Heves Megyei Hírlap, 1999. június (10. évfolyam, 125-150. szám)

1999-06-26 / 147. szám

s M i t W"f'r \ r r \ J J / r k A P 7/y // u _r_I J. ____L a irAJ JJyyy^ yy/j yJy / 3'J' 1 999. június 26., szombat ^ i j y S. oldal | „A polgároknak csinálunk műsort” A Magyar Televízió ügyvezető' elnöke szerint nem egyirányú a tájékoztatás meg csinálni. Nagyon remélem, hogy vissza is jönnek majd a közszolgálati televízióba. Ugyanakkor van egy másik ré­teg - gondolok itt például Fri- derikusz Sándorra, aki az ak­kori közszolgálati televízióban bevallottan kereskedelmi adást csinált amely nagyon jól megállja a helyét a kereske­Néhány nappal ezelőtt Egerben járt Szabó László Zsolt, a Ma­gyar Televízió ügyvezető elnöke, aki szavai szerint „tisztelgő látogatást” tett az egri érseknél, de felkereste a Hírlap szer­kesztőségét is. A vele készített interjúban egyebek mellett arról beszél, hogy a közszolgálati és a kereskedelmi televíziók nem versenyezhetnek egymással, az előbbiek állampolgárokat, az utóbbiak fogyasztókat nevelnek.- Ön szerint miként „érheti utol” a Magyar Televízió né­zettsége a kereskedelmi tévé­két? Tényleg az segíthet-e, amit a nemrég kinevezett alelnök, Szenes Andrea mondott, hogy újra kell indítani olyan, régen népszerű műsorokat, mint pél­dául a Jogi esetek, vagy a Csa­ládi kör? Nem lehet, hogy ezek felett már eljárt az idő?- Én ezt másképpen látom. Lehet úgy 2000 hajnalán Csa­ládi kört és Jogi eseteket csi­nálni, hogy az megfeleljen azoknak a kritériumoknak, amelyeket a mai kor kíván ezektől a műsoroktól. Nem úgy fognak kinézni, ahogy a nyolc­vanas évek elején vagy köze­pén. A mai kor elvárásainak megfelelő képi világgal és tar­talommal jelentkeznének. Amit szeretnénk felújítani, s amiben egyetértek Szenes Andreával, az az, hogy a Magyar Televízió valamikor nagy népszerűség­nek örvendett műsortípusait hozzuk vissza. Hiszen ezek a műsortípusok bebizonyították azt, hogy a nézők szeretik őket. A közszolgálati jellegük sem hiányzik. Abban az értelemben, ahogy én szoktam a közszolgá- latiságot használni, azaz, hoz­zájárulnak ahhoz, hogy az em­berek életvitelét megkönnyít­sék. Egy Jogi esetek hozzáse­gítheti az embereket ahhoz, hogy ne kövessenek el olyan hibákat az életben, amiket utána megbánnának. A Családi kör pedig a családi konfliktu­sok kezelését, megelőzését se­gítheti.- Az említett két műsoron kí­vül van-e más konkrét elképze­lés?- Műsortípusok fognak majd visszajönni. Egyelőre az előbbi kettő nevezhető konkrétnak. De nekem vannak műsotjavasla- taim, amiket majd elbírálunk. Szeptembertől ezek elkezdőd­nek, s reméljük, hogy a nézők úgy fogadják a változást, aho­gyan mi várjuk.-A korábban népszerű mű­sortípusok mellett még mivel emelhető a nézettség?- Egy közszolgálati televízió nem versenyezhet a kereske­delmi televíziókkal. Ugyan­azon a piacon szerepelünk, de a kereskedelmi és a közszolgálati televíziózás nagyon különbözik egymástól. A kereskedelmi te­levízió a fogyasztóknak csinál műsort, a közszolgálati televí­zió viszont - hadd mondjam így, bár lehet, hogy néhányan félre fogják érteni - a polgá­roknak. A kereskedelmi televí­zió fogyasztókat nevel, mi pe­dig állampolgárokat próbálunk meg nevelni. Most a nevelés szónak a jó értelmét tessék gondolni, nem azt, hogy rájuk akarunk bármit is tukmálni. Két különböző attitűd ez a műsor- készítésben is. Tessék csak megfigyelni, azok a műsorké­szítők, akik a közszolgálati te­levízióban közszolgálati mű­sorral „csinálták meg magu­kat”, a kereskedelmi televízió­ban nem tudtak igazán kifutni. Azért van ez, mert ők a köz- szolgálati televíziót tanulták és csapatra van szükség. Csapa­tot most fogunk építeni, hiszen nincs a Híradónak főszerkesz­tője, aki már nagyon hiányzik. Remélem, nyárra kész lesz a csapat, s bizonyíthatnak a mű­sorkészítés területén. Nekik könnyebb a dolguk, csak itt kell bizonyítaniuk. Nekem máshol is.- Ismert, hogy jogilag vita­tott az Ön ügyvezető elnöki ki­nevezése, a csonka kuratórium döntéseit nem fogadja el a Cégbíróság. Mi lesz az Ön in­tézkedéseivel, ha az az ered­mény születik, hogy nem volt joga meghozni azokat? Szabó László Zsolt. Fura szituáció delmi televíziókban. Ők ehhez értenek. Ugyanazzal a mércével mérnek bennünket - a nézett­séggel -, ám míg a kereske­delmi tévék számára a 18-49 év közötti fogyasztók a fonto­sak, a mi számunkra nem. Ne­künk 4-től 99 éves korig min­denki érdekes. Ugyanúgy kell csinálnunk műsort a vidéki ki- lencvenesztendős embereknek, mint a városi, anyagilag jobban álló fogyasztónak.-Az utóbbi időben lezajlott kinevezések révén, az MTV új vezetőivel biztosítható ez a fajta közszolgálatiság, amiről az előbb beszéltünk? Sokan azt mondják, nem feltétlenül a meg­felelő emberek kerültek pozíci­óba...- Visszakérdeznék: mit ta­pasztalt, mi az, ami rosszabb lett a Magyar Televízióban, amióta a kinevezések történ­tek?- Semmi sem lett rosszabb.- Három embert neveztem ki, igazából közülük kettő osztja meg a közvéleményt, Szenes Andrea és Csermely Pé­ter. Én nem tapasztaltam azt, hogy rosszabbá vagy egyirá­nyúvá vált például a tájékozta­tás a hírműsorokban, amióta Csermely Péter felügyeli ezt a területet. Nem mondom, hogy jobbak lettek, ahhoz azért idő kell. Elrontani mindent köny- nyebb, mint megjavítani. Időre FOTÓ: PERL MÁRTON-Ez egy faramuci helyzet. Én - ahogy azt egy közlemény­ben is tudattam - valóban egy személyben vagyok a Magyar Televízió első és második számú vezetője. Mielőtt Hor­váth Lóránt lemondott az MTV ügyvezetéséről - amit egyéb­ként nem kell jóváhagynia a kuratóriumnak -, engem meg­erősített a kuratórium az általá­nos alelnöki pozíciómban. Te­gyük fel, hogy ez a megerősítés nem érvényes. Én akkor is álta­lános alelnök vagyok, mert en­gem még Horváth Lóránt az­előtt egy hónappal kinevezett erre a posztra. Horváth lemon­dott, engem pedig, mint általá­nos alelnököt, a kuratórium megválasztott ügyvezető el­nöknek. Az általános alelnök funkciója az, hogy helyettesíti az elnököt, ha az nincsen. Ha tehát nem vagyok ügyvezető elnök, akkor is általános alel­nök vagyok, aki helyettesíti az ügyvezető elnököt. Jelen eset­ben önmagamat. Elég fura szi­tuáció. De azt gondolom, hogy ebből kiindulva az én intézke­déseim jogszerűek. Ezen persze még sokat fognak vitatkozni. Egy dolgot azonban hadd te­gyek hozzá: azért jöttem a Ma­gyar Televízióhoz, hogy csinál­junk belőle olyan közintéz­ményt, amely valóban közin­tézményként szolgál, az embe­rek is így tekintenek rá. Ha erre nem kapok, nem kapunk lehe­tőséget, ha mi nem csinálhat­juk, vagy valaki azt gondolja, hogy ne csináljuk, akkor ez a közintézmény lehet, hogy nem létezik egy idő után. Az MTV olyan helyzetben van most, hogy ha valaki nem tesz a kilá­balásért, nem lesz miből kilá­balni. Mind anyagilag, mind erkölcsileg. Nagyon megro­gyott ez az intézmény anyagi, erkölcsi és presztízsszempont­ból is. Én szeretném kiemelni ebből az állapotából. Nyilván az a jó, ha ezt az ember teljes háttérrel, támogatottsággal tudja csinálni. Ez a jelenlegi ál­lapotok szerint nincsen meg, de ha nem történik semmi, az nem tudom, hogy kinek jó. Én irá­nyítom az intézményt, megte­szem a szükséges lépéseket, de ha ezt kétségbe vonják, ha nem hagyják, hogy megcsináljam... Mindent összevetve körülbelül tízezer ember egzisztenciájáról van szó, nem beszélve a család­tagokról. Nem akarok demagó­giába átmenni, de jó lenne megcsinálni azt a programot, amit fölvázoltam.- Kering egy történet, talán a 168 Óra írt róla először. Eszerint arról van szó, hogy a legnagyobb kormánypárt azért adja oda az MTV-t a kisgaz­dáknak és a még náluk is szél­sőségesebb erőknek, mert a Fi­desz az RTL Klubra pályázik, ahol most is jók a pozíciói. Az MTV nyugodtan lezülleszthető, az csak kedvező, ha az FKGP és a többi jobboldali politikai tömörülés ezáltal is tovább gyengül... Mi a véleménye er­ről?- Azt gondolom, hogy ez egész egyszerűen nem igaz. Nem tudom, hogy a 168 Óra milyen információs bázisból merített, amikor ezt leírta.-Más újságokban is voltak hírek ennek kapcsán...-Jó, hát a Magyar Nemzet­ben nyilván nem olvasta, de a Demokratában sem. A Magyar Televízió kettőezer-hatszáz dolgozója közül Szenes And­reát gondolják a kisgazdapárt­hoz közeli embernek, Csermely Péterről pedig azt hiszik, hogy a MIÉP-hez áll közel. Ez abszo­lút nincsen így. Aki már beszélt Csermely Péterrel, az csak a va­lóságot látja: azt, hogy ő egy tehetséges újságíró. Kettőezer- hatszáz tévés közül nem tudom, hányán vannak azok, akik nem a mai kormánykoalíciós pártok nézeteit vallják. Ezt nem is vizsgálom, semmi közöm hozzá. De nem hiszem, hogy két ember ilyen nagy változást tudna végigvinni egy ekkora in­tézményben. Még ha istenek volnának, akkor sem képesek kettőezer-hatszáz ember gon­dolkodását, szemléletét és munkáját egyik napról a má­sikra megváltoztatni. Aki már vezetett egy intézményt, tudja, hogy az hogyan működik, a döntések miként mennek végbe, milyen gyorsan, hány át­tételen keresztül, s aztán mi a végeredmény, az nem mond ilyeneket. Csak olyanok be­szélnek erről, akik még nem lát­ták, hogyan működik egy ek­kora szervezet. Még ha úgy is gondolkodna Szenes Andrea és Csermely Péter, ahogy tartják róluk, az ebből fakadó állítóla­gos „tervek” megvalósítása iszonyú hosszú folyamat. Rénes Marcell VIP Lemondott hát három politikus, mert kedvezményes hitelt vet­tek fel a Postabanktól. Pontosabban azért mondtak le, mert mindez kiderült. Végül is jól tették: a látszat is fontos lehet néha, ha már a lényeg ettől teljesen független. Ugyanis az előbb említett hitelek olyan távol estek az igazi történésektől, hogy azt felfogni nem is lehet. Nem csupán épí­tési kölcsönökről volt szó az elmúlt tíz évben, ezek könnyű kis futamok voltak csupán. Előfordult, hogy a pénzintézet mind­össze 15 százalékos áron adott el saját részvényeiből egyes prominens személyeknek, majd a bank visszavásárolta tőlük ugyanazt a részvényt, méghozzá 100 százalékos árfolyamon. Mindez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a Postabank 1500 fo­rint ellenében, ugyanazzal a lendülettel 10 ezer forintot adott, minekutána már csak az a kérdés, hogy mivégre volt ez az egész akció? Miért nem adott nekik mindjárt nyolc és fél ezret részvényenként: „adok száz részvényt, vagy ezret, szorozd már be Pistukám nyolc és fél ezerrel, aztán az isten áldjon...” De azért a legszebb „támogatási” forma az volt, amikor még álcából sem csináltak semmiféle bizonylatot. Nagyon fontos személyeket persze, nem is lehet megsérteni ilyen-olyan snassz kérdésekkel, hogy ezt írjad alá, legyél szíves, meg ehhez hason­lók. Úgy hívták az ilyen ügyleteket hivatalosan, hogy „vissza nem térítendő támogatás”. Nem hivatalosan meg arról volt szó, hogy „megveszlek téged kilóra, de aztán a pofádat befogod”. Ezt persze nem kellett kimondani. Mindezt szó nélkül, sze­mek villanásából, poharak csilingelőséből, futball- és golflab­dák suhogásából megértették. Kulturáltan, elegánsan, mint ahogyan az a nagyon fontos emberek között szokásos. A felelősség súlya alatt roskadozó dolgos magyar elit... (Aki VIP-es, velük tart.) Havas András Vadakat terelő Nem tudom, miért kellene most Stadler urat szeretni. A ritka férfibájból, akárcsak sokunknak, bizony, neki is kevés jutott. Okosnak se igen mondható. Bár hogy mit jelent a szellemi ru­ganyosság, ez az igen képlékeny fogalom, szinte megfejthetet­len. A magához való esze - magyarázzuk hát önmagával a bi­zonyítványt - mindenesetre megvolt neki. A helyzet parado- xona, hogy lassanként Stadler úr áldozattá nemesül egy olyan folyamatban, melyben mégiscsak milliárdok tűntek el kézen- közön. Lehet, hogy az ügyetlen könyvelők, ostoba számsorok vagy saját butasága okozta a vesztét, Leonardo Utolsó vacsorájával tényleg kicsit túllőtt a célon. Hogy a most megsemmisített ítélet - kilenc év - sok volt-e, és mit hoz majd a megismételt eljárás, nem tudható. Annyi biz­tos: kilenc év önmagában nem tűnt irreálisnak, csak ahhoz ké­pest, hogy az eddigi hazai gyakorlat szerint errefelé a milliárdos lopásokért, csalásért, közpénzek és a kisbefektetők forintjainak gondatlan kezeléséért maximum némi fölfüggesztés jár. Ha egyáltalán van felelős. Ehhez képest Stadler úr nem tudott elszámolni sok százmilli­óval: a mi pénzünkkel, az önök pénzével, vagy ha jobban tet­szik, az adófizetőkével, a be nem fizetett kötelezettségekkel és a felvett támogatásokkal. Mert minden és mindig a mi zse­bünkre megy. Olyan, hogy ingyenreggeli, nincsen - mondják a vérkapitalista újhazában. Nekik van igazuk. A stadionépítő me- galomán juhász esete csak csepp a tengerben. Az lett a veszte, hogy túl feltűnően táncolt. Sokan belepisilnek a medencébe, de aki a trambulinról teszi ugyanezt, az elnyeri méltó büntetését. Az elmúlt évtizedben tisztességes munkával nagyon nehezen lehetett meggazdagodni. Százmilliókat, milliárdokat szerezni pedig néhány esztendő alatt - tiszta kézzel - alig. Ide egy ötlet nem elég. Korunkban Justítiának tényleg alaposan be van kötve a szeme, mindenki annyit markol ki a serpenyőjéből, amennyit csak bír. Akár vadakat terelő és mondó juhász az ember, akár másvalaki. Mert a vadak mi vagyunk, a játék a mi bőrünkre megy, az olló mindig fölöttünk csattog, minket nyír, akárhogy bégetünk is. Kovács János HÍR(TELEN)KÉK... Két választás között egy kormány teljesítményét nem a felmé­rések, hanem a valóságos és tényleges eredmények példázzák. Orbán: hegyi beszéd... * Romániában 711 dollár bírságot kell fizetnie annak, aki bán­talmaz egy állatot, abban az esetben viszont, ha a nejét ütlegeli, csupán 26 dollár a büntetés. Tiszta nyereség... * Tovább nő a Postabanktól kedvezményes hitelt kapott politiku­sok körüli feszültség. így van ez, ha hitelét veszti valaki... * A német Jürgen Heinze professzor megállapította, hogy az ed­dig szorgalmasnak tartott hangyák valójában öt perc munka után csaknem fél órán át pihennek. Lehetnének a címerállataink is...! * A legújabb esküvői divat szerint rizs- és konfettiszórás helyett a násznép élő pillangókkal igyekszik kedveskedni az ifjú párnak. Egy díszes a nejnek, egy éjszakai a férjnek... (szilvás)

Next

/
Thumbnails
Contents