Heves Megyei Hírlap, 1999. március (10. évfolyam, 50-75. szám)

1999-03-13 / 61. szám

1999. március 13., szombat Hírlap Magazin 7. oldal Valamikor IZS motorkerékpárjuk volt, most a nagy tűzerejű BTR-ek páncélja mögül is kémlelhetnek A felderítő - igazi katona, a javából Az edzettség próbája. Jeles törés technikából is. netoszlopot. Nyitott gépjármű­vön viszik a csapatzászlót. Vo­nul a helyó'rségi zenekar is. A páncélozott harcjárművek - több BTR 80-as - díszletül szolgálnak a naphoz. Jóllehet, 50 éve, a kezdetek­ben kerékpárok, majd IZS mo­torok voltak a felderítőknél, dobtáras géppisztolyok, meg Molotovok és Csepel teherau­tók. A hetvenes években jöttek a FUG-ok, a PSZH-k, s most a modem, nagy tűzerővel ren­delkező BTR-ek.- Nem is olyan rég még fe­jünk felett lógott Damoklész kardja, mert a felszámolás ve­szélye valósnak tűnt. Szeren­csére a város és a megye veze­tése mellénk állt, amire ma is hálával gondolok - adózik tisz­telettel a jó ügyért kiállóknak Sillei Géza. Hozzátéve: - Végh vezérezredes támogatását is élvezhettük, ennek bizonysága, hogy a telephelyünkön nagybe­ruházásba kezdtünk. Fedett színek készülnek a BTR-ek számára. A sorsunk megnyug­tatóan rendeződött, amit eró'sít még az a tény, hogy tavaly 12, idén 10 új szolgálati lakás épí­tésébe foghattunk. Amikor azt hozom szóba, milyen is felderítőnek lenni, rangot jelent-e a zászlóalj köte­lékébe tartozni, az alezredes csak ennyit mond:- Nimbusza van. A felderítő': katona a javávól. A fizikailag, pszichikailag jól felkészített harcosok ta-* vasszal zöld, nyáron terep­tarka, télen hófehér gyakorlót viselnek. Ha kell, felcsatolják a sítalpat, használnak arcfesté­ket, jól kezelik az álcahálókat, a távcsöves puskát, kiképzett sziklamászók, a mélységiek ej­tőernyősök is. Képesek víz alatti feladat-végrehajtásra. Aki felveheti a barettsapkát, felcsatolhatja övébe a speciális tőrkést, azt aligha lepi meg az ellenség. A modern hadsere­gekben a felderítők mindenütt az elit alakulatokhoz tartoznak. Az egriek felkészültségét a vendég tábornokok a Töviskes- völgyben szemlélhetik tovább. Az egyik század - mintegy folytatva a délelőtti alaki szem­lét - ezúttal harcászati bemuta­tót tart. Budavári Sándor Egy gyakorlati vizsgafeladat: támadás - rajtaütéssel A Csíky utca Egerben „ősidők” óta a laktanyába torkollik. Akik mostanság a megújuló főbejáratra vetettek pillantást, talán nem is tudják: ünnepre készül az egri helyőrség.- Ötven éve alakult meg a zászlóaljunk - leplezi le a nem titkolt előkészületeket a felde­rítők parancsnoka, Sillei Géza alezredes. A jubileumra - mú­zeumi dokumentumok alapján - a laktanya visszakapja a ko­rabeli időkre emlékeztető ko­vácsoltvas kapuját. A műltidézés helyénvaló, hiszen a felderítők „bölcsőjét” sem Egerben ringatták. A hon­védségnél a diszlokálás, az alakulatok áthelyezése bevett gyakorlat volt. Öt helyőrség után érkeztek révbe. Öt diszlokálás A zászlóaljat Piliscsabán, 1949. március 15-én hozták létre. Már ősszel parancsra áthelyezték Pétervásárára, innen 1952-ben Eszter­gomba, onnan pedig 1956- ban Gyöngyösre került. Rá öt esztendőre Nagygom­bosra vezetett az útjuk, míg végül 1963-tól az egri Dobó István Laktanyát nevezhetik otthonuknak. Miniszteri engedéllyel 1991-től a nevük is bővült, azóta jegyzik 24. Bornem­issza Gergely Felderítő' Zászlóaljként. Eligazítás közben a parancsnok, Sillei Géza alezredes A fél évszázadra emlékezést katonás külsőségek mellett március 19-én, pénte­ken 11 órától tartják a Dobó téren.-A zászlóalj egykori pa­rancsnokai közül hatan itt lesznek, Budapestről és Szol­nokról is érkeznek. Nagyon remélem - jegyzi meg Sillei al­ezredes hogy a nálunk szol­gált volt hivatásos és sorállo­mányból sokan lesznek kíván­csiak ránk. Osztozni akarunk velük az ünnepben, hiszen az ő helytállásuk is tükröződik az eredményeinkben. A bízvást katonai parádénak ígérkező esemény rangját emeli, hogy azon jelen lesz Végh Ferenc vezérezredes, a Magyar Honvédség parancs­noka. Társa­ságában pe­dig ott lesz James O. El­lis tenger­nagy, a NATO dél­európai főpa­rancsnoka. A laktanya alakulóterén már javában tartó délutáni, zenekaros, fegyveres alaki foglal­kozások csü­törtökön ér­keznek a vá­rosbeli fő­próbához. Másnap a Dobó téri ün­nepségre lo­vas huszárok fotó: gál Gábor vezetik a me­Feledhetetlen történelmi személyiségek néznek le ránk a budapesti Várban Az 1848-49-es szabadságharc - korhű tükörben Az óvodástól az aggastyánig, a szerény műveltségű embertől a történelmi ínyencségeket ku­tató tudósig mindenki fantáziá­ját igyekszik megmozgatni az a gyűjtemény, amelyet az 1848- 49-es forradalom és szabad­ságharc emlékére a budai Vár­ban lévő Hadtörténeti Múzeum nyolc termében rendeztek be. Az 50 restaurátor közremű­ködésével, részben közadako­zásból született kiállítást az öt­let szellemi atyja, Kedves Gyula őrnagy a „nemzet kiállí­tásának” tartja. Hogy miért, az tárlatvezetéséből kiderül.- Célunk, hogy mindenki ta­láljon kedvére valót - mondta a történész. - Aki csak fél órára ér rá, lehet, hogy megelégszik mondjuk a polgári otthon han­gulatát árasztó korhű szoba­belső megcsodálásával, s nyug­tázza: „Hát ezért harcoltak ele­ink.” Mások Damjanich szab- lyájára vagy az aradi vértanúk egyikének, Vécseynek a kitünte­téseire kíváncsiak, megint má­sok talán a tápióbicskei csata terepasztalra varázsolt jelene­tein álmélkodnak. Az igazi csemegére vadászó hozzáértők sem panaszkodhat­nak: láthatják például Szemere Bertalan Kossuth Lajosnak írt, a tiszafüredi eseményekről szóló levelét, de sikerült meg­szereznünk a Görgey leváltá­sának körülményeit tisztázó le­veleket is. A kiállítási anyagot logikai és időrendi csoportosí­tásban osztották el a nyolc te­remben. Az első helyiségben felsorakoztatott fényképek, do­kumentumok jóvoltából a for­radalom kitörésének okaira de­rül fény, majd három termen át a hadsereg szervezésének és el­látásának részleteibe „kukkant­hatunk be”. Megtudhatjuk, ho­gyan rendezték be a lőszer- gyártó laboratóriumot, a kato­nák gúnyáját készítő szabómű­helyt, a kovács- vagy a szíj­gyártó műhelyt.- Nem is értem, min alapszik az a tévhit, hogy kaszás-kapás népség vette fel a harcot a nála felszereltebb ellenséggel - ma­gyarázza kísérőm. - Valóságos csoda, ahogy az iparral és ön­álló hadsereggel nem rendel­kező' ország a semmiből megte­remtette a császári haderővel sikerrel szembeszálló seregét. Mert katonáink a körülmé­nyekhez képest igenis jól fel­szereltek voltak, sőt gondos or­vosi ellátásban is részesültek. Az ehhez hasonló nagyváradi lőszergyártó műhelyekben - mutat a korhű laborra az őrnagy - többnyire hadifogságba esett cseh tüzérek készítették a mu­níciót. Igaz, olykor szabotázsra is akadt példa, mondjuk lőpor helyett békasót tettek egyik-má­sik tölténybe. Isaszegen emiatt tört ki a katonák között a pánik: azt hitték, minden töltény rossz, s még a jókat is eldobálták. A szabadságharc katonai és politikai eseményeit időrend­ben felidéző dokumentumokat két terembe gyűjtötték össze. A falakról olyan feledhetetlen tör­ténelmi alakok néznek vissza ránk, mint Bem apó. Tovább sé­tálva a ’48-as legenda bontako­zik ki előttünk. Kiállítottak pél­dául egy, az emlékezetes 1989. március 15-i felvonuláson (tün­tetésen ) készült fotót, de nem­csak a tiltott, hanem a szabad megemlékezéseknek is nyoma maradt.- Nemcsak az a fontos, hogy legyen mit kiállítani, hanem az is, hogy méltó helyet teremt­sünk a nemzet számára felbe­csülhetetlen történelmi érté­keknek - folytatta a kutató. - Ezért is nehéz elválasztani a tárlathoz szorosan tartozó ki­adásoktól - mondjuk a 43 mil­liós restaurálási költségtől - a múzeum termeinek rendbetéte­lére fordított forintokat. A ve­szélyes villanyvezetékek cse­réje, a festés, a kövezés, vagy a légkondicionálás kiépítése ugyanúgy elengedhetetlen fel­tétele volt a „méltó” környezet megteremtésének, mint például a réges-régi, könnyen szakadó, porladó zászlókról való megfe­lelő gondoskodás. Ezek a zász­lók ugyanis lógatva szinte biz­tosan tönkremennének, így hát félig fektetve, speciális vitri­nekbe tettük őket. Alájuk sem kerülhetett akármilyen drapé­ria: egy magyar cég olyan spe­ciális festési eljárással kezelte az anyagot, amelynek köszön­hetően a vele érintkező zászló textilje biztosan nem sérül. Összesen 120 milliót költöt­tek a kiállításra, illetve az infra­struktúrára. A bemutatott do­kumentumok nagy része a Had­történeti Múzeum saját tulaj­donát képezi, de a Nemzeti, a Mezőgazdasági és a Közleke­dési Múzeum, valamint több magánszemély is „besegített". Néhány - főleg a vértanúk em­lékét idéző - darabot az aradi múzeumból, illetve a kolozs­vári volt ereklyegyűjteményből Vettek kölcsön. Igen kalandps úton, mondhatni, véletlenül lel­tek rá az olasz, légió zászlajára, amit 150 év óta most először láthat újra magyar szem. Az egykori parancsnok, báró Monti családja lakásának padlá­sán lapult a különleges ereklye, a családtagok nem is sejtették, hogy egy másik nemzet szá­mára igen becses darabot raktá­roznak. A tárlatot 10 év körüli gyere­kek rajzai zárják. A kicsik a maguk módján azt vetették pa­pírra, kinek mi jut eszébe a for­radalom és szabadságharcról. A rajzpályázat nyertesei viszont­láthatják művüket, mások eltet­ték emlékbe a nem mindennapi alkotást. Talán időnként előve­szik, mint ahogy remélni lehet azt is, hogy olykor a felnőttek is szánnak egy kis időt az emlé­kezésre. Nekik is segít a Had­történeti Múzeum kiállítása. Takács Mariann Ferenczy Europress

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents