Heves Megyei Hírlap, 1998. december (9. évfolyam, 281-305. szám)

1998-12-12 / 291. szám

Most csend van, és hó, és elmúlás Téli séta a több évszázados egri Kisasszony temetőben dékszállítás, s a temetői sze­mélyzet is joggal kér magasabb fizetést. És akkor még nem be­széltem arról, hogy van mit ja­vítani a kerítésen, s jó lenne be­fejezni a számítógépes nyilván­tartást is. Nem mehetünk el szó nélkül amellett sem, hogy nagy gondot okoz a vandalizmus, a lopás, a szemetelés. Erre egy adat: csak az idén 120 teherau­tónyi hulladékot szállíttattunk el a temetőben lévő öt kiépített tárolóból és környékéről. Tisztára takarított utakon sé­tálunk a gondnokkal, kétoldalt gyenge facsemeték ágaskodnak a hóban. A kivágottak helyébe ültették őket, itt-ott hiányos a sor, gátlástalanul kitördelték a vékony példányokat.- A lelkünket kitesszük, hogy rendezett legyen a kör­nyezet, s ez a vége - sóhajtja a gondnok, majd hozzáteszi: fel­vetődött, hogy őrző-védőkkel kellene megóvni a temetőt. Tárgyaltak is az egyikkel, mondja, csakhogy amikor kide­rült, mi mindenre szükséges itt odafigyelniük a társaság tagjai­nak, nem is tárgyaltak tovább a dologról. Hasonlóképpen jártak azzal az illetővel is, aki arra vállalko­zott, hogy kivág egy termetes öreg fát. Aztán amikor „bele­vágta a fejszéjét”, s rádöbbent, milyen feladat úgy elvégezni a munkát, hogy még véletlenül se sértsen, rongáljon meg egyetlen nagy értékű sírt sem, szó nélkül visszaadta a kialkudott jelentős összeget, és továbbállt. Az a bizonyos sebzett fa pe­dig azóta is ott magasodik, megnyesve és elhagyatva, tor­zón, a havas parcellák között. Még akkor is látom, amikor az egri káptalani levéltáros, Kandra Kabos, illetve Türk Frigyes író, gimnáziumi tanár sírjánál toporgunk. Ha távolabb megyünk, ott emelkedik Lenkey János hon­véd tábornok nyughelye, s az a tizenegy lengyel katonasír, amely előtt gyakorta hajtanak fejet az emlékezők. Mint tesz- szük ezt mi is. S most csend van, és hó, és elmúlás... Csendélet az évszázados Kisasszony temetőben Torzó a sírok között... után lemennek másfél méterig, bele kell hordaniuk 150-200 li­ter vizet, mert itt olyan a talaj, hogy nedvesítés nélkül össze­csomósodik, s még csákánnyal sem lehet kiszedni. így tudják csak kialakítani a szabályos, két méter tízszer 80 centis nyughe­lyét. Nem véletlen hát - fűzi hozzá a gondnok -, hogy al­kalmanként, amikor egyszerre sok halott van, át kell tenni a temetés időpontját. S ezt sokan nem értik meg. Baranyi András - aki egyben kisegítő kántor is - öt év után, januárban megválik a temető­gondnokságtól. Döntésében nagyban szerepet játszik az, hogy számos ember öntörvényű lett - finoman fogalmazva -, rosszakaratú és hálátlan. Nem tőle tudom, de történt, hogy durván megfenyegették, mert az egyik síremlék készíté­sekor szóvá tette: nem léphetik túl az engedélyezett méreteket. Számos esetben rajta kérik számon az eltűnt fémkeresztek, bronz díszítő tárgyak, megron­gált vázák, ellopott virágok árát. S azt is, amikor egy-egy temetéskor a gyászolók sáros lábbelijükkel ráléptek a kör­nyező sírok betonszegélyeire. Továbbá azt is, hogy - a nyug­díjas erdész, Remenyik László tanácsára - kivágják az öreg, s kidőlésükkel félmilliós sírem­lékeket veszélyeztető fákat.- Hat-hét millió forintot költünk évente a te­metőre - számolja ösz- sze kiadásai­kat Antalóczi Lajos, aki ag­godalommal jegyzi meg: - Egyre többe kerül a fenn­tartás, ezért elképzelhető, hogy a közel­jövőben emelni kény­szerülünk a szolgáltatások tarifáit. Drá­gul a villany, a szerzó felv a víz, a hulla­A magas dombon álló ká­polna körül a csaknem négy­hektárnyi területen ma 4130 sírhely található.- Néhány év múlva már nem tudunk újakat biztosítani - teríti ki a sírkert térképét a plébános, s mutatja: az A 1-től a C5-ig jel­zett parcellák már most zsúfol­tak, valaha ugyancsak pazar­lóan bántak a területtel, így a ma érvényes temetői előírások­nak meglehetősen nehéz meg­felelni. - Tizenhét éve vettem át Verrasztó József esperes úrtól a plébániát, s akkor kezdtük korszerűvé tenni az 1946-tól vezetett nyilvántartást, amely hamarosan számítógépre kerül. Napjainkban is gondot okoz a temető fenntartójának, hogy a negyven-ötven éve vagy az an­nál korábban elhunytak hozzá­tartozóit alig-alig lehet felku­tatni. így aztán követhetetlenné válik, hogy miként öröklődik a sírhelyek tulajdonjoga.- Ebből kiindulva soha nem adunk el lejárt nyughelyeket - tájékoztat döntésükről a plébá­nia vezetője. - Előfordult ugyanis, hogy évtizedek után, Amerikából hazalátogatva bukkantak fel az ősök sírjait ke­reső hozzátartozók. Egerben évente 600-650 ember halálozik el. Egyharma- dukat a Kisasszony temetőben kísérik utolsó útjára. Mintegy húszan-harmincan kerülnek új sírokba, a többieket a régi csa­ládi parcellákban, illetve az ur- nás részen helyezik örök nyu­galomra. A végső búcsú ma­napság nem olcsó dolog, itt - nem számítva a temetkezési vállalkozó által kért költséget - 24-28 ezer forint körüli össze­get kell fizetni.- Négy esztendeje nem vál­toztak a szolgáltatások árai - jegyzem fel a meglepő monda­tot. Eszerint a 25 évre megvál­tott új sírhely - a 12 százalékos áfával együtt - ma is 14 ezer 560 forintba kerül. Rátemetés esetén 8960 forintot kell fizetni, a fedlap levétele és visszahe­lyezése kétezer, az egyéb szol­gáltatás 3360, a sírásás pedig 11 ezer 760 forintot kóstál. Az utóbbit - ha bejelentik - a ro­konság is elvégezheti. Ezen a napon nincs temetés, így a két sírásó - Szilágyi László és Csikós Géza - pihe­nőnapot tart. Rájuk is fér - hal­lom a temetőgondnoktól -, mert a 20-40 centiméter mély­ségig megfagyott földben ke­mény munka a gödör mélyítése.- Az időjárástól függően 5­12 órába telik egy-egy sír ki- hantolása - tudom meg. - Mi­Végtelen csend honol most az évszázados sírkertben. A der­medt levegő időnként meg­megmozdul, s amint a hideg fuvallat végigsimítja a karcsú fenyőágakat, szitálva hullik ró­luk a hó. A fehér lepel rátelep­szik a fázósan egymáshoz búvó halmokra, a fölöttük magasodó rideg kőtáblákra, az idővel da­coló fejfák feszülő karjaira. Az egri történelmi nyughe­lyek - ilyennek számítanak, amelyek száz évnél idősebbek, s valaha a kápolnából kísérték utolsó útjára az elhunytat - sok­sok telet megértek már. Dr. Antalóczi Lajos plébános A Kisasszony temető - a ko­rabeli adatok szerint - már az 1700-as évek kezdetén létezett.- A keresztények szívesen temetkeztek a templomok köré, s a temetést szentmise áldozat­tal kötötték össze - kalauzol a régmúltba dr. Antalóczi Lajos pp. prelátus, plébános. - Itt ké­sőbb épült meg a kápolna, amelyben a gyászolók szentmi­sét mondattak az elhunytakért. Az 1946-tól a Kisboldogasz- szony Plébániához tartozó Kis­asszony-templomot - mint a fa­lán lévő tábla is jelzi - 1724 kö­rül építtette Pirner Mihály egri polgár. A városnak ezen a ré­szén mindig is a kevésbé tehe­tős emberek éltek, ennek tud­ható be, hogy puritán egyszerű­séggel fogadta hívő látogatóit Isten háza. Belső falai, a Mária születését megörökítő oltárké­pet kivéve, sima fehérek voltak egészen 1993-ig, amikor három fiatal alkotó - Mező Tamás, Siha Norbert és Kalmár László - színes rajzolatokkal színesí­tette. Ezt a megújult teret tölti be ünnepélyes zúgásával az öt és fél sípsoros, húszváltós har­monium, midőn a harang hívó szavára a hétköznapi esti, s a vasárnapi két misére össze­gyűlnek százan is - hol többen, hol kevesebben - a környékbeli hóstyáról. T. Házi kis játékok A z ember - a tisztes honpolgár - csak ül és álmélkodik. Az egyik pillanatban azt hallja „nagyjainktól”, hogy mennyire fontos a nemzet egysége, az együttgondolkodás, a közös cse­lekvés, ami igazán segítheti az ország előrehaladását. S kezdi átérezni a jelentőségét: mi, magyarok egymásért majd összefo­gunk, és mindenkin képesek leszünk túltenni. Azután a következő pillanatban már arról tájékozódhatunk, hogy épp azok képtelenek ily módon is erősíteni a hitet népünk többre érdemességében, akik folyton-folyvást ezt szajkózzák. Tetteik mozgató rugójaként, indokaként ezt emlegetik. Mire vélje ugyanis az egyszerű halandó, hogy a T. Házban helyet foglalók az értelmes és egészséges kompromisszumnak még a minimumára sem hajlandók? (Legalábbis a nyílt színen ez tapasztalható. Hogy aztán mi zajlik a háttérben, a színfalak mögött, az már más kérdés...) A honi lakosság egészéhez képest igen szűk rétegekre érvényes pártérdekek mezején sütkéreznek politikusaink, önmaguk dicsőnek hitt fényében. Abban a szent meggyőződésben, hogy csakis az ő nézetük az egyedüli igaz­ság: Nem csoda, hogy a külső szemlélődő számára már-már gyerekes adok-kapok játéknak tetszik mindez. Az egyik oldalon lévők azt mondják, csak azért se legyen semmi abból, amit elődeik elterveztek. Ismerős témák: 4-es metró. Nemzeti Színház, nyugdíjemelés, ítélőtáblák. No és a meghatározó tisztségekre történt kinevezésekkel kapcsolatos vizsgálóbizottság. Nemkülönben pedig a jövő évi költségvetés elutasított ellenzéki módosítási javaslatai. Erre a másik tábor­hoz tartozók obstruálnak, szavazás előtt elhagyják a parlamenti üléstermet. Távolmaradásukkal tüntetnek a NATO-csatlakozási bizottsági egyeztetésről, nemleges voksukat helyezik kilátásba kétharmados törvények megalkotásánál. A z ember - a tisztes honpolgár - már nem álmélkodik. In­kább azon jár az agya, mielőbb megtalálhassa a módját an­nak, hogy tényleg beleszólása lehessen a saját életének irányítá­sába... (szalay) Csengőfrász Idős hölgy telefonál a szerkesztőségbe: - Kérem, én már megér­tem néhány zavaros időszakot, és már-már azt hittem, öregko­romra végre egy kis nyugtom lesz, de attól tartok, hiába ré­mé nykedek. Ismeri a szót: csengőfrász? Nem? En, meg a hoz­zám hasonló korúak igen. Soha nem felejtem el azokat a pokoli időket, amikor felberregett a kapucsengő, s mi rettegtünk, hogy kiért jöttek, melyik családtagunkat fogják mindenféle magyará­zat nélkül kitoloncolni a lakásból. Hallgatom a hölgyet, a lidércesnek tűnő történeteket, és hal­lom a hangján, hogy a félelme valós. Mondja, hogy ő törvény- tisztelő ember. Fiókszámra őrzi a befizetett csekkeket, a régi fi­zetési szalagokat. Bár kevés a nyugdíja, mégis minden közüzemi díjat lelkiismeretesen befizet. Mondom, akkor neki igazán nincs mitől tartania. Hozzá nem fognak sem az adórendőrök, sem egyéb ellenőrök becsengetni, de ettől az okoskodástól nem nyugszik meg. Hiába, a nyomasztó emlékektől nem tud szabadulni, és ami­kor a parlamenti vitából annyit ért meg, hogy az új testület, mármint az adórendőrség tagjai nem használhatnak fegyvert, csupán puszta kézzel, esetleg valami sokkoló gázspray-vel vé­dekezhetnek majd, riadtan bámul a képernyőre. Nem érti, mire fel ez az előzetes rémisztgetés, s azt sem, hogy ki a fene akarja majd megtámadni ezeket az embereket. Csak azt fogja fel, hogy itt valami nincs rendjén. Valamiféle erőszakgyanús készülődés nyomait véli felfedezni minden egyes híradásból, tudósításból. Mondom neki: higgye el, nem térnek vissza azok a sötét idők, elvégre mégiscsak az ezredfordulóhoz közeledünk, és a kor­mány polgárbarát, és a humánum, meg az emberi jogok, stb., stb. De már látom, felesleges minden mondat. ő makacsul csak azt hajtogatja, hogy én könnyen beszélek, mert még azt sem tudom, mit jelent a szó: csengőfrász. S valljuk be, talán igaza van. S ez után a beszélgetés után csak abban reménykedek, hogy soha nem kell megismerkednem ezzel a fogalommal. (barta) HÍR(TELEN)KÉK.. Jövőre emelkedik a honatyák tiszteletdíja: jelenleg egy „mezei” képviselő 114 ezer 75 forintért ül a Parlamentben. Pontosabban: csak ül és mesél... * Egy brit felmérés szerint a karácsonyi vásárlás károsan hat a férfiak egészségére. Főként, ha a pénzüket költik... * Háry János-bemutató volt Strasbourgban Kár, hogy nem Hágában: miket mondhatott volna Bős- Nagymarosról. ..! * Újabb mélypontra esett az olaj világpiaci ára - jelentette be a Kőolaj-exportáló Országok Szervezete, az OPEC. Akkor nekünk kampec: Mól Laci előbb-utóbb árat emel... * Ernest Hemingway öreg halásza, a ma is Kubában élő Gregorio Euentes a napokban töltötte be századik évét, ám még mindig szivarozik és élénken idézi a nagy író által megörökített fogás történetét. Amely évről évre ugyanúgy hangzik, csak a hal nagyobb... (szilvás) Szilvás István

Next

/
Thumbnails
Contents