Heves Megyei Hírlap, 1999. június (10. évfolyam, 125-150. szám)
1999-06-26 / 147. szám
s M i t W"f'r \ r r \ J J / r k A P 7/y // u _r_I J. ____L a irAJ JJyyy^ yy/j yJy / 3'J' 1 999. június 26., szombat ^ i j y S. oldal | „A polgároknak csinálunk műsort” A Magyar Televízió ügyvezető' elnöke szerint nem egyirányú a tájékoztatás meg csinálni. Nagyon remélem, hogy vissza is jönnek majd a közszolgálati televízióba. Ugyanakkor van egy másik réteg - gondolok itt például Fri- derikusz Sándorra, aki az akkori közszolgálati televízióban bevallottan kereskedelmi adást csinált amely nagyon jól megállja a helyét a kereskeNéhány nappal ezelőtt Egerben járt Szabó László Zsolt, a Magyar Televízió ügyvezető elnöke, aki szavai szerint „tisztelgő látogatást” tett az egri érseknél, de felkereste a Hírlap szerkesztőségét is. A vele készített interjúban egyebek mellett arról beszél, hogy a közszolgálati és a kereskedelmi televíziók nem versenyezhetnek egymással, az előbbiek állampolgárokat, az utóbbiak fogyasztókat nevelnek.- Ön szerint miként „érheti utol” a Magyar Televízió nézettsége a kereskedelmi tévékét? Tényleg az segíthet-e, amit a nemrég kinevezett alelnök, Szenes Andrea mondott, hogy újra kell indítani olyan, régen népszerű műsorokat, mint például a Jogi esetek, vagy a Családi kör? Nem lehet, hogy ezek felett már eljárt az idő?- Én ezt másképpen látom. Lehet úgy 2000 hajnalán Családi kört és Jogi eseteket csinálni, hogy az megfeleljen azoknak a kritériumoknak, amelyeket a mai kor kíván ezektől a műsoroktól. Nem úgy fognak kinézni, ahogy a nyolcvanas évek elején vagy közepén. A mai kor elvárásainak megfelelő képi világgal és tartalommal jelentkeznének. Amit szeretnénk felújítani, s amiben egyetértek Szenes Andreával, az az, hogy a Magyar Televízió valamikor nagy népszerűségnek örvendett műsortípusait hozzuk vissza. Hiszen ezek a műsortípusok bebizonyították azt, hogy a nézők szeretik őket. A közszolgálati jellegük sem hiányzik. Abban az értelemben, ahogy én szoktam a közszolgá- latiságot használni, azaz, hozzájárulnak ahhoz, hogy az emberek életvitelét megkönnyítsék. Egy Jogi esetek hozzásegítheti az embereket ahhoz, hogy ne kövessenek el olyan hibákat az életben, amiket utána megbánnának. A Családi kör pedig a családi konfliktusok kezelését, megelőzését segítheti.- Az említett két műsoron kívül van-e más konkrét elképzelés?- Műsortípusok fognak majd visszajönni. Egyelőre az előbbi kettő nevezhető konkrétnak. De nekem vannak műsotjavasla- taim, amiket majd elbírálunk. Szeptembertől ezek elkezdődnek, s reméljük, hogy a nézők úgy fogadják a változást, ahogyan mi várjuk.-A korábban népszerű műsortípusok mellett még mivel emelhető a nézettség?- Egy közszolgálati televízió nem versenyezhet a kereskedelmi televíziókkal. Ugyanazon a piacon szerepelünk, de a kereskedelmi és a közszolgálati televíziózás nagyon különbözik egymástól. A kereskedelmi televízió a fogyasztóknak csinál műsort, a közszolgálati televízió viszont - hadd mondjam így, bár lehet, hogy néhányan félre fogják érteni - a polgároknak. A kereskedelmi televízió fogyasztókat nevel, mi pedig állampolgárokat próbálunk meg nevelni. Most a nevelés szónak a jó értelmét tessék gondolni, nem azt, hogy rájuk akarunk bármit is tukmálni. Két különböző attitűd ez a műsor- készítésben is. Tessék csak megfigyelni, azok a műsorkészítők, akik a közszolgálati televízióban közszolgálati műsorral „csinálták meg magukat”, a kereskedelmi televízióban nem tudtak igazán kifutni. Azért van ez, mert ők a köz- szolgálati televíziót tanulták és csapatra van szükség. Csapatot most fogunk építeni, hiszen nincs a Híradónak főszerkesztője, aki már nagyon hiányzik. Remélem, nyárra kész lesz a csapat, s bizonyíthatnak a műsorkészítés területén. Nekik könnyebb a dolguk, csak itt kell bizonyítaniuk. Nekem máshol is.- Ismert, hogy jogilag vitatott az Ön ügyvezető elnöki kinevezése, a csonka kuratórium döntéseit nem fogadja el a Cégbíróság. Mi lesz az Ön intézkedéseivel, ha az az eredmény születik, hogy nem volt joga meghozni azokat? Szabó László Zsolt. Fura szituáció delmi televíziókban. Ők ehhez értenek. Ugyanazzal a mércével mérnek bennünket - a nézettséggel -, ám míg a kereskedelmi tévék számára a 18-49 év közötti fogyasztók a fontosak, a mi számunkra nem. Nekünk 4-től 99 éves korig mindenki érdekes. Ugyanúgy kell csinálnunk műsort a vidéki ki- lencvenesztendős embereknek, mint a városi, anyagilag jobban álló fogyasztónak.-Az utóbbi időben lezajlott kinevezések révén, az MTV új vezetőivel biztosítható ez a fajta közszolgálatiság, amiről az előbb beszéltünk? Sokan azt mondják, nem feltétlenül a megfelelő emberek kerültek pozícióba...- Visszakérdeznék: mit tapasztalt, mi az, ami rosszabb lett a Magyar Televízióban, amióta a kinevezések történtek?- Semmi sem lett rosszabb.- Három embert neveztem ki, igazából közülük kettő osztja meg a közvéleményt, Szenes Andrea és Csermely Péter. Én nem tapasztaltam azt, hogy rosszabbá vagy egyirányúvá vált például a tájékoztatás a hírműsorokban, amióta Csermely Péter felügyeli ezt a területet. Nem mondom, hogy jobbak lettek, ahhoz azért idő kell. Elrontani mindent köny- nyebb, mint megjavítani. Időre FOTÓ: PERL MÁRTON-Ez egy faramuci helyzet. Én - ahogy azt egy közleményben is tudattam - valóban egy személyben vagyok a Magyar Televízió első és második számú vezetője. Mielőtt Horváth Lóránt lemondott az MTV ügyvezetéséről - amit egyébként nem kell jóváhagynia a kuratóriumnak -, engem megerősített a kuratórium az általános alelnöki pozíciómban. Tegyük fel, hogy ez a megerősítés nem érvényes. Én akkor is általános alelnök vagyok, mert engem még Horváth Lóránt azelőtt egy hónappal kinevezett erre a posztra. Horváth lemondott, engem pedig, mint általános alelnököt, a kuratórium megválasztott ügyvezető elnöknek. Az általános alelnök funkciója az, hogy helyettesíti az elnököt, ha az nincsen. Ha tehát nem vagyok ügyvezető elnök, akkor is általános alelnök vagyok, aki helyettesíti az ügyvezető elnököt. Jelen esetben önmagamat. Elég fura szituáció. De azt gondolom, hogy ebből kiindulva az én intézkedéseim jogszerűek. Ezen persze még sokat fognak vitatkozni. Egy dolgot azonban hadd tegyek hozzá: azért jöttem a Magyar Televízióhoz, hogy csináljunk belőle olyan közintézményt, amely valóban közintézményként szolgál, az emberek is így tekintenek rá. Ha erre nem kapok, nem kapunk lehetőséget, ha mi nem csinálhatjuk, vagy valaki azt gondolja, hogy ne csináljuk, akkor ez a közintézmény lehet, hogy nem létezik egy idő után. Az MTV olyan helyzetben van most, hogy ha valaki nem tesz a kilábalásért, nem lesz miből kilábalni. Mind anyagilag, mind erkölcsileg. Nagyon megrogyott ez az intézmény anyagi, erkölcsi és presztízsszempontból is. Én szeretném kiemelni ebből az állapotából. Nyilván az a jó, ha ezt az ember teljes háttérrel, támogatottsággal tudja csinálni. Ez a jelenlegi állapotok szerint nincsen meg, de ha nem történik semmi, az nem tudom, hogy kinek jó. Én irányítom az intézményt, megteszem a szükséges lépéseket, de ha ezt kétségbe vonják, ha nem hagyják, hogy megcsináljam... Mindent összevetve körülbelül tízezer ember egzisztenciájáról van szó, nem beszélve a családtagokról. Nem akarok demagógiába átmenni, de jó lenne megcsinálni azt a programot, amit fölvázoltam.- Kering egy történet, talán a 168 Óra írt róla először. Eszerint arról van szó, hogy a legnagyobb kormánypárt azért adja oda az MTV-t a kisgazdáknak és a még náluk is szélsőségesebb erőknek, mert a Fidesz az RTL Klubra pályázik, ahol most is jók a pozíciói. Az MTV nyugodtan lezülleszthető, az csak kedvező, ha az FKGP és a többi jobboldali politikai tömörülés ezáltal is tovább gyengül... Mi a véleménye erről?- Azt gondolom, hogy ez egész egyszerűen nem igaz. Nem tudom, hogy a 168 Óra milyen információs bázisból merített, amikor ezt leírta.-Más újságokban is voltak hírek ennek kapcsán...-Jó, hát a Magyar Nemzetben nyilván nem olvasta, de a Demokratában sem. A Magyar Televízió kettőezer-hatszáz dolgozója közül Szenes Andreát gondolják a kisgazdapárthoz közeli embernek, Csermely Péterről pedig azt hiszik, hogy a MIÉP-hez áll közel. Ez abszolút nincsen így. Aki már beszélt Csermely Péterrel, az csak a valóságot látja: azt, hogy ő egy tehetséges újságíró. Kettőezer- hatszáz tévés közül nem tudom, hányán vannak azok, akik nem a mai kormánykoalíciós pártok nézeteit vallják. Ezt nem is vizsgálom, semmi közöm hozzá. De nem hiszem, hogy két ember ilyen nagy változást tudna végigvinni egy ekkora intézményben. Még ha istenek volnának, akkor sem képesek kettőezer-hatszáz ember gondolkodását, szemléletét és munkáját egyik napról a másikra megváltoztatni. Aki már vezetett egy intézményt, tudja, hogy az hogyan működik, a döntések miként mennek végbe, milyen gyorsan, hány áttételen keresztül, s aztán mi a végeredmény, az nem mond ilyeneket. Csak olyanok beszélnek erről, akik még nem látták, hogyan működik egy ekkora szervezet. Még ha úgy is gondolkodna Szenes Andrea és Csermely Péter, ahogy tartják róluk, az ebből fakadó állítólagos „tervek” megvalósítása iszonyú hosszú folyamat. Rénes Marcell VIP Lemondott hát három politikus, mert kedvezményes hitelt vettek fel a Postabanktól. Pontosabban azért mondtak le, mert mindez kiderült. Végül is jól tették: a látszat is fontos lehet néha, ha már a lényeg ettől teljesen független. Ugyanis az előbb említett hitelek olyan távol estek az igazi történésektől, hogy azt felfogni nem is lehet. Nem csupán építési kölcsönökről volt szó az elmúlt tíz évben, ezek könnyű kis futamok voltak csupán. Előfordult, hogy a pénzintézet mindössze 15 százalékos áron adott el saját részvényeiből egyes prominens személyeknek, majd a bank visszavásárolta tőlük ugyanazt a részvényt, méghozzá 100 százalékos árfolyamon. Mindez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a Postabank 1500 forint ellenében, ugyanazzal a lendülettel 10 ezer forintot adott, minekutána már csak az a kérdés, hogy mivégre volt ez az egész akció? Miért nem adott nekik mindjárt nyolc és fél ezret részvényenként: „adok száz részvényt, vagy ezret, szorozd már be Pistukám nyolc és fél ezerrel, aztán az isten áldjon...” De azért a legszebb „támogatási” forma az volt, amikor még álcából sem csináltak semmiféle bizonylatot. Nagyon fontos személyeket persze, nem is lehet megsérteni ilyen-olyan snassz kérdésekkel, hogy ezt írjad alá, legyél szíves, meg ehhez hasonlók. Úgy hívták az ilyen ügyleteket hivatalosan, hogy „vissza nem térítendő támogatás”. Nem hivatalosan meg arról volt szó, hogy „megveszlek téged kilóra, de aztán a pofádat befogod”. Ezt persze nem kellett kimondani. Mindezt szó nélkül, szemek villanásából, poharak csilingelőséből, futball- és golflabdák suhogásából megértették. Kulturáltan, elegánsan, mint ahogyan az a nagyon fontos emberek között szokásos. A felelősség súlya alatt roskadozó dolgos magyar elit... (Aki VIP-es, velük tart.) Havas András Vadakat terelő Nem tudom, miért kellene most Stadler urat szeretni. A ritka férfibájból, akárcsak sokunknak, bizony, neki is kevés jutott. Okosnak se igen mondható. Bár hogy mit jelent a szellemi ruganyosság, ez az igen képlékeny fogalom, szinte megfejthetetlen. A magához való esze - magyarázzuk hát önmagával a bizonyítványt - mindenesetre megvolt neki. A helyzet parado- xona, hogy lassanként Stadler úr áldozattá nemesül egy olyan folyamatban, melyben mégiscsak milliárdok tűntek el kézen- közön. Lehet, hogy az ügyetlen könyvelők, ostoba számsorok vagy saját butasága okozta a vesztét, Leonardo Utolsó vacsorájával tényleg kicsit túllőtt a célon. Hogy a most megsemmisített ítélet - kilenc év - sok volt-e, és mit hoz majd a megismételt eljárás, nem tudható. Annyi biztos: kilenc év önmagában nem tűnt irreálisnak, csak ahhoz képest, hogy az eddigi hazai gyakorlat szerint errefelé a milliárdos lopásokért, csalásért, közpénzek és a kisbefektetők forintjainak gondatlan kezeléséért maximum némi fölfüggesztés jár. Ha egyáltalán van felelős. Ehhez képest Stadler úr nem tudott elszámolni sok százmillióval: a mi pénzünkkel, az önök pénzével, vagy ha jobban tetszik, az adófizetőkével, a be nem fizetett kötelezettségekkel és a felvett támogatásokkal. Mert minden és mindig a mi zsebünkre megy. Olyan, hogy ingyenreggeli, nincsen - mondják a vérkapitalista újhazában. Nekik van igazuk. A stadionépítő me- galomán juhász esete csak csepp a tengerben. Az lett a veszte, hogy túl feltűnően táncolt. Sokan belepisilnek a medencébe, de aki a trambulinról teszi ugyanezt, az elnyeri méltó büntetését. Az elmúlt évtizedben tisztességes munkával nagyon nehezen lehetett meggazdagodni. Százmilliókat, milliárdokat szerezni pedig néhány esztendő alatt - tiszta kézzel - alig. Ide egy ötlet nem elég. Korunkban Justítiának tényleg alaposan be van kötve a szeme, mindenki annyit markol ki a serpenyőjéből, amennyit csak bír. Akár vadakat terelő és mondó juhász az ember, akár másvalaki. Mert a vadak mi vagyunk, a játék a mi bőrünkre megy, az olló mindig fölöttünk csattog, minket nyír, akárhogy bégetünk is. Kovács János HÍR(TELEN)KÉK... Két választás között egy kormány teljesítményét nem a felmérések, hanem a valóságos és tényleges eredmények példázzák. Orbán: hegyi beszéd... * Romániában 711 dollár bírságot kell fizetnie annak, aki bántalmaz egy állatot, abban az esetben viszont, ha a nejét ütlegeli, csupán 26 dollár a büntetés. Tiszta nyereség... * Tovább nő a Postabanktól kedvezményes hitelt kapott politikusok körüli feszültség. így van ez, ha hitelét veszti valaki... * A német Jürgen Heinze professzor megállapította, hogy az eddig szorgalmasnak tartott hangyák valójában öt perc munka után csaknem fél órán át pihennek. Lehetnének a címerállataink is...! * A legújabb esküvői divat szerint rizs- és konfettiszórás helyett a násznép élő pillangókkal igyekszik kedveskedni az ifjú párnak. Egy díszes a nejnek, egy éjszakai a férjnek... (szilvás)
