalási lehetőséget. Hiszen csak a folyamatosan jelen lévő információkkal, kritikákkal lehet helyére tenni a dolgokat - én legalábbis így gondolom, és mindenféle rossz szándék nélkül mondom ezt. Ezt pedig nem a másik lap elleni támadásként kell értékelni... A demokrácia szabályai szerint csak akkor működhet kétféle politikai gondolkodás, ha mindkettőnek van nyilvánossági fóruma. Ha viszont csak egy lap van, mondja meg nekem valaki, mi kényszeríti azt az újságot arra, hogy ugyanúgy, ‘a legmesz- szebbmenőkig megfeleljen a liberális, a szociálliberális vagy a szociáldemokrata elvárásoknak, mint a konzervatív, a szabadelvű vagy a kereszténydemokrata oldalnak? Mi kényszeríti arra, hogy ugyanúgy helyt adjon a különböző gondolkodásmódoknak, nézeteknek? Ezt elvárni, úgy érzem, képtelenség...- Ez viszont szakmai kérdés: egy újságírónak illik tudni a különbséget a tényközlés és a véleményközlés között. Ráadásul két lap egymás melletti fenntartása egy olyan adottságokkal rendelkező megyében, mint a miénk, elég kétségesnek tűnik...-Teljesen egyetértek, csakhogy a gyakorlat nem erről szól. Ha visszanézünk bizonyos cikkeket, akkor nyilvánvalóan kiderül, hogy a személyeskedésig is elmegy az egyik oldal gyalázása, míg a másik oldalon ez a hangütés egyáltalán nem jelenik meg. Félreértés ne essék, nem azt várom, hogy a másik oldalt is kezdjék el gyalázni, hanem csupán azt, hogy az emberiesség, a tisztesség határai között történjen a kormánykoalíció kritizálása, és ne menjen el a személyeskedésig vagy azon túl is ez a hang. Egy lap esetében nyilvánvalóan nem lehet mindkét oldal elvárásainak megfelelni egyszerre - legfeljebb hosszú távon. Én azonban - nem egy megyében - olyan tendenciákat érzékeltem, hogy az egyedül lévő lapok mintha nem vennék figyelembe azt: mindkét oldallal egyszerre kellene tárgyilagosan bánnia.-A kormányzat egyik legtöbb vitát kiváltó lépése a parlamenti ülésrend megváltoztatása volt. Olyannyira, hogy a heti ülésekről a háromhetes ciklusra való áttérés még a koalíción belül is feszültséget okozott: a kisgazdák nyíltan bírálják az új metódust. Az Ön tapasztalatai szerint mennyire vált be ez a rendszer?-A háromhetes ülésezésnek is megvannak a maga előnyei, hiszen sokkal több idő jut a bizottsági munkára, a törvények előkészítésére. Ez azért fontos, mert igazából a bizottsági üléseken dől el, hogy mennyire alapos, mennyire sokszínű véleményt tükröz egy-egy törvényjavaslat, mennyire képezi le a társadalom akaratát. Sokkal több idő jut így ezek megvitatására, mint jutott, amikor hetente ülésezett a Parlament. A korábbi gyakorlat szerint a bizottsági munka miatt gyakran ott kellett hagyni a parlamenti ülést. Ebből a szempontból lényegesen szervezettebben lehet a programjainkat alakítani, beleértve az egyhetes helyi munkára szánt időszakot is. így a képviselő - miközben a hetes plenáris ülésekbe szintén be tud kapcsolódni - a bizottsági munkákban is aktívan, komolyan részt tud venni, s nem kell onnan felállnia azzal, hogy már nagyon várják a másik teremben. Kühne Gábor Csillagok és esernyők /7 kettő a valóságban szinte soha nem találkozik. Ha ugyanis HL/az. ég csillagos, akkor nem lesz eső, következésképp esernyőre sincs szükség. Ha viszont esik, akkor meg nincs csillag... A Színpad persze más. Ott esernyő és csillag megfér együtt - persze, kivételek akadnak. Itt vannak példának okáért a Nyári Játékok, melynek idei történései ékesen bizonyítják, itt sem felhőtlen a csillag-esernyő viszony. A nézőközönség ezen a nyáron ugyanis az Egri Csillagok helyett egy hamisítatlanul magyar paraplét, a Szent Péter esernyőjét kapta. Nem lenne ebből semmi baj, a műsorváltozás a színház privilégiuma. Csakhogy ezúttal az egri néző kicsit becsapva érezte magát. A januárban megjelent díszes-ékes programfüzet szerint az idén a Csíksomlyói passió bemutatója mellett műsoron marad az Egri Csillagok is. Vagyis végre megérjük, hogy a nézőnek még nyáron is lesz választási lehetősége. Aztán - ha már az időjárással kezdtük, maradjunk is annál - jön a derült égből a villámcsapás. Egy Mikszáth-regény kerül színpadra. Mikszáth írói nyelvezete csodálatos. Témái örök érvényűek. Csakhogy akad egy kis baj: a regényt ívelő cselekmény, konfliktushelyzet és zene hiányában lehetetlen nyáron, szabadtéren bemutatni. Abban a városban, ahol a közönség negyven százaléka ilyenkor külföldi, és egy szót sem ért magyarul. Abban a közegben, amikor mindenki szórakozni akar, nem okulni. Még ez sem lenne baj. Erre telt, ezt kapjuk. Csakhogy a háttérben ott munkált a „csináljuk meg”, „puccsoljuk meg” szándék. Amikor önkormányzati és más szinteken is váltások nehezítik a programszervezést, amikor május elején még összehangolatlan az egri nyár, csak azt tudják, mit és kit nem akarnak. Bemutató mégis lett. Nem vendégdarab, nem felújítás, hanem egy félig-meddig adoptált nyári játék. Kaptunk is, meg nem is. A színház vezetése a városi és szponzori érdekek között lavírozva mindenkinek eleget akart egy kicsit tenni. Sem a közönségnek, sem a tulajdonosoknak, sem a fenntartóknak nem akart csalódást okozni. Végül aztán mindenki csalódott. Persze, ez nem a színház, s főként nem a színészek dolga. Sokan mozgatták az érdek-ellenérdek szálakat, míg végre a darab színpadra került. A közönség most sem láthatott a színfalak mögé. Csak azon kevesek, akik szenvedői vagy érdekeltjei voltak a történéseknek, tudhatják így utólag: nem jó dolog az, ha nem színház csinál színházat. J Tabár ma e műfajt elég sokan gyakorolják: fenntartók, poli- IflL tikusok, bizottságok. Az eredmény ismert. Talán jó lenne e műfajt visszaadni azoknak, akik értik. Színészkedni, komédiázni így is marad elég lehetőség. Túl sok is... Szuromi Rita Biztos, ami biztosító? A mi azt illeti - túl az árvíz által sújtottak tragédiáján, valamint kilátástalanságba hajló elkeseredésén -, „jó kis” zavart okozott az évszázada nem tapasztalt időjárás az országban. Már az év korábbi szakaszaiban érkező első csapásokat követően is születtek érdekes nyilatkozatok. Például arról, hogy mi, magyarok, karakán katasztrófatűrő és -elhárító képességekkel rendelkezünk. Bizonyára akadtak, akik ki is húzták magukat, hallván a fentieket, és valami olyasmit gondolták: „Ide nekem az oroszlánt is! A leg vadabbat”. Aztán hopp! Itt termett nyakunkon az ítéletidő, bebizonyítva, hogy az elemeknek nem szokása meghunyászkodni bátor kijelentések hallatán, hangozzanak el azok bármilyen „magas polcon” ülő potentát szájából is. Nincs szükség annak ecsetelésére, mekkora a baj. Különösen nem hiányzik a kommentár az országnak ezen a részén, ahol magasan a legnagyobb a kár. Ebben a szituációban minden ember és szervezet akkor tisztességes, ha erejéhez mérten segít. Felszólítás és odamutogatás nélkül. Önnön elhatározásra. Szóval így állna a helyzet, ha régi rossz szokásunknak megfelelően nem születnének újfent okos odamondogatások. Mondjuk a biztosítótársaságoknak. N em lenne jobb meghagyni nekik is az önkéntes döntésen alapuló, kötelmeiken túlmutató karitatív cselekvés sanszát? Sike Sándor HÍR(TELEN)KÉK... Cicciolina újraindítja Olaszországban a Szerelem Pártot, itthon pedig felajánlotta szolgálatait a Fidesznek. Csak úgy, szerelemből... * Az augusztusi teljes napfogyatkozásnak állítanak emléket azzal a kétezer lej címletű papírpénzzel, amelyet a Román Nemzeti Bank ad ki. S csak védőszemüveggel nézhető.... * Üzleti terveinek megvalósításához új mozgásteret keres a Mól. De ugye, nem az árskálán felfelé...! * Rendszeresen közösen adnak vért az egyik soproni kiskocsma törzsvendégei. Szesztestvéri vérszerződés alapján... * A nyugdíjas dortmundi építészmérnök, Karlemst Wiegand feltalálta a parányi chippel működő éneklő óvszert, amely aktus közben - többek között - a Nászindulót, illetve a Szeress gyengéden című Elvis Presley-számot játssza. Kudarc esetén pedig a Sors-szimfóniát... (szilvás)
