Heves Megyei Hírlap, 1999. április (10. évfolyam, 76-100. szám)
1999-04-03 / 78. szám
A kereszthalál üzenete, hogy Isten képes feláldozni önmagát értem Páwel atya: „A Pawel Cibula - ahogyan Egerben ismerik: Páwel atya - a Minorita rend magyarországi újraélesztése céljából jött hazánkba Lengyelországból, a rend Gdanski Tartományából, nyolc évvel ezelőtt. Mint fogalmaz, a kommunista időszakban nem tűrték meg a „szürke barátok” működését, így amikor a feladatot elvállalta, mindössze három rendtag volt a Magyar Tartományban, amelyhez az erdélyi területek is tartoznak. Az egri főiskolán fejezte be teológiai tanulmányainak utolsó két tanévét, majd Miskolcon szolgált négy esztendeig. A hevesi megyeszékhelyen eddig két évet töltött el. A közelgő ünnep „előestéjén” vele beszélgettünk a húsvét üzenetéről. húsvét feltámadásom ünnepe” A Minorita rend jeles személyiségének, Páwel atyának igen jó híre van Egerben. A fiataloktól még olyan profán megfogalmazás is gyakran elhangzik, mi szerint „jó fej”. Nagy dicséret ez ettó'l a korosztálytól, mert valami olyasmit takar, hogy közéjük tartozónak tartják, olyan embernek, akire hallgatni, számítani lehet. Magam két esküvői szertartásán vettem részt eddig szemlélőként. Lenyűgöző volt. Noha a magyar nyelvet csak felnőtt korában sajátította el, nyugodtan kijelenthető: jól bánik a szavakkal. Amióta utoljára láttam, szakállt növesztett. Ezzel sem tudja azonban „álcázni” fiatalságát. Beszélgetésünk során teológiai-filozófiai problémák sorát veti fel. Olyanokat, amelyre a halandó ember nap mint nap választ keres. Az atya szerint ezek között sok kérdésre csak úgy kaphat megnyugtatófeleletet az ember, ha hívóként közelít a problémához. Enélkül könnyen elveszítheti akár önmagát is.- A keresztény világ egyik legnagyobb ünnepére készül. Ón szerint milyen üzenete van ma a hűsvétnak a hívő ember számára?- Mindenekelőtt azt kell mondjam: a húsvét nem csak a feltámadás ünnepe, sokkal több annál. Elsősorban arra gondolok, hogy a kereszthalál nélkül nem beszélhetünk magáról a feltámadásról. Jézus Krisztus a megfeszíttetés vállalásával megmutatja azt, hogy az Isten mennyire szeret engem, az embert. Annyira szeret engem, hogy önmagát is képes feláldozni értem. Páwel atya arról beszél, hogy azok a közel két ezredévvel ezelőtti történések - amelyekről az egyházközösség azóta is a húsvéti ünnepkörben emlékezik meg - magának az isteni szeretetnek a megnyilvánulásai voltak. Nem szabad azonban megfeledkeznünk arról, hogy nem csak húsvétva- sárnap van. Igaz, az emberiség életének az egyik „csúcspontja” ez a nap, mint ahogyan az volt Jézus földi életének is, mert benne volt Isten tervében és akaratában. De túl is mutat a mindenható megnyilvánulása az ünnepen. Azt mutatja meg, hogy amit Isten megígért, az érvényesülhet az én életemben is. A hétköznapokban is. Mert nem ünneptől ünnepig élünk. A mindennapokban élünk, az ünnep pedig „csak” a megújulásra való.- Személy szerint én hetek óta küszködöm egy hatalmas problémával: a halálfélelemmel. Olyan kérdések foglalkoztatnak, hogy mit jelent az: Jézus legyőzte a halált. Jézus Krisztus kijelenti magáról, hogy „én vagyok az élet”. Lehetne persze beszélni egyszerűbb, hétköznapibb ügyekről. Ezek is nagyon fontosak, de a halál egy olyan kérdés, ami mindenkit egyformán érint. Ennek fényében nyer értelmet maga az élet is, amely ha a halállal befejeződne, értelmét is veszítené. Ebben az „eggyüt- tesben" válik igazán fontossá az embernek az Istenhez és a hithez való viszonya. Magam nem tudom megmondani, hogyan dolgozhatja fel magában egy nem hívő ember az élet és halál problematikáját. A hívőét viszont tudom. Ahogyan Pál apostol megfogalmazta egyik levelében: „mikor élünk, az Úrnak élünk és amikor meghalunk az Úrnak halunk meg ”.- Jézus végigjárta a kereszthalálig vezető útját, s ezzel az Isten a legnagyobb áldozatot hozta. Erről szól az egész szenvedéstörténet. Meg arról, hogy bízom-e az Úrban? Képes vagyok-e ajándékként elfogadni ezt az áldozatot? A válasz ezekre a kérdésekre persze az, hogy vagy elfogadom vagy nem. Magam el sem tudom képzelni, mit kezdenék a már említett halálfélelemmel, ha nem bíznék Jézusban. Ez nem elsősorban teológiai probléma (az is), hanem az emberi egzisztenciához kötött mindennapi kérdés.- A hétköznapi ember ritkán gondolkodik ilyen elvont teológiai-filozófiai síkon. A halállal szemben pedig mindig is voltak és maradtak félelmei.- Nincs is erre szükség, hiszen igazából nem nagy dolgokról van szó. Csupán arra van szükség, hogy legyeE őszinte Isten eló'tt és engedjem meg neki, hogy segítségemre legyen. Mert saját akaratom önmagában kevés, csak az ő segedelmével válhatok boldoggá. Úgy gondolom, hogy ebben az összefüggésben nekünk itt - a földi életünkben - a kulcsszó az átvonulás. Abban az értelemben, mint a választott népnél volt a rabságból való kivonulás, amikor is Isten Mózesen keresztül kivezette népét Egyiptomból. Ami pedig a félelmet illeti: az apostolok is féltek. Egészen addig, amíg pünkösdkor meg nem kapták az Atya ígéretét. Ekkor győzték le félelmüket és teljesítették küldetésüket.- Nem véletlenül fogalmazok úgy, hogy a húsvéti idő egészen a pünkösdig tartó ötven nap. Az apostolok a hitben találkoztak Jézussal, de nemcsak találkozni kell a Megváltóval, hanem el kell fogadni az eró't. Erről olvashatunk Lukács evangéliumában: „ Maradjatok a városban, míg erő nem tölt el benneteket a magasságból! ”, A Szentírásból is kitűnik: Jézus minden rosszat - a félelmet is - le akart győzni. Példának említem az utolsó vacsorái teremben történteket. Az egybegyűlt apostolok féltek (mint ahogyan a mai hívőnek is vannak félelmei). Az Úr ekkor így szólt hozzájuk: „Békesség veletek. Én vagyok. Ne féljetek!”.- A katolikus egyház jelenlegi feje II. János Pál pápa az Ön honfitársa. Nem kerülhető meg a kérdés: mit jelent ez Önnek?- Számomra már konkrét szituációhoz kötődően is nagy segítséget jelentett a szentatya személyisége. Egy kritikus időszakomat éltem és el akartam hagyni Magyarországot. Ez az egyházfő második magyarországi útjának idejére esett. II. János Pál Jézusról, mint a jó pásztorról beszélt. Abban az értelemben, hogy a jó pásztor semmilyen körülmények között sem hagyja el a nyáját. Ekkor újra megfogalmaztam a kérdést maradjak-e, és azóta is itt tevékenykedem. A szentatya egész lénye és tevékenysége azt példázza, hogy folyamatosan áldozatokat kell hozznunk az emberek és a hívek lelkiismeretes szolgálatával. Ugyanakkor csodálom is bátorságát, amit eddig tanúsított. Sike Sándor Ember és természet együtt ébred húsvét ünnepén Egerben, a Petőfi úti idősek otthonában szorgos kezek készítik a húsvéti /limes tojásokat. FOTÓ: GÁL GÁBOR A gyermekeknek játszóházakban adják át a régi hagyomány technikáját. Képünk a Vitkovits-házban készült. A tavasz és a húsvét olyan elválaszthatatlanok. mint a nap legelső, langyos sugarai és a természet ébredése. Éppen ezért a húsvéti ünnepkör szokásai között számos vonatkozásban fedezhetünk fel nem vallási elemeket. Ezek - szinte kivétel nélkül - a természet újjászületéséhez kapcsolódnak. Mindezt természetesen lakó- környezetünkben is kifejezhetjük. Néhány ötlet segítségével a megújulás, a születés, az élet ciklikus változása jól ábrázolható ,a szobában. Növényszimbolika Szinte kimeríthetetlen tárház várja tavasszal azokat, akik játszani akarnak a növényszimbolikával. A kecskefűz és a tövises ágak jól kifejezik az ünnep jelentőségét. Ismert, hogy a megváltó keresztre feszítésekor töviságból fontak fejére koronát. Valószínű, hogy ez déli tövisfából, ismertebb nevén krisztustövisből készült. E cserjefajta nálunk is ismert. Ez időtájt lombtalan, tövisei még inkább feltűnőek, így az asztaldíszítés egyik fontos, természetes alapanyaga lehet. Azoknak, akik korona alakban akarják megfonni, inkább a sarkantyús galagonya ága ajánlott. Ez ugyanis hajlíthatóbb, s nem törik. Tövisei azonban veszélyesek. A két végét aranyszállal rögzíthetjük, mely tovább fonva ünnepi hangulatot ad az egyszerű dísznek. A kompozíció közepére egyszerű színű és formájú gyertyákat illesszünk, melyek a tisztaság, az ártatlanság jelképei. Lángja a kioltha- tatlan élet szimbóluma. Fontos lehet a kísérő jelképek kialakítása, ezek különböző jelentéseket hordoznak. Az égetett agyagcserépbe ültetett árvácska és a fűszerű sás összefüggésbe hozható a nagypéntekkel. Ez utóbbi a lekaszálható, mégis minden tavasszal újraéledő mező képzetét keltheti a figyelmes szemlélőben. A cserepes ibolya Jézus szo- morkodó barátaira emlékeztet, akik végig mellette maradtak. Az ünnepkör elhanyagolhatatlan történése a gyász. Hazánkban - bár sokan nem tudják -, de egyik legkifejezőbb növénye a borostyán. Az erős, kifejlett levelű ágak, zöld színükkel élénk, dekoratív hatásúak. A kereszthez vezető út másik jelképe a rozmaring. A délszaki növény szintén a Bibliában foglaltakat idézi fel. A 30 ezüstpénzt - amelyért Júdás elárulta Jézust - az asztalon kerti holdviolával helyettesíthetjük. Nyúlfészek az asztalon A húsvéti nyúlfészek az életöröm jelképe. Házilag elkészíthető és több évig felhasználható a születés eme elterjedt kifejezője. Csupán száraz ágak, fű- és gabonaszál, moha, s a házilúd pelyhei - szükség esetén más fehér, bélésanyag - kellenek hozzá. Az ágakat körkörösen meghajlítjuk, s kosárfonással a szálakat egymáshoz rögzítjük. A fészek alját mohával és fehér béléssel burkoljuk. Az asztaldísz közepébe tojásokat helyezünk. Ez utóbbiak mindig egyszerűek legyenek, emlékeztetve a tisztaságra és a jóságra. A fészek némi kis ügyességgel tovább variálható. Ameny- nyiben nem szeretnénk, hogy a fehér abroszon nyomot hagyjon, úgy három vastagabb faágból fészektartót is készíthetünk. Azoknak, akik nem szeretnének sok időt tölteni a dekoráció elkészítésével, egyszerűbb lehetőséget is ajánlhatunk. Egy lapos zománcozott tálat közepes méretű kavicsokkal megtöltünk, a kövek közé kisméretű cserepes és virágzó növényeket helyezünk - erre legalkalmasabb az árvácska -, s a kompozíciót töviságakkal magasítjuk. A húsvét számos jelkép hordozója. A család vallásosságától, hitétől, az ünnep hangulatától és fontosságától függően készíthetőek el a lakásdíszek. Amire ügyelni kell: az éledő természet ellát bennünket alapanyaggal, így semmiképp ne használjunk műanyagot, krepp- papírt vagy más mesterséges díszítőanyagot, s kerüljük a túl élénk színeket is! (szuromi)
