Heves Megyei Hírlap, 1999. június (10. évfolyam, 125-150. szám)
1999-06-05 / 129. szám
A beszélő béka sajátos esete a magyar rendőrséggel Dr. Salgó László hágai attasé a holland-magyar együttműködésről Dr. Salgó László, a program ötletgazdája a szerző felv. Volt egyszer egy interregioná- lis program, amely a kezdetek kezdetén a Gyémántok csiszolása nevet kapta a nemzetközi keresztségben. A hollandmagyar rendőrségi együttműködés kezdeményezője és további szorgalmazója dr. Salgó László, a Csongrád Megyei Rendőr-főkapitányság akkori vezetője volt. A jelenleg a Magyar Köztársaság hágai nagykövetségén belügyi attaséként diplomáciai szolgálatot teljesítő rendőrtábornokkal az immár kiteljesedett kommunikációs program értékeiről beszélgettünk.-Salgó úr! Annak idején ön ott bábáskodott a nemzetközi rendó'ri program megszületésénél. Miként formálódott ez a számunkra sokat ígérő' együttműködés ?-A rendszerváltás utáni első hollandiai tanulmányutam során találkoztam Utrecht rendőr- főkapitányával, dr. Jan Wiar- dával, aki nagy érdeklődéssel fogadta a javaslatot, miszerint szakembereik jelentősen hozzájárulhatnának a magyar rendőrség demokratizálódásához, illetve arculatának átformálásához. Időközben úgy alakultak a dolgok, hogy Wiarda urat a holland főkapitányok testületé megválasztotta a nemzetközi együttműködést támogató bizottság élére, s ebben a tisztségében tette meg az első lépéseket. Felkereste országa belügyminiszterét, Dulles asz- szonyt, miközben én magyar partnerével, Horváth Balázzsal ismertettem az elképzeléseket. Ennek eredményeként a két miniszter 1990 decemberében Budapesten aláírta az együttműködési megállapodást.- Szakmai berkekben miként fogadták a közös munka lehetőségét?- Az Országos Rendőr-főkapitányság akkori vezetője, dr. Pintér Sándor például abban látta a jelentőségét, hogy ha minél hatékonyabb rendőri tevékenység folyik Nyugat-Eu- rópa keleti határainál, annál nehezebb a bűnözőknek Keletről Nyugatra jutniuk... Akkor Pintér Sándor egy olyan védőpajzsot ajánlott fel a nyugati országoknak, amely mérsékli az emigránsok áradatát, illetve a nemzetközi és a szervezett bűnözés terjedését. Ez a hozzáállás, valamint a mind tartalmasabbá váló kapcsolat - amely közös érdekeken, egyenlő jogokon és értékeken alapul - nagy figyelmet váltott ki a kontinens országaiban. Ezt jelzi, hogy az Európa 1995 Tanácskozáson az Interpol főtitkára, Raymond Kendall a következőket mondta: „A holland és a magyar rendőrség közös programja nagyon jó példája a munka során történő tanulásnak. És kettős célt szolgál, nevezetesen:, az ismeretek és a helyes gyakorlat átadását, valamint a közös megértést és a bizalmat a nemzetközi együttműködésben. ” Nos, Kendall úr gondolatai napjainkban, amikor hazánk az Europol, illetve az Európai Unió ajtaján kopogtat, még időszerűbbek, mint valaha is voltak.-Mi áll az együttműködés középpontjában ?- Mint az Interpol főtitkára is kiemelte, az ismeretek és a tapasztalatok cseréjén van a fő hangsúly. Ennek keretében pedig - mint a munka menetét kidolgozó svájci Team Consult, illetve a hollandiai rendőrtudományi központ meghatározta - a még nyers gyémánt öt oldalát kell tökéletesre csiszolnunk. A konkrét elképzelés az, hogy Magyarországnak többet kell fordítania a közbiztonságra, a rendőrségnek növelnie kell a hatékonyságát. Ehhez egyrészt új típusú rendőrre, másrészt pedig új testületi szervezeti felépítésre van szükség. S ami legalább ilyen fontos: új és jobb kapcsolatot kell kialakítania a lakossággal.- Miként tud ebben segíteni nekünk a holland rendőrség?- Az egyik befolyásos rendőrfőkapitány, Peter van Zun- dert nemrég azt mondta, hogy ez a munkakapcsolat nem működik a személyes bizalom és a szakszerűség nélkül. A tapasztalatok korrekt és kölcsönös cseréje mindkét fél számára előnyökkel jár. Számtalan magyar rendőr jutott el már Hollandiába, ahol megismerhették, hogy ténylegesen milyen rendőri tevékenység folyik egy magasan fejlett nyugati országban. Ugyanakkor az ottani bűnüldözők azt tanulmányozták, hogy - elegendő pénz híján, illetve ilyen szegényes technikai feltételek között - a magyar rendőrök miként érnek el a körülményekhez képest kimagasló eredményeket.-Milyen lehetőséget lát a szakmai kapcsolatok további fejlesztésére?- Őszintén remélem, hogy - bizonyos nehézségek, illetve a ráfordított pénz és energia csökkenése ellenére - nem lesz visszalépés. Nemrég Clingen- daelben jártam, ahol azoknak a rendőr-főtiszteknek és tanácsadóiknak tartottam előadást, akik részt vesznek a nemzetközi együttműködésben. A beszélgetés során mindenki azt szorgalmazta, hogy tartsuk fenn a folyamatosságot. Ennek jegyében kerül sor - várhatóan november első hetében - a magyar rendőr-főkapitányok hollandiai tanulmányújára, melynek során megbeszélhetik a partner-régiók vezetőivel a további közös teendőket.- Salgó úr! Mit tart a megcsiszolt gyémánt legfőbb értékének?- Mindenekelőtt azt, hogy az EU-csatlakozási törekvéseinkben a holland segítség és a know-how nagy tőke. Hazánk már az EU-vonaton van, amely nem egy expressz vagy intercity, de remélhetőleg gyorsabb, mint a HÉV. A következő állomás, vagyis az úticél, Brüsz- szel. De mielőtt felmutatnánk a jegyeket a kalauznak, bölcs dolog pontosan tájékozódni az utazási feltételekről. A mi holland barátaink, akik gyakorlott utazók, el tudják mondani nekünk, hogy mit és miként tegyünk azért, hogy elkerüljük a buktatókat. Ez a megcsiszolt gyémánt egyik értékes oldala. A másikat egy tanmesével szeretném érzékeltetni. így szó). Két idős hölgy séta közben segélykiáltásokat hallott, s amikor körülnéztek, egy átfagyott zöld békát fedeztek fel a hóbucka alatt. Az egyik hölgy felemelte, s melengetni kezdte a kezében. Ó, köszönöm, köszönöm, mondta a béka. A hölgyek nagyon elcsodálkoztak, hogy a béka emberi hangon beszél. Tulajdonképpen nem is béka vagyok, magyarázta a breki, ha megcsókolnak, daliás herceggé változom. Az idős nő erre gyorsan zsebre vágta a kezében tartott békát, mire a másik döbbenten kérdezte tőle: miért nem csókolod meg, hátha valóban herceggé változik. Azért, hangzott a válasz, mert egy beszélő békával sokkal több pénzt lehet keresni... Nos, a ’90-es évek elején a holland partnerek megcsókolták a magyar rendőrséget. De, mint tudjuk, Magyarország sohasem vált daliás herceggé, de - figyelemmel az együttműködés jövőjére - a beszélő béka szerepe teljesen ránk illik. Szilvás István A holland-mag yar csapat a nősz vaj i zárókonferencián FOTÓ: PILISY ELEMÉR Tanár a hegy en Csibészek voltunk, nagyszájú kamaszok. Fiatal tanár érkezett az iskolába. Szerényen és csendesen mutatkozott be, hangja elveszett az osztályban. Hőbörögtünk, röhögcséltünk, levegőnek néztük. Egy darabig nézett ránk szótlanul, majd így szólt: - Nos, így is jó, fiatalemberek. Akkor most lássuk, ki ér fel hamarabb az Eged-hegyre, gyalog. Mi, az egri belváros jó nevű gimnáziumának tanulói, azt hittük, tréfa az egész. De amikor elszántan hátat fordított nekünk és határozottan kisietett a teremből, bizonytalanul egymásra néztünk.- Ez nem hülyéskedik. Gyerünk! - ugrott fel az egyikünk. Lihegve, egymást taszigálva kapaszkodtunk fel a csúcsra, ahol szelíden mosolyogva már várt bennünket új tanárunk.-Uraim! Akkor most végre talán bemutatkozhatom Önöknek, és összeismerkedhetünk - szólt derűsen. Ettől a pillanattól leszálltunk a magas lóról, kissé szégyenkezve ismertük el: legyőzött bennünket. De mást is tett ezzel a gesztussal: egy életre megtanított bennünket tisztelni az emberben a jó pedagógust. Legyen ez a kis sztori az emlékezés mellett köszönet is, minden tanárnak, aki emberségre (is) tanítja diákjait. Lejegyezte: Barta Katalin A lényeg a lényeg? Nem volt túl nagy füstje annak a hímek, hogy egy tizenöt éves magyar srác a napokban tarolt a világ kategóriájának egyik legfontosabb számítástechnikai versenyén, amit a processzor-mogul amerikai Intel-birodalom atyáskodásával rendeztek Philadelphiában. Négy kategóriában is hozta az első helyet három- dimenziós szkennerével a tini, módszerével ugyanis bonyolult térbeli alakzatokat lehet letapogatni és számítógépre vinni. Az ifjú ember már tavaly is számottevő sikert élt el hazai vizeken, az Országos Ifjúsági Tudományos és Innovációs Versenyen. Szóval, az eredmény nem kavart számottevő vihart a hazai sajtóban, miközben a média a honi közélet és a politikai szereplők legújabb és mellékes botrányaitól - levél- és megfigyelési ügy, parlamenti ücsörgések stb. - hangos. A közvélemény arról hall, hogy vérmes közéleti emberek hullatnak krokodilkönnyeket és szórnak hamut a fejükre serényen, miközben az amerikai nagykövet hátában megforgatták a kést. Napi ügyek, mondhatnánk, ha ezek a napi ügyek nem szorítanák ki a lényegest, az érdemi történéseket, az élet fontos dolgait. Például itt van ez a srác, ennyire azért nem árad a kegyelem a hazai fejekre, hogy egy ilyen eredményt csak úgy a többi közé, a lomkamrába kelljen pakolni. Egy ilyen „magyarságteljesítmény”, hogy a nemzeti érzelem oltárán is gyújtsunk apró piros lángot, egy ennyi fölmentettel dolgozó országban kicsit többet érdemelne. Már csak azért is, hogy észrevegyük: itt van, nő föl egy olyan generáció, amelyik képes arra, hogy nagyot harapjon a világba. Ezek a tizenévesek elég éhesek és okosak ahhoz, hogy a tudomány, a művészet, az ökológia vagy az élet bármely területén tiszta játékkal számottevőt alkossanak, letegyenek a földi asztalra. É tény magától értetődően nem csupán a számítástechnika világára igaz, ahol kábelek és drótok teremtik meg a világméretű szellemi áramkört, amelybe bekapcsolódva hozzájárulhatnak olyan divatjamúlt fogalom újjáélesztéséhez, mint a haladás, a fejlődés legnemesebb emberi céljainak megvalósításához. A szemünk láttára születnek az új Neumann Jánosok, Kármán Tódorok, Szilárd Leók, Wigner Jenők és Szent-Györgyi Albertek, csak rajtunk áll, hogy észre is vegyük őket. De e drótnak el kell érnie a politikusokig, a hatalom gőgös ormaiig is, hisz a közélet szereplőinek egyik legfontosabb feladata, hogy az áporodottságban teret, lehetőséget nyújtsanak az ifjú, új gondolatoknak és friss szellemnek. Ez a feladata minden hatalomnak és kormányzatnak, bármilyen kiábrándító képet mutasson is az elmúlt évtized hazai politikai kultúrája. Fejlődni mindig lehet, egy-két ezer évet még tudunk rá várni. A gyengének sosem az erős hatalom az ellentétpárja, hanem a hatékony és az eredményes. Akinek szeme van a látásra, az akár láthatja is. Kovács János HÍR(TELEN)KÉK... Augusztus 11-én délben sötétbe borul az ország. Miért, hová tűnik a fénylő narancs? * Személyzet nélkül marad ősztől, s várhatóan be is fejezi történelmi pályafutását az orosz űrbázis, a Mir. Tovarisi, hát már innen is... ?! * Juszt László szerint a Fidesz úgy fogalmazta át az egykori mondást - miszerint, aki nincs ellenünk, az velünk van -, hogy „aki nincs velünk, az nincs...” Pedig az is kincs, ami nincs... * Miután az ügyeletes légiirányítók éppen ebédszünetet tartottak, egy brit repülőgép kénytelen volt London fölött egy fél órán át körözni a levegőben. Épp hogy bele nem pottyantak a levesbe... * Az immár vigalmi negyedként elkönyvelt budapesti VIII. kerületben rejtett kamerákkal figyelik a rendőrök az éjszakai pillangókat. Szolgálunk és csemegézünk...! (szilvás)
