Heves Megyei Hírlap, 1999. június (10. évfolyam, 125-150. szám)

1999-06-12 / 135. szám

„A kisebbség ügye Európára tartozik” A kisebbségi önkormányzati választások idején a gyöngyösi Murzsa Attila ígéretet tett: amennyiben ő lesz az elnök, minden követ megmozgat a helybeli romák helyzetének javítása érdekében. Tervezte, hogy végiglátogatja a nagykövetségeket, s igyekszik tuda­tosítani a diplomatákban: az Európához csatlakozó Magyarországon cigányok is élnek, mégpedig nagy számban, s néhol bizony putriban vagy annál csak valamivel jobb körülmények között. Murzsát megválasztották, és a héten az általa vezetett Roma Ki­sebbségi Önkormányzat meghívására helyszíni konzultációra Gyöngyösre látogatott a Svéd Nagykövetség követségi tanácsosa. get Öntől a vendéglátói?- Egyelőre nem. Még na­gyon az elején járunk a kapcso­latépítésnek, és ők pontosan tisztában vannak azzal, hogy egy ilyen kérést precíz előké­szítő munkának kell megelőz­nie. Először meg kell ismer­nünk egymást, kölcsönösen tá­jékozódni, s ezt követheti majd a konkrét segítségnyújtás for­májának kidolgozása. A most szerzett tapasztalatok a későb­biekben elindítói lehetnek bi­zonyos gondolatoknak, ötlete­ket adhatnak, ezért olyan fontos ez a látogatás - mondta.- Milyen benyomásokat szerzett a romákkal való talál­kozás során ?-Nagyon eltérő képet' kap­tam a különböző városrészek­ben élők sorsáról. Az egyik he­lyen az alapvető közműrend­szer is hiányzik, a házakban nincs víz, az emberek zsúfoltan élnek, s ebből sok feszültség támad köztük. A Harmadosztá­lyon viszont jóval kulturáltabb körülmények, tágas telkek és egy fejlődő lakótelep képe fo­gadott. Akikkel beszéltem, leg­főbb panaszként a munkahely­hiányt, az elhelyezkedés nehéz­ségét említették, persze csak ott, ahol nem a csatornázatlan­ság a legégetőbb kérdés. El­mondták: nincsenek irreális el­Sörén Lundvall követségi tanácsos fotó: Gál várásaik, nem akarnak kivé­telezett hely­zetbe kerülni, csak azt sze­retnék, ha egyenrangú állampolgár­ként kezelnék őket, és ugyanolyan esélyekkel indulhatná­nak, mint a magyarok.- Mi az, ami itt a leg­inkább eltér a svédországi kisebbségi vi­szonyoktól?- Nálunk is élnek romák, ám a nagy többségük in­tegrálódott a svéd lakos­sághoz. Fő­ként Stock­holm és Malmö külvárosait lak­ják. Az iskolázottság kérdésé­ben teljesen azonos szintet képviselnek a többségi lakos­sággal, mivel a tankötelezettsé­get nálunk szigorúan betartat­ják, s ők is tudják, hogy csak így van esélyük a munkahely­szerzésre. Mivel törvény tilt bármiféle megkülön­böztetést az állampolgá­rok között, nemigen ta­pasztalható diszkriminá­ció a munka- vállalók kivá­lasztásában sem. Persze, bizonyos szo­ciális prob­lémák időn­ként ott is fel­vetődnek, ám sokkal eny­hébb formá­ban, mint ahogy itt, Magyaror­szágon érzé­kelem. Murzsa At­tilát a követ­ségi látogatás előzményei­ről, okairól kérdeztük.- ígére­temhez híven végigjártam a nagykövetsé­geket - vála­szolta. - Két hónappal ez­előtt fogadtak a svéd képvi­seleten, ahol igyekeztem reális tájékoz­tatást adni a térség gond­jairól, első­sorban termé­szetesen a romákat érintő ügyek­ben.- Hogyan fogadták a diplomaták ezt a kezde­fotó: Gál Gábor ményezést?- Úgy tapasztaltam, hogy kedvező benyomást tett rájuk a meghívásunk, hiszen általában szimpátiával fogadják azt,' aki nemcsak a sült galambot vátja, de tesz is valamit a helyzete ja­vításáért.-Mit szóltak a gyöngyösi romák ahhoz, amikor a taná­csos úr becsengetett hozzájuk?- Kicsit tartottam attól, hogy szégyellősen fogadják, és nem merik nyíltan elmondani a problémáikat, mivel a nyomo­rúságával nem mindenki kérke­dik szívesen. Meglepően őszin­ték voltak azonban, ám nem túlzóak. Azt hiszem, a cigány­ság egyre inkább tisztában van önnön helyzetével, és tudja azt is, hogy nem várhat el különle­ges kedvezményeket.-Vendégünk biztosan nem beszélt erről - folytatta Murzsa Attila -, de az együtt töltött nap folyamán többször láttam az arcán mélységes döbbenetét. Nem hiszem, hogy korábban el tudta volna képzelni azt, hogy egy ilyen szép város egyes ré­szein a kútra kell járni vízért. Talán sokan megharagszanak ránk, amiért az érem negatív ol­dalát is megmutatjuk, de meg­győződésem, hogy Európának éppúgy érdeke az efféle áldat­lan állapotok megszüntetése, mint annak a városnak, amely­ben élünk. Ehhez viszont nem szabad szégyellősködni, és ta­kargatni a valóságot.-Milyen eredményt vár a mai találkozótól?- Svédországban húszezer roma él. Úgy tudom, Stock­holmban van egy városrész, melynek csak cigány képviselői vannak. Az önkormányzati szintű kapcsolat nagyon hasz­nos lenne, hiszen ha részt ven­nénk egymás rendezvényein, az egyedülálló tapasztalatcserére adna lehetőséget.- Lesznek-e további nagy­követségi látogatások?-Több helyről kaptam erre ígéretet. A legközelebbi terve­zett látogatás során az Egyesült Államok nagykövetségének le­köszönő titkárát és hivatali utódját látjuk vendégül. Az elő­zetes egyeztetések szerint erre a vizitre még e hónap végén sor kerülhet. Jónás Ági Sörén Lundvall végigjárta Gyöngyös roma gócpontjait: a Harmadosztály cigány lakóte­lepet, a Durándát, a főként roma gyerekek által látogatott óvodákat, iskolákat. A kör­nyező települések közül Gyön- gyösoroszit kereste fel, ahol szintén sok cigány család él: a falu ezernégyszáz lakosa közül hatszázan vallják magukat ro­mának. A svéd vendég találkozott a helyi gazdasági élet képviselői­vel, az önkormányzatok vezető­ivel, és ami a legfontosabb: ott­honukban kereste fel a romá­kat, s kérdezte őket gondjaikról..- Miért érezte fontosnak, hogy elfogadja ezt a meghí­vást?-Azokban az országokban, amelyek az unióhoz szeretné­nek csatlakozni, minden ki­sebbségi kérdés Európára tar­tozik - hangsúlyozta a diplo­mata. - Mindeddig nem ismer­tem ilyen közelről a magyaror­szági cigányság problémáit, ám úgy vélem, ez olyan téma, ami­vel mindenképpen foglalkozni kell. Kultúrájukat rendkívül ér­tékesnek tartom, s mint minden nemzetiségi kultúra, ez is pozi­tív értékként kell megjelenjen egy társadalom képének sok­színű palettáján.-Kértek-e konkrét segítsé­Roma család Gyöngyösorosziban Válogass könyörtelenül „És neveld lelked kérlelhetetlen igényérzetre. Ez a legfonto­sabb. A tömegek világa csak mohó, de nem igényes.” Ez a Má- rai-idézet jutott eszembe, amikor kollégám a minap lakonikus tömörséggel csak annyit mondott: - Szakítok a bankommal. Mint mondta, őt kivételesen nem károsították meg, sőt a kez­detekkor sokkal inkább partnernek, mint ügyfélnek érezte ma­gát. Ám a pénzintézet körül időről időre fellángoló botrányok mára végképp megrendítették a bizalmát.- Lehet, hogy hülyén hangzik, de pusztán morális okok miatt bontom fel a szerződést. Nem kívánok asszisztálni még ügyfél­ként sem ebben a tisztességtelen játszmában - indokolta meg döntését. S én ekkor azt gondoltam, ez egyáltalán nem hangzik hülyén. Igaz, némi kényelmetlenséggel jár máshol számlát nyitni, de van választási lehetőség. Még akkor is így van ez, ha az egyik olvasónk nemrégiben arra kért választ: miért van az, hogy a megyeszékhely legfor­galmasabb, s legszebb részein egyre-másra nőnek a bankpalo­ták, kiszorítva minden más tevékenységet. Az én olvasatomban a válasz egyszerű: amíg egy bank arra is áldoz, hogy a szomszédos telken lévő óvoda játszóudvarát fel­újítsa, mindenféle hírverés nélkül, amíg egy másik pénzintézet­ben a biztonsági őrök nemcsak megfélemlítenek marcona jelen­létükkel, hanem az ügyfél nyugalmára is ügyelnek és hellyel kínálják a várakozót, addig nincs bajom a gyarapodó bankok­kal. A városképet nem rontják, hiszen saját költségükön újítják fel vásárolt épületeiket. Hogy közülük melyiket választjuk, ki­zárólag ránk tartozik. S hogy melyik megy tönkre, erkölcsi, politikai, netán üzleti okokból, az már nem a mi felelősségünk. Nekünk csupán Márai tanácsát kell megfogadnunk: „Te válogass. Ne finnyásan és orrfintorogva, hanem szigo­rúan és könyörtelenül. Nem lehetsz elég igényes, erkölcsiek­ben, szellemiekben. Nem mondhatod elég következetesen: ez nemes, ez talmi, ez érték, ez vacak. Ez a dolgod, ha ember vagy, s meg akarod tartani ezt a rangot.” Barta Katalin Az alagút vége Azért nem lehet véletlen, hogy az ember nem érzi túl jól magát a föld - hegy, tenger és a többi - alatt. Mondjuk egy alagútban, ami a távolságot, az utazás idejét lerövidíti, viszont olykor ösz- szeütköznek benne az autók, és minden kigyullad. Meneküljön, ki merre lát. Ki merre tud. Talán csak én vagyok klausztrofóbiás, de egy-egy ilyen „tunnel” maximum tíz percig érdekes. Hogy hát behajtunk a hegy gyomrába - maradjunk most csak az Alpok alagútjainál -, és aztán sötét lesz, csupán az útjelzések világítanak, na meg a szembejövők. S hogy otthon nincs ilyen. Úgy ötszáz méter után kezd unalmassá, kicsit később pedig félelmetessé válni az egész, illetve, ez nem is a megfelelő szó az érzésre: szorongás az inkább. Legyen vége már. Fojtó szag is van a kipufogógázoktól. S bizony, az út közben felötlik a gon­dolat, hogy ha netán valami történne, akkor... Akkor miként megyünk innen mi ki? A fény - mármint a „kinti”, a természetes - hozza csak a megkönnyebbülést. Azoknak is az hozta, akik kijutottak pár hónapja a Mount Blanc-alagútból, s a Tauem-tunnel minapi túlélőinek is. A ka­tasztrófák nagyon is emberi, szunnyadó, elaltatott félelmeket erősítettek fel. Az osztrákok éppen azon gondolkodnak, eláll­nak az újabb alagút-építési tervektől. Megint nem marad más, mint a hágó, a szerpentin, a „hoch- alpenstrasse”. (Na meg a tériszony). Rénes Marcell HÍR(TELEN)KÉK.. Egy újabb újságnál tartottak házkutatást a napokban: a Köztár­sasági Őrezred munkatársai kutatták át a szerkesztőséget a vé­dett személyek biztosításáról szóló kormányrendeletre való hi­vatkozással. Űzd a sajtót és a cikket, ezzel is a Fideszt véded...! * Monica Lewinsky már nem csupán filmes karrierről álmodik: mint énekes, be akar tömi a popzene világába. Szájtátva fogadja az ajánlatokat... * Magyarország a kilencvenes években pontosan ugyanolyan or­szággá vált, mint a többi európai ország, emiatt csökkent a vonzereje. Pedig micsoda cirkuszok vannak itt...! * Két hét múlva megkezdődik az Országgyűlés nyári szünete, pi­henni vonulnak a képviselők. Hallgat a Ház, kiüríték, benne marad a sötétség... * A készülő szabálysértési törvény szerint azokat a prostituálta­kat, akik a rájuk kirótt százezer forint bírság kifizetése helyett az elzárást választják, közmunkára terelhetik. Fuvarszervezők előnyben... (szilvás)

Next

/
Thumbnails
Contents