Heves Megyei Hírlap, 1999. május (10. évfolyam, 101-124. szám)

1999-05-29 / 123. szám

Megfontolt építkezés helyett kátyúzás Elkövetők, nyúlbúgatók, ejnye-bejnye, prakticizmus, igen és nem között Akik nem átallották az előző rendszerben is - mondjuk vb- titkárként - működni, azok előtt nem ismeretlen a minőségről és a mennyiségről szóló tétel. Vé­leményem szerint a mai jogal­kotásban is felfedezhető ez: a mennyiség bizony a minőség rovására megy. Ezt nem alkot­mánybíróként, hanem egyetemi tanárként mondom - jelentette ki a siroki jegyzőklubban dr. Kiss László alkotmánybíró, a pécsi Janus Pannonius Tudo­mányegyetem tanára. Mintegy háromórás - és a la­ikus számára is igen élvezetes - előadásában többek között arról beszélt: a rendszerváltás után megváltozott körülményeknek, illetve követelményrendszer­nek nehezen felelnek meg az új jogszabályok.-Nehéz úgy eleget tenni a jogállamiság és a piacgazda­ság követelményeinek, ha a jogszabályok elkövetői - szán­dékosan nem megalkotóit mon­dok - maguk sem tudják egé­szen pontosan, hogy mi is az a jogállam, mi is az a piacgazda­ság, aminek meg akarnak fe­lelni - hangsúlyozta a szakem­ber, persze egyetemi tanárként. - Elég megnézni csak a pénz­ügyi jogszabályokat: olyan bo­nyolultak, mintha maguk a köz­lők sem tudnák, hogy mit akar­nak mondani. A „gondolkozzfi­lozófusként és írj parasztként" elv fordítva működik. Mire formába öntik a gondolatokat, addigra felismerhetetlenné vál­nak. Jobb esetben. Rosszabb esetben meg nem is értik, mi­után a nyelvezet olyan, hogy a németes mondatfűzés szenvedő szerkezetestül elbújhat... Épp ezért nagy a „csecsemőhalálo­zás” a jogszabályok között. Mert a nem áttekinthető, nem érthető, nem kellően átgondolt törvényeket előbb-utóbb módo­sítani kényszerülnek, majd a módosításokat is módosítják... Úgy is mondhatnám: kátyúzás van, az apró lyukakat javítják, amelyek viszont egy nagy gö­dörben vannak. De annak befe­désére nincs elképzelés. Az önkormányzatok rende­letalkotásáról szólva dr. Kiss László elmondta: az új köve­telmények jegyében új formák és eszközök is megjelentek, en­nek nyomán úgymond a „civil­jogi eszközök megtermékenyítik a központi irányítás struktúrá­ját”. Ám ez is számos kérdést vet fel: ki kellene találni, hogy mi a viszonyuk egymáshoz.- Ezt a két dolgot aligha sze­rencsés összekeverni - világí­totta meg egy szemléletes pél­dával mert az olyan, mintha a lovat a szamárral keresztez­nénk, ami eddig rendben is van, ám félő, hogy nem öszvér, ha­nem cserebogár lesz az ered­ménye... Azt is elmondta: alkotmány- bírói munkája során számos jel­lemző problémával találkozik a szervezeti és működési sza­bályzatokkal kapcsolatban, a hatáskör-átutalások kérdésé­ben.- Az természetes, hogy a tes­tületekbe megválasztott képvi­selők nem értenek mindenhez - fejtette ki -, ám, tisztelet a kivé­telnek, főként működésük ele­jén általában úgy vélik, hogy mégis. Ha nem megfelelő a ha­táskörök átruházásának helyi szabályozása, akkor komoly problémákat okozhat, ha a leg­alább elvárható szakmaiság he­lyett nyúlbúgatók röptetik fan­táziájuk fehér galambjait. Nem szabad elfelejteni, hogy bizo­nyos képviselő-testületi hatás­körök gyakorlása átruházható bizottságra, polgármesterre, azonban ettől még a testület marad a gazda, amely irányel­veket, tanácsokat fogalmazhat meg a gyakorlással kapcsolat­ban. Ez az egyik része. Ä másik komoly konfliktusforrás, ami­kor hatósági jogkörökben akar eljárni a testület. Nagyon sok példa van erre, felként az építés­ügy területén. Tudomásul kell azonban venni, hogy a jegyzői hatáskörök nem adhatók át, mi­vel egészen más az intézkedés módja, gyökeresen eltérő a jogorvoslat útja. Ugyancsak akadnak problé­mák az ülésezési rend kapcsán is - tudtuk meg később -, egé­szen az Alkotmánybíróságig ju­tott a kérdés: vajon a tartózko­dás az „igenhez”, vagy a „nemhez" áll-e közelebb? Mint kiderült, az utóbbihoz.-A zárt ülések kapcsán is számos probléma volt, főként ’90-94 között. Több helyen el­harapózott az a gyakorlat, hogy a testület a saját magát érintő kérdésekben (például tisztelet­díjak) zárt ülést rendelt el. Erre született is egy ejnye-bejnye ál­lásfoglalás. Azt sem szabad el­felejteni: a zárt ülésen hozott határozatot ugyanúgy ki kell hirdetni, vagyis csak a vita, a tanácskozás zárt, az eredmény már nyilvános. Ugyancsak fog­lalkoztat egy gondolat - immá­ron megint hangsúlyozottan egyetemi tanárként, elméleti emberként -, mégpedig az: a rendbontó képviselőt ugye, nem lehet kizárni a tanácskozásból, nem lehet kivezetni. Viszont kezd testet ölteni egy praktikus - vagy inkább prakticista - de­mokrácia-felfogás, miszerint a hozzászólásokat két percre kor­látozzák a testületek. Érdemes lenne azon elgondolkodni: va­jon ez nem jelenti-e a képvise­lői munka korlátozását... De ez csak egy a számos átgondo­landó kérdés közül. Úgy vélem ugyanis: az eltelt kilenc év ta­pasztalatait nem ártana össze­gezni, s a szükséges változtatá­sokat megejteni. Ehhez persze szisztematikusan át kellene nézni a törvényeket. Biztos, hogy eredményes munka lenne, világosabb, átláthatóbb és ész­szerűbb szabályozást hozna. A helyi rendeletalkotással kapcsolatosan számos elret­tentő példa is szóba került: akadt olyan település, melynek képviselő-testülete arra hozott helyi jogszabályt, hogy a tart­ható kutyák magassága nem ha­ladhatja meg a 30 centimétert, vagy hogy csak a járda melletti lefolyóba vizelhetnek az ebek. Az is elhangzott: nem csupán helyi szinten vannak betartha­tatlan, életszerűden, a valós vi­szonyokat figyelmen kívül ha­gyó rendelkezések. Hiszen pró­bálja meg valaki betartatni a „közterületen szeszes ital fo­gyasztása tilos” regulát. Az Alkotmánybíróságról is szó esett, többek között meg­tudhattuk: a taláros testület tel­jesítőképessége határán dolgo­zik, eddig már mintegy 30 ügyet zártak le, s az év végére elérhetik az ötvenet, ennél töb­bet pedig nem lehet megfelelő alapossággal teljesíteni. Dr. Kiss László azt is kifej­tette: nem tartja szerencsésnek, hogy a napi politikába igyekez­nek belekeverni az Alkotmány- bíróságot. Itt azonban az újságíró baj­ban van: nem emlékszik, hogy ezt alkotmánybíróként, tanár­ként vagy magánemberként mondta-e? De talán nem is ez a fontos. Suha Péter Meg kell győzni a fiatalokat, hogy az álmok megvalósulhatnak Milyen kicsi gömb kering ott az égben Interjú a legutoljára a Holdon járt űrhajóssal A Bolognában megrendezett Futurshow díszvendége volt a 65 éves Eugene Cérnán amerikai űrhajós, aki abban a szeren­csében részesült, hogy 8 lehetett - eleddig - az utolsó ember, aki 1972-ben a „sápadt” bolygón járt.- Mire gondolt, mielőtt el­hagyta a Holdat?- Megfordultam, és néztem a lábam nyomát a homokban. Feltekintettem, és az égi ho­mályban előttem volt az azúr­színű Föld. Három napot töl­töttem fent. Hat kilométert tet­tem meg a villanymeghajtású Roverrel és gyalog. Szerettem volna megállítani a pillanatot, hogy soha ne felejtsem el.- Hogyan került a Hold-ku­tatók közé?-Már gyerekkoromban ar­ról álmodtam, hogy szélsebes vadászgépeken repülök. S az álmom megvalósult: pilóta let­tem a haditengerészetnél. Az űrrepülésre persze nem gon­doltam, de amikor kaptam egy telefont a NASA-tól, és meg­kérdezték, nem volna-e ked­vem űrhajózni, igent mond­tam. Nem volt könnyű, de soha nem bántam meg.-Milyen volt az utazás a Holdfelé?- Az Apolló kis űrhajó volt, és a belső körülmények a mai­akhoz viszonyítva primitívek. Nem volt könnyű benne élni három napig.- Melyik volt a legszebb em­léke a holdjárásról?- A legszebb dolog volt a Földet nézni. Az ember látja, hogy milyen kicsi gömb kering ott az égben, befogja szemével a sarkokat, a kontinenseket.-Ma már Hold- és Mars­utazásokról beszélnek. Ón me­lyiket választaná?- Én a Marsra mennék, mert ez az új cél. A Vörös Planéta kihívás a tudomány számára. De hogy biztonságosan oda lehessen érni, vissza kell térni előbb a Holdra, hogy beérje­nek a szükséges tapasztalatok. Erre szolgál az az űrállomás, amely majd a Föld körül ke­ring. Sajnos, ebben én már nem fogok közreműködni.- Megváltozott az élete?-Ilyen csúcs elérése után már kevés tennivalója van az embernek. Kiléptem a NASA- ból, és más üzleti tevékeny­ségbe fogtam. De állandó fel­adatom elmesélni élményei­met a fiataloknak, felkelteni érdeklődésüket, képzelőerejü­ket, és meggyőzni őket arról, hogy az álmok megvalósul­hatnak. (FEB) Ezredvégi gyermeknap A mikor arról akartam veled beszélgetni, hogy annak idején hogyan játszott a nagymamád, te kajánul a szemembe ne­vettél, és azt felelted: na, ne etess már, kukoricacsövekkel soha senki nem játszott! Aztán, hogy hozzád kicsit közelebb hozzam az én gyermekkoromat, a házi készítésű babaruhákról és felöl­töztethető papírfigurákról meséltem neked. Téged ez persze nem érdekelt. Csak tágra nyílt szemmel csodálkoztál, majd unottan azt tudakoltad: neked soha nem volt számítógéped? Értetlenségeddel nem tudtam és nem is akartam mit kezdeni. Nem a te bűnöd, hogy ilyen lettél. Anyádnak, apádnak egysze­rűbb volt a boltok pénztára előtt letudni azt, amit régen úgy ne­veztek: szeretet, gondoskodás, törődés. Mélyen a pénztárcá­jukba nyúltak, s máris úgy érezték, megadtak neked mindent, ami csak tőlük telt. Az új játékok fölötti öröm még el sem múlt, te igazán még el sem mondhattad, mit tud az új készüléked, amikor rájöttél, apád, anyád már megint nincs veled, hanem irodáikban ülnek, tucatnyi papír előtt és csörömpölő telefonok között, hogy pénzt keressenek. Nem hibáztatlak hát azért, hogy felnőttként te is követted a példájukat. Nem láttál, éreztél mást, mint az ördögi kör szorítá­sát: pénzt kell keresned, hogy szeretetedet kimutathasd, s mivel ez megakadályoz téged abban, hogy valóban szeress, hát újra pénzhez kell jutnod, hogy szerethess. így hát hogyan is emlékezhetnél a majális-illatú gyerekna­pokra? Mit is jelenthetne neked a szabadtéri aszfaltrajzverseny, amikor a számítógép pillanatok alatt szebbre és jobbra képes? Mit is érezhetnél, amikor felszállnak a léggömbök, vagy amikor ugróköteles versenyre hívnak ki a többiek? N em a te bűnöd, hogy ilyen vagy, kisgyerek. Ismered még ezt a szót: gyermek? Vagy már megint csak a levegőbe be­széltem neked? (szuromi) Korrupt esztendők Jó kis bulik voltak annak a négy évnek szinte minden napján. Azzal kezdődött, hogy lefizettem a Viktort.- Meg kell szereznem - mondtam neki diszkréten a kocsma­asztal fölött, gondosan megvárva, hogy a pincérnő letegye elénk az ötödik kört. - Tudom, hogy te vagy az én emberem. Azt tanácsolták, forduljak hozzád, szakértő vagy az efféle ügyekben -folytattam, ő hátradőlt a széken, lassan csóválta a fejét. Három héttel később találkoztunk újra. Akkor már vacsorára is meghívtam, aztán kezdtünk inni csak. De hiába kérleltem, folyton a nagypolitikára terelte a szót: mintha érdekelne az va­lakit is... Főleg ilyenkor, amikor „helyzet” van. Egy hónap múlva segítettem neki költözködni. Chivas Regál­lói köszöntöttem a névnapján. Elvittem az autómmal a szom­széd megyébe a rokonaihoz. Mindeközben persze hétvégi esté­ken evés-ivás. (Főleg ivás). Hiába faggattam, a Viktor hallgatott, mint a sír. Úgy érez­tem, rövidesen megőrülök. Egyszer még könnyeztem is előtte kínomban. Elfuvaroztam Bécsbe egy ismerőséhez. Elintéztem, hogy kap­jon bankhitelt, még kezességet is vállaltam neki. Az önkormány­zatnál kijártam az emelt összegű szociális segélyt és a fűtési támogatást a nagymamájának. Az egyik borgőzös éjjelen végre megszánt.- Ha most legyőzöl biliárdban, elmondom - közölte. Csurgóit a veríték a hátamon, de sikerült. Beleadtam apait­anyait. Nagy volt a tét. A parti után a Viktor, a város első számú nőcsábásza a fü­lemhez hajolt. És mondta, mondta, mondta... Speciális kiképzés a speciális „zsákmány" elejtéséhez. A rá következő héten, szerda este Sárika - nevezzük most csak így - az enyém lett. Azok voltak ám a szép idők. De immár csaknem egy esztendeje semmi sincs. Tömény una­lom és tisztesség az élet. A Viktor is megnősült. Nekem meg? No woman, no cry. (rénes) HÍR(TELEN)KÉK... Határozatképtelen volt kedden az Országgyűlés, ezért a soros elnök berekesztette a T. Ház ülését. Orbán-napi meglepetésként... * Vladimir Meciar szlovák államfőjelölt meglehetősen lekicsiny­lőén beszélt kassai koalíciós ellenfeléről. A Schuster maradjon a kaptafánál...! * Jövőre - mint mostanában szakmai berkekben hírlik - emelik az osztalékadót. Erre se mondhatjuk már többé, hogy - se nem oszt, se nem szoroz... * Sajátos politikai pártot alakított Belgiumban az örök lázadó, Noel Godin, aki kiadta a mozgalmi jelszót: „Világ részegei, egyesüljetek!” A sárga földig... * Németország legnagyobb, ötven éve működő szex(bolt)háló- zata felkerül a tőzsdére. Egy résnyi esély a tőkebefektetőknek... (szilvás) Kiss László:„Nem áttekinthetőek a törvényeink...”

Next

/
Thumbnails
Contents