Heves Megyei Hírlap, 1999. április (10. évfolyam, 76-100. szám)

1999-04-30 / 100. szám

'jy S. oldal 1999. április 30., péntek Mese a költségvetés, a gazdasági teljesítmény és a bérek mosóporáról... A Fidesz kormányzás helyett kommunikál- Napjainkban a gazdasági fo­lyamatok nem a legkedvezőbb irányba mutatnak. Reális gon­dok: költségvetési hiány, bér- és fizetésbeli anomáliák feszí­tik a hétköznapokat. Hogyan vélekedik minderről az MSZP tagsága?- Immáron a Fidesznek is van múltja és jelene - vála­szolta Kiss Péter, az MSZP ügyvezető alelnöke. - A kor­mány tevékenységében a költ­ségvetéshez, a bérekhez, a sze­mélyi jövedelemadó-rendszer­hez kapcsolódó reálfolyamatok jelentenek mércét. Már nem­csak arról van szó, hogy egy­másnak feszültek a szavak, az ellenzéki és a kormánypártok eltérő következtetéseket vontak le a történésekből, hanem im­már a szócsatákban jelen van­nak a tények, beszélnek a zse­bek is. Ezek azt igazolják: nem­csak a választási ígéretek meg­valósulásával van gond, hanem a gazdasági folyamatokkal, a költségvetési tervvel is. Úgy tűnik, a Fidesz-kormánynak az az elgondolása, miszerint első­sorban kommunikál, s ezzel a reálfolyamatokat tartósan befo­lyásolni képes, kudarcot vall. Járai pénzügyminiszter úr beje­lentette, hogy az idei minden idők legjobb költségvetése, ám az első negyedéves költségve­tési hiány eléri az egész éves­nek a 68 százalékát, a 297 mil­liárd forintot. Ebben az esetben nem lehet azt állítani hitelesen, hogy valóban minden idők leg­jobb költségvetéséről van szó. A gazdasági növekedés adatai­ból az elemzők azt a következ­tetést vonják le, nemhogy a 7, hanem az ősszel ígért 5 száza­lékos növekedési ütem sem tartható. Ez többféle problémát vet fel: mennyire lehet hinni a későbbiekben elmondandó kormánypárti jóslatoknak, vá­rakozásoknak, ha visszamenő­leg egy sor dolog nem bizo­nyult igaznak? De ennél súlyo­sabb, hogy a jelenlegi folyama­tok jelentősen érintik az embe­rek hétköznapjait keresetek formájában. S nemcsak az a baj, hogy a bérek nincsenek összefüggésben az ígéretekkel- például a közszféra, a peda­gógusok nem kapták meg az ígért emelést hanem az is baj, hogy a korrekció forrásai a kezdődő kiegyensúlyozatlansá­gok következtében eltűnnek. In­formációink szerint szakmai munka folyik a Pénzügyminisz­tériumban arról, hogyan lehet mintegy 50 milliárd forinttal csökkenteni a hiány mértékét. Hajói ismerjük a Fidesz eddigi logikáját, nem lesznek fogéko­nyak arra, hogy saját hatalmi rendszerüket illetően hozzanak mértéktartó döntéseket. Nem gondoljuk, hogy a titkosrendőr­ség munkájára szerintünk feles­legesen szánt, duplájára emelt összegből visszavesznek, a Mi­niszterelnöki Hivatal feleslege­sen felduzzasztott apparátusát csökkentik, s ebből teremtenek forrásokat. Bizonyára megint csak a rászorulókra kívánnak újabb terheket róni. Eddig is az működött, fizessenek a szegé­nyek, gazdagodjanak a gazda­gok. Annak, hogy a Fidesz kormányzás helyett kommuni­kál, az a negatív következmé­nye, hogy széles társadalmi csoportok most kilátástalan helyzetbe kerülhetnek. Két tár­sadalmi csoportnak kellene megkülönböztetett figyelmet kapnia: az egyik, akik teljesíte­nek, és hozzájárulnak ahhoz, hogy gyorsabb ütemű moderni­zációt lehessen megvalósítani, a másik a lemaradóké, akik fel­élték a tartalékaikat, s a legna­gyobb áldozatot vállalták a sta­bilizációért. Épp ezeket sarcolta meg az szja-rendszer.-Ellenzéki oldalról milyen módszerei le­hetnek, hogy az imént vá­zolt folyama­tokban pozi­tív változás következzék be?- Az ellen­zék akkor jár el helyesen, ha a kor­mányzati ígé­retekkel és a valóságos helyzettel korrekt szem­besítést hajt végre. S ha még mellé­tesszük azt is, hogy mi ezzel szemben mit javaslunk, akkor a társa­dalom széles köre is érzékelheti: ez nem handabandázás, hanem tények felsorakoztatása.- Mennyire hasznosulnak az ilyen észrevételek a kor­mányzat politikájában?- A költségvetés vitájában még azokat a módosító indítvá­nyokat sem fogadta el a kor­mány, amelyek a szöveg betű­hibáira irányultak. Presztízs- kérdést csináltak abból, hogy ne fogadjanak el ellenzéki ja­vaslatokat. Nagyon remélem, a mostanra kialakult helyzet abba az irányba viszi a kormányzati erőket, hogy talán kevésbé né­zik azt, honnan érkezett az ész­revétel, s inkább a tartalomra összpontosítanak.- Bizonyára nem elégszik meg a szocialista párt ezzel az eredménytelenséggel...-Természetesen nem. Ezért hozzuk nyilvánosságra a Szoci­áldemokrata Chartát, amely iránytű a szocialista párt és a társadalom velünk gondolkodó része számára, illetve azoknak is, akik tőlünk várják a választ, hogyan lehet a mai helyzetből kitömi. Ez egy értékgyűjte­mény. Úgy kell ugyanis szerin­tünk felépíteni egy kormány­záshoz szükséges politikai hát­teret, hogy először számba vesszük, milyen értékeket tar­tunk fontosaknak, s melyek alapján kell megfejtenünk kü­lönféle problémákat. Ehhez il­lesztjük oda, hogy egy-egy szakterületen milyen konkrét megoldást javaslunk. Iránytű ez egy programalkotási folyamat­hoz, amely arról szól, hogy ha már ez a kormány állandóan a polgárokra hivatkozik, s meg­kérdezésük nélkül, ellenükre kormányoz, akkor hogyan lehet ennek alternatívájaként, ezzel szemben, valóban többek vé­leményére hagyatkozva, értük és általuk működtetni Magyar- országot. Azt szeretnénk elérni, hogy az emberek mondják el, miként is képzelik el Magyaror­szágot az ezredfordulót követő években. Abban bízunk, ha ezt elmondják, akkor majd vállal­koznak arra, hogy ha mi kor­mányzunk, akkor ezt velünk közösen valósítják meg.- Szó esett már a kormány­zati túlkommunikálásróL Nem tart-e attól az MSZP, hogy e kezdeményezésére is az eddigi­ekhez hasonló lesz a kormány­zati ereik válasza?- Igazából ezt a programot nem a kormánynak írjuk. Mi ezekből a programelemekből a Parlament asztalára, mint ellen­zéki párt, konkrét törvénymó­dosításokat, aktuálpolitikai kezdeményezéseket teszünk majd le. Tehát így is, úgy is re­agálniuk kell rá. Tudjuk, nem az a lényeg, hogy képesek le­szünk-e meggyőzni a mai kor­mányt, váltson irányt: az embe­rekkel való párbeszéd alapján kormányozzon. Ne legyőzni akarja őket, hanem együttmű­ködni kívánjon velük. Az első kilenc hónap nem mutat olyan jeleket, hogy erről meg tudnánk őket győzni. Azt szeretnénk, ha az embereket lehetne meg­győzni arról, hogy az a jó or­szág, ahol a kormány - legyen az bármilyen színű is - így kormányoz, s nem ennek ellen- kezőjeképpen. Van egyfajta kommunikációs felfogása a Fi­desz-kormánynak, amelyik úgy látom, az első kilenc hónap után kifulladófélben van. Talán a mosóporreklámhoz hasonlíta­nám: a mosópor mibenlététől, alkalmasságától, illatától, mo­sási hatásától függetlenül is le­het jó hírverést csinálni egy mosópornak. Ám úgy látszik, az „eladásra” visszahat az, ha az emberek megvették ezt a terméket és kipróbálják. Úgy látjuk, a Fidesz által kínált mo­sópor nem mos... Szembesítés zajlik, amelyből látszik, hogy a költségvetési mosóporral gon­dok vannak, ugyanígy a gazda­sági teljesítmény mosóporral. Kiderül, a valóság a legjobb mércéje a legjobb kommuniká­ciónak is.-Érdemes szólni a parla­menti mozgástér beszűkülésé­ről. Az Alkotmánybíróság ha­tározatának értelmezése elég ellentmondásos. Mi e téren az MSZP álláspontja?- Az Alkotmánybíróság azt mondta: a házelnök egyszeri ötvenszázalékos döntéssel nem módosíthatja a házszabályt. Márpedig ezt kell módosítani, ha a Parlamentben valaki há­romhetente akar üléseztetni. Ehhez viszont kétharmados többség szükséges. Ami eddig történt, nem felel meg az elő­írásoknak, s az AB egy időpon­tot tűzött ki a korrigálására. Ezt a Fidesz úgy értelmezte, hogy lehet háromhetes ülésrendet fenntartani, ami logikailag elég nehezen kikövetkeztethető az AB határozatából. Ebből a helyzetből elég nehéz lesz el­jutni odáig, hogy beismerjék, mi az AB döntése, s hogy két­harmaddal kompromisszumra juthassunk. Mi azt mondjuk, a hetente nem három hetet jelent, s addig is álljon vissza a régi, megszokott rend. Nos, ezt el­utasította a Fidesz. Számolva azzal, hogy az alkotmánysértő állapotot továbbra is fenntart­ják, olyan munkamódszereket választunk, ha már nincs Par­lament, mi vigyük házhoz a po­litikát. Ezért ország(rész)gyűlé- seket szervezünk, miként tettük azt Heves megyében is.-A kormánykoalíción belül mind több a nézeteltérés. Ezt az ellenzék egyfajta szkepti­cizmussal a karosszékből szemléli, vagy mozgásterének növekedését jelentheti-e?- Az az igazi baj, hogy nem az emberek, az ország számára fontos ügyekről van szó. A reál- folyamatok témakörében a bér­kérdésben, vagy abban, miként lehetne alternatív megoldást ta­lálni a nyugdíjakra, egyáltalán nem látszik a koalíciós pártok között nézetkülönbség. Ugyan­akkor a koalíciót személyes harcok, pozíciós törekvések osztják meg. Nem tudok örülni annak, hogy vitatkoznak, mert nincs igazán tétje. Sokkal jobb lenne, ha a jövőt meghatározó fontos kérdésekről folyna po­lémia. Például az uniós tagsá­gunkra való felkészülésről, ha­zánk utolérési pályára állításá­ról, arról, miként tudjuk a szo­ciális tendereket teljesíteni.-Az elmúlt hetek egyik „slágertémája” volt a köztár- saságielnök-választás kérdés­köre. Miként viszonyul ehhez a szocialista párt?- A szociáldemokrata ifjú­sági mozgalom kezdeményezett aláírásgyűjtést annak érdeké­ben, legyen népszazás arról, hogy a nép válasszon köztársa­sági elnököt. Mi ezt a kezdemé­nyezést támogatjuk. Azért, mert úgy ítéljük meg, hogy a válasz­tópolgárok közvetlen részvétele az államfő kiválasztásában erő­síti a fejlődő demokratikus in­tézményrendszert. A közvéle­mény-kutatások is azt mutatják, a társadalom többsége a köz­vetlen elnökválasztás híve. Ha az Alkotmánybíróság útjára engedi a kezdeményezést, ak­kor mi aktívan szerepet válla­lunk az aláírásgyűjtésben is. Úgy véljük, rövid idő alatt ösz- szegyűjthető az az aláírás­mennyiség, amely lehetővé te­szi a népszavazás kiírását. Mi természetesen szocialista jelölt indításában gondolkodunk.- Tudható, hogy kire gon­dolnak?- Az nyilvánvaló, olyan je­löltet kell választani, aki széles körű társadalmi támogatott­sággal bír, s nem megosztja a különböző társadalmi erőket, hanem integrálni képes azokat. Még ha pártpolitikus is, akkor is képes felülemelkedni a napi pártpolitikai érdekeken. Képes Magyarországot megfelelően reprezentálni. Mindehhez az elkövetkezendő hónapokban széles körű párbeszédet kívá­nunk indítani, s szakmai közvé­lemény-kutatásokat elvégezni. Azt szeretnénk, ha nem a mi je­löltjeink közül választanának az emberek, hanem az ő jelölt­jeik közül választanánk ki azt, akit az állampolgárok is a leg­alkalmasabbnak tartanak. Szalay Zoltán Kiss: beszélnek a zsebek is FOTÓ: PERL Pesti sóder Van egy jó hírem, meg egy rossz. Kezdem ajóval: lepipáltuk az oroszokat. A rossz, hogy a ködösítésben. Nem tudom, kinek ismerős a történet, kinek nem, hadd idéz­zem fel azért. Anno, Moszkvában járva tapasztaltabb honfitár­saink azzal a meglepő tanáccsal láttak el bennünket, hogy ne nagyon hagyatkozzunk a térképre, mert az, úgymond, nem egé­szen pontos. Vannak városrészek, mondták, amelyekben nem kívánatosak a külföldiek, ezért azokat csak elnagyoltan ábrázol­ják. Mintha ködbe burkolóztak volna... Nálunk nem a térképekkel van baj, hanem a szókimondással. Magyarán: azzal, ahogy az egyes témákban illetékes vezetők megpróbálják ámítani az ország népét. Itt van ez a NATO-ügy: ember legyen a talpán, aki el tud igazodni például abban, hogy végül is milyen együttműködésről döntött az Országgyűlés. Mert mást szavaztak meg a képviselők, s másként magyarázza azt a Washingtont megjárt miniszterelnök. Ám, hogy arról mit sem tud a T. Ház honvédelmi bizottsága, az bizony abszurd. Akárcsak az, hogy megyénk jeles szülöttének, a honvédelmi miniszternek - állítása szerint - nem volt tudomása arról, hogy Csehország és Szlovákia után hazánkon is áthalad majd egy ka­tonai szerelvény. Szó sincs ilyenről - nyilatkozta korábban -, holott az utolsó (bocs!) bakter is készenlétben állt már a sínek mentén. Hogy elképedhetett a tárca vezetője, amikor a vonat végül is elrobogott az orra előtt... Vagy itt van ez a polgári védelmi adategyeztetés, amelyre ugye, jó három esztendeje hoztak határozatot. Csak véletlenül mostanra - a jugoszláviai konfliktus idejére, s mondjuk, nem az árvíz napjaiban - jött össze a dolog. Egyébként sem az országos pv-parancsnokság az illetékes, hanem a helyi polgármester. Szóval, megy a ködösítés ész nélkül! Jó, tudom, nem szabad riadalmat - mert pánikról azért még nincs szó - kelteni. Nem is lehetne, miután a lakosság - a pesti sóder ellenére - tisztában van azzal, hogy mi is történik körülötte. Csak be kell nyomnunk a televízió gombját, s a műholdas felvételekből kiderül, hogy kis hazánkban nem lehet homokba dugni a fejünket, mert nincs is sivatag. Van viszont repülőtér - immár Ferihegy is -, ahonnan szét- rajzanak a NATO-gépek, van amerikai kontingens, és van olyan katonai térkép (négyzetcentire pontos!), amelyen a terve­zett szárazföldi hadműveletek itteni kiindulási pontjai láthatók. Egyenes adásban, Brüsszelből... Hagyjuk hát meg a sódert estére, Fábrynak! Szilvás István A munkásosztály a vizeldébe megy A jó tíz évvel ezelőtti május 1-jék előtt a párt napilapokban je­lentette meg jelszavait, amelyek a különböző bizottságokban fogalmazódtak meg. Éljen az örök és megbonthatatlan..., Előre a tervek megvalósításáért..., ilyenek. Ennek vége: ma már na­gyon okos emberek nagyon nemzeti és nagyon tetszetős igaz­ságokat gyártanak a jól felszerelt reklámstúdiókban. Ugyanakkor a felvonulók már nem vonulnak a téren, kiáb­rándultak azt hiszem, belátták, hogy rosszul értékelték a dolgo­kat. Sőt már nem is kémek semmit. Pedig amikor a pol.biz. tagjai integettek fenn a tribünön, azt lehetett hinni (remélni), hogy egyszer majd helyet cserélnek a felvonulókkal, hogy jön a fordulat, és a munkásosztály (a velük szövetséges parasztság, valamint a velük ugyancsak szövetsé­ges alkalmazotti réteg) ha nem is a paradicsomba, de az emel­vényre kicsikét felkéredzkedhet, és egyszer, legalább egyszer ők integetnének vissza: a többség az őt vezető kisebbségre. És hogy ez milyen szép is volna. Nos, a folyamat addig kétségtelenül eljutott, hogy a tribünt lerombolták, úgyhogy első ránézésre úgy tűnhet, a Felvonulási téren mégis csak megvalósult valamiféle demokrácia, ilyen­olyan egyenlőség. Csak a tribün alatti WC-t hagyták meg az egész építményből, ami azért felemelő: ugyanott vizelni szaba­don, ahol egykor a „nagyok”, ahová földi halandó azelőtt be sem tehette a lábát. Ez mégiscsak valami. De aztán az ember belegondol. Hát nem ugyanolyan védtelen és gyámoltalan a többség ma is? Hát de. Ez a felismerés, vala­mint a virsli és a sör úgy ível a korszakokon át, mint egy hatal­mas szivárvány. Léggömb, napfény, május 1 -je. A világ örök. Havas András HÍR(TELEN)KÉK... A Legfelsőbb Bíróság büntetőtanácsa megkezdte a csalás, adó­csalás és jogosulatlan áfa-visszaigényléssel, okirat-hamisítással vádolt Stadler József bűnügyének tárgyalását, s így hamarosan eldől a vállalkozó sorsa. Még a végén Akasztóra kerül... * A Magyar Honvédség nem tudja minden katonájának egyszerre biztosítani az adott helyzetben szükséges vegyvédelmi felszere­lést, illetve gázálarcot. Még nincs gáz, de máris gáz van...! * Az argentin rendőrség letartóztatott egy vak gépkocsivezetőt, akinek a lánya segédkezett a vezetésben. De csak a hajtűkanyarokban... (szilvás)

Next

/
Thumbnails
Contents