Heves Megyei Hírlap, 1999. március (10. évfolyam, 50-75. szám)
1999-03-06 / 55. szám
Kovács László: „A Fidesz-vezetők azt hiszik, az egész ország olyan jókedvű, mint ők” Lehetőség a politika közös formálására Talán soha nem volt annyira fontos és sürgető a társadalmi párbeszéd erősítése hazánkban, mint napjainkban. Mind markánsabban jelentkező igény a folyamatos és rendszeres kommunikáció a politikai pártok, illetve az ország életének irányítására megbízást kapott, megválasztott személyiségek és a lakosság között. Ennek egyik formája az a kezdeményezés, amelynek keretében a Magyar Szocialista Párt parlamenti képviselőcsoportja Ország(rész)gyüIéseket rendez különböző megyékben. Az elsőt Debrecenben tartották. Március 10-én szűkebb hazánkban kerül sor az egynapos rendezvénysorozatra Egyenlőtlenségek Magyarországa, Régiók - emberek - esélyek címmel. A tizenkét településen a lakosság véleményére is figyelmet fordító fórumsorozat hátteréről kérdeztük Kovács Lászlót, az MSZP elnökét, a párt frakcióvezetőjét. A stabilitáshoz nélkülözhetetlen a véleménycsere fotó: perl- Elnök úr! A szocialista párt vezető személyiségei, parlamenti képviselői az elmúlt hónapokban rendre kinyilatkoztatták, mennyire fontosnak tartják az ország életében a társadalmi párbeszédet. Hogyan értékeli ennek tükrében Ön és az MSZP Stumpf Istvánnak, a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszternek azt a kijelentését, hogy a vezető kormánypárt szeretné rendszeressé tenni a kommunikálást az ellenzéki politikai erőkkel, így a szocialista párttal is?- Meggyőződésem szerint egy politikai párt számára elengedhetetlen a folyamatos párbeszéd a társadalommal. Minden politikai tömörülésnek arra kell törekednie, hogy programját, elképzeléseit a választópolgárokkal közösen alakítsa ki. Akkor jó egy párt programja, akkor van esély arra, hogy az emberek többsége által fontosnak tartott kérdéseket tűzi a zászlajára, ha ezt együtt formálják meg. Ami Stumpf István ajánlatát illeti, az a pártok közötti párbeszédre vonatkozik. Ez is fontos természetesen, hiszen egy országban a politikai, gazdasági stabilitás nélkülözhetetlenné teszi, hogy kormányzó és ellenzéki erők között legyen kapcsolat, rendszeresen folyjék véleménycsere. Ez minden fejlett demokratikus jogállamban így van. Mi tavaly augusztus óta időről időre kezdeményeztünk ilyen párbeszédeket a kormánnyal, mindenekelőtt a legnagyobb kormánypárttal. Gondoltuk, az ország sorsának alakulása függ attól, hogy a legnagyobb kormánypárt és a legnagyobb ellenzéki párt között van-e rendszeres érintkezés. A Fidesz ezeket a kezdeményezéseinket visszautasította. Ők kizárólag a kétharmados törvényekről látták fontosnak a párbeszédet velünk, vagyis arra gondoltak, hogyan lehetne meggyőzni bennünket arról, hogy támogassuk az elképzeléseiket. Ezzel összefüggésben a mi álláspontunk az, hogy a kétharmados törvényeket azok konkrét tartalma, célja szerint bíráljuk el. Nincs arról szó, hogy valamennyit elutasítanánk, mint ahogy arról sem, hogy valamennyit elfogadnánk. Nem tudtuk például támogatni a szervezett bűnözés elleni csomagnak azokat az elemeit, amelyek a rendőrségnek olyan túlzott jogosítványokat adnának, amelyek demokratikus jogállamban szokatlanok. Úgy gondoljuk, a szervezett bűnözés elleni harc nagyon fontos, de nem rendőrállami módszerekkel, hanem a parlamenti demokrácia keretei között kell ezt megoldani. Kedvező jelnek értékeltük, hogy az elmúlt héten a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter olyan kijelentést tett: most már át kell térni a párbeszédre az ellenzékkel. Ez ugyanis egyfajta fordulatot jelenthet a kormány gondolkodásmódjában. Eddig tudvalévőén azt is tagadták - például maga a miniszterelnök —, hogy egyáltalán vannak az országban olyan feszültségek, amelyek ezt a politikai párbeszédet szükségessé tennék. A kormányfő többször állította, csupán arról van szó, hogy a szocialisták nem tudják tudomásul venni a választási vereséget. A saját rossz lelkiállapotukat vetítik ki az ország egészének hangulatára. Természetesen ez így nem igaz. Úgy is mondhatnánk, hogy természetesen ez fordítva is igaz, mert a Fidesz-vezetők a választási győzelem miatti örömüket vetítik ki az egész országra, s azt hiszik, az egész ország olyan jókedvű, mint ők. De úgy gondoljuk, erre az országnak messze nincs oka. Ugyanakkor nem tudjuk, hogy az, amit Stumpf István mondott a párbeszéd fontosságáról, az az ő személyes véleménye-e, vagy pedig a kormány támogatását élvezi, vagy legalábbis a miniszterelnök egyetértésével hangzott-e el ez a felvetés. Most, a beszélgetésünk idején azért is áttekinthetetlen ez számomra, mert én semmiféle felkérést nem kaptam. Legfeljebb üzenetek jutnak el hozzám erről a szándékról. Azt gondolom, az MSZP nem illegalitásban lévő párt, van nekem telefonom, van postai címem, levelet is lehet nekem írni... En megvárom a konkrét kezdeményezést, azt, hogy miről kíván beszélni, milyen felhatalmazás van mögötte. Abban sem vagyok biztos, hogy feltétlenül nekünk kell elsőként találkozni, hiszen én végül is az MSZP vezetője vagyok, s ha pártvezetőkben gondolkodunk, akkor nekem a Fidesz elnökével kell találkoznom, természetesen megfelelő előkészítés után.-Mi indította a szocialista pártot az ország(rész)gyülések kezdeményezésére?-Mi a január végi frakcióülésünkön határoztuk el, hogy az elkövetkező időszakban olyan kérdéseket állítunk munkánk középpontjába, amelyek az embereket érdeklik, s így érintik is. Ezek között első helyen határoztuk meg az esélykülönbségek kérdését. Úgy érezzük, hogy ez ma talán a legfontosabb problémája a magyar társadalomnak. Egyre növekvő a különbség a társadalom jobban élő, tehetősebb rétegei és a leszakadt szegények között. Azt is elhatároztuk, hogy olyan formákat választunk, amelyek közelebb viszik pártunkat az emberekhez, a választópolgárokhoz. Erre a lépésre az is késztet bennünket, hogy van egy új országgyűlési munkarend, amelynek lényege, hogy háromhetenként egyszer van csak plenáris ülés. Háromhetenként egyszer vannak bizottsági tanácskozások, s minden harmadik héten a Parlament munkája tulajdonképpen szünetel. Ezt a harmadik hetet használjuk fel arra, hogy találkozzunk minél több emberrel. Ebből született az ötlet, hogy háromhetenként tartunk egy or- szág(rész)gyűlést. A cím maga azt fejezi ki, hogy nemcsak az egész ország, hanem egy-egy országrész problémáival is foglalkozni kívánunk. S azt is jelenti, hogy sajnos nem az egész Parlament ül össze, hanem csak annak szocialista része.-Az első ilyen rendezvény- sorozatot Debrecenben és környékén tartották. Miért esett másodjára pont Heves megyére a választás?- A választásunk oka meglehetősen prózai, ugyanis Heves megyéből kaptunk meghívást. Úgy gondolom, a megye szocialistái megérdemlik a frakció figyelmét, hiszen jó eredményeket értek el a parlamenti választásokon, még jobbat az önkormányzatiakon. A téma egyébként olyan, hogy bármelyik megyében alkalmas lenne a vitára, a beszélgetésre, hiszen az az egész országot érinti. Nagyon komoly gond szerintünk ugyanis, hogy a vagyoni különbségek, s ezzel összefüggésben az oktatáshoz, a művelődéshez, a kultúrához való hozzáférés esélykülönbségei az elmúlt fél évben jelentősen nőttek. Ez nem véletlen, hiszen a kormánynak láthatóan az a törekvése, hogy olyan döntéseket hozzon - s ez a költségvetésben is kifejezésre jutott amellyel a jobb körülmények között élő családokat részesíti elsősorban előnyben. Mi szocialisták jól látjuk, nagyon sok az olyan család, ahol egy kereső van, de olyan is jócskán előfordul, ahol két munkanélküli van, és sajnos nagyon sok a csonka család is. Mi úgy gondoljuk, mindenekelőtt azokat kell támogatni, akik nem a Fidesz által felvázolt családmodellhez tartoznak. Nekik kell esélyt adni arra, hogy jobb körülmények közé kerülhessenek. Ez alapvető felfogásbeli különbség. Megmutatkozik a Fidesz jövedelemtámogató politikájában és a közterhek elosztásában. Ez az oka annak, hogy az elmúlt időszakban rohamosan növekedtek a különbségek a családok között, s ez ma Magyarország legégetőbb problémája. Ezen az állapoton sürgősen változtatni kell, különben olyan mértékű szociális, majd politikai feszültségek alakulhatnak ki, amelyek rossz irányba terelhetik az országot.- Kik fémjelzik a Heves megyei, főként Gyöngyös környéki ország(rész)gyűlés fórumait?- A kérdéskör legjobb szakértőit kértük fel. Előadást tart Vértes András, a Gazdaságkutató Intézet igazgatója. Ő elsősorban a gazdasági helyzetről, a gazdasági esélykülönbségekről szól majd. Az előadók között lesz Ferge Zsuzsa, aki e problémakör talán legjobb magyar- országi szakértője. -Továbbá Gazsó Ferenc, aki az oktatás, a kultúra terén lévő esélykülönbségekről beszél. A rendezvény kapcsolódik a debreceni első ország(rész)gyűléshez, amelyen leginkább a területi különbségekről volt szó. Közismert dolog ugyanis, hogy az ország keleti és nyugati fele között nagyon nagy a fejlettségbeli különbség. Ez tovább növekedhet, ha ennek mérséklésére a kormány nem fordít elég gondot. Heves megyében 18 szocialista képviselőt kértünk fel előadás tartására, s nekem is lesz feladatom. Ami még fontos: miként a debreceni tanácskozás után még a térség húsz településén rendeztünk fórumot, ugyanígy lesz ez Heves megyében is, ahol 12 helységet keresünk fel. Igen széles körű párbeszédre ad ez lehetőséget a lakossággal. Fontos számunkra, hogy ezeken a találkozókon milyen gondokat fogalmaznak meg az emberek, milyen javaslatokat tesznek a gondok enyhítésére, megoldására. Ez a párbeszéd lehetőséget ad arra, hogy közösen formáljuk a politikánkat.- Arról született-e már döntés, hogy a harmadik or- szág(rész)gyülést hol rendezik?- Terveink szerint Pécsett kerül majd sor az újabb részparlamenti tanácskozásra. A társadalmi párbeszéd kérdéskörét járjuk körül, természetesen együtt a választópolgárokkal. Szalay Zoltán Embertelen jogalkotók? K issé feszengve ülünk fotós kollégámmal a rendezett lakás nappalijában. A szomszéd szobában ugyanis egy beteg kislány fekszik, méghozzá nagyon beteg. Három hónapos kora óta szenved az epilepsziától. Most kilencéves. Szülei az első kétségbeesés után összeszedték minden erejüket, és úgy döntöttek, vállalják a betegséggel járó összes következményt, magyarul: lemondtak az átlagos család szerepéről, és úgy szervezték életüket, hogy a lányka állandó gondos ápolás mellett közöttük élhessen, nevelkedhessen. Nem kevesebbet jelent ez kilenc esztendeje, mint hogy 24 órás „ügyeletet” tartanak a gyermek mellett. Szakemberek figyelmeztették a családot: válasszanak intézetet a kicsinek, mert ha nem, előbb-utóbb felőrli őket a heroikus küzdelem, s rámegy a család. Végig sem hallgatták a borús jóslatot, a kicsi maradt, és az állapotával járó összes következmény. A minap az egyik gyógyszertártól kézhez kapott értesítés azonban hideg zuhanyként érte őket. Arról olvashattak benne, hogy a gyermek számára nélkülözhetetlen gyógyszert március 1-jétől nem támogatja az Országos Egészségbiztosítási Pénztár, így annak ára havonta 25 ezer forintba kerül majd. Hiába minden akarat, ez az elképesztő összeg teljesen lesújtotta a családot. Jómagam, hallva a történetet, csak arra tudtam gondolni, hogy itt valami félreértés történhetett. Ezt látszott alátámasztani egy budapesti újságíró kollégával folytatott beszélgetés is. Ő írta meg először a történetet, s neki tett ígéretet Pusztai Erzsébet, az Egészségügyi Minisztérium államtitkára, hogy feltétlenül utánanéz annak, hogyan kaphatna segítséget a gyermek. Bár az államtitkár asszonnyal többszöri megkeresésre sem sikerült beszélni, annyit azért megtudtunk, hogy ebben az esetben az OEP illetékese tud választ adni. A z egészségbiztosítási pénztár ügyintézőjének elmondása szerint mesterségesen felfújta a sajtó ezt a témát, lévén egy ugyanilyen hatású készítményt továbbra is támogat a tb. A kislány kezelőorvosa mindezt megerősítette, ám azt is hozzátette, hogy a panasz nem teljesen alaptalan, mivel ezek a gyógyszerek a támogatás ellenére is nagyon drágák. (barta) Állatkerti séta L áttam a híradóban az állatkerti szóvivőt. Sétált a parkban, a kamera pásztázta a tájat, történt ott valami, csak fél szemmel figyeltem, mégis olyan megnyugtató volt a többi „fontos” hír között, hogy fák, bokrok, állatok. Volt benne valami emberi. Az emberben az a legjobb, hogy van bennük némi állati - ilyenekre gondoltam, nem is tudom pontosan, miért, viszont a kontraszt kézzelfogható volt. A politikai tudósítások, botrányok között kis csemege: valami állatkerti. Azon tűnődtem, mennyire, de mennyire elfelejtettük, hogy mi a fontos nekünk. Hogy észre sem vettük ebben a nagy rohanásban, a történelemformáló időkben, hogy mi az, ami lényeges számunkra, és mi az, ami lényegtelen. Amikor Beatles-t hallgat az ember, vagy újból elolvassa Karinthy Frigyes Találkozás egy fiatalemberrel című novellát, akkor jut eszébe, hogy nem erről volt szó. Eredetileg színes virágokról volt szó, szeretetről, természetről és magasztos célokról. Pedig demokrácia van: a sajtó szabad, az egyház szabad, az irodalom szabad, lehet utazni, a boltokban halmokban áll a banán, de mi a mindennapokban továbbra sem tudjuk, hogy mi a jó, mi a rossz, ha pedig tudjuk, az ellenkezőjét tesszük. És olyan dolgokra figyelünk, amelyekre nem kellene, és hagyjuk magunkat, mert fáradtak vagyunk. Hogy kinevezések? Hogy a nemzetnek most meg kellene mentenie a magyar labdarúgást? Édes Istenem... Hogy egy uszoda, akármilyen legyen is, megváltoztatja az emberek életét? El ne higgyük már... Egyáltalán, az urak ne vegyék olyan komolyan magukat, nevessenek már bele a tükörbe néha. E gy állatkerti séta, az igen. A víziló lemerül, a majom integet. Tavasz van. Nyitnak a kerthelyiségek. Sör kapható. Havas András HÍR(TELEN)KÉK... Eljött a párbeszéd ideje, ám kérdés - mondta Stumpf István kancellária-miniszter -, hogy át tudunk-e térni a betartás demokráciájáról az együttműködés demokráciájára. Nicsak, ki beszél...! * Fidel Castro - mint egy nemzetközi konferencián kiderült - immár nem szivarozik. Neki sem telik rá...? * Tavaszi nagytakarítás kezdődött a fővárosban. De hát már annyi mindenkit kisöpörtek...! * Egy Utah állambeli síparadicsom városi könyvesboltjában szeretett volna vásárolni Bili Clinton, ám a kasszánál kiderült: lejárt az American Express hitelkártyája. A pénz teszi az embert... * A 2000-ben Sydneyben sorra kerülő nyári játékokon résztvevő olimpikonok fejenként és naponta három darab óvszert kapnak a rendezőktől. A szextusához... (szilvás)
