Heves Megyei Hírlap, 1999. május (10. évfolyam, 101-124. szám)

Vasárnap Reggel 19. szám

Megkezdődött a visszaszámlálás. Még 13 nap, V és olyan bokszgála lesz a BS-ben, amilyen még H nem volt. Budapestre látogatnak a hamburgi Univer- ® sum Box Promotion sztárjai. Világ- és Európa-bajnokok lépnek ringbe, a megkülönböztetett érdeklődés azon­ban ezúttal elsősorban Kovács Istvánnak szól, aki majd’ másfél esztendeje profiként igazolja: nem vélet­lenül koronázták királlyá az amatőrök között. Amikor Kokó az Universumhoz szerződött, elhatározta: a pro­fik között is világbajnok lesz. Azóta túl van 12 mécs­esén, s most jön a 13. Ez a csata abban is különbözik majd az előzőektől, hogy ezúttal már címmérkőzésen bizonyíthatja kivételes klasszisát. Ha legyőzi az afrikai Nabaloum Dramane-t, akkor ő lesz a pehelysúly inter­kontinentális bajnoka, másként kisvilágbajnoka. Hamburgból jelenti: Török Ferenc H amburg ezen a hétvégén a szokásosnál is jobban lüktet. Az utcákon hömpölyög a tömeg, hiszen a híres ki­kötő 810. születésnapját ünnepük a helyiek és az idegenek egyaránt. Erre az alkalomra mintegy másfél millió turista jött a városba. Kokót azonban sok­kal fontosabb probléma foglalkoztatja: május 22-i mérkőzése. Erre ké­szül immár ötödik hete. Reggel, délután edzés, közte kis pihenő, az es­te pedig a családé. Más­fél éve él a német város­ban, Hamburg zöldöve­zetében, egy 78 négy­zetméteres lakásban. Szépen, ízlésesen be­rendezett az otthona, amelyben nyugodt kö­rülmények között cse­peredik a két Kovács lurkó, a négy és fél éves Bence és az egyéves Gergő. Felesége, Kriszta igazi társ, Kokó kedvét lesi, hi­szen Pistának minden segítséget meg szeretne adni céljai eléréséhez. Bár az elmúlt héten ő is és a gyerekek is beteges­kedtek, most már min­den a megszokott kerék­vágásban halad.- Pisti nagyon ké­szül a budapesti meccsre. Úgy látom, sokkal elszántabb, fe­szültebb, mint más­kor. Nem is csoda, hi­szen újra a magyar kö­zönség előtt léphet szorítóba. Szerintem biztos, hogy győzni fog - mondja Kriszta. Amióta Németország­ban élnek, Kokó élete tel­jesen megváltozott. Ele­inte heti két alkalommal némettanár is járt a csa­ládhoz, de ezzel a lehe­tőséggel most már csak Kriszta él. Kokó lassan e téren is profi lesz.- Jól érezzük ma­gunkat Hamburgban - így Kokó. - Ittlétünket úgy fogjuk fel, mint egy edzőtábort. Hiszen az edzésekre épül az életünk. Alig várjuk, hogy egy-egy meccs után hazamehessünk, és a jól megszokott környezetben a have­rokkal lazíthassunk egy kicsit. Akadnak itt nagyon unalmas pilla­natok is, de hát vala­mit valamiért. Kokó minden reggel nyolckor az Universum edzőtermében kezdi a napot. Hetente csaknem harminc órát tölt a kü­lönböző kínzóeszközök társáságában. A terem alig kétpercnyire van Kokó lakásától. T íz éve költö­zött ide az Universum, előtte öt évig egy kis pincehelyiség­ben gyakoroltak a bu­nyósok, s ez ma már a Ritze kávéház egyik mu­zeális terme. Mára vi­szont Németország egyik leggazdagabb klubja az Universum, évi több százmillió márkás költ­ségvetéssel. Hat világ­bajnokuk van, s a veze­tők remélik, hogy rövi­desen Kokóval bővül a névsor. Az edzőterem hangu­latát emeli, hogy régi és új plakátok díszíük a fa­lakat. Már ott virít Kokó budapesti fellépésének beharangozója is. Egyéb­ként a boksz szentélyébe szabad a bejárás. Bárki megtekintheti, miként is készülnek a sztárok. Pénteken nehéz napja volt Kokónak. Délelőtt igencsak meggyötörte Fritz Sdunek edző, s a délutáni program még keményebbnek ígérke­zett. Rövid beszélgeté­sek, élcelődések után ne­gyed négykor Sdunek edző bandázst tett tanít­ványa kezére. Mintha meccsre készülne Kokó, olyan gondosan, aprólé­kosan, precízen készítet­te elő öklét. Míg a mi fiunk beme­legít, megérkezik ellenfe­le, a ghánai Russel John is. A fekete legény négy hete gyakorol Kokóval. Azért választották, mert felépítése és stílusa sza­kasztott olyan, mint Kokó következő ellenfe­lének, Dramane-nek. Russel különleges figura. Mintha golfozni indulna, egy kerekes sportsza­tyorral érkezik a ring mellé. Vele nem foglalko­zik senki sem. Ő maga bandázsolja kezét, s keni magára a különböző sze­reket. Dicséri Kokót.- Gyors, technikás, erős. Ésszel bokszol. Biztos győzni fog Bu­dapesten. Aztán nincs több idő a beszélgetésre, kezdődik a kesztyűzés. Hat menet a penzum. Kokó villog a szorítóban, akár a mécs­eseken, pedig már a ke­zében és a lábában is benne van a délelőtti gyakorlás. Russel olykor a fejvédő ellenére is meg­roggyan Kokó találatai nyomán. De megrázza magát, és megy tovább a gyakorlás. Üt, nem kímé­li Kokót, de az sem ér­dekli, ha olykor hatalma­sakat kap. Sdunek néha beszól Kokónak, jobban figyeljen a védekezésre, honnan indítson egy-egy ütést. Amikor vége a hat me­netnek, megtapsolja a két bunyóst. A kesztyű­zés végén Sdunek azon­nal megnézi Kokó pulzu­sát. Nagyon elégedett. Röviden úgy nyugtázza a bajnok szívritmusát: „szuper”. De még nincs vége a gyakorlásnak, Kokóra több menet zsá­kolás, ugrókötelezés, fe- deleslabda-ütés, medi- cinlabdázás, hasizom­erősítés vár. Szakad róla a víz, félidőben olyan iz­zadt a trikója, hogy le kell cserélnie. Szárazát vesz, és elszántan foly­tatja a gyakorlást. Sdunek edző dicséri tanítványát.- Nagyon jó erőben van. És gyors is. A jövő hét közepéig még ke­mény munkát vég­zünk. Szerdán 16 me­net kesztyűzés, aztán szép lassan vissza­vesszük a tempót, hogy Budapestre csúcsfor­mában legyen. Azt ta­lán mondanom sem kell: Kokó ezúttal is győzni fog. Amikor Kokó szóhoz jut, ekképp értékeü pro­dukciójukat.- Remek edzőpart­ner Russel - lihegi -, teljesen kiismertem, szinte én irányítom. Tökéletesen tudom, milyen lesz a budapes­ti riválisom. Eddig öt­ven menetet bokszol­tam Russellel, és még hátravan 28. Soha sen­kivel nem bunyóztam ennyit. R usselnek meg­éri ez a kis ki­ruccanás. Öt hétre vendégül látja az Universum, szál­lás, étkezés, s ezen felül napi 150 márkát kap. Egyébként a 24 éves afri­kai legény nem nyert so­ha nagy versenyt, edző­partnerséggel keresi ke­nyerét. Amikor ötöt üt az óra, Kokó csapzottan, izzad- tan az öltözőbe vonul. Mosolyog, viccelődik, s közben megkérdezi:- Hogy fogynak a je­gyek Pesten? Örül, amikor meghall­ja: „alig van már”, és jól­eső érzéssel hajt le egy pohár üdítőt. Sietnie kell haza, hiszen míg felesé­ge bevásárol, ő vigyáz a gyerekekre. Az Universum vezetői egyébként minden gon­dot átvállalnak. Nem kell irodákban, hivatalokban sorban állnia, mindezt elintézi helyette az erre illetékes megbízott. Ő „csak” edz. Azért becsü­lik, amit a szorítóban művel. Azért viszont na­gyon. Bár még nem olyan sztár, mint itthon, még nem fordulnak meg utána az utcán, egyre többet szerepel az újsá­gokban, a televíziókban.- Amióta itt élünk, megváltozott az éle­tünk. Azzal az életrit­mussal, amivel Pesten éltem, képtelen lennék ezeket az edzéseket végigcsinálni. Szinte otthonülő lettem, de azért szakítok arra időt, hogy egy-egy ba­ráti meghívásnak ele­get tegyek. Mert már barátaim is vannak, s ez azt jelenti, hogy a németek mint embert és mint bokszolót is befogadtak. Érdekesek az itteni emberek. Azt tapasztaltam, hogy csak az átlagos gon- dolkodásúakra jellem­ző a német felsőbbren­dűség. Az értelmiségi­ek tudják, a más or­szágban élők is alkot­hatnak nagyot. Szombat délelőtt sem pihenhetett Kokó. Nyolc kilométer futással kez­dett - szakadó esőben -, aztán árnyékolás, has­izom-erősítő és lazító­gyakorlatok után egy kis lelki edzés következett. Videón végignézték az előző napi kesztyűzést, és elemezték annak min­den mozzanatát. Sdunek mester új fent elégedett volt a látottakkal, de azért egy-két apró észre­vételt tett. Útban hazafelé Kokó beugrott egy közeli szu­permarketbe néhány apróságért, s aztán nagy sóhajjal nyugtázta: en­nek a hétnek is vége. Még két hét, és követke­zik a nagy küzdelem. N em zavarja, hogy afrikai ellenfele im­már harminc mérkőzésen veretlen, és az sem, hogy ez lesz a 13. profi csatája. Nem babonás. ígéri, hogy akik ott lesznek a BS- ben, azokat szép emlék­kel lepi meg. Megkezdődött tehát a visszaszámlálás. Talán mondani sem kell, mi sem vagyunk baboná­sak. Még akkor se, ha már csak 13-at kell alud­nunk Kokó budapesti bunyójáig. A Kovács család­nak két fiúgyer­meke van. Bence, az idősebb Időn­ként már ott szur­kol a papa mécs­eséin. S olykor még azt is bekia­bálja: „Papa, üs­ezt nem teszi. A két fiú nem biz­tos, bogy ökölvívó lesz, mert a szü­lők ügy gondol­ják, a legfonto­sabb az, hogy bol­dogok és egész­ségesek legye­nek. Azért ez a felvétel valamit mégiscsak sejtet

Next

/
Thumbnails
Contents