Heves Megyei Hírlap, 1999. március (10. évfolyam, 50-75. szám)

1999-03-13 / 61. szám

8. oldal Hírlap Magazin 1999. március 13., szombat Apasirató Az annyiszor, de annyiszor elővett fénykép M egolvadt a hegyoldal hava, apró csermelyek kí­gyóznak át a toldozott hátú út­testen, hogy a padkán túl cso- bogva-permetezve elérjék a sie­tős patakot. Mária asszony Az út mentén koszlott falú, vaksi ablakú téglaépületek ár­válkodnak, az egykori bánya­üzem omladozó maradványai. Odább behemót betonlábakon ácsorgó torzó uralja a völgykat­lant, ez lett volna a használtak- kumulátor-feldolgozó, ha nem ágál ellene a közeli falu népe. így elhagyatottá vált az is, mint a következő kanyar után előbukkanó didergő kolónia, Károlytáró, ahol nem is olyan rég - szó szerint véve is - csak­nem kenyér nélkül maradt az ide kötődő másfélszáz telepes. Volt idő, hogy lakat került az egyetlen boltra is, ahonnan most bámész tekintetek követik a rozsdásodó házszámot böngé­sző idegent... ...5/A, ez az! *-Az én apám nem hős volt, mint ahogy azt fennkölt szó­noklatokban próbálják az em­ber fejébe sulykolni, hanem ál­dozat, egy esztelen öldöklés ál­dozata. Az igazi hős az édes­anyám volt, aki végül is egy szál magában felnevelt ben­nünket... - fakad ki az ikerház konyhájában Mária asszony. Az ötvenes éveinek végén járó kerek arcú nő idegesen tördeli az ujjait. Hirtelen felug­rik, elnézést kér, hogy ma­gamra hagy, s amikor pár pilla­nat múlva visszajön, jókora pa­pírhalmot zúdít a piros szőttes­sel takart asztalra.- Ő volt az apám, Odler Jó­zsef. - töredezett, sárgásbarna képet tesz elém. A feszes tar- tású, nyílt tekintetű katonáról a hajmáskéri Vitéz Mészáros mű­termében készült a felvétel. A hátoldalán lévő zsinórírás erő­sen elmosódott már, nem lehet kibogozni, milyen üzenetet is tartalmaztak a hosszában vé­gigfutó sorok. - Amióta ráesz­méltem a hiányára, nem tudok könnyek nélkül gondolni rá. A délceg, akkor harmincéves gyöngyöstarjáni vincellért 1942 tavaszán szólította el otthonról a behívó. Bálint Mária, a fele­sége harmadik gyermeküket, Borbálát várta, s rá maradt a hat és fél éves Anna, valamint a 15 hónapos Mária eltartása és ne­velése is.-Amikor cseperedni kezd­tem, sokszor faggattam anyá­mat és a nővéremet, hogy mi­lyen ember is volt az apám. Néha-néha összejött nálunk a szomszédság, olyankor száj- tátva hallgattam a régi történe­teket, amelyeknek így vagy úgy ő is részese volt. Jókedvűnek, dolgosnak, családszeretőnek tartották - simítja meg szülei féltve őrzött fényképét. Hiába várták haza, Odler Jó­zsef nem tért meg a frontról. Azt a hírt kapták róla, hogy 1943. február 15-én eltűnt.- Abban reménykedtünk, hogy egyszer csak bekopog, és magához ölel bennünket. Es­ténként imára kulcsoltuk a ke­zünket: „Adjon Isten jó éjsza­kát édesapámnak, édesanyám­nak..." - könnycsepp jelenik meg a szeme sarkában, s még akkor is ott csillog, amikor egy levelet húz elő a képek és papí­rok halmazából. A tarjáni, Ist­ván utcai szülői házba címezték 1994-ben, s kegyetlen sorok állnak benne: ” ...értesítem, hogy Odler József veszteségi nyilvántartásunk szerint 1943. 02. 02. és 10. között Dwory tér­ségében eltűnt. Hozzátartozói értesítve: 1943. 05. 21-én. Far­kas Miklós szds. MH Központi Irattár. ” visszatérő álmom - idézi éjsza­kai gyötrődéseit. - Faluszéli házsor előtt állok, s látom, amint a mezőn katonák köze­lednek, Egyszerre felsejlik köz­tük apám alakja, rohanok elé, ám mire elérném, szertefoszlik minden. * A ma már nyugdíjas Mária asz- szony, Fehér Istvánná gyer­mekkori álmai közül sok min­den megvalósult, csak az nem, hogy egyszer igazi család le­gyenek. Másfél éve meghalt édesanyja soha többé nem ment férjhez, egyedül vállalt minden nehézséget. Isten ezt a sorsot rótta rám, mondogatta.- Az apai ágon örökölt más­fél hold szőlőből éltünk, meg abból, hogy anyám napszámba járt, meg a fináncok elől az ágyunkban rejtegetett borral feketé- zett. A hátiba dugta a kan­nát, s vitte Hutába, meg ahová tudta, és krumplira, lisztre cse­rélte. A század­előn épült apró, kisabla- kos tarjáni házban min­den estére meleg étel főtt, mellé mindhárom gyereknek ju­tott a határból hazahozott madárlátta kenyérből. A tűzhelynél szorgoskodó anya meséjé­ből rendre ki­kerekedett egy-egy tör­ténet arról a leselkedő madár­ról, meg az alkonyaikor meg­szólaló tücsökről, az egymást váltó évszakok szépségéről.- Ettük a szegények ételeit, a kukoricamáiét, a görhét, a gan- cát, a rántott levest - áll össze az egykori házi étlap, amely miatt nem is bánkódott a fél­árva gyermek. A mezítlábasság fájt a félárva gyermeknek, meg az, hogy nem telt olyan ruhára, mint barátnőjének, Ötvös Kató­nak, akit szinte kényeztettek a szülei.- Apa helyett nekem a ház körüli férfimunka jutott, 4-5 ki­lométerről cipeltem, s hasogat­tam a fát, én jártam a kútra ví­zért a leghidegebb napokban is. Másik barátnőmmel, Menus Katival tizennégy évesen már napszámba jártunk. Rá is ment az egészségem, amiatt meg az első házasságom, mert éveket töltöttem kórházban... - nagyot sóhajt, s miután itt megszakad a monológ, rendezni kezdi a ha­lomban heverő fényképeket, s az iratokat, amelyek között ott van a család kárpótlási igényé­nek elutasító határozata is.- Kegyetlen, nagyon kegyet­len volt hozzánk a sors, s ebben csak az jelentett némi elégtételt, hogy szülőfalumban 1992-ben megadták a végtiszteletet az én szememben igazságtalan há­ború áldozatainak, s az obelisz- ken ott láthattam apám nevét is. Az egymás után írt betűket, mert a hangját, a mosolyát soha, de soha nem tudja fel­idézni nekem senki. így sirat­tam el őt... - borzong meg a ház hősében. Az ablakon át látni, hogy odakinn kitisztult az idő. Az ég hihetetlenül magas, ilyen lehe­tett azon az 1942-es tavaszon is. Később aztán beborult... Szilvás István Odler József (balról) a falubeli Tóth Lajossal Nem volt többé remény...- Azóta is van egy vissza­Egerbe érkezett a szőnyeg­éi takarótúra. Csak egy napig! fiz év szenzációja: 2x3-as gépi perzsaszőnyeget 50 % árengedménnyel, 9900 Ft-tól vásárolhat. Soproni és szombathelyi szőnyegek széles választékával és egyéb lakástextil árukkal, akciós árakkal várjuk kedves vásárlóinkat. Normál takarót 1500 Ft-tól, műszói töltetű paplant 2.800.- Ft-órt kínálunk. Hozzá el rógl paplanját, 500,- Ft-ért beszámítjuk! A vásár az Ifjúsági Házban lesz március 16-án, 9-16.30 óráig. Ne feledjel 9900 Ft-órt már 2x3-as szőnyeget vásárolhat! Tel.: 30/9537-880 (42950) A pétervásárai Mezőgazdasági Középfokú Szakoktatási, Továbbképző és Szaktanácsadó Intézet az 1999/2000. tanévben az alábbi képzéseket indítja: 1. Mezőgazdasági gépésztechnikus A jelentkezés feltétele: ü szakirányú érettségi Í 2. Mezőgazdasági vállalkozó A jelentkezés feltétele: érettségi 3. Növénytermesztő gépész A jelentkezés feltétele: I szakmunkásvizsga vagy érettségi. Valamennyi szakma esetén a képzés időtartama 1 év nappali tagozaton. Jelentkezési határidő: 1999. június 15. Länderer még nem sejthette... Tflcsépeíték, pedig annál többet ér: a sajtó hatalom, az JZj írás felelősség, a hír szent, a vélemény szabad. Megsok­szorozva igaz ez abban a korban, ahol a történelem króni­kása már rég nem a gesta-író vagy az igric, hanem a gyak­ran lenézett „firkász”. Talán több is azoknál, hiszen a korábbi leíró, múltat idéző' történetíráshoz képest a zsurnaliszta nemcsak rögzíti a je­lent, de formálja is azt. Nagy szó, nehéz szó, mégis gyö­nyörű. Az „átkosban” könnyű volt eligazodni: volt a pártsajtó meg a szanuzdat - a kettőt nem volt túl bonyolult megkülön­böztetni. Ma megint csak egyszerű a dolgunk. Bárki végignézi a kü­lönböző tévécsatornák esti hírműsorait, összefoglalóit, min­den politológiai képzettség nélkül képes megmondani, hogy melyik adó kormányfüggő, melyik ellenzéki, illetve ki milyen sikerrel és ambíciókkal próbál lavírozni a mezsgyén. S nem csupán azért, mert nem takargatják azt a bizonyos lólábat (fütyülve általános megítélésre, mert ki-ki megelégszik saját fogyasztói táborával), hanem mert jó iskolánk volt az elmúlt években. Az a néhány zavarba ejtő hónap és év: csak a fejünket kapkodtuk, azt sem tudtuk, ki kivel van. A média-privatizá­ció. Jött a tőke, és betört, de ettől sem lettünk okosabbak. Találgattuk: egyes vásárlások mögött milyen tőke állhat? Keresztény? Zsidó? Konzervatív, liberális, haladó, refor­mer, kizsákmányoló, humánus, moralista, szakmai, intellek­tuális, neonáci, kozmopolita...? Mondták: szabad sajtó. Mi ízlelgettük a szót. Szabad, független... Akkor most mi is ez tulajdonképpen? Valameny- nyi politikai erőhöz fair alapon viszonyuló, pártsemleges, el­fogulatlan tájékoztatás? Hiteles tájékoztatás? (A kettő ugyanis nem feltétlenül azonos.) Kiegyensúlyozottság? El nem kötelezettség? Vagy épp ellenkezőleg: nyíltan vállcdt irányvonal, politikai specializáció, egy adott szerkesztőség tagjainak világnézeti rokonsága? Máig tanulgatjuk. Talán ez is, az is, és sokkal több is. A szabad sajtó sok­színű, akár az emberek. Vannak csúsztatásai, paranoiás fé­lelmei, rögeszméi, kirohanásai, ostoba tévedései, bosszantó blődlijei, olykor ízléstelen is, de úgy, ahogy van, nélkülözhe­tetlen, mert még szidni is jó. És ez a szabad sajtó attól él, hogy mindennap megkérdőjelezzük, és megkongatjuk felette a lélekharangot. Attól, hogy kételkedünk benne, s ezt megte­hetjük nyilvánosan, vagy ha úgy tetszik: szabadon. T~'z a nyilvánosság erős, s már nem engedi többé, hogy J-j me gerőszakolják. De ez titok. A mi dolgunk, hogy féltsük vagy szidjuk, néha ünnepeljük, hogy állandó kritikával, de mindenképpen életben tartsuk. Jónás Ági

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents