Heves Megyei Hírlap, 1998. november (9. évfolyam, 256-280. szám)
1998-11-07 / 261. szám
6. oldal Hírlap Magazin 1998. november 7., szombat Hét katona néz ránk a képekről. Hét halálra ítélt és kivégzett katona, akik az 1956. november 41 jutadombi lövöldözésben találtattak bűnösnek. Az 51. légvédelmi tüzérosztály négy könnyű- és két közepes lövege, a légvédelem egy lövege november 4-én 8 és 9 óra között tüzet nyitott egy szovjet katonai konvojra, mely rohamlövegből, 2 páncélautóból, parancsnoki gépkocsiból, négy-öt csapatszállító tehergépkocsiból állt. A csapatszállítókon államvédelmisek utaztak. A sort záró ZIM Piros László belügyminiszteré volt. Am ebben csak a sofőr tartózkodott. A tüzérek utolsó parancsa így szólt: szovjetek a városból se ki, se be. Rádió-ösz- szeköttetésük nem volt. Nem tudhatták: Mecséri János, hadosztályparancsnokuk, a szovjetekkel tárgyaló magyar katonai delegáció őrségének parancsKik érted haltak... noka még előző éjjel Tökölön már fogságból telefonon visszavonta a tűzparancsot. Ők a parancs szerint cselekedtek. A tűzharcnak 7 szovjet katona és 4 magyar ÁVH-s lett az áldozata, illetve két elfogott bel- ügyist a tűzharcban résztvevő civil fegyveresek végeztek ki. A sors fintora, hogy az oszlop első felében felül nyitott, akkor koporsónak csúfolt páncélautóban ült a Tökölön letartóztatott magyar kormánydelegációból Maiéter Pál, Erdei Ferenc, Kovács István és Szűcs Miklós. A páncélautó erős tüzet kapott. Kovács István később így emlékezett: „az egyik szovjet tisztet fejlövés érte... nekem a köpenyemet lőtték át, Maiéternek a sapkáját”. Szűcs Miklós emléke: „Mellettünk ült két vagy három szovjet tiszt... géppuskatüzet kaptunk... a páncélkocsik leálltak, ekkor gépágyúk kezdték lőni az oszlopot... Kovácsnak, ha emlékezetem nem csal, a sapkáját vagy a kabátját, nekem vagy a sapkámat, vagy a kabátomat lőtték át.” Az oszlop visszafordult. Ez volt az alapja annak a felelősségre vonásnak, ami a megtorlás éveiben következett. Halálra ítélték és kivégezték Mecséri János ezredest, Szénái Dezső alezredest, a hadosztály tüzérfőnökét, Szabó Pál őrnagyot, az 51. légvédelmi tüzérosztály parancsnokát, Kicska János főhadnagyot, a könnyűlövegek parancsnokát, Rémiás Pál hadnagyot, a közepes lövegek parancsnokát, Kálmán Dezső és Magyar János honvédeket. Mecséri a tárgyaláson csak azt kérdezte: „Miért ítélik el a ka- Jonáimat? Az én parancsaimat hajtották végre!” Kratochwill József Fent (balról jobbra): Szendi Dezső, Magyar János, Kálmán Dezső. Középen: Szabó Pál. Lent (balról jobbra): Mecséri János, Rémiás Pál, Kicska János Pozsonyi magyar együttes egri lemezbemutatója elé A Ghymes November 12-én az Ifjúsági Házban végre az egri közönség is találkozhat az egyik legsikeresebb magyar együttessel, melyet nemzetközi híréhez viszonyítva még mindig méltatlanul kevesen ismernek ebben az országban. Pedig már tizennégy éve annak, hogy nyitrai főiskolások egy csoportja megalakította az együttest. Sokáig nem tevékenykedtek tanárként, mert a hivatásos zenélés mellett döntöttek, s a pozsonyi Ifjú Szívek művészeti együttes állandó zenekara lettek. Eleinte elsősorban tiszta népzenét játszottak, majd a népzene elemeiből építkezve, szinte önmaguk számára is észrevétlenül, az úgynevezett világzene kategóriájába sorolva találták magukat. Nem szeretik ezt a beskatulyázást, s azt vallják, hogy ők továbbra is népzenét játszanak (s nemcsak magyart), bár ez hangszerelésben, a szövegben, a dallamvilágban már valóban egyre jobban távolodik attól a népzenétől, amelyet a többi táncházi zenekartól megszoktunk. A különböző tájegységek népzenéjét bemutató muzsikálással sem hagytak fel, de a rájuk olyannyira jellemző kísérletező kedv eredményeképpen stílusukat egyre kevésbé a hagyományos paraszti zene autentikus visszaadása jellemzi, hanem olyan valami, amit a szakirodalomban már többen is - jobb híján - egyszerűen Ghymes-zenének neveztek. Ötödik lemezük, a Rege, amelyből először október elején hallhattunk részleteket Fehér Anikó nagyszerű új sorozatában, a Muzsika-szóban a Duna TV-n, a bemutatott dalok alapján várhatóan ennek a folyamatnak egy újabb állomása. Nagy eredménynek tekinthető, hogy most már egy egész műsort szenteltek nekik egy magyar televíziós csatornán, hiszen hosszú évekig az akkor már nemzetközi hírű együttes lemezeihez csak nagy utánjárással lehetett hozzájutni egykét budapesti boltban. Vidéken egyszerűen értetlenül néztek rám a bolti eladók, s már az a jobbik esetnek számított, ha azt hitték, hogy Gyimest akartam mondani. A két szónak ugyanis valószínűleg van köze egymáshoz. Az együttes egy Nyitra melletti kis faluról nevezte el magát, s arrafelé több olyan település van, amelyek neve székelyföldiekkel rokon is, így nem kizárható, hogy a vidéket valamikor székelyek lakták. Ez az úgynevezett Zoboralja, amely az egyik leggazdagabb magyar népzenei hagyományokkal rendelkező tájegység. A falut ma a magyarok Gimes- nek nevezik, a szlovákok Jele- necnek, s a középkori helyesírás szerint Ghymes. Már bejárták a fél világot Japántól Amerikáig, Franciaországban minden évben felléptek, amikor Magyarországon is kezdtek felfigyelni rájuk. Első két lemezük (a Ghymes és az Üzenet) még Szlovákiában jelent meg, de az utóbbi három (a gyerekeknek szánt Bennünk van a kutyavér, valamint a Tűz- ugrás, s a jelenlegi Rege) már a Fonó Records gondozásában jelent meg. Egyébként is szoros a kapcsolatuk a Fonó Budai Zeneházzal, ahol minden hónap első csütörtökjén tartanak táncházat. Vidékre eddig nehezen jutottak el. Úgy tűnik, hogy most sikerült támogatókat találniuk egy nagyszabású vidéki koncertkörúthoz, amely november elején indul, s melynek egyik állomása Eger. Az együttes összeállítása a kezdetektől többször módosult, az alapot a Szarka-fivérek adták: Tamás, aki zseniális prímás és szólóénekes, és Gyula, aki főleg bőgőzik és énekel, de az együttes valamennyi tagja több hangszeren is játszik. Mellettük ma egy másik testvérpár is tagja az együttesnek. Buják Andor és Krisztián, az előbbi már a kezdetektől, s kitűnően játszik szaxofonon, s más fúvós hangszereken. A cimbalmos korábban Béhr László volt, jelenleg Púkkal Attila. Hogy mi a sikerük titka világszerte, amikor mindenütt magyarul énekelnek? A zene egyetemlegességét bizonyítja mindenesetre, hogy Jordániától Finnországig, Japántól Kanadáig egyforma lelkesedéssel fogadták őket. Róluk valóban el lehet mondani, hogy a szívükből muzsikálnak, s érzéseikhez, gondolataikhoz keresik és találják meg az újabb és újabb hangzásvilágokat. Míg sok együttesnél a stúdióban kicsiszolt, s a legjobbra sikerült előadásban lemezre kerülő változat jelenti a csúcsot, addig ők ezeket a felvételeket is felül tudják múlni koncertjeiken. Bár híveik is megosztottak abban a vonatkozásban, hogy ki menynyire tudja elfogadni az eredeti magyar népzenétől való eltávolodásukat, valójában azoknak, akik nyitottak az új hangzások, dallamvilágok iránt, eddig még nem okoztak csalódást. Koncertjüket minden jó zenét kedvelő és nyitott ember figyelmébe ajánlom. Abkarovits Endre „Saját utamat járom, lassan, de biztosan - a cél felé” Az asztalosműhelyben... A telefonkönyvben mint fafaragó szerepel. Műhelyét szemügyre véve inkább asztalos. Kenyerét a Bükki Nemzeti Parknál keresi. Ismertté természetfotói révén vált. A továbblépést a grafikák jelentették. Újabban azonban festményei teszik ismertté a nevét, amely úgy hangzik: Matyikó Tibor.- Csupán azért szerepelek fafaragóként - adja meg a magyarázatot a Szentdomonkoson élő Matyikó Tibor -, mert annak idején így adtak ipart. Egy időben végeztem asztalosmunkát is. Talán ez volt a kezdet, az ugródeszka az alkotás felé. Válásom időszakában szerettem volna felújítani egy madarakról szóló cikksorozatomat, de a grafikák elvesztek, a feleségemnek nem volt ideje újrarajzolni, így kénytelen voltam saját magam elkészíteni. Ekkor azonban már foglalkoztam természetfotózással, bár nagyon megdrágult az eszközszükséglete. Innen továbblépés nem volt, a leszálló ágat pedig nem akartam megvárni. Ezután 1997 januárjában vettem először ecsetet a kezembe. A feladat korábban is izgatott. Fotó- kiállításaimon többször megjegyezték: a világ színesebb attól, mint ahogy én azt látom. Ehhez tudni kell, hogy fekete-fehérben fotóztam, s ez ...színkeverés közben... időnként nehezebb, mint színes képeket készíteni. így aztán minden előképzettség nélkül leültem a festőállvány elé. * A művelet úgy kezdődik, hogy végy egy farostlemezt, csiszold le, alapozd át Xilamonnal, majd majd diszperziós festékkel hordj fel rá 3-4 alapozó réteget. Aztán csiszold át az egészet, rögzítsd állványon, és végy egy ecsetet. A többi fantázia kérdése... *- Hányadik próbálkozásod járt sikerrel?-Bármennyire hihetetlen, az első képemet sem kellett eldobni. A második pedig kiállításon szerepel. A kezdeti sikerekben sokat segített, hogy a madarak anatómiáját jól ismerem, a fotósmúltam pedig rákényszerített az alapos megfigyelésre. Semmiben sem szeretem a selejtet. Ha technikailag elakadtam, félretettem, s néhány hónap múlva, mikor az ismeretanyag elég volt hozzá, akkor folytattam.- Lehetséges tanítómester nélkül alkotni?- Sokat olvasok, eljárok kiállításokra. Azt mondhatnám, én ott tanulok, ahol járok, és abból, amit látok. Ebben is a saját utamat akarom ...a paletta előtt... járni, senkihez sem szeretnék csapódni. A közeljövőben - úgy érzem - mindenképpen kell élőben is látnom egy Paál László-képet. Ez technikailag most sokat segítene. Hasonló mértékű, fokú fejlődést szeretnék elérni. * Ha kész az alap, akkor álmodj meg egy tájat. Hordd fel a színeket, lehetőleg előbb az eget, a tájat, az előteret. Ha kell, a teljes kidolgozásig légy türelmes, hiszen a gyors munka következtében megrepedezhet a festék. A háttér kidolgozása után jöhet a főmotívum. *-Környezetedben sokan tudják, hogy volt feleséged szintén ismert természetfestő körökben. Kiállításokon is szerepeltek együtt. Jelentett ez számodra valaha pozitív vagy negatív élményt?-Ő az én legnagyobb kritikusom, bár másképp dolgozunk. Továbbra is nagyon tisztelem a munkásságát, elfogadom a véleményét, és boldog vagyok, ha méltónak tart arra, hogy együtt állítsunk ki, mert akkor van keresnivalóm ebben a világban.- Meddig lehet önerőből, saját szorgalomból eljutni éppen azon a pályán, ahol alkotók, müvéés a rajzasztalnál az alkotó fotó: ötvös imre szék évtizedekig is tanulnak nagy mesterek „műhelyeiben” ?- Rengeteget lehet ezen a pályán tanulni. Tulajdonképpen a lehetőségek végtelenek. Az alkotás folyamatában mindig benne van a tanulás lehetősége. Az álmom az, hogy külföldi gyűjteményeket is lássak. S jól tudom azt is, hogy technikailag, a hangulat, a pillanat megragadásában még sokat kell okulnom. Ezért érzem úgy, a tanulás iránti késztetés végtelen. * Ha a háttér elkészült, akkor láss hozzá a főmotívum kidolgozásának. Legvégül kezdd el a csúcsfény megjelenítését. A szem ezt a pillanatot keresi majd. Ha ez is tökéletesen sikerült, leveheted az alkotást a palettáról. *-S az emberek hol maradnak a képekről?- Ha a természetnek valaki árt, az az ember. Szerencsére ebben a háborítatlan világban az ember még idegen. Én az erdőt, a fát, a madarakat ismerem, ezt akarom festeni. Ehhez halmoztam fel a tudásanyagot, és ennek tartogatom a figyelmem, a szeretetem. Szuromi Rita i ■ C ■ c í i C c < 'É É 'S m '< c s s c
