Heves Megyei Hírlap, 1999. március (10. évfolyam, 50-75. szám)

1999-03-20 / 66. szám

yy 5. oldal 1999. március 20., szombat Az ország most tért vissza Nyugathoz Beszélgetés dr. Balsai Istvánnal, az MDF parlamenti frakcióvezetőjével Egy korábbi nyilatkozatában Herényi Károly, a Magyar Demokrata Fórum alelnöke ügy fogalmazott: a párt már­cius 15-én megmutatja új ar­cát a nyilvánosság eló'tt. A nemzeti ünnepen dr. Balsai István, az MDF parlamenti frakciójának vezetője Kálban mondott beszédet. Ezt követőén válaszolt lapunk munkatársá­nak kérdéseire.-Balsai úr! Véleménye sze­rint mennyiben változott az MDF megítélése, arculata a közelmúltban lezajlott elnök­váltás után?- Ha a közvélemény-kutatási adatokat nézzük, azok még nem mutatnak jelentősebb változást a párt megítélésében. Ez nem meglepő, miután még csak né­hány hét telt el azóta, hogy a kormány egyik legnépszerűbb politikusa, Dávid Ibolya lépett az MDF élére. Eredményes mi­niszteri tevékenysége, illetve személyes adottságai minden­képpen meghatározói lehetnek a párt új arculatának formálá­sában. A legutóbbi országos gyűlésen az elnökség azt a célt tűzte ki célul, hogy a párt az új elnök vezetésével az év végére elérje a parlamenti szint küszö­bét, a következő választások al­kalmával pedig az 1994-es év eredményét, vagyis megsze­rezze a szavazatok 12-13 szá­zalékát. Azt hiszem, hogy ez nem teljesíthetetlen.-Az elnökváltás idején, s ez nyílt titok, az MDF berkei­ben számosán attól tartottak, hogy Dávid Ibolya „betereli” a pártot a Fidesz táborába. Ön szerint van-e ok az ilyes­féle aggodalomra?-Nem, nem, nem... Még csak a láthatáron sincs ilyen el­képzelés, illetve törekvés. Ez nemcsak az új elnök személye miatt, hanem politikailag is el­képzelhetetlen. Ez nem érdeke sem az MDF-nek, sem pedig a Fidesznek. A kormánypártnak sem a választási szövetség, sem a koalíciós megállapodás alap­ján semmi oka sincs arra, hogy a kialakult jó együttműködést ilyen politikai problémával ter­helje. Egyébként is jelentős kü­lönbségek vannak a kormány- koalíció bázisa tekintetében az MDF-, illetve a Fidesz-szimpa- tizánsok között. Ahogy ezt mondani szoktuk, s azt hiszem, ebben nem túlzók: a Fidesz „kölcsönszavazatokkal” érte el azt a nagyszerű parlamenti vá­lasztási eredményt, amit elért, s ezek a szavazatok nagyrészt a mi pártunktól származnak. Ezeknek a kölcsönszavazatok- nak a „visszavétele” természe­tesjelenség...- Az utóbbi hetekben egyre többször hallani a párt arcu- latformálásáról. Milyen lesz az ezredforduló Magyar De­mokrata Fóruma?- Erre ma még nagyon nehéz válaszolni. Úgy vélem viszont, az a kissé már közhelyszerű fel­fogás, hogy Magyarország a kétpólusú pártrendszer felé ha­lad, nem helytálló. Biztos, hogy itt többpártrendszer marad, s ennek lesznek kisebb és na­gyobb résztvevői. Az MDF - s ezt az alapszabályt módosító országos gyűlésen is megfo­galmaztuk - a kisebbek köré­ben szeretne előkelő helyen maradni, mint egy patrióta jel­legű polgári párt, amelynek je­lentős kereszténydemokrata színezete van. Köztudott, hogy mind a párt szavazói, mind po­litikusai és tagjai ilyen irány­vonalat tartanak elképzelhető­nek.- Emlékezetes, hogy igaz­ságügy-miniszterként ön az egyik megalapozója és szor­galmazója volt a Büntető tör­vénykönyv szigorításának. Ennek mely részét tartja most a legmarkánsabbnak?- A korábban kevésbé ismert úgynevezett „fehér galléros” bűnözés - a banki csalások, a kisbefektetők megkárosítása - ellen számos tényállást fogal­maztunk meg, s ennek az ered­ményei már látszanak azokban a büntetőeljárásokban, ame­lyek a közelmúltban, például az ilyen szélhámosokkal szemben születtek. A szigorítás másik lényeges eleme a szervezett, illetve az erőszakos bűnözéssel szembeni fellépés, ugyanis a védtelen emberek ki vannak szolgáltatva a bűnözőknek. Végül a harmadik elem, amelyben az új kormány keze munkája erősen érződik, az a gyermek- és fiatalkorúak vé­delme a szörnyű következmé­nyekkel járó drogfogyasztás el­len. Ennek ugyan még nincs bí­rói gyakorlata, de már láthatók bizonyos jelek, amelyek arra utalnak, hogy a bíróság is kész ezeknek a szigorú törvények­nek az alkalmazására.- Balsai úr! Mindennapi életünket egyre inkább meg­határozzák az ország nem­zetközi integrációjával kap­csolatos események. Megtör­tént a NATO-csatlakozás, zaj­lanak az uniós tárgyalások. Nem mindegyik szomszé­dunk, korábbi parnerünk nézi ezt jó szemmel...- Most, hogy Brüsszelben ott lobog már a magyar nemzeti zászló, egyértelműen kimond­hatjuk: Magyarország vissza­csatlakozott Nyugathoz. Val­lom, hogy számunkra ötszáz éve ez a legjelentősebb törté­nelmi esemény. Függetlenül attól, hogy kato­nai értelemben jelenleg nincs olyan helyzet, hogy bármilyen szempontból védelemre lenne szükségünk. Ami pedig a kör­nyező országok társulását illeti: Szlovákia és Románia elvárná tőlünk, hogy támogassuk közös belépésüket. Az természetes dolog, hogy Jugoszlávia, de el­sősorban Szerbia és Oroszor­szág, illetve Fehér-Oroszor- szág egyáltalán nem szemléli optimistán a folyamatot. A vi­lágpolitika elvárása ezekkel az államokkal szemben az, hogy nem ellenségeskedni kell a leg­erősebb politikai és katonai szövetséggel, hanem csatla­kozni hozzá.-Az imént említette, hogy az MDF patrióta párt. Ebben a minőségében nem tart-e at­tól, hogy a népességszám lát­ványos csökkenése, illetve az egységes Európához való tar­tozás következtében eltűnik ez a nemzetnyi magyarság?- A népességfogyás nem­csak ránk jellemző. A Statiszti­kai Világszövetség évkönyve szerint Ausztria és Németország lakossága is elöregszik, s érez­hetően csökken. Tény, hogy nálunk ez a fo­lyamat felgyorsult, épp ezért vi­lágos előttünk, hogy a további romlást csak a családbarát po­litikával - a hárommillió aktív munkavállaló sorsának javítá­sával, a gyermekvállalás támo­gatásával - lehet megakadá­lyozni. Ami pedig az integrációt illeti: reméljük, hogy a nemzet szakít a hagyományos pesszi­mizmussal, s önbecsülésével és büszkeségével megtalálja he­lyét az unióban is. Szilvás István A jogos „önvédelem” Ha már a halálbüntetést sehogy sem lehet visszaállítani, valamit csak kell tegyen az Isten, a Haza és a Család pártja: Molnár László kisgazda parlamenti képviselő, az FGKP vállalkozói tagozatának elnöke a napokban az „önvédelemről” szóló jogsza­bály megváltoztatását indítványozta. Mint a hírekből kiderül, a honatya úgy véli, a módosítást főképpen a súlyos bűncselek­mények elszaporodása indokolja. A cél az állampolgárok biztonságának megterem­tése, s ezzel párhuzamosan a kiszolgálta­tottság megszüntetése - merthogy az állam nem tudja megvédeni polgárait a gátlásta­lan bűnözőkkel szemben. Molnár javaslatának lényege, hogy a jog­talan támadások ellen védekező emberek­nek egyes esetekben nem kellene bizonyí­taniuk önvédelmük arányosságát, illetve szükségességét. Ilyen helyzet állhat elő ak­kor, amikor a jogtalan támadást idegen he­lyiségbe vagy területre bejutva, fegyvere­sen, felfegyverkezve, vagy többen követik el. A képviselő szerint a mai rendelkezések nem veszik figyelembe, hogy napjainkban a kisebb súlyú bűncselekmények is végze­tes következményekkel járhatnak. Miről is van szó valójában? Külön „ön­védelmi” jogszabály a magyar jogban nem létezik. A Büntető törvénykönyv általános része ellenben a büntetőjogi felelősségre vonás akadályai között megemlékezik a jo­gos védelemről, imigyen: „Nem büntethető, akinek a cselekménye a saját, illetőleg a mások személye, javai vagy közérdek ellen intézett, illetőleg ezeket közvetlenül fenyegető jogtalan támadás el­hárításához szükséges. Nem büntethető az sem, aki az elhárítás szükséges mértékét azért lépi túl, mert azt ijedtségből vagy menthető felindulásból képtelen felis­merni.'' Továbbá, „a büntetés korlátlanul enyhíthető, ha az ijedtség vagy a menthető felindulás az elkövetőt korlátozza az elhárí­tás-szükséges mértékének felismerésében. ” A jogászok szívesen rágódnak minden szón, az idézett néhány sorról szaktekinté­lyek könyveket is írtak már, úgyhogy ah­hoz képest sokat mi nem mondhatunk: az azonban biztos, hogy kell mindenekelőtt egy „intézett” vagy „fenyegető” és persze Jogtalan” támadás az előbbi dolgok - személyek, javak és a többi - ellen. Ezt nem mindig könnyű felismerni, a későbbi peres eljárást segítendő, a bűnözők nem fel­tétlenül tartanak rögtön pisztolyt az em­berre „meghalsz, te mocsok” csatakiáltás közben. Ha pedig, teszem azt, csak ököllel vetik magukat ránk, nem biztos, hogy a környéket romba döntő és a támadót apró fecnikre szaggató rakétavető az eklatáns válasz. Valahol itt keresendő a szükséges­ség és az arányosság - s mivel ép ésszel nem várható el, hogy a megtámadott maga abban a helyzetben az összes körülményt, tetteinek súlyát pontosan mérlegelje, e fel­adat a törvény szerint a bíróságra hárul. Nem kizárt, hogy a honatya nyitott ka­pukat dönget. (rénes) Mese felnőtteknek E gy ideje azon kapom magam, hogy az esti órákban rá-rápil- lantok az órára. Egy tv-műsorra várok, a Mesetárra. Azóta ez a buzgóság, mióta meghallottam felcsendülni a Rémusz bá­csi meséi régről ismert szignálját. A lányomat rögvest magam mellé ültettem, és hosszú beve­zetőt tartottam neki arról az időről, amikor még én is olyan kis­lány voltam, mint ő. Akkoriban csak fekete-fehér tv volt, és egy csatorna. Azon az egy csatornán is egy mese, fürdés előtt. Mondom neki, hogy az én egyik kedvenc mesém a Rémusz bá­csi volt. Nagy a várakozás a gyerekben, elvégre anya kedvenc meséje következik. Tágra mered a szeme, úgy figyeli a történetet, mármint, hogy az okos nyúl hogyan járt túl a róka eszén. A tör­ténet közben rá-rásandítok, vajon milyen hatással van rá a kissé ütött-kopott, harminc éve készült kópia.- Nem rossz - rándítja meg a vállát a végén, s engem való­sággal lesújt ez az egykedvűség. Ráadásul a következő pilla­natban már azt hallgatom - mintegy válaszként -, Hercules mi­ként küzdött meg a legutóbbi ellenfelével, és hogy Xéna milyen csellel győzte le a gonoszt. Sokadjára töprengek el azon, mekkora hibát követek el, ami­kor hagyom, hogy a gyerek a képernyő elé üljön, amikor ezek a sorozatok kezdődnek. S magamban újfent fogadalmat teszek: legközelebb elterelem a figyelmét, és nem kapcsolom be a ké­szüléket. Titokban abban reménykedem, hogy egyszer ráébred majd: Rémusz bácsi az igazi, meg Mazsola, meg a Legkisebb ugrifü- les, de be kell látnom: hiú ábrándok ezek. Bárhogy szeretnénk megállítani az időt, harminc év az har­minc év. Fekete-fehér tévét lassan csak a múzeumokban látni, békebeli, erőszakmentes meséket pedig csak egy nosztalgiára apelláló kereskedelmi csatornán. A műsorszerkesztőknek mégis köszönet jár. Ha nem is a mai óvodások, de a negyvenévesek nevében mindenképpen. Barta Katalin Fantom autók Az életút hajnalán gyakran igyekeznek az embert nevelni. Többnyire sikertelenül. A próbálkozásoknak nem túl szolidáris formája, ha alacsony társadalmi megítélésű foglalkozásokra hi­vatkozva kívánják a helyes útra terelni: kisfiam, edd meg szé­pen a spenótot, mert szólok a szemetesbácsinak (zsákos ember­nek, kéményseprőnek, ószeresnek satöbbi.)! Az elmúlt hetekben Magyarország töltötte be a zsákos ember szerepét. Jobbkormányos fantom autók suhantak nesztelenül a hazai utakon. A világ híradásaiban is megjelent a feltételezés, aztán a hazai sajtó is megpróbálta körbejárni, hogy a BMW ide­telepítheti a tulajdonában lévő brit Rover művek legújabb típu­sainak gyártását. Eleinte senki sem akart tudni semmiről, a ba­jor gyár úgy tett, mint aki most hall először a dologról. Holott nyilvánvaló: ők próbálkoztak bedobni egy olyan tételt, amivel hatni lehet nem a magyar, sokkalta inkább a brit döntéshozókra. A hazai gazdasági vezetés persze kapott az alkalmon, sőt táp­lálta az illúziót: már tapogatózásról beszéltek, ígéretes esélyről, feltételekről. A bajor motorgyár pedig tovább ködösített, és a háttérben folytatta a tárgyalásokat a brit partnerekkel. A tét nagy. Az autógyártás az egyik legnagyobb, nagy töme­geket foglalkoztató iparág. Minden ország gazdaságának talp­köve. Amellett nemzeti jelkép, szívügy, akárcsak a briteknek a Rover. Ha a németek vették is meg az ipar bástyáját, legalább ne vigyék külföldre. A lépés 50 ezer munkahelyet sodorna ve­szélybe Angliában, és ennek felét jelenthetné Magyarország számára. Persze, ha mindez szívügy, a bajorok igyekeznek is megkérni ennek az árát. A brit kormánytól 200 millió fontos támogatást szeretnének. így került a magyar csizma az asztalra. Ehhez kellett a magyar mumus. Még nem tudni, végleg kútba esett-e az autógyár honosításá­nak terve. Az azonban biztos: mégis jelent valamit a „hírbe ho­zásunk”. Azt, hogy számolnak velünk, ha nem is mindig a leg­pozitívabb szerepkörben. Úton vagyunk. Néha meg útban. Kovács János HÍR(TELEN)KÉK... Az orosz tulajdonú cég, a VM Pro Kft. nyerte el a magyar Par­lament hangosítására és videorendszerének kiépítésére kiírt pá­lyázatot. Ez nem duma...! * Nemzeti napokat rendeznek az írek védőszentje, St. Patrik tisz­teletére Washingtonban. Az ünnepi tűzijátékért az IRA vállalja a felelősséget... * Chikán Attila gazdasági miniszter szerint: töretlen az amerikai befektetők bizalma. Otthon...! * A baracskai büntetés-végrehajtási intézetben raboskodó volt bankár, Kunos Péter a börtön kultúrfelelőseként tevékenykedik. Ismeretterjesztő sorozatának címe: „A pénznek nincs szaga... ” * Pornófilmet forgattak a budapesti Toldy Ferenc Gimnázium tantermeiben. Csak nem a Toldi szerelmét... ? (szilvás) _______zmm........................................................„.. .............j l atsai István: „Patrióta párt vagyunk...”

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents