Heves Megyei Hírlap, 1999. április (10. évfolyam, 76-100. szám)
1999-04-03 / 78. szám
6. oldal Hírlap Magazin 1999. április 3., szombat Patkolják, gyöngyözik, batikolják, festik, azsúrozzák A tojás a feltámadás jelképe Szerencsi Árpád ostorost kovács tojáspatkolás közben. Az emutojásra 1932 darab patkó kerül -ebben az évben született a mester s ezzel megdönti saját Guinness-rekordját. FOTO: GÁL GÁBOR A tojás ősi egyetemes szimbóluma az emberiségnek. Jelképe az élet keletkezésének, a termékenységnek, az újjászületésnek. A hímes tojások díszítéseiben ma is fellelhetőek a mágikus - óvó, védő, rontás- és bajelhárító - motívumok. A tojás a keresztény vallásban vált a feltámadás jelképévé, különösen a római és a görög katolikus, illetve a görögkeleti egyház hívői körében. Ezzel magyarázható, hogy a húsvéti tojás, illetve a díszítési szokások leginkább Közép- és Kelet-Európábán terjedtek el. Számos hagyomány, népszokás fűződik a húsvéti tojáshoz. A krónikák szerint például az ünnepet megelőző negyvennapos böjt alatt nem csupán húst, de még tojást sem volt szabad enni. A böjt után legközelebb csak húsvétvasárnap reggelén lehetett enni a pap által a templomban megszentelt tojásból. A néphagyomány szerint a családnak közösen kellett elfogyasztania egy szentelt tojást, hogy ha eltévednének, jusson eszükbe, kivel ették a húsvéti tojást és hazataláljanak. A hiedelem feltehetőén a nagycsalád szétválaszthatatlanságát, összetartozását szimbolizálta. A korabeli krónikák szerint a húsvéti tojást festették, legtöbbször azonban - karcolással, viaszírással, savas feliratozással - „hímezték” is. Állítólag a halott Krisztus sírjába is tettek hímes tojást. A X. századtól kezdve az uralkodói udvarokban az arisztokraták már nemes anyagból is készíttették a húsvéti tojást. Nálunk az elmúlt évszázadban készült csokoládéból, mézeskalácsból, marcipánból, cukorból, porcelánból, fából, drágakőből. A tyúk-, a lúd- és kacsatojásokra értő kezek pingálják rá az ország egy-egy tájának - palóc, erdélyi, kalocsai - motívumait. Apró szögekkel patkolják, batikolják (méhviasszal fedik be), gyöngyözik és azsúrozzák a locsol- ködók népszerű ajándékát. H Ferenczy Europress Húsz évszázad kétezer évet jelent Húsz évszázad kétezer évet jelent. A keresztény világnak, a vasárnap mellett húsvét a legrégibb ünnepe. Legrégibb, s egyúttal a legnagyobb is. Hogyne lenne az, amikor döntő jelentőségű tényről emlékezik meg, ünnepélyesen, felemelő ceremóniák kíséretében: Krisztus feltámadásáról. A virágvasárnapot követő nagyhetet koronázza meg a li- tugria rendje, s a nagypénteken elnémult harangok ujjongva zengik a sziklasírból kiszálló Krisztus győzelmét a testi halál felett. A kétezer évvel ezelőtti időkben a kereszt a gyalázatnak eszköze volt. Ezen lehelte ki lelkét a világ megváltója, egy igaztalan s kierőszakolt halálos ítéletet követően. De mivel Krisztus Isten fia volt, a természet tavaszi újjászületésével együtt Ő is feltámadt, s a keresztre feszítés sebhelyeivel, s oldalának szúrt sebével láthatóvá vált. Szólt a szent asszonyoknak, az apostoloknak, s híveknek, mondván nekik: Elmenvén az egész világra, hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek, megkeresztelvén őket az Atya és Fiú és Szentlélek nevében. És íme én veletek vagyok mindennap a világ végezetéig. Krisztus feltámadását elmondja a négy evangélium és Szent Pál apostolnak a korint- husiakhoz írt első levele is. A kereszténység elterjedése, tudjuk sok akadályba ütközött. Hisz a hatalom vastörvényekkel állt 'terjesztésének útjába és vértanúk ezrei tettek hitet Krisztusért, az ő tanításáért, a kereszténységért, nyugodt lélekkel viselve el a rájuk kimondott halált. Évszázadokra terjedő üldözéssel, megfélemlítéssel, azok sorozatával próbálták megtörni a hitvallókat, de azok vállalták a vadállatok elé vet- tetést, vagy más, kegyetlen halálnemet, s kivégzésük ezernyi módját. Istenbe vetett bizalmuk, kitartásuk végül is hosz- szú idő után eredménnyel járt: a krisztusi hit győzelmet aratva terjedhetett a világ minden tája felé. Persze, ez se ment simán, sokat kellett küzdeni érte, hisz az ellenállás megtörése nem kis feladatot jelentett. A lelkierő megnyilvánulása, a példamutatás erkölcsi súlya a szeretet vallásává tette a kereszténységet, s megmutatta az isteni igazsághoz vezető utat. A ma embere, a körülötte hullámzó zűrzavarban, az életvitel ingatagságában, ordasnál ordasabb eszmék folyton támadó világában úgy érzi, hogy élete talaját vesztve lebeg a bizonytalanságban. Érzi, mert a sötétség erői próbálják a mélységbe taszítani. A mélység feneketlen, s onnan újra a felszínre jutni, sokszor szinte lehetetlen. Mit tehet hát az erőtlen, gyarló, segítségre váró, valamibe kapaszkodni akaró embertestvérünk? Valójában a hitbe fogódzkodhat. A hitbe, amelyről messze tűnt gyermekkorában, édesanyjától hallott először, amikor két kis kezét összetette. A mai kor gyermeke nem mondhatja ezt, mert talán már az ő édesanyja sem kapta meg ezt a támaszt, amelyet a hit révén a régiek még megkaptak. Az elmúlt évtizedek alatt a fennköltebb gondolatoknak még a megfogalmazását is tiltották az ifjú lelkekben. Sajnos, meg is lett ennek a súlyos következménye, s ezt nyögjük ma is, ki tudja, meddig. A hit felemel, erkölcsi tartást ad, erőt nyújt a közömbösség, szeretetlenség világában. Természeti törvények uralkodnak ugyan rajtunk, de Krisztus feltámadásával, az élet ereje diadalmaskodni tudott a halál felett is. Ezért is köszöntjük reménységgel a húsvét ünnepét. A halottaiból feltámadt Krisztus üzeni minden jó szándékú embernek, széles-e világon: Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz bennem, ha meghal is él! Halljuk meg ezt az üzenetet, s ennek értelmében hangozzék minden szavunk. Gondolatunkat, munkánkat ez irányítsa. Lelki békénk így valósulhat meg. A húsvét hajnalán sírjából kiszálló Istenfia békéje irányítsa életünket. Húsvét ünnepén, húsvét után és a továbbiakban is. Akkor szívből szállhat a felemelő örömének: Feltámadt Krisztus e napon! Alleluja! Alleluja! Csillag László Szőlő és bor a Bibliában A tavasz nagy ünnepe a húsvét az újjászületés ígéretét hordozza magában. Véget ér a hosszú böjtölés, a megszentelt ételek elfogyasztásával kezdődik újra a húsfogyasztás, vagyis a „hús" vétele. Természetesen ünnepi ital mellé a bor! Az emberiség egyik legrégibb művelődéstörténeti dokumentuma a Biblia, olyan megállapításokat, kultúrtörténeti értékeket tartalmaz az adott témakörben, amelynek felelevenítése az ünnep kapcsán feltétlenül érdemes. Tanácsok a szőlő megműveléséhez Mózes ötödik könyvében olvashatjuk a ma is megszívlelendő tanácsot: „Ne vess a szólód közé különb-különb-féle magot, hogy valami módon meg nefer- tó'ztessék az elvetett magnak termése és a szóló' gyümölcs. ” (V:22:9). A szőlőművelés munkaműveletei megtalálhatók a Bibliában a telepítéstől a szüretig. A következő idézet bizonyítja, hogy a csonkázás és a hajtásválogatás az ókori kultúrákban ismert és fontos művelet volt: „Mert miképpen szüret eló'tt, mikor immár a szóló' jövése megerősödött, és virágából ő gyümölcsei kitisztultak, elvagdalja annak vesszed a szóló's- gazda a metsz.ó'késekkel és jö- véseit elmetéli és elhányja.! (Ésaiás 18:5). Sajátos szokást tükröz és ősi szokásjogra utal az alábbi idézet: „Mikor beméndesz a Te felebarátod szőlőjébe: egyél szőlőt eleget kívánságod szerint, de valami edénybe azt ne rakjad. ” Mózes V:23:25.) A leggyakoribb borfogyasztási szokások A bor ivására, kínálásra vonatkozó utalások bibliai tárháza is rendkívül gazdag. Megtudjuk, hogy abban az időben az óbort kedvelték, azt tartották egészségesnek: „És senki, aki ó bort iszik, mindjárt új bort nem kíván inni: mert azt mondja: az ó bor egészségesebb." <Lukács V:39). A túlzott mértékű borfogyasztás ellen igen határozottan érvelnek: „Mit te nem szeretsz, senkinek másnak se cse- lekedd. Bort úgy ne igyál, hogy megrészegedjél, és a részegség tenéked utitársad ne légyen ”. A tiltást természetesen a Biblia sok helyen indokolja is, legtöbbször a szegénység rémével fenyeget. A bor mértéktelen fogyasztásából következő személyiség- torzulásokra is találunk utalásokat: „A bor csúfolóvá tészen, s a részegítő ital háborgóvá: és valaki abban gyönyörködik, nem lészen bölcs. ” (Példabeszédek könyve 20:1). Örök igazságot olvashatunk ki, mely megszívlelendő: „Oh! Mely igen nagy ereje vagyon a bornak, mennyire erősebb a bor mind azoknál, akik őt megisszák. Elhajtja az elmét. A királynak és árvának elméjét egyaránt." (Ézsaiás könyve IIÍ:3:18). Szép számmal találhatunk azonban olyan részleteket is melyek a bor kedélyjavító, gyógyító hatását hangsúlyozzák: „Élet embernek a bor,ha azt mértékletesen ijandod.” Si- rák könyvében ez áll: „Szívnek vidámságát és elmének örömét szerez az, ha alkalmatos időben issza az ember, és amennyi csak elég. ” De azóta más tudományosan is alátámasztott gyógyító erőt a Biblia is feltételezi: „Ne igyál mégis csak vizet; hanem élj kevés borral a te gyomrodért és gyakorta való betegségeidért. ” (Pál első levele Thimóteushoz 5:23). Az idézett részletek egyikmásikának örökérvényűsége meglepő. Üzenet a ma emberéhez is: a bor mérsékletes, kulturált fogyasztása hozzásegít az egészségesebb életmódhoz, az élethez, kis és nagy küzdelmeink eredményesebb megvívásához.- czékus Bolygóállás: akárcsak 2000 éve Alig egy év múlva ugyanügy fognak az égitestek elhelyezkedni, mint kétezer évvel ezelőtt: a Jupiter és a Szaturnusz „legnagyobb együttállása ” sokak szerint a világvégét is jelentheti, míg a szakemberek számára csak egy ritkán előforduló csillagászati jelenség. Az asztrológusok úgy tartják, hogy a bolygók hatást gyakorolnak mind a Földre, mind az emberek viselkedésére. Sőt, azt is tudni vélik egyesek, hogy ha az égitestek egy vonalban helyezkednek el, akkor azoknak a Földre gyakorolt hatóerői összeadódnak, aminek következtében szökőár és földrengés, de akár a világvége is bekövetkezhet. Ilyen bolygóegyüttállás legutoljára 1962. február 5-én volt. A borúlátók akkor is égindulástól-föld- indulástól tartottak. Majdnem be is jött a számításuk, hiszen akkoriban volt a kubai rakétaválság és nem sokon múlt, hogy nem robbant ki a harmadik világháború. Vajon 2000. május 5-e körül lesz-e apokalipszis avagy sem? Ez egyelőre még nem tudható, de az tény, hogy akkor a bolygók megint egymás mögé rendeződnek, bár a Mars egy kissé ki fog lógni a sorból. Ponory Thewrewk Aurél, a Planetárium nyugdíjazott igazgatója szerint nem kell tartani különleges eseményektől, hiszen a bolygók Földre gyakorolt hatását eddig még senkinek sem sikerült kimutatnia. Elképzelhetetlen, hogy az ilyen együttállások befolyásolnák például a gravitációt. A jövőre várható bolygóegyüttállás pontosan ugyanúgy fog kinézni, mint a kétezer évvel ezelőtti. A Jupiter és a Szaturnusz a Halak csillagképében egymás mögött helyezkedik majd el. Ennek az égi eseménynek a korabeli csillagászok azt a jelentést tulajdonították, hogy megszületett a zsidók királya, vagyis Jézus. Az előrejelzések szerint jövőre nagy zarándoklat várható Betlehembe, hogy az érdeklődők onnan csodálhassák meg a ritka égi eseményt. A baj csak az, hogy a Nap is a közelben lesz, tehát a különleges jelenségből - a Földről szemlélve - az égvilágon semmi nem fog látszani. (FEB) A húsvét jeles napjai A húsvét a VIRÁGVASÁR- NAPPAL kezdődik. Ez a nap a 8. századtól ünnep, amelyen szentelt pálma-, illetve olajfaágakkal, barkával tartanak körmenetet. A Biblia szerint a Jeruzsálembe bevonuló Krisztus az őt pálmaágakkal és örömujjongással fogadó galileai zarándokok között a templomba ment, és kiűzte onnan a kufárokat, majd visszatért Bethániába. NAGYCSÜTÖRTÖKÖN került sor a Bibliában megörökített utolsó vacsorára. Jézus eközben mosta meg tanítványainak lábát. Júdás csókjával akkor árulta el a Gecsemáné-kert- ben imádkozó mesterét. Az utolsó vacsorán kovásztalan kenyeret (ma böjti pászka) és kesernyés ízű növényeket fogyasztottak, emlékezvén az egyiptomi rabság keserűségeire. Négy kupa bort is ittak, mindegyiknek megvolt a maga vallási jelentősége. A jeruzsá- lemi Bibliothecal Resources Study Center igazgatója kiderítette, hogy nem a Leonardo da Vinci képén látható sorrendben ültek Jézus és a tanítványok az asztalnál. A Mester nem középütt, hanem balról a második széken foglalt helyet. NAGYPÉNTEK az elfogott Jézus szenvedéseinek, megaláztatásának, keresztre feszítésének és halálának a napja. A mai Via Dolorosán, a mintegy 600 ' méter hossz ji Édjdcilrngk útján cipelte Jézus keresztjének félmázsás mellfáját; a legalább másfél mázsás hosszanti gerendát külön szállították a megfeszítés helyszínére, a Golgotára. A nagy T-alakú keresztre feszítetteknek nem a tenyerébe, hanem a könyökük és az orsócsontjuk között, az alsókarjukba verték a szögeket. A kutatók kiderítették, hogy Jézus sírja a kivégzés helyétől néhány méternyire, az Arimat- hiából való József kertjében volt. A sírkamrát egy nagy kővel zárták le, hét római katona őrizte. A holttestet abba a gyolcskendőbe csavarták, amelyet ma a torinói lepel néven őriznek az olasz város dómjában. Tudományos vizsgálatok kimutatták: anyaga a 2000 esztendővel ezelőtti Jeruzsálem körül termett növények rostjait tartalmazza. A lenyomat valóban egy megfeszített férfié, és a Pilátus által veretett pénzek nyomait is fölfedezték rajta. 'NAGYSZOMBAT a húsvét előtti szombat. A három szent nap egyike, amelyet a vigíliának (virrasztásnak) szentelnek, emlékezve arra az éjszakára, amelyen Jézus Krisztus feltámadt. Az esti szertartás elején, illetve végén ezt az emlékezést szolgálja a húsvéti gyertya, a húsvéti örömének és a feltámadási körmenet. HÚSVÉTVASÁRNAPf reggel Máriq, Afaßcljilfpa, és - János _ anyja, Mária a sírhoz mentek, ám a követ elgördítve a kamrát üresen találták. A kutatók feltételezése szerint a sír őrzésére kirendelt légiósok nem vették komolyan a parancsot, és leré- szegedtek, majd mély álomba merültek. A két asszony nem sokkal éjfél után ért a sírhoz, akkor, amikor egy előző földrengés utórengése dübörgött át Jeruzsálemen. A felriadt katonák babonás félelmükben elmenekültek. A holttest eközben tűnhetett el a sírból. HÚSVÉTHÉTFŐN - írják az evangélisták - Jézus megjelent az Emmausba tartó tanítványai, majd még két alkalommal a tizenegy apostol előtt, hogy végül a hitetlenkedő Tamás is meggyőződhessen: a megfeszített Mester valóban feltámadott halottaiból. Ugyanezen a napon sok ezer zarándok elhagyta Jeruzsálemet - derítették ki a kutatók. Közülük csak kevesen hittek a Názáreti feltámadásában. A tanítványok a szamarai úton indultak Galileába. Lukács, Márk, Mátyás, János és Péter is más-más módon beszéli el találkozását a Mesterrel, aki végül felszállt a mennyek országába, hogy helyet foglaljon az Úr jobbján. A legendákkal gazdagított történet, vagy történetekkel fűszerezett legenda egyszerre szép, megható és elő. Immár csaknem két évezred ója,
