Heves Megyei Hírlap, 1999. május (10. évfolyam, 101-124. szám)
Vasárnap Reggel 19. szám
Bábszülő szülők A házaspár több száz mesét dolgozott fel idáig. Még sincsenek nagy kedvencek. Minden történetet önmagukban, önálló egységként kezelnek. Legek mégis léteznek. Szívesen emlékeznek arra, amikor az Anatómiai teátrumban egy fejet és lábat kellett megformálni, amely az emberi test felépítését tökéletesen mutatta, s mozgatható volt. A legkedvesebb meséjük az Égig érő fa volt, amelyben letisztult, stilizált formákkal dolgoztak. A legizgalmasabb feladatok egyike a Nagyapa meg a csillagok című darab volt, ahol egy kínai árnyjátékot keltettek életre. Kudarcra vagy sikertelenségre nem emlékeznek. Sőt arra sem, hogy egy figurával sehogyan sem tudtak kijönni. Bár László bevallja: amikor már a 842. hajszálat ragasztják fel, néha zsörtölődnek a bábokkal. Ám amikor elkészül, akkor ő a legszebb és a legkedvesebb mind közül. A három évtized alatt elkészített figurák egytől egyik kedvesek. Nem véletlen, hogy Erzsébet szíve láthatóan összeszorul, amikor arról mesél, hogy a Fram, a jegesmedve bábjait, díszleteit megvették, s elkerülnek Egerből. Egy dolog vigasztalja csupán: jó helyen lesznek, mert egy ismert, a gyerekek által szeretett színházhoz kerülnek. S ott talán ismét olyan gondoskodással veszik őket kézbe, mint ahogy ők tették. Lovasyék augusztustól önállóan dolgoznak majd. Tudásukat, tapasztalatukat, a szakmában megszerzett ismereteiket szeretnék átadni a fiataloknak, miközben munkát is vállalnak. Az Egerben zajló bábszínházi folyamatok diktálta kényszerű lépés ellenére reméljük: a szívükben felhalmozódott tudás és ismeret nem vész kárba. Mert nélkülük szegényebbek lennének a gyerekek és si- várabb lenne a bábművészet is. Szuromi Rita A felnőttek szerint sokuk élettelen, fából és rongyból gyúrt játék. A gyerekek viszont jól tudják: nem élettelenek, s nem érzéketlenek. Játszótársak ők, akiket szorgos kezek nagy szeretettel tettek kedvessé, elfogadhatóvá, érzelmekkel telivé, beszélővé. AJert a bábkészítő feladata majdhogynem egy szülő gondoskodásával ér fel: életet kell adni azoknak a figuráknak, amelyek később a színpadon beszélve, mozogva, játszva a gyerekeknek társai tudnak lenni. Egerben a Lovasy házaspár, László és Erzsébet három évtizede lehel a bábokba életet. A munkában együtt gondolkodnak, az életben egymásnak társai, és eközben több száz figurának szülőatyjai. László beleszületett a bábszínház világába. Hatévesen már játszott, bábokat készített. Erzsébet gimnazista korában kapcsolódott az akkor az egész megyét átúgy éreztük, a készítés áll hozzánk a legközelebb. Maradtunk ennél. Lovasyék egy percig sem bánták, hogy a „végrehajtó” szérepét választották. Pedig a munkájuk nem is olyan egyszerű. A kívülálló azt hihetné: elegendő, ha a tervező lerakja a vázlatot eléjük, s a bábok skiccek alapján kélátni tündért, királyfit, sárkányt. Meg kell ismertetni a kicsiket a széppel, a gonosszal, ám ez utóbbi életre keltésekor mindig a humornak kell meghatározó szerepet adni, s éreztetni: a jó legyőzi a gonoszt, hiszen a mese enélkül nem is lenne igazi. Eme életfelfogásuk pedig sántítana, ha ők gura nincs. Egy rókát vagy sárkányt ezerféleképpen lehet elkészíteni. Minden mesében más az állat kora, lelke, szándéka, más mozgatja, másféle környezetbe kerül. Az ezerarcú világban ezerféle lehetőség rejtőzik. Talán ezért sem lehet soha megunni a bábkészítést. szövő speciális színházi mozgalomhoz.- A ‘60-as években nem vált ennyire szét a bábkészítés és a játszás - idézi fel Erzsébet. - Mindenki maga készítette el a figuráját, s játszott vele a színpadon. A halott anyag elkészítésétől a rendezésig, a különféle játszási technikák megtapasztalásáig mindent magunk csináltunk. Egyedül zenét nem szereztünk. Később ez a műfaj is „szakosodott”. Mi szülnek. Pedig erről szó sincs. Egy-egy figura születését rengeteg közös beszélgetés előzi meg. Ismerni kell a mesét. Tudni kell, mit akar a rendező. Látni kell a gyermek lelkét, akinek a darab készül. S fontos az is, hogy jól érezze a színész magát a jelmez alatt. S tőle függ az is, megszólal-e a színpadon a báb. A házaspár kitart amellett, hogy a mese a szépség birodalma. A gyerekeknek igenis kell nem hinnének ebben. Hiszen megőrizték a gyermekek látásmódját, képzeletvilágát, érzik, látják a mesék szépségét, ahol persze mindig győzedelmeskedik a jó. Miért ne hinnének hát ebben? Pályájuk az örökös kihívás és megújulás folyamata. Mert - vallják - két egyforma fiRepülés a mámorba Mit tudott még úgy 10 évvel ezelőtt egy általános iskolás gyerek a kábítószerről? Nem sokat. Esetleg a nyugati filmekben emlegették a kéjtablettákat, a marihuánát, a heroint. Gondoltuk: nagyon messze van ez még tőlünk. Az alkoholizmust, a dohányzást persze már ismertük, de álmunkban sem jutott volna eszünkbe: a drog olyan rohamszerűen, s úgy megveti a lábát kicsiny hazánkban, hogy mára mindennapos témává nőtte ki magát. Egyre gyakrabban látni alig tízéves gyerekeket cigarettával a kezükben, vagy ragasztóval teli zacskót szorongatva, esetleg már alkoholmámorban úszva. Ezek után nem csoda, hogy a RÉV Szenvedélybeteg-segítő Szolgálat által az általános iskolásoknak kiírt „Bódulat” című rajzpályázatra több mint 100 alkotást küldtek be a gyerekek, hiszen legtöbbjük már találkozott a problémával. Az utcákon, az iskolában, talán még az osztályban is. Az eredményhirdetésen az első helyezett Dúl Andreával, a bronzérmes Román Petrával, illetve Pajtók Adriennel és Rakmányi Bernadettel beszélgettem. Mint elmondták, az iskolai órákon gyakran esik szó a szenvedélybetegségekről. A tanárok, osztályfőnökök óva intik a diákokat a drogoktól, s beszélnek azok káros hatásairól. A lányok - egyelőre - el sem tudják képzelni, hogy ők valaha is rászoknának a cigarettára vagy az alkoholra, a kábítószereket pedig végképp elítélik. Szerintük egy kis mámor nem éri meg, hogy tönkretegyék magukat. Tisztában vannak vele, hogy ha egyszer is kipróbálnák mondjuk a marihuánás cigarettát, utána könnyen rászokhatnak, ha nincs elég akaraterejük később nemet mondani. Márpedig ha valaki egyszer már belekóstolt a „jóba”, ritkán mond le arról. Ahogy hallgatom a nehezen szóra bírható fiatalokat, egy kép lebeg a szemem előtt: egy 17 éves lány görcsbe rándult teste. Egy olyan kölyöké, aki pár évvel ezelőtt talán még hasonlóan gondolkodott, mint a velem szemben ülők, és mégis... Hogy milyen út vezet a függőséghez? Családi háttér, a barátok hatása, gyengeség, csalódottság? Mindenkinél más. A kezdet sokféle lehet, az eredmény viszont legtöbbször ugyanaz. Sajnos ugyanis ritka az az eset, amikor egy szenvedélybeteg minden következmény nélkül meggyógyul. Ha testileg így is tűnik, a lélek gyakran gyógyíthatatlan sebeket szenved, az emberi kapcsolatok megcsorbulnak. Majd csak a szürke felismerés marad: néhány óra „repülésért” egy életet áldoztak. Elek Eszter KOVÁCS JÁNOS Tojásháború Eredendően békepárti vagyok. Mégsem nézhetem teljesen hidegen és érzéketlenül az utóbbi időben kibontakozott, egyre mélyülő tojásválságot. Tojásháborút is mondhatnék, ha az ilyen szóösszetételnek nem lenne túl kellemetlen akusztikája manapság. Az addig rendben is van, hogy szinte szemérmetlenül alacsonyra zuhantak a hazai tojásárak. Legalább e csapadékos tavaszon az égi áldás mellett más is esett. Illetve dehogyis van mindez rendjén. Ha én tyúk lennék - nem lennék semmi pénzért, de tegyük fel 9 magyar forintért tojásonként nem állnék neki nagyon erőltetni a dolgot. Ne tojjatok, magyar tyúkok! Hol van az már, hogy „ne együk meg az aranytojást tojó tyúkot”. De igenis. Együk csak meg. Más választásunk sem igen akad. Ez a tojás értékében egyre kevesebb hasonlatosságot mutat a sárgás fémmel. Hogy mire hasonlít inkább - legyünk kicsit nagyvonalúak -, abban ne merüljünk el. Ha az Indiába készülő és Amerika felfedezésébe torkolló utazása előtt Kolumbus a magyar tojást kívánta volna vállalkozása sikerének példázataként felhozni, dehogyis vágott . volna neki a bősz vizeknek, veszélyeknek és nehéz nélkülözésnek. Inkább okkult tudományoknak szentelte volna élete hátralévő éveit, amelyek a titokzatos jövendőbe kalauzolják el, vagy szigorú fogadalmakkal és önmegtartóztatásokkal sanyargatta volna magát. Amerika még fel se lenne fedezve, hanem ott hánykolódna elveszetten az óceán vizében, kitéve mindenféle bennszülöttek ké- nye-kedvének. A fölös tojáskészletek apasztásának a kimért demokráciákban egyébként számos praktikus megoldási módját kitalálták. Nem ragadtak meg a tojásos galuskánál vagy az üveges, likőrbe fojtott tojásnál. Politikusi, közéleti személyiségekkel szembeni ellen- szimpátia-tüntetéseknél a tojás ugyanis éppoly jól hasznosítható, mint a zöldségfélék, paradicsom, cukkini. Ezáltal egyfajta szubjektív szavazógombként működik. Még az sem túl nagy baj, ha a tojás netán elvesztette hamvasságát, és nem a legfrissebb már. Van egy fontos pontja a kérdésnek, amiről senki nem beszél: mi van a kakasokkal? Elvileg néha valami beleszólásuk - belekukorékolnivalójuk - csak van a történtekbe. Mindenesetre a helyzet úgy áll, hogy itt vannak a túltermelő tyúkok, itt a befürdött termelő, a leárazó kereskedő és az olcsó tojás. Én mindenesetre a rántotta pártján állok. <2 Hogyan fizetnek a városi önkormányzatok? Heves megye városai közül a legjövedelmezőbb Lőrinciben képviselőnek lenni, a polgármestert viszont Pétervásárán fizetik meg a legkevésbé. Alábbi körképünkből kiderül, hol mennyit tehetnek zsebre a városatyák és -anyák, illetve a különböző önkormányzati tisztségviselők. A megyeszékhely polgármestere a miniszteri alapilletmény nyolcvan százalékát viheti haza havonta: bruttó 182 ezer forintot. A két főállású egri alpolgármester keresménye a polgármesteri fizetés nyolcvan százaléka, 146 ezer forint. Az egyes önkormányzati képviselők tiszteletdíja 35 ezer 135 forint, ám ez csak az alsó színt, aki bizottsági tag, ezen felül az alapösszeg ötven százalékával, aki pedig bizottsági elnök, a száz százalékával gazdagodik. Az úgynevezett „külsős” - tehát nem képviselő - bizottsági tagok a képviselői alapdíj felét kapják minden hónapban. Hatvanban a város első embere szintén 182 ezer forintot keres, míg az alpolgármester 146 ezret. A képviselők tiszteletdíja 35 ezer forint, a bizottsági elnökök és a tanácsnokok 70 ezret kapnak, egyébként egyetlen képviselő kivételével mindenki betölti az utóbb említett tisztségek valamelyikét Lőrinci polgármestere ugyancsak a „standard” 182 ezres fizetésért tevékenykedik, a nem főállású alpolgármester tiszteletdíja 68 ezer, a bizottsági elnököké és a tanácsnokoké 55 ezer forint. A többi képviselő - valamennyien bizottsági tagok - zsebe havonta 45 ezer 700 forinttal lesz vastagabb. Hevesen a képviselők havi alapdíja 18 ezer 200 forint, ami az itt is 182 ezres polgármesteri fizetés 10 százaléka. A tiszteletdíjas alpolgármester 45 ezer 630 forintot kap, a bizottsági elnökök - az alapdíjjal együtt, tehát összesen - 31 ezer 900-at, a belső bizottsági tagok szintén összesen 22 ezer 800-at, a „külsősök" pedig 9 ezer 100 forintot. Pétervásárán a képviselőket illető alapösszeg 20 ezer 400 forint, ennél a bizottsági elnökök 50 százalékkal többet, a nem képviselő bizottsági tagok ugyanennyivel kevesebbet tehetnek zsebre. Itt a polgármester csupán a miniszteri fizetés 60 százalékát kapja meg a hónap elején: 136 ezer 890 forintot. Az alpolgármester tiszteletdíja 45 ezer 630 forint. Gyöngyös polgármestere - s akkor most visz- szatérünk a már ismert számhoz - 182 ezer forintért dolgozik minden hónapban, mellesleg a kollégáihoz hasonlóan immár harmadik éve, a kiindulási alap, a miniszteri alapilletmény ugyanis 1997 óta nem változott. Az alpolgármesterek fizetése 171 ezer, a képviselői alapdíj 41 ezer 900 forint. Aki bizottsági elnök, további 27 ezer 200, aki „csak” tag, 10 ezer 800 forintra számíthat, a második bizottsági tagságért azonban már mindössze 7 ezer 900 forint jár. A külső bizottsági tagok javadalma 19 ezer 200 forint. Külön gyöngyösi specialitás, hogy a szervezeti és működési szabályzat értelmében a testületi ülésekről hiányzó képviselők abban a hónapban csak az alapdíjuk felét kapják meg. Á távoliét semmivel sem igazolható - kivéve, ha a testületi tag az önkormányzat vagy a polgármester megbízásából hivatalos úton tartózkodik. Füzesabonyban is 182 ezer a polgármesteri keresmény, az egyetlen alpolgármester tiszteletdíja pedig 50 ezer forint. A bizottsági elnökök 25 ezret, a tagok - minden képviselő benn van legalább egy bizottságban - 19 ezret, a „külsősök” 7 ezret vihetnek haza. (rénes)
