Heves Megyei Hírlap, 1999. január (10. évfolyam, 1-25. szám)

1999-01-30 / 25. szám

6. oldal Hírlap Magazin 1999. január 30., szombat Mit érdemel az, aki vétkezik? A szereplők folyamatosan a színpadon vannak, nincsenek szereplőket pihentető jelene­tek, mindenki végig játszik és mozog. Éppen ezért egyes sze­repalakítások sem domborod­nak ki, a csapatnak kell egyen­letes teljesítményt nyújtania. Ennek az elvárásnak képesek megfelelni. Mivel nem egyéni teljesítményekre van a darab kihegyezve, így meg kellett ta­nulni közösségben élni, gon­dolkodni. Ez tökéletesen sike­rült. A szereplők éppoly sok­rétű munkát végeznek, mint a rendező. Iróniával szembesítik a jelent a múlt eszméivel. Az egyén individualizmusát és közösségigényét mozgással je­lenítik meg, távolságot tarta­nak önmaguktól és koruktól, miközben képesek azonosulni egy hittel, aminek gyakorlati megélése képtelenség. A víziók, érzések, impresz- sziók ábrázolásában fontos sze­repe van a mozgásnak (koreog­ráfus: Boros István). Az időn­ként pantomim-elemeket is tar­talmazó mozgásrendszer al­kalmasnak bizonyult arra, hogy a próbálkozást, a görcsös hitkeresést és a szembesülést kifejezze. A krisztusi gondola­tok megfogalmazásakor a kör­nyezet, a díszlet is rendhagyó (díszlet: Kastner Péter, jelmez: Fekete Györgyi). Nincs ebben semmi álszemérem, nem akar­ják sem a kétezer évvel ezelőtti környezetet, sem a hangulatot megjeleníteni. A groteszk épp abban nyilvánul meg, hogy a hit egy tipikus amerikai vi­lágba kerül. S máris nincs szükség a magyarázkodásra, hogy a mag miért nem tud a sziklás talajban megkapasz­kodni, s gyümölcsöt hozni. Ez­által a felesleges magyarázko­dás kikerülhető. Ez a világ ma­gáért beszél. Az idő, a tér és a gondolati síkokat ötvöző darabnak sokkal nagyobb problémája, hogy bármilyen értékes és gondos rendezői fogásokat is tartalmaz az előadás, mégis rétegdarab. Jól bizonyítják ezt azok a haj­dani rockerek, akik jegyet vál­tottak az előadásra, vagy azok a fiatalok, akik arcukon az „én is ezt érzem” érzéssel figyelték a darabot. De a másik oldal re­akciójára is volt példa: a szü­netben néhányan vették a ka­bátjukat, s távoztak. Nem az ő hibájuk. A több síkon való gondolkodás, a műfaji ötvö- zöttség, a komplexitás, s egyál­talán az abszurddal, az ironi­kussal és a groteszkkel való játszadozás nem minden kor­osztály és társadalmi réteg sa­játja. Azok, akik Ionescun, Becketen, Déryn vagy Kunde- rán nőttek fel, azok képesek lesznek ezzel a rendezéssel azonosulni. Akik Shakespeare- t kedvelik, azok valószínű, fel­adják az első felvonás után. Pedig sokat vesztenek vele... Szuromi Rita Bölcs volt, vagy egyszerű pancser? Godspell: mire jók a krisztusi tanok, avagy útkeresők, a sötétben benne rockoperákra, musica­lekre, vásári komédiákra jel­lemző fordulat, keveredik benne a Broadway hangulata, Jeruzsálem és a Szentföld tör­ténete s a középkorra jellemző comedia del' arte világa. Eb­ben a sokszínűségben tört utat magának a hit keresése, a val­lásos rajongás és a valóság; az „ige” közti mérhetetlen szaka­dék. Mindez olyan hangulati és gondolati síkra terelődik, ame­lyet szinte már lehetetlen kife­jezni a hagyományos színpadi eszközökkel. A labdát a rende­zőnek - Dávid Zsuzsa - ma­gasra dobták, s ő élt a lehető­séggel. Az említett helyszíne­ket, hangulatokat sikerrel öt­vözi a színpadon. Egy komé­diás társaság arra vállalkozik, hogy eljátssza a jézusi példa­beszédeket. A Jézust megfor­máló színész folyamatosan pörgeti a dogmákat, miközben társai ezt megjelenítik. Szív- ből-lélekből játszanak, mégis a folyamatos, hol ironikus, hol patetikus, hol komikus fordula­tokkal folyamatosan szembesí­tik a nézőket azzal, hogy a krisztusi tanok ma mennyire dogmák. Persze - ezt nagyon diplomatikusan teszi a rendező —, inkább csak az irónia szint­jén szembesülünk azzal: mi­lyen jó lenne így élni, ezt hinni, ekképpen cselekedni - mégsem lehet. Más a mi világunk, s ha mégis megpróbáljuk, akkor is az írott malasztnál maradunk. Ennek kifejezésére az adott formák kellő keretet is biztosí­tanak. A rockoperák, a komé­dia, a Broadway világában élővé válik ez az útkeresés. Hasonlóan nagy feladat elé állítja a darab a színészeket is. EGER - Van egy ismerősöm, aki azóta kézzel-lábbal tiltako­zik a vallás, a templomba járás és a hit ellen, amióta egyszer azt hallotta: isten bégető bárá­nyai, térjetek haza. Ez az isme­rősöm valószínű, sikítva ro­hanna ki a Godspellről, ha látná. Ám neki is van egy is­merőse, aki viszont megrögzött űtkereső. Szeretne hinni, de nem tud. Keresi azt az utat, ami megoldást, választ adhatna az élet leglényegesebb kérdéseire, de kutakodása mindig megcsú­szik valamely erkölcsi dog­mán. Neki tetszene az előadás. Mert a benne bujkáló örök ké­tely ezúttal kifejezést nyert. A Godspell gondolatvilága, megjelenítési formája a mai ti­zenévesek számára sem új. Bár nekik csupán filmtörténet a Jé­zus Krisztus, szupersztár vagy a Hair, ettől függetlenül talán az időbeli közelség miatt mégis tisztában vannak a ’60- as és ’70-es évek Amerikájá­nak legnagyobb gondjával: a falkaszerű tömörülésekben élő fiatalok hitevesztettségével. A felismerés ezen pontjától pedig már semmiféle nehézséget nem okoz a darab gondolatvi­lágával való azonosulás. Az isteni rockjátékként jel­zett Tebelak-darab tipikus pél­dája a műfaji elegynek. Van Munkában a komédiástársulat FOTÓ: PILISY £LEMÉR Idő- és tengeri utazás várja a kalózhajó utasait Ilyenkor, tél közepén a meleg szobában, az ablak mellől bá­mulva a fagyos tájat, sokan álmodoznak a forró nyári éj­szakákról, egy tengerparti na­pozásról. Milyen jó is, amikor télben szállunk fel egy repü­lőre, s izzasztó nyárba érke­zünk. A Hírlap két munkatársa az idén belekóstolt ebbe a csoda-, világba. A Budapest Tourist és a Scan Holiday Tours segítsé­gével az álombéli Kanári-szi­geteken töltöttek egy hetet. Az ötórás repülőút fáradal­mait könnyen és egyhamar fe­ledtette az Afrika partjaitól 100 kilométerre, az Atlanti­óceánon található Kanári-szi­getek mesevilága. A vulkáni eredetű, hét nagyobb és hat ki­sebb szigetből álló Kanári egyik legkedveltebb helye Te­nerife, amelynek egyik legdé­libb települése, Costa del Si- lencio volt a szálláshely. Tenerife egy része kőrenge­tegből és vulkanikus eredetű sziklákból áll. A turistaközpon­tokban homokos a tengerpart, amelynek sötét színe vulkani­Vulkanikus maradványokon fekvő álomszigetek Forró nyári vakáció a hideg télben kus eredetére mutat, de néhány strandra már a Szaharából hoz­tak aranyhomokot. A napok csendesen, nyugodtan telnek az itt élők számára. A nagy nyári forróságban a pihenés miatt órákig elhúzódik a déli szünet, ám a turistáknak nem kell unatkozniuk, hiszen nagy­szerű kirándulási lehetőségek kínálkoznak. Egy szigetkörút- tal egy nap alatt meg lehet is­merni Tenerife legszebb kilá­tóhelyeit. A még működő El Teide vulkán két oldalán telje­sen külön világokat lehet ta­lálni. Az egyik részen dús zöldövezet, a másik oldalon szigorú vulkanikus tájkép várja a látogatókat. Elgyönyörköd­hetünk a kanári építkezés for­máiban, az egzotikus Loro Parkban pedig szemtanúi lehe­tünk a delfi­nek, fókák és papagájok híres bemuta­tójának. Az egész sziget a ten­gerszinttől számítva a 3718 méter magasságig a Teide vulkán tömbje. A magasabb ré­szei jelenleg a Nemzeti Park terüle­téhez tartoz­nak. Ez a csodálatos környék a sziget viharos geológiai Séta közben, árnyékban édes a pihenés kezdetére utal, gyönyörködtet eredetiségével, ahol a fák zöld koronája ellentétben áll a siva­tagszerű holdra emlékeztető tájképpel. A behavazott vulkán csúcsa beilleszkedik a sziget tájképébe, ami felejthetetlen emlékké válik. A gyönyörű sziget saját vad és titokzatos szépségével is csábítja a látogatókat. Egzoti­kumát kihangsúlyozzák a dato­lyapálmák és banánültetvé­nyek. Meredek part őrzi a szi­getet, bár az őslakók általában nagyon kedvesek és vendégsze- retőek. San Sebastian - a sziget fővárosa - volt az utolsó város, ahová Kolumbusz Kristóf elju­tott Amerikába vezető útja so­rán. A szigeten a mai napig fennmaradt sok régi szokás, így érdekességnek számít az ősla­kók füttybeszéde, amit a szem­fülesek még a mai napig is hallhatnak. Ha már minden nevezetes­séget megcsodált az ember, jö­hetnek a kalandok. Az egyik kikötőben kalózhajó várja az izgalomra vágyókat. A fejken­dős, mankós tengeri fosztoga­tók 200 évvel korábbra viszik az utasokat. Egy csendes öböl­ben pedig Tarzan mintáját kö­vetve kötélről ugrálhatnak a vízbe a merészebbek. Emellett a szállodák kiváló ellátottsága és a vendégek magas színvo­nalú kiszolgálása is minden­képpen emlékezetessé teszi az utazást. Aki pedig pihenésre és nyu­galomra vágyik, nincs is jobb számára, mint a pálmafák hű­sítő árnyékában szürcsölni az édes nektárokat, vagy megmár­tózni a sós vízben. A pálmafákkal övezett strandon paradicsomi a hangulat Elek Eszter

Next

/
Thumbnails
Contents