Heves Megyei Hírlap, 1999. július (10. évfolyam, 151-177. szám)

1999-07-10 / 159. szám

1999. július 10., szombat Magyarország és a tökéletesen működő Unió Beszélgetés Paul Poudade-del, a Francia Köztársaság magyarországi nagykövetével Paul Poudade úr természetesen vérbeli diplomata. Amikor a Francia Köztársaság hazánkba akk­reditált nagyköveteként - az Európa-napok alkalmával - Hatvanban járt, dicsérte a vendéglá­tókat, a szervezést, s lehetőséget biztosított a sajtóval való találkozásra is. Készségesen tűrte, hogy a kamerák kereszttüzében és a lámpák okozta forróságban Bán Jánossal, a városi televízió főszerkesztőjével felváltva ostromoljuk kérdéseinkkel. Egyetlen felvetés elől sem tért ki,' megnyi­latkozásai - amint az például a két ország történelmi kapcsolatainak alakulását taglaló kérdé­sekre adott válaszaiból is kitűnik - igazi politikusi kvalitásokról tesznek tanúbizonyságot. A nagykövet két esztendeje tel­jesít szolgálatot Magyarorszá­gon. Korábban a párizsi Eu- rópa-igazgatóság kontinentális EU-igazgatója volt. Életében először 1993-ban - szomorú apropó kapcsán - kereste fel hazánkat: Antall József minisz­terelnök temetésén vett részt.- Nagykövet Úr! Miként látja Magyarország esélyeit az Unióhoz történő csatlakozást illetően?-Nemcsak az én vélemé­nyem, hanem általános megíté­lés szerint is jónak. Pillanatnyi­lag az önök hazája a legfelké­szültebb a csatlakozásra váró országok sorában.- ...De azért akadnak még tennivalóink... ?-Mind a közvélemény tájé­koztatását, mind pedig a Parla­ment informálását illetően meg­történtek a legfontosabb lépé­sek. A csatlakozási folyamat­ban már nyolc fejezetet lezár­tak, s a finn. majd a portugál el­nökség idején új fejezetek megnyitására is sor kerül.-Glattfelder Béla, az Or­szággyűlés integrációs bizott­ságának alelnöke Hatvanban tett látogatása során kijelen­tette: hazánk 2002-ben szinte teljes bizonyossággal tagja lesz az Uniónak!-Magyarországon jól műkö­dik a demokrácia, a gazdaság pedig 70 százalékban privati­zált. Az Önök miniszterelnöke. Orbán űr azonban 2002-ről szólva nem a csatlakozás konk­rét dátumáról beszélt, hanem arról, hogy ekkorra Magyaror­szág készen áll a belépésre. De szükségtelen is az időpontokról beszélni; akadnak még megol­dásra váró kérdések az Unión belül is. Magyarország nem léphet olyan közösségbe, amely nem működik tökéletesen. Ami biztos: hazájuk az új évezred elején csatlakozni fog.- Ön milyen tanácsokkal segítene, hogy minél jobban megfeleljünk a feltételeknek?- Nagykövetként tartózko­dom attól, hogy tanácsokat osz­togassak. Folytatni kell, amit eddig, hogy hazájuk minél nyi­tottabb legyen az EU felé. Pél­dául fiataljaink rengeteget ta­nulhatnak egymástól. A közel­múltban ezer magyar diák járt Párizsban, s ezt a kezdeménye­zést érdemes kibővíteni.- Az Unió ellenzői attól tar­tanak, csatlakozásunkkal sé­rülhet a nemzeti identitás...-Tény, hogy bizonyos szu­verenitást át kell adni az Unió­nak, de hogy mekkorát, azt a belépő dönti el. Ugyanakkor minden nemzetnek meg kell őriznie, sőt fejlesztenie kell sa­ját identitását. Az Európai Unió ereje ehhez a kis országokat is hozzásegíti, miközben a tagok jobban megismerik egymást.- Köztudott, hogy törté­nelme során Magyarország többnyire német orientáltságú volt. Hazánkat nem fűzték ennyire szoros szálak az Önök országához; mi több, voltak időszakok, amikor a két állam kapcsolata a mélypontra ke­rült. Ön, mint a külképviselet vezetője, mit tehet annak érde­kében, hogy hazájában reális kép alakuljon ki rólunk?-Országaink viszonyában számos kedvező periódussal is találkozunk. Ugyanakkor tény, hogy Trianon és az. itteni rend­szerváltás között nehézkes volt a kapcsolat. Azóta azonban - ahogy államfőink találkozói is jelzik - ismét jó a légkör, nem­csak a politikában, hanem az üzlet terén is. Magyarország gazdasági partnereinek sorában - Németország és az USA után - Franciaország a harmadik he­lyen áll. Ami pedig az összeu­rópai politikát illeti, a né­met-francia viszony normalizá­lódása jelentette az Unió kezde­tét, s az azóta is tartó szoros kapcsolat képezi az európai béke alapját. Magyarország le­gyen a barátja Németországnak és Franciaországnak egyaránt. Ami pedig az image formálását illeti: az Önök népe '56-ban jó hírnevet vívott ki magának, ami tovább erősödött a békés rend­szerváltással, az azt követő si­kerekkel is. Fontos továbbá, hogy államuk rendesen fizeti adósságait. Mindezek együtte­sen jelentik a legjobb „reklá­mot” Magyarország számára. — Köszönöm az interjút. Tari Ottó A nagykövet dicsérte a házigazdát fotó: t o A jó tanuló felel: eminensként az EU-katedra előtt? Az Európai Unió mellett működő magyar képviselet Brüsszel árnyas kertvárosi villanegyedében található. Az iroda, amely a tavalyi NATO-csatlakozásig a magyar NATO-képviselettel társbérletben osztozott a rezidencián, a hazai uniós tárgyalá­sok diplomáciai frontvonalát adja. Dr. Juhász Endre, a magyar küldöttség munkáját vezető állandó nagykövet szerint az itt­hon megfogalmazott 2002-es magyar csatlakozási időpont in­kább egyfajta fölkészülési dátumnak, munkahipotézisnek te­kinthető, amikorra a magyar fél azt szeretné elérni, hogy a kü­lönböző feltételeket teljesítve készen álljon az uniós belépésre. Az integráció ettől későbbi időpontban is elképzelhető, s függ az Unió belső pénzügyi és intézményi reformjától is. Az Európai Unió már most is a legfontosabb partnerünk. A ti­zenötök országaival kapcsola­tos, ide irányul a teljes magyar kereskedelmi forgalom jóval több mint fele (a kivitel 75, az import 63 százaléka). Az 1991- es társulási szerződés megszü­letése után ’94-ben nyújtotok be a felvételi kérelmet és tavaly kezdődhettek meg az Unióval a gyakorlati csatlakozási tárgya­lások. Az EU előszobájában vagyunk, s azt szeretnénk, ha mielőbb beléphetnénk a sza­lonba, saját jogon, mielőtt még teljesen ránk nem melegszik a kabát a hosszú várakozásban. Melegünk persze így is lesz, a 31 fejezetbe sorolt mintegy 80 ezer oldalt kitevő közösségi joganyag átvétele, adaptálása izzasztó pillanatokat fog még okozni csatlakozásra váró or­szágok, így hazánk számára is. A munka nehézségei ellenére a tárgyalások jó ütemben, idő­arányosan haladnak - véleke­dik a magyar EU-nagykövet. Dr. Juhász Endre szerint arra itthon mindenképpen fel kell készülnünk, hogy a belépés, a jogharmonizáció gyökeresen átalakítja majd a hazai szociá­lis és jogrendszert. A szakem­ber egyébként az egyeztetés alapján négy fő csoportba osztja a követelményeket: van­nak olyanok, amelyeknek már most megfelelünk, léteznek még nem teljesített, de a csatla­kozás időpontjáig megvalósít­hatóak, és persze van néhány, melyek esetében meghatározott időre átmeneti felmentést - szakszóval derogációt - kérünk az uniós szabályozás alól. A negyedik kategóriába pedig az úgynevezett nemzeti, magyar sajátosságok tartoznak. A hazai tárgyalási stratégia viszonylag sok derogációs kérelemmel „dolgozik”. Az egyes témakö­rök szerinti egy éve folyó föl- térképezés most, június végén fontos szakaszához érkezett. A nagykövet egyébként az első körbe sorolt, a teljes uniós kon- formitást élvező részek arányát viszonylag alacsonynak tartja. Mint utalt rá: az elmúlt évti­zedben a hazai felkészülés lehe­tett volna eredményesebb, ha­tékonyabb. Am a hazai felké­szülés - szerinte - még így is a legjobb a csatlakozásra váró or­szágok közül. A relatív helyze­tünk jó, az abszolút helyzetünk kevésbé - fogalmazott. A nagykövet elmondta, hogy a 30 tárgyalási fejezetből 15-öt már megnyitottak, július elejéig pedig az újakkal együtt immár 21 fejezetet adtak át megtár­gyalásra, s november végéig a többi hiányzó témakörben is benyújtjuk álláspontunkat az EU-nak. Eddig inkább a köny- nyebb kérdéskörökről folytak a tárgyalások - például: tudo­mány és kutatás, oktatás és képzés, halászat, iparpolitika -, igaz, viszonylag sikerrel. A rá­zósabb témák - mezőgazdaság, környezetvédelem, közlekedés - még csak most következnek. A nehézség mindig ott jön elő, ahol erősen integrált kö­zösségi politika van. A megtár­gyalt és az ideiglenesen már le­zárt mintegy hét fejezet mellett akadnak olyan nyitott kérdések is, mint a hazai kulturális és audiovizuális politika fejezete, amely esetében elkerülhetet­lennek tűnik a nem EU-kon- form magyar médiatörvény módosítása. Ilyen a versenypo­litika fejezetben az EU-hoz nem illeszkedő állami támoga­tási rendszerünk, vagy a tőke szabad áramalása kapcsán a termőföld-vásárlás kérdése. Nem ígérkezik „könnyű falat­nak” a vízumpolitika, az uniós strukturális és kohéziós ala­pokból való részesedés illetve a környezetvédelem sem. Ez utóbbi esetében számolhatunk a legtöbb és leghosszabb derogá- cióval (a követelmények teljesí­tésének költsége meghaladhatja a 10-20 milliárd eurót).-A jövő év ősze a kritikus időszak, kérdés le lehet-e zárni erre a tervezett időpontra az EU- s szakértői tárgyalásokat. A munka neheze csak most kezdő­dik. Nem érdemes azon morfon ­dírozni, hogy a 2002. január el­sejei csatlakozásunk reális-e, vagy sem, nem vagyunk késés­ben és meg lehet csinálni - véle­kedik Juhász Endre. - A finne­ket s a portugálokat követő fran­cia soros EU-s elnökség szerepe meghatározó lehet ebből a szempontból. Magyarország minden bizonnyal benne lesz a bővítés első hullámában, és azt szeretnénk, ha ez minél több or­szágot és nagyobb kört érintene. De azt sem szabad elfelejteni, hogy a tárgyalások során mindig konfrontáción keresztül és krízis útján vezet az út, így lehetséges a megállapodás - emlékeztetett a nagykövet. * A találkozó a Presseurope francia-magyar, illetve a lille-i Újságíró Főiskola szervezésé­ben, a Francia Nagykövetség, a Francia-Magyar Kezdeménye­zések Irodája, valamint a Kül­ügyminisztérium támogatásá­val valósult meg. Brüsszel, 1999július. Kovács János •• Kezdjük az alapokkal. Mi a teendő, ha valami nem tetszik? Ha ruha, nem kell meg­venni. Ha film, ki lehet jönni a moziból, vagy a tévén átkap­csolni másik csatornára. Ki lehet jönni aztán a színházból, a múzeumból, a kiállításról is. Sőt, nem is kell bemenni. Az em­bernek nevezett lény általában rendelkezik egyfajta értékrend­del, van képe a világról és önmagáról. Fogalmazzunk egysze­rűbben, nagyjából tudja, hogy mit szeret és mit nem, mit nézne meg akár százszor, és mit soha, min nevet és min unja magát halálra. Nem olyan ördöngös dolog ez. Annyira semmiképp, mint az osztrák Hermann Nitsch tárlata az óbudai Kiscelli Múzeumban. Az alkotó által orgia-miszté­rium színháznak nevezett bemutató Semjén Zsolt helyettes ál­lamtitkárt például olyannyira felháborította, hogy levélben szó- j lította fel a rendező Budapesti Történeti Múzeum főigazgatóját: !] haladéktalanul zárja be a kiállítást. Semjén szerint Nitsch pro- I fán és véres misztériumjátéka provokáció, vallásgyalázás. is­tenkáromlással vegyes szadizmus, és nem művészeti, hanem j pszichiátriai kérdés. Márpedig - véli a kulturális tárca egyházi j ügyekért felelős prominense - a művészi szabadságra hivat- | kozva sem szabad megsérteni a vallásos emberek érzéseit Hoz- I záfűzte: vizsgálat indul, s könnyen lehet, hogy az ügynek sze- I mélyi konzekvenciái is lesznek. Én nem értek a misztériumjátékhoz. Nitsch nevét az esel í kapcsán hallottam először - vannak szakemberek, akik meg- i védhetik és persze meg is védték őt -, ráadásul, gyanítom, nem is tetszene a kiállítás, az újságban láttam róla képeket, nem ne­kem való. Viszont erről, ha egy mód van rá, szeretnék magam dönteni. Egy helyettes államtitkár - de lehetne kormányfő vagy köztár­sasági elnök is - vajon hivatott arra, hogy megmondja: mi a jó és mi a rossz, mi a szép és mi a csúnya, mi értékes és mi nem az? Továbbá: hogy mit lehet bemutatni és mit kell bezárni? Az ezredforduló küszöbén, Európában? Semjén mondja meg, hogy mi művészeti és mi pszichiátriai kérdés? S ha egyszer csak feláll valaki, és amiatt fog tiltakozni, hogy az ő ateista és abszolúte nem keresztény lelkületét sérti egy egyházi tárlat? Ha protestál, mert sérti, hogy egyházi műsorokat ad a közszolgálati - tehát: a nem vallásosokat is szolgáló - tévé, és azokban olyan értékeket is közvetítenek, amelyeket ő nem tart kívánatosnak? És sérti őt az is, hogy szerinte teljesen irreá­lis magyarázatot hallanak a gyerekek az univerzum keletkezé­séről és működéséről a hittanórákon? Mi lesz, ha elmondja, hogy a vallás szerinte csak menekülés az élet kérdései elől, hi­szen mennyivel egyszerűbb Isten akaratának tartani mindent, mint valós válaszokat találni a problémákra...? Ez lenne hát az a híres tolerancia? így szép és értékes a világ? Vagy ez az utca csak egy irányból közelíthető? Rénes Marcell Nehéz közszolgálat A Szabadság tér sztárriporterének, Havas Henriknek a pél­dája minimum el kell, hogy gondolkodtassa az embereket, de legalább a sajtó munkatársait. Az ismert televíziós személyi­ség - aki elit újságíró iskolákban tanítja a pártatlan tájékoztatás alapelveit - lefeküdni látszik a kormánykoalíciónak. Élismerem, sarkos ez a megfogalmazás, ám ha a tényeket vesszük sorra, be kell, hogy lássuk: nagyon is közel áll az igaz­sághoz. Havas, akinek Torgyán doktorral való korábbi kemény csatái még elevenen élnek a nézők emlékezetében, nemrégiben kénytelen volt lenyelni azt a békát, amit a kisgazda minisztertől kapott kemény kioktatás jelentett. Az empatikus néző ilyen esetekben érez némi sajnálatot a megfeddett újságíró iránt, majd igyekszik elfelejtem az egészet. Betudja a történteket annak, ami az valójában: a kisgazda párt­vezérnek szava van az MTV-ben, ha nem is közvetlenül, de emberei által. Nehogy már miatta el kelljen veszítenie állását egy évtizedek óta a pályán lévő egyéniségnek - gondolja még hozzá az empatikus néző. Az ilyen beleérző készség azonban nem tarthat örökké. Ha azt érzékeli, mondjuk, a Szabadság tér reggeli adásának szemlé­lője, hogy a szerkesztő úr túllép a „muszáj így viszonyulnia” kényszerén és maga kezd élharcosa lenni a nyílt politikai elkö­telezettség talajára helyezkedő újságírásnak, akkor a néző könnyen elveszíti türelmét és felszisszen: „No, de tanár úr!(?)”. Nos, csütörtökön reggel ilyen felszisszenésre okot adó be­szélgetést folytatott Havas Henrik Magyar Bálinttal, a Szabad Demokraták Szövetségének elnökével. Azt, hogy a kiegyensúlyozott tájékoztatás és annak látszata nem ugyanaz, egy bizonyos életkor és I. Q. fölött bárki képes belátni. Az MTV legalább a látszatra azért igyekszik törekedni, így kerülhetett adásba az ellenzéki pártelnök. Az már nem rajta múlott, hogy pártja értékelését a kormány egy évéről nem egy másik, a koalíciót képviselő politikussal, hanem magával a mű­sorvezetővel kellett megvitatnia. Szó se róla, a sztárriporter kitett magáért. Mi pedig eltöprenghetünk azon, hogy a több lehetséges vari­áció közül melyik állja meg a helyét: hívtak vitapartnert, de az nem érkezett meg időben a stúdióba, ezért Havas „beugrott” a helyébe; nem hívtak mást és a riporter önszorgalomból volt ko­alíciópárti hangulatban; megrendelésre volt elkötelezett. Egyik alternatíva sem igazán szívderítő. Mi pedig ne legyünk teljesen igazságtalanok. Tételezzünk fel még egy lehetőséget! Mjért is ne lehetett volna rossz napja Havasnak? A lmos volt például, meglehet, meghűléses lázzal küszködött, vagy ilyesmi... És ha így volt, akkor minden egészen más­ként fest. Sike Sándor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents