Heves Megyei Hírlap, 1998. december (9. évfolyam, 281-305. szám)
1998-12-12 / 291. szám
6. oldal Hírlap Magazin 1998. december 12., szombat Szent Miklós-nap Gyergyóban Testvérvárosaival együtt ünnepelt az erdélyi városka Készülődés a Szent Miklós-napi körmenetre a püspök szobrával „Közel nyolcvan esztendeje annak, hogy a Gondviselés elrejtőzött Erdély történelme fölött, és az 1100 éves örökség lassan törmelékké halmozódott. Nagy katarzisok után az ember rádöbben, a Gondviselő Istent nevén kell szólítanunk, a törmelékeket az ő segítségével rendbe kell állítanunk és együtt új világot kell építenünk.” E sorokkal köszöntötte az idei Szent Miklós ’98 nevet viselő ünnepségsorozat résztvevőit Gyergyó- szentmiklós főesperese, Hajdó István. GYERGYÓSZENTMIK- LÓS, EGER - Idén immár kilencedik alkalommal voltak hivatalosak Gyergyószentmiklós testvérvárosai az erdélyi település ünnepségére. A december 6-i, Szent Miklós püspök - aki a városka katolikus templomának védőszentje - neve napján tartandó búcsút még 1990-ben Dézsi Zoltán akkori polgármester javaslatára emelte hivatalos ünnepséggé a városi tanács. A hevesi megyeszékhely - Mandák Attila révén - már az első alkalommal képviseltette magát e jeles eseményen, míg az idei, háromnaposra tervezett rendezvénysorozatra dr. Ho- ruczi Csaba alpolgármester vezetésével érkezett hivatalos delegáció Egerből. Aligha lehetett panasz az érdeklődésre, hiszen mind a nyolc testvérváros jelezte részvételi szándékát, így végül - Budapest V. és XVII. kerületéből, Szigetszentmiklósról, Békésből, Kiskunmajsáról, Siófokról, valamint a vajdasági BácskatopoDr. Horuczi Csaba is köszöntötte a gyergyóiakat lyáról, illetve Egerből - mintegy 50-en fogadták el a gyer- gyóiak szíves invitálását. Egyedül a dél-romániai Mah- mudia küldöttsége - akikkel ugyancsak ápolnak partneri kapcsolatot - mondta le az utazást. (Itt nem kell semmi rosszra gondolni, egyszerűen csak arról van szó, hogy a hirtelen zordra fordult időjárás miatt a romániai utak sok helyen járhatatlanná váltak, s a meteorológia előrejelzései alapján az információs szolgálatok az utazások kerülését javasolták mindenkinek. A mahmudiaiak is emiatt voltak kénytelenek visz- szamondani az így fölöttébb kockázatossá vált kirándulást.) Vitathatatlan tény: a házigazdák ezúttal is kitettek magukért. A három nap alatt számos kulturális rendezvény közül válogathatott a vendégsereg; volt színházi előadás, táncház, kiállítás, vásári felvonulás, jégkorongmérkőzés, koncert, tűzijáték, s könyvbemutató is. Természetesen a Pál Árpád polgár- mester vezette gyergyóiak - az alkalmat megragadva - hivatalos programokról is gondoskodtak: a vidékfejlesztési tanácsülés mellett - a testvértelepülésekkel való hosszabb távú együttműködést segítendő - egy ingatlanszerzési lehetőségről is tájékoztatták a küldöttségek vezetőit. Eszerint Gyergyószentmiklós határától alig hét kilométerre, már a hegyek között, elkészült egy minden igényt kielégítő vendégház. A helybeli önkormányzat eredeti elképzelései szerint e jelenleg magán- tulajdonban lévő ingatlan szomszédságában lévő városi kicsiny, romos épület felújításába szerették volna bevonni a partnertelepüléseket. Ám miután az emellett lévő épület időközben felépült - egyeztetve annak tulajdonosával -, felajánlották: a nyolc város, illetve kerület a felújítás helyett vegye meg ezt az épületet, s a hozzá tartozó - a szomszédos önkormányzati földdarabbal együtt - másfél hektáros telket. Ennek ára összesen mintegy 20 millió forintnak megfelelő román lej lenne. Az ötlettel kapcsolatban dr. Horuczi Csaba úgy vélekedett - a jogi rész tisztázása mellett - érdemes rajta elgondolkodni. Mint emlékeztetett rá, ez a lehetőség korábban is felmerült, s akkor, az előző önkormányzati ciklus idején Eger elviekben támogatta az elképzelést. A végső döntést azonban természetesen a közgyűlésnek kell meghoznia. Ugyancsak a mostani ünnepségsorozat apropóján került szóba a Budapesten élő szobrászművész, Oláh Szilveszter Gyergyószentmiklósnak szánt alkotása. A Bethlen Gábort ábrázoló bronzszobor - melynek elkészültét a két fővárosi kerület mellett Eger anyagilag is támogatta - a jövő esztendő elejére valósul meg, és a tervek szerint a város főterén kapna helyet. Ä hivatalos program része volt a „Karnyújtásnyira” elnevezésű, vásárral, s egy kis műsorral egybekötött kiállítás is, melyet - az Ifitéka közreműködésével - a Naturland Alapítvány és az Esély Alapítvány szervezett, s ahol a gyergyó- szentmiklósi, különleges bánásmódot igénylő fiatalok által készített munkákat tekinthették meg az érdeklődők. Ezen részt vett az egri Segít a Város Alapítvány is az általa támogatott, fogyatékkal élő egriek alkotásaival. Az ünnepek ezzel együtt csak nehezen feledtethetik a mindennapok súlyos gondjait, nehézségeit - emlékeztetett Pál Árpád. A polgármester szerint az ország gazdasági problémái egyre erodálják a kormányzati szerepet vállaló RMDSZ-t is, amelynek jeleit már az amúgy 90 százalékban magyarlakta 25 ezres Gyergyószentmiklóson is érezni lehet. Míg ugyanis a forradalom utáni első tanács 20 tagjából 17 az RMDSZ soraiból került ki, jelenleg már csak 11 fővel vannak jelen a grémiumban. Igaz, a másik hét illető ugyancsak magyar ajkú, ám ők függetlenként jutottak be a tanácsba. Ez a függetlenség azonban csak látszólagos, ugyanis - miként Pál Árpád hozzátette - ők az RMDSZ politikáját erősen kritizáló, a Tőkés László püspök nevével fémjelzett irányvonal mellé álltak. Ám ezen valójában nincs is mit csodálkozni. Ma ugyanis az átlagfizetés Romániában 600-800 ezer lej körül mozog, a munkanélküli-segély - amely kilenc hónapig jár - 100-200 ezer lej, míg a szociális segély 30 ezer lej - lenne, ám a rendkívül rossz pénzügyi helyzet miatt egy éve csak ennek 30 százalékát tudják kifizetni. Mindehhez persze - érzékeltetésképp, hogy mire is lehet elég ez a pénz -, hozzá kell tenni azt is: 45 lejt adnak egy magyar forintért... A gyergyóiak gondját tovább tetézi az is, hogy szemben a romániai 10 százalékos munkanélküliségi mutatóval, itt ez a szám eléri a 26 százalékot, amelyhez még hozzá kell adni azt a 8 százalékot is, akik már mindenféle ellátásból kiestek. December 6-án, vasárnap, Szent Miklós napján azonban - egy rövid időre - a gondok helyét az ünnep és a megmaradásba vetett hit foglalta el. Miként a főesperes köszöntőjének zárósoraiban fogalmazott: „Anyanyelv, hit, elv és örökség nélkül az ember halott. Szent Miklós püspök, ajándékozó zsákodban hozd meg ezeket az értékeket a még mindig a vádlottak padján ülő nemzetünknek! Segíts megértetni kicsikkel és nagyokkal, hogy a szülőföld az élők és a holtak szövetsége!” (-ne) A Karnyújtásnyira rendezvényén az egriek is kiállítottak Európai színvonalú vendégház a gyergyói hegyek között Szuromi Rita: A fürge lábú Jézuska futása A pa, apa, csodaszép babát láttam! - újságolta lelkendezve karácsony délutánján az apjának a kislány. Kézzel-láb- bal hadonászva magyarázta a baba méretét, szemének sötétkék színét, hajának búzaszőkeségét.- Hol láttad? - kérdezte tőle afféle közönyös arckifejezéssel az apja.- Évánál, a szomszédban - repesett tovább a kislány. - Tudod, neki már most odaadták a babát, és nagyon-nagyon gyönyörű! A lármára az anya is benyitott. Látva az apa feszült arckifejezését, azonnal segítségére sietett.-Tudod, ma délután már a Jézuskák sem járnak. Bezártak az üzletek, ők sem tudnak már kívánságokat teljesíteni. A kislány arcán szomorúság tükröződött. Rájött, hogy a mai kívánságát már lehetetlen teljesíteni. Bánatosan ücsörgött a szobában, s arról álmodozott, hogy ő is olyan meseszerű kis embert tart a karjában, mint barátnője, s úgy szólítja: Kitti. A konyhából kihallatszó vitatkozásra sem figyelt. Csak akkor kapta fel a fejét, amikor az apja hócsizmában, bundasapkában, pufajkaszerű kabátjában beköszönt az ajtón.- Meglátjuk, mit tehetünk - mondta, s szó nélkül elindult. A kislány még utánanézett az ablakon, ám hatalmas alakját hamarosan elnyelte a sötétedő havas táj. A lány izgatottan toporgott anyja mellett.- Ugye, apa a városba ment? - kérdezte.- Igen, de ne álmodozz a babáról - szólt rá szigorúan az anyja. - Már minden üzlet bezárt. Aztán hosszú, türelmes magyarázatba kezdett. A kislány mintha most messziről hallotta volna anyja hangját, aki arról beszélt, mennyire nem helyes kora délután átadni az ajándékot, s hogy lányának is biztos sok szép játék lesz a fa alatt. Ám a gyermek már nem tudott az anyjára figyelni. Folyton az járt a fejében, hogy apja hatalmas csizmájával tapossa a ropogósra fagyott havat, s járja a város utcáit, hogy hol pillantaná meg Kittit. Csak akkor költözött félelemmel vegyes szomorúság a szívébe, amikor arra gondolt, apját bizonyára zárt ajtók fogadják, s még ha megpillantja Kitti mását, akkor sem tud már érte bemenni. A vívódások közepette egy reménye mégis maradt. Az apja biztos, hogy megszerzi neki. Mert az ő apja nem akármilyen ember ám. Ha a lányáról van szó, nem ismer tréfát. A nyáron is pillanatok alatt a mély udvarból magas teraszt varázsolt, rajta mindenféle repülő, szálló, forgó játékkal, hogy neki ne kelljen a játszóterek zsúfolt placcáról ábrándoznia. Máskor banánnal tömte meg a zsebét, ha lánya előző este erről álmodott. Még vasárnap este is került hűsítő citrom, amikor a magas láztól csak a sárga savanyúságot kívánta. Reménykedve és félve telt a délután. Á fa már rogyadozott a szaloncukortól és a hófehér habcsókduzzanatoktól, de az apja még mindig nem jött. A csendes szobában egyszer csak meghallotta a hó reccse- nését. Félve nézett az apjára. Csak amikor közelebb ért hozzá, akkor látta a megvilágítatlan előszobában a fagytól vörösre mart, ám mégis vidám arcát. Pillanatok alatt a szoba fényben úszott. A színes dobozok tetején egy futva csomagolt ajándék állt. A kislány pár másodperces várakozás után azonnal érte nyúlt. S láss csodát: a kivörösödött arcú, agyonfagyott, hócsizmás Jézuska meghozta neki - a babát! Az est többi része feledésbe merült. Később a cseperedő kislány megtudta: zárás előtt pár perccel a vasúti megálló ajándékboltjában lelte meg apja a babát. A legképtelenebb hely - futott át agyán -, de sokáig nem is foglalkoztatta a gondolat. Tudta, minden por- cikájában érezte, a baba a föld alatt is lehetett volna, apja akkor is felhozta volna neki. Múltak az évek, a karácsonyfa alja mindig zsúfolva volt. Kitti sokáig a kislánnyal együtt sétált az ünnepi hangulatú szobába. Aztán Kitti elmaradt, s vele együtt a pompás dobozokba csomagolt játékok is. Egy idő után azt érezte: már nem az övé az ünnep. Jobb’ szerette látni szülei arcán a kíváncsiságot, az örömet. Jobban vágyott érezni anyja és apja örömét, mint a sajátját. A legnagyobb boldogságot az okozta, ha apja azonnal belebújt meleg szabadidőruhájába, vagy kíváncsian tekerte le az ismeretlen üveg nyakát, finom zamatokat szimatolva mögötte. J ó néhány év után a játékok és a sütemények helyét pezsgőspoharak vették át. Ám a huncutul játszadozó színpompás fények tükrében a felnőtté cseperedett kislány ma is azt a hatalmas hócsizmás, pu- fajkás Jézuskát látja, aki soksok évvel ezelőtt elhozta neki az annyira vágyott Kitti babát.
