Heves Megyei Hírlap, 1998. december (9. évfolyam, 281-305. szám)
1998-12-12 / 291. szám
1998. december 12., szombat Hírlap Magazin 7. oldal A férfit két tragédia érheti az életben: ha elveszti szerelmét, vagy ha megtalálja Szerelem, válás a hófödte Oroszhonban A katonás nagyhercegnő szerepében Szilágyi Olga Mennyi mesés emléket, soha el nem feledhető titkot, romantikát és a körülményekkel megbirkózni nem tudó emberi életet rejtegethet a hatalmas, hófödte Oroszország! Nem véletlen, hogy a múlt század szerzői szívesen választották témáik Sybill ő, vagy a nagyhercegnő? helyszínéül a cári bürokrácia alatt nyögő kontinensnyi államot. melynek életét a messziről jött szemében mindig misztikus ködfátyol bontotta. A körülmények mellé elég csak egy jól megírt, konfliktusokon, megoldhatatlan helyzeteken alapuló történet, jó muzsika, fülbemászó dallamok, mindenki által ismert és megélt érzések, és máris kész Jakobi Viktor operettje, a Sybill. Az operettirodalom eme remekét szinte elrontani is lehetetlen. Mi több, ha a rendezés és a színészek játéka képes velünk elhitetni, hogy a világon a legjobb dolog a szerelem, s az elválás is lehet felemelő, akkor a vastaps máris megérdemelten csattan fel. Az egri Gárdonyi Géza Színházban bemutatott, Mora- vetz Levente rendezte Sybill mindent nyújt, amit egy operettől elvárunk. Romantikus, színes, időnként kicsit giccses, mozgalmas, dúdolható, s képes elhitetni velünk három óráig, hogy a szerelem az élet legfőbb mozgatója. Mindennek kulcsa a szerep- osztás. Sybill (Szilágyi Olga) tehetségét jól ismerik az egriek. Hangját, termetét, játékát figyelve nem fér kétség ahhoz, hogy párizsi színésznőnek született. Bár roppant törékenynek tűnik, mégis kemény, céltudatos asszonnyá tud válni, amikor életéről, pályájáról van szó. Csodálatos hangadottságával és jól képzett színészi tudásával szinte uralja a színpadot. Párja (Petrov szerepében Pomlényi Péter) már szürkébbnek tűnik a színpadon. Hangja ugyan kellemesen cseng, ám játéka, mozgása a kissé esetlen pétervári kadét látszatát kelti. Hacsak nem a termetét nézzük, nehéz róla elhinni, hogy ő az a Petrov, akihez annyi fülbemászó operettsláger szól. A darab igazi jutalomjátéka volt Blaskó Balázsnak, a Kormányzó alakítójának. Az első megjelenésétől az utolsóig látni, hogy Blaskó mennyire él ebben a szerepben. A marcona, a hatalom erejétől eltorzított állami hivatalnok minden jelenségét produkálja, miközben játéka tele van humorral. A jelenetei után felcsattanó nevetés értékét nem a szándékos komé- diázás, hanem a mások által kialakított tökéletes orosz hivatalnok megjelenítése adja. Ugyancsak „viszi a darabot” Poire (Pille Tamás) játéka. A frusztrált, félelmektől, emberi gyávaságoktól áthatott francia „nyegle” elvész a nagy orosz forgatagban. Jellemének visz- szásságaival és az ezt megjelenítő árnyalt, fimon játékával éppen ezért emelkedik ki abból. Partnere, Charlotte (Zám Andrea) viszont kitűnő énekszámaival, a tőle megszokott mozgékonysággal alakítja szerepét, s nemegyszer sikerül saját hullámhosszára hangolnia a közönséget. A Nagyherceg (Kincses Károly) és a Nagyhercegnő (Al- mássy Erzsébet) viselkedésében hűvös kívülálló- ságuk mellett mégis emberi érzelmek megjelenítésére képesek. Szerepük hangjuk adottságait Poire, Charlotte, Sybill és Petrov a szállodában FOTÓ: ÖTVÖS IMRE veszi igénybe, nem színészi képességeiket. A rendezés a nagyoperettek esetében szinte már-már adott. A darabban rejlő humort, érzelmeket, helyzet- és jellemparódiákat, emberi sorsokat megfogható közelségbe hozza a rendező, Moravetz Levente. Az operett két alapmotívuma mindvégig szem előtt van: a konfliktus és az érzelem. Az egyikhez nevetés, a másikhoz romantika párosul. Nincs is ebben hiba, csupán a finálé sikerül kissé drámaira. A népszerű zeneszámok felcsendülé- sét és a zenei kíséret nélküli tapsrendet hiányolja a fül. Szerencsés választás volt az ünnepek előtt e darabot műsorra tűzni. Sikere szinte biztos: ezúttal az idő-, a téma- és a hangulatválasztás is egybeesett. A most színházba látogatók garantáltan karácsonyi élményt kapnak. Szuromi Rita Jelcin után: mi jön majd az özönvíz helyett? A hatalmas államban legalább kétezer bejegyzett párt van, ám szinte nyomon követhetetlenek A politikát nyilvánvalóan nem a morál, hanem elsősorban a pőre érdekek alakítják. Mindezt pedig nemcsak Oroszország és Kelet-Európa elmúlt fél évszázados történelme bizonyítja számunkra a leginkább - hangsúlyozta az Egri Mezőgazdasági Szakközépiskolában diákok előtt tartott sajátos történelemóráján dr. Krausz Tamás történész, az orosz história, a félmúlt és jelen elismert kutatója. Napjaink orosz történelmét is szűk érdekcsoportok és jól kitapintható érdekek mozgatják fotó: piusy elemér A szakember előadásában elmondta: ma Oroszországban legalább kétezer bejegyzett párt van, ám hogy valójában mennyi működik, tevékenykedik ezek közül, és ténylegesen milyen célokkal, az még a kutató, sőt az ott élők számára is szinte nyomon követhetetlen. A valóságban ugyanis szinte napról napra - a politikai aktualitások igénye szerint - alakulnak meg, illetve alakulnak át, formálódnak különböző szervezetek. Ezek a tömörülések azonban jobbára csak szűk érdekcsoportokat képviselnek, maximum alig néhány száz fős tagsággal. Ma Oroszországban az egyetlen, a széles néptömegek által is jól ismert és jelentős tagsággal rendelkező párt az Orosz Kommunista Párt, amely tulajdonképpen a szociáldemokráciát hivatott képviselni a sajátos orosz viszonyok között. Ez a felállás egyébként nagyjából az itthoni körülmények között a Magyar Szocialista Pártnak felel meg, amely tömörülés is a szociáldemokrata értékeket hangsúlyozza. Azt azonban hozzátette Krausz Tamás, hogy a nyugati értelemben vett szociáldemokráciának e keleti képviselői természetesen az adott térség történelmi fejlődésének sajátosságaihoz képest fejeződnek ki. A szocialista világrend, a szovjet-orosz birodalom megroppanásának, s az 1990-es években bekövetkezett változásoknak, a széthullásnak a magyarázatát nem az elszigetelt, néhány tucat embert kitevő ellenzéki mozgalmak aknatevékenységének sikerében, hanem a '80-as években bekövetkezett gazdasági megtorpanásban és hanyatlásban kereshetjük legfőképpen. A rendszer nem volt képes többé finanszírozni politikai-katonai jelenlétét és terjeszkedését, sem pedig fenntartani a szociális-jóléti vívmányait. Ezt használta ki és ekkor vette át a kezdeményezést az a szintén szűk elit, amely a magántulajdonon alapuló piaci versenytársadalom, a kapitalizmus és a demokrácia kereteinek kialakításával vélte elérni célját. A történész megjegyezte, hogy napjaink kelet-európai és orosz történelmét is meglehetősen szűk érdekcsoportok és jól kitapintható érdekek mozgatják. Az orosz helyzet jellemzője ezen érdekközösségek vetélkedése a hatalomért, amely versengésben a Nyugat gazdasági, politikai szempontjai, multinacionális igényei is erőteljesen megjelennek. A Nyugat például a demokrácia legnagyobb őrének kiáltotta ki a parlamentet szétlövető Jelcint, és a legutóbbi orosz elnökválasztás idején maga az amerikai elnök, Bili Clinton látogatott el Moszkvába, hogy közös fotózáson vegyen részt, s így támogassa Jelcin újraválasztását. Eddig ilyen közvetlen amerikai beavatkozásra nem volt példa, legfeljebb kis banánköztársaságok esetén. Más kérdés - tette hozzá Krausz -, hogy az elmúlt évek változásai nyomán a '90-es években Közép-Kelet-Európa legtöbb államában legalább a demokratikus berendezkedés parlamentáris intézményrendszere kialakult, míg az orosz parlamentarizmus és demokrácia épülete meglehetősen ingatag. Ebben a fölállásban a sajátos hatalmi-politikai, illetve az elnöki rendszer mellett ugyanis minimális szerep jutott eddig az orosz képviselők gyűlésének, a dumának, melyet az elnök gyakorlatilag könnyen a kezében tartott, döntéseit visz- szautasíthatta, vagy ha úgy tetszik, szétzavarhatta, feloszlathatta. Az orosz néplélekről, beállítódásról szólva elmondta, nem hiszi, hogy az oroszok valamilyen különös mértékben béke- tűrőek, belenyugvóak volnának, csak pillanatnyilag a jelenlegi irányon kívül nem nagyon látszik olyan reális, jobb perspektíva, amiért érdemes lenne megmozdulni.- Jelenthet-e veszélyt Kö- zép-Európára, Magyarországra az agonizáló orosz birodalom?-Nem látom, hogy kifelé önmagától az orosz birodalomnak bármi veszélyessége lenne. Inkább a bomlás a veszélyes. Az jelenthet főleg kockázatot Kelet-Európára, ha külső erők arra spekulálnak, hogy Oroszországot minél inkább felbomlasszák, mert vannak ilyen irányú tényezők is. Ha nem bomlik fel, de folytatódik ez a hanyatló fejlődés, az önmagára veszélyes. Oroszországnak egyszerűen nincs arra ereje, hogy számottevően ártson nekünk. A politikusok ezzel csak azért szeretik riogatni a lakosságot, hogy a saját problémájukról eltereljék a figyelmet. Ezért a kis országok Kelet-Európábán sokkal bölcsebben teszik, ha a még létező gazdasági kapcsolatokat nem rombolják tovább, és megpróbálnak jelen lenni ezen a piacon, még azon az áron is, hogy fenntartják a barter-, cserekereskedelmet.-Mi a helyzet a tekintélyelvű, korrupción alapuló orosz állam működésével?- Még nem készül a sírba. Ennek továbbélésével távlatilag is számolni kell, és alkalmazkodni hozzá, ha a magyar gazdaságnak az áll érdekében, hogy eladjon ezen a piacon.- Naponta jelennek meg olyan nonszensz orosz sajtójelentések, melyek szerint Jelcin egy óra hosszat eszmét cserélt a kabinetfőnökével...- Az a legnagyobb kérdése a mai kremlinológiának, hogy kik ma Oroszország valódi irányítói, kik azok, akik az elnöki hatalom mögött állnak? A válaszom erre - amit nem tudok alátámasztani, csak a tapasztalataim sugallják -, hogy a Jelcin mögött harcoló érdek- csoportok képviselői egyfajta kompromisszumot alkusznak ki. Valójában mintha a hatalomnak egy eltolódása lenne érezhető az elnöki struktúrától a duma felé. A parlament szerepe növekvőben van, ami ösz- szefügg Jelcin munkaképtelenségével. Ez a helyzet a legkülönfélébb politikai erők felállásához teremt kedvező alkalmat, akik az elnök halála után el fogják majd dönteni az alapvető folyamatokat. Jelcin jelenleg már semmilyen értelemben nem tényező, az orosz politika erős embere a múlté. Az ELTE russzisztikai központja most ad ki oroszul egy könyvet - melyben szerkesztőként magam is közreműködtem a címe beszédes: Jelcin után. Mi ezzel befejezettnek nyilvánítottuk a Jelcin-rendszert, itt valami új kezdődik. (kj)
