Heves Megyei Hírlap, 1999. április (10. évfolyam, 76-100. szám)

1999-04-10 / 83. szám

Nem a hovatartozás, az értékteremtés számít Sós Tamás: Folyamatosság és szemléletváltás- Elnök Úr! Közel fél év telt el a megyei önkormányzat újjá- választása óta. Melyek azok a lakosság szempontjából leg­főbb gondok, amelyeket az új összetételű közigazgatási szer­vezet megoldott, elindított a megvalósítás útján?- Mindenekelőtt az idei költ­ségvetés elfogadását említem igen fontos eredményként - vá­laszolja Sós Tamás, Heves Me­? ;ye Közgyűlésének elnöke. - gy harminc intézményünknek biztosított erre az évre a finan­szírozása. Azt meg kell je­gyezni, hogy a szükségszerűség költségvetése ez. Megkezdődött az egri Gárdonyi-színház re­konstrukciója, a beruházás 1 milliárd 270 millió forintba ke­rül. A megyei területfejlesztési tanács közel 800 millió forint értékben írta ki ez évi pályáza­tát. A megyei koordinációnak köszönhetően, 15 hónapi késés után felgyorsultak az Északke­let-magyarországi Regionális Fejlesztési Tanács eló'tti folya­matok, a Phare-pályázatok. Ez 22 millió eurót hozhat. Az ide­genforgalom terén változtat­tunk a szervezeti kereteken, lét­rehoztuk az Idegenforgalmi és Nemzetközi Kapcsolatok Irodá­ját. Jól sikerült az évadnyitó sajtótájékoztató Budapesten, s megfelelően mutatkozott be a megye az Utazás ’99 kiállítá­son. A téli rendkívüli időjárás nyomán a védelmi bizottság ha­tékonyan irányította a védelmi és elhárítási munkákat, különö­sebb gond nélkül úrrá tudtunk lenni a nagy hó és az árvíz okozta problémákon. Ki kell emelnem a Markhot Ferenc Megyei Kórházban zajló nega­tív folyamatok megállítását. Úgy vélem, kellően kezeltük a hangulati kérdéseket. A tudo­mányos vizsgálat kizárta a léte­sítmény épületében feltételezett kórokozati lehetőségeket. A ki- költöztetésnél elsődleges cél az ott dolgozók egészségének megóvása volt, az ad hoc bi­zottság megállapításai nem vol­tak előre láthatóak. Ezzel kap­csolatban több megoldásra váró kérdés is felmerült, így az egészségügyben dolgozók rossz anyagi helyzete, továbbá az, hogy kórházépületeink je­lentős mértékben amortizálód­tak, funkcionálisan nem a leg­jobb lehetőségeket nyújtják. Komoly gondok tapasztalhatók a létesítmény műszerezettségé­ben is. Nagy feladatok hárulnak tehát az év közepén kineve­zendő' új kórház-fó'igazgatóra, akinek e problémák enyhítése mellett a kórház image-ének helyreállítása is a teendői közé tartozik. Döntés előtt áll a gyermekvédelmi rendszer át­szervezése, s megkezdődött az intézményi feladatok átvétele. Azt is lényeges tényként rög­zíthetjük, hogy az elkövetkező négy évre szólóan hamarosan elkészül a ciklusprogram, azt a közgyűlés májusi ülésén tár­gyaljuk meg.- Folyamatosnak és töret­lennek nevezhető-e a megyei testület tevékenysége azzal együtt, hogy különböző' párt­ós csoportérdekek együttes megjelenítése, egységbe ková­csolása szolgálhatja csak leg­inkább a megye fejlődését? Mennyire sikerült összhangot teremteni ezen érdekek és az azokat képviselők között?- Az új közgyűlésben öt pártfrakció és két társadalmi szervezet frakciója tevékenyke­dik. A testületbe 22 új tag került be. A munkámat három társa­dalmi alelnök segíti, velük kö­zösen vettük az eddigi akadá­lyokat. Én azt vallom, elsősor­ban azokat a momentumokat kell keresni, amelyek összeköt­nek bennünket, s nem azokat, amelyek esetleg elválasztanak. Tagadhatatlan persze, hogy vannak még zökkenők. Folya­matosnak és töretlennek minő­síthetjük a közgyűlés munkáját. A testület a régitől annyiban tér el, hogy újként létrehoztuk az Idegenforgalmi és Nemzetközi Kapcsolatok Bizottságát. Az eddigiekben megalkotott rende­letek száma, s azok nagy támo­gatottsággal való elfogadása pozitívan minó'síti a közgyűlés munkáját.- Minden szervezet életében alapvető', hogy mindenekelőtt működésének személyi és tár­gyi feltételeit megteremtse. Az új típusú szellemiséghez ennek megfelelő szemlélettel dolgo­zókra van szükség. Ez feltéte­lezi bizonyos tisztségekben, munkahelyeken az önkor­mányzaton belüli változásokat is. Melyek e téren a főbb elkép­zelések?- A közgyűlés áttekintette az egész hivatali szervezetet, s ed­dig nagy változásokra nem ke­rült sor. Mindennél fontosabb­nak tartom a folyamatosság fenntartása mellett a szemlélet- változást. Idegen nyelveket be­szélő, kreatív gondolkodású emberekre van szükség. Olya­nokra, akik értékeket teremte­nek. A személyi változások te­rén elsődleges a hosszú távra tervezhetőség, az önállóság. Pályázatot írtunk ki a művelő­dési és sport-, az egészségügyi és szociális iroda vezetői helye­ire. Ezeknek benyújtási határ­ideje március végén járt le.-A megye költségvetésének tárgyalásakor hangsúlyosan szóltak arról, hogy az forrás- hiányos. Milyen módszerekkel lehetséges a hiányok mérsék­lése, esetleg eltüntetése?-Az önkormányzati hivatal és intézményeinek az idei költ­ségvetésben tervezett hiánya 197,2 millió forint. A működési forráshiány az előző évhez ké­pest jelentősen csökkent, jelen­leg 33,2 millió forint. A fejlesz­tési kiadások hiánya viszont jó­val meghaladja a tavalyit, eléri a 164 milliót. Tudni kell, hogy évek óta forráshiányos a megye költségvetése. Ezt az adja, hogy a központi normatívák nem ad­nak fedezetet a törvényből adódó feladatok ellátására. Na­gyobb összegekre vár például a szociális otthonok, a gyermek- intézmények fejlesztése. Ezért tartom nagyon lényegesnek, hogy az intézményi feladatok átvétele a települési önkor­mányzatoktól alapos elemzése­ken alapuljon. Az tény, hogy a forráshiányos költségvetésnél meglehetősen nehéz kezelni a hiányt. A privatizáció, a va­gyonértékesítési bevételek és az önhibán kívül forráshiányos önkormányzatok pályázati le­hetőségei nem olyan mértékben állnak rendelkezésre, mint a ko­rábbi években. Egyébként a hi­ány kezelésére a költségvetés elfogadásakor a közgyűlés in­tézkedési tervet dolgozott ki. Azt is hozzá kell tennem: ha nem lennének törekvő, jó érte­lemben véve megszállott in­tézményvezetőink, bizony még olt sem tartanánk, ahol ma va­gyunk...-A megye vezetésének programjá­ban nagy sze­repet kap a regionális tí­pusú fel­adatmegha­tározás és annak össze­fogással tör­ténő valóra váltása. Mi­lyen lépéseket tettek eddig e cél elérése érdekében?-Tudni kell, hogy az Európai Uni­óban a terü­letfejlesztés­ben csakis ré­giókban gon­dolkodnak. Ezt a szemlé­letet kell ne­künk is érvé­nyesítenünk. Eljutottunk annak felismeréséig, hogy tá­mogassuk a három megyés ter­vezési-statisztikai régió létre­jöttét. Ez sokkal nagyobb gaz­dasági lehetőségeket jelent, jó­val nagyobb fejlesztési pénzek kaphatók. Arra törekszünk, hogy minél jobb pozíciókat nyerjünk a megyének. Elsődle­gesen az idegenforgalmi vezető szerep elérése a cél. Keressük a kapcsolatot a szomszédos régi­ókkal is. Az EU erre úgyneve­zett interregionális, régióközi programot valósít meg, ami azt jelenti, hogy egymással határos régiók közös fejlesztési tervet dolgoznak ki egy meghatáro­zott témakörben. Ilyen lehet majd például a Tisza-tó ügye is.-Az új vezetés elsőrendű fontosságúnak ítéli a megye­beli térségekkel, a városok ön- kormányzataival való együtt­működést. Hol tart ennek a ki­alakítása?- Már elindult a közös gon­dolkodás például a szilárdhul- ladék-elhelyezés, a szennyvíz- elvezetés, illetve a szociális kérdések megoldásában. Igaz, a közös munka mértéke még nem érte el azt a szintet, amelyet szeretnénk. Szennyvízügyben levélben fordultunk Orbán Vik­tor miniszterelnökhöz. Abban leírtuk, hogy míg a csatornahá­lózatba bekapcsolt lakások ará­nya országosan 46, addig me­gyénkben csupán 31,4 száza­lék. fgy 118 településünk közül 75-ben nem megoldott a szennyvizek gyűjtése és elveze­tése. A céltámogatással rendel­kező településeknél az egyéves kötöttség két évre bővült, így esély van arra, hogy újabb for­rásokat találjunk. Ezért leve­lünkben leírtuk: kormányzati szerepvállalásra lenne szükség ahhoz, hogy az előkészített fej­lesztések finanszírozási feltéte­lei rendeződjenek. Az már nagy segítség lehet, hogy nem vész majd el az eddig megszerzett pénz. A települési önkormány­zatokkal igen jó kapcsolatot si­került kialakítanunk.-Elengedhetetlen a megyei önkormányzat számára a gaz­dasági és társadalmi, civil szervezetekkel, érdekképvisele­tekkel való folytonos kapcso­lattartás. Meddig jutottak el ebben?-A kamarákkal együttműkö­dési megállapodást kötöttünk az idei feladatokról. Az idős­ügyi tanácsban betöltött elnöki szerep is feladatot ad. Alapít­ványon keresztül támogatjuk a gyermek- és ifjúságvédelmi munkát, s szoros együttműkö­dést teremtettünk a bűnmegelő­zési és közbiztonsági alapít­vány segítségével a lakosság biztonságérzetének jobbítására. Az érdekképviseletekkel me­gyei fórumon egyeztet az ön- kormányzat. A napokban tartot­tunk találkozót dr. Seregély Ist­ván egri érsek úrral, s megálla­podtunk: az év második feliben közös fórumot rendezünk a te­lepülési önkormányzatok és a különböző egyházi felekezetek bevonásával.- Az eltelt fél esztendő után milyennek ítélhető meg a kap­csolatunk más megyékkel, il­letve külföldi országok ha­sonló térségeivel?- A térségben lévő szomszé­dos megyékkel kifejezetten jó kapcsolataink vannak. A Phare- program keretében kapcsolat- felvételt kezdeményeztünk Szlovákiával. Kassa polgármes­terének levelet is írtunk, s en­nek nyomán megyénk október­ben a szlovákiai városban mu­tatkozhat be. Folytatni kívánjuk a már eddig kialakított együtt­működést francia- és svédor­szági partnereinkkel is. Április­ban az Európai Unió régiók gyűlésének oktatással foglal­kozó bizottságában megyénket Balázs József bizottsági elnök és Kiss János irodavezető kép­viseli Dániában.-Érezhető-e hatása annak, hogy eltérő szellemiség a meg­határozó az ország irányításá­ban, illetve a megye életének szervezésében?- Optimista lévén, bízom benne, mindannyian arra kon­centrálunk, hogy fejlődjön a térségünk. Mint már említet­tem, számunkra az a lényeges, hogy milyen értéket teremtünk a megyében, s nem az, hogy ki. Egy sor esetben már kezdettől fogva pozitív hozzáállást ta­pasztaltam a felsőbb szinteken, így a kórház ügyében Gógl Ár­pádtól, az észak-hevesi prob­lémák megoldásában Chikán Attilától, a Phare-pénzek ügyé­ben Boros Imrétől. De úgy vé­lem, hogy a miniszterek mellett az államtitkári és minisztériumi főosztályvezetői szinteken is igen korrekt a kapcsolatunk. Remélem, ez nem változik az elkövetkezőkben sem. Szalay Zoltán Ketrecbe zárt aranymadár A zt fejtegettem a napokban egy megyei tanácskozás kap­csán, hogy vajon az önkormányzatok miért nem aknáznak ki minden pályázati lehetőséget? Miért az itt-ott megnyilvánuló közömbösség, s a tehetetlenség? A jegyzet megjelenése napján az egyik aprócska falu pol­gármestere telefonált elsőként. Mondandójának lényege: mi­ként pályázhatna az olyan, többszörösen hátrányos helyzetben lévő település, ahol az alapvető feladatokra, az intézmények fenntartására is alig-alig jut, nemhogy bármilyen fejlesztésre. Merthogy - félreértések elkerülése végett - pályázni nem ol­csó mulatság. Manapság önerő nélkül parányi esély sincs arra, hogy bármelyik pénzügyi keretből részesedjenek. Arról már nem is szólva, hogy egy-egy komolyabb munkaanyag előkészí­téséhez is alapos szaktudás és gyakorlat kell. Hol vannak az erre alkalmas személyek, koordinációs intézmények?- Említsen nekem csak egyetlen, hasonló helyzetben lévő te­lepülést, amelyiknek sikerült ebből az ördögi körből kijutnia, ahol tudják, miként lehet a semmiből előrelépni! Ha egy ilyen helyet említ, esküszöm, megkeressük, és megtanuljuk, mi a ti­tok nyitja - fejezte be végül a falu első embere, s én bevallom: teljesen megértettem elkeseredett kifakadását, és igazat adtam neki. Ugyanúgy, mint azoknak a kollégáinak is, akik hasonló véleményüknek adtak hangot az elmúlt napokban, telefonon vagy levélben. Végül a területfejlesztési szakemberhez fordultam tanácsért: vajon mit lehet mondani ezekre a jogos érvekre? Ő is osztotta azt a véleményt, hogy a halmozottan hátrányos helyzetben lévő települések jelenleg szinte kilátástalannak tűnő helyzetben van­nak, ám egy dolgot mégis nyomatékosított: a mostaninál előre- látóbban kell gondolkozni, s a tervezést még az ilyen szűkös időben sem lehet elhanyagolni. Aki ugyanis több engedélyezett tervet tart készenlétben a fiókban, annak egy-egy pályázati le­hetőség megnyílásakor is jobb esélyei vannak. Az összes véleményt mérlegelve indokoltnak tartom az egyik reflektáló polgármester kérését teljesíteni, aki úgy fogalmazott: a települések vezetői nem a sült galambra várnak, sokkal in­kább ketrecbe zárt aranymadárnak érzik magukat. Barta Katalin Hej, te posta, posta vagy... A posta csak törvény adta jogával él - dühöngött a „sarok­ban" lemondóan kollégám, miután megkapta a televízió üzemben tartási díjáról szóló, pattogós hangvételű értesítést. Amin mindenki felkapta a vizet: az átutalási számláról fize­tőkre kvázi kétszeres díjat ró a posta, ha a díjszedési hónap 10- én nincs elég pénz a számlán. A leveléből kiderül, hogy e csúf­ságot az 1996. évi I. törvény 82. § (2) bekezdése értelmében te­hetik meg velünk. Azért kétség él bennem, vajon mi is áll a médiatörvény hivat­kozott passzusában. íme: ha a díjfizetésre kötelezett a fizetésre vonatkozó kötelezettségének nem tesz eleget, az elmulasztott dí­jon felül a díjjal azonos összegű pótdíjat köteles fizetni. Első ránézésre tehát jogos a bó'gés. Am azt is megállapíthat­juk, hogy a törvény nem rendelkezik - mert nem rendelkezhet! - a magánszemély folyószámlájáról. Amin (jól tudjuk) a jóváírá­sok más-más időpontban, sőt gyakran abszolút rendszertelenül jelennek meg. És bizony előfordul, hogy nem a terhelésekkel egy napon. A jogszabály arról sem szól, hogy egynapos késede­lem már a kötelezettség alól való kibújás-e. Kicsit unalmas, hogy mindenki fenyeget, retorziókkal rémít, folyton-folyvást azzal gyanúsítva, hogy mocskos csaló vagyok. Am ha számlánkon az adott időben mégsem áll rendelkezésre a kiírt összeg, az adóhatóság otthonunkba törhet, mivel e szép nevű díj adónak minősül. Egy hátsó - s lehet, hogy elfajzott - gondolat szerint az egész arra megy ki, hogy a begyulladt polgár hitelkeretet kérjen fo­lyószámlájára, nehogy p Őt díjra kötelezzék. Ez azonban újabb kezelési költségeket jelent, s nem biztos, hogy így jobban já­runk. Szóval, marad a „köteles”, a „felszólítom”, és újra meg újra a „fizessen ”. Még szerencse, hogy egyelőre legalább ma­gáznak. Jónás Ági HÍR(TELEN)KÉK... Egy utánfutóról az úttestre zuhant sírköveknek ütközött autójá­val - ám ezúttal is szerencsésen megúszta a balesetet - a volt kormányfő, Horn Gyula. Azért nincs minden út jó szándékkal ki(sír)kövezve... * Húsvétkor sem szünetelt Jugoszláviában a NATO-repülőgépek támadássorozata. Csak most tojásgránátot potyogtalak... Szeptember végén kivonják a forgalomból az aprópénz utolsó címletét, az ötvenfil lérest. Attól fogva nem lesznek filléres gondjaink... * Magyarországon a lakosság többségének nincs semmiféle bankkártyája. Már a simával sem pénzre játszanak...! * Kétszázötven pár vett részt azon az izraeli csókversenyen, ame­lyet végül is az a páros nyert meg, akik 30 óra 45 percen át csó- kolóztak egyhuzamban. Utána egyikük sem kérte: smárd újra, szám...! (szilvás) A flip f A P 'nifiufh/'hí'ífi rl XUJ i____irAJT JJy yy,, yy/j yJ y / yy 1999. április 10., szombat___________________________________________________________________V ) ______________________________\ J 5. oldal |

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents