Heves Megyei Hírlap, 1998. november (9. évfolyam, 256-280. szám)

1998-11-01 / 7. szám, Vasárnap Reggel

Riport 1998. november 1. Negyedik oldal Élni felni Pörög az orosz rulett - ki tudja, hol áll meg. Magyarország mindeddig állta a gazdasági válság okozta pofonokat. A kérdés most az: megússzuk-e ponto­zásos vereséggel, vágyjon a K.O.? Merthogy vereség, pontosabban vesz­teség ért bennünket, ez nem vitatható. Az első áldozat a konzervipar. Riportereink azt igyekeztek kideríteni, mi lesz a gyárakkal, s persze a dolgo­zókkal. Vészjósló tippelők szerint akár egymillió embert is érinthet Magyar- országon a válság, mások szerint életet nyer, aki gyorsan kapcsol - és vált. írta és összeállította: B. Molnár László és Csík Rita Fotó: Steiler Balázs Repül-e Orbán Viktor?- Ha ezen múlik, akár még a moszkvai repülője­gyet is megvesszük a miniszterelnöknek, csak utazzon el Oroszországba, s állapodjon meg Primakov kormányfővel, ne sújtsák ötvenszáza­lékos adóval azokat az orosz cégeket, amelyek hajlandóak cserekereskedelmet folytatni Ma­gyarországgal - közölte kérdésünkre a gyártók által létrehozott válságbizottságot vezető Temesfői István, aki hiába kilincselt az elmúlt három hónapban a kormánynál, helyettes ál­lamtitkári szintnél nem jutott följebb, de meg­hallgatást ott sem talált. Azt kérik a kormánytól, a termelők kap­ják meg az exporttámogatást a már kiszállított, de még ki nem fizetett termékek után. A kormány vállalja át a készletek hat hó­napi tárolásának banki kamatait. Ez egyébként egyedül a békéscsabai konzervgyárnak, amely exportjának 90 százalékát szállítja orosz piacra, 600 millió forintot jelentene. Ennek hiányában a bankok tavaszra rákényszerülnének a fizetés- képtelenné vált vállalatok felszámolására. A hat hónapi haladék alatt kormányfői szinten meg­születhetne az orosz-magyar cserekereskedel­mi megállapodás, kiszállíthatnák a felhalmozó­dott készleteket. A cirill betűs feliratú konzerve- ket ugyanis más piacra nem lehet szállítani. Megoldás lenne az is, ha a hadsereg vá­sárolná fel, hisz a konzervek szavatossága négy év. A seregnek viszont erre nincs pénze. A cégek pedig elegendő időt nyernének, hogy tartósan fölöslegessé vált kapacitásukhoz új piacokat keressenek. Elbocsátások I Megdöbbentő számok A gyógyszeriparban, vegyiparban és más iparágakban legkevesebb további három és fél ezer ember elbo­csátására kerülhet sor az orosz piac kiesése miatt - tudtuk meg Kompakter Emíliától, a Magyar Keres­kedelmi Kamara közgazdasági igazgatójától. A magyar cégek gyorsan reagáltak. Két kiutat találtak: a hosszú távon megoldást nem jelentő kormányzati segítséget, illetve azt, hogy teljesen megváltoztatják gyártmány­szerkezetüket. A Nagykőrösi Konzervgyár egyetlen (VII.) raktárának itt ragadt készlete (db konzerv) zöldborsó: 118 578 vegyes darabos, 1,5 kg-os: 15 386 (kifejezetten orosz ízesítés) 2,5 kg-os: 13107 hámozatlan paradicsom: 39 600 paradicsom: 44 000 Ki lesz a következő? • Konzervhegyek orosz ízesítéssel • Pörög az orosz rulett Válságstáb Nagykőrös: a remény hal meg utoljára Globus: orosz íz Egymillió magyar élet- színvonala romolhat az oroszországi gazdasági válság miatt - állítja Temesfői István, a Globus Rt. vezérigazga­tója. Az élelmiszer-fel­dolgozó cégeknek né­hány héten belül meg kellene kötniük a ter­melőkkel a jövő évi szerződéseket, de a Globus vezetője a no­vember eleji megbeszé­lésen várhatóan azt mondja majd a parasz­toknak és szövetkeze­teknek, hogy jövőre ne vessenek, mert cégük sem.paradicsomot, sem uborkát, sem kukoricát nem vásárol fel. Ennek hatása, hogy a termelők kevesebb vetőmagot, gépet és műtrágyát vesznek majd, s keve­sebb lesz a jövedelmük is. Hasonlóan érinti a válság a háztájiban csir­két, disznót tartó terme­lők jelentős részét is. A raktárak minden ma­gyar konzervgyárban dugig vannak orosz pi­acra szánt konzervek- kel. Megteltek a hűtőhá­zak. A vállalatok már visszafogták termelésü­ket, elbocsátották az ál­talában év végéig foglal­koztatott idénymunká­sokat, jövő év elejéig a háttéripart is beleértve 15-20 ezer munkahely szűnhet- meg. Bevétel hiányában nem tudnak fizetni az üveggyárak­nak a befőttesüvegért, a nyomdáknak a címké­kért, a dobozgyártók­nak a kartonokért. Az élelmiszergyártók nyílt- levélben fordultak Orbán Viktor kormány­főhöz. Ebben azt kérik, ha a Postabank rendbe­tételére van 75 milliárd forint, legyen 4-5 milli­árd a magyar élelmi­szeripar egyszeri válsá­gának megoldására is. A kormány csak azo­kon tud segíteni, akik maguk is mindent megtesznek azért, hogy elhárítsák az őket ért bajt-közölte kérdé­sünkre Borókai Gábor kormányszóvivő. - A kabinet csütörtökön tárgyal az orosz gazda­sági válság miatt hát­rányt szenvedő cégek megsegítéséről, de en­nek mikéntje még ti­tok. - Borókai azt azért elmondta: az állam­kassza üres, a gyártók ajándék pénzre nem számíthatnak. A kor­mányfő Moszkvába küldéséről pedig úgy vélekedett, ötletei min­denkinek lehetnek... A nagykőrösi konzerv­gyár ma Magyarorszá­gon az egyetlen olyan élelmiszerrel foglalkozó gyár, amely teljes egé­szében magyar tulaj­donban van. Amikor megérkezünk a főkapu-' hoz, a portás, miköz­ben felszól a vezérigaz­gatói titkárságra, szo­morúan megjegyzi:- Kár, hogy nem előbb jöttek, pár hét­tel ezelőtt még mo­solygós emberekkel is találkoztak volna. Futótűzként terjed ér­kezésünk híre, és ahogy haladunk a gyár terüle­tén, a munkások össze­súgnak mögöttünk.- Hát ezt is megértük! Médiasztárokká vál­tunk - mondja kese­regve egyikük, majd a dolgukra sietnek. Hol vannak már a régi szép idők, amikor a gyár dolgozói a privati­záláskor minden ösz- szekuporgatott kis pénzüket részvények­be fektették, hogy munkahelyük megma­radjon! Akkor még mindenki bizakodva tekintett a jövőbe. Nagyon bízik minden­ki a gyár vezetésében, hiszen átvészeltek már egy-két válságos hóna­pot, és soha nem volt jellemző rájuk az, hogy a gyár dolgozóit elbocsátották volna. A fizetését is mindenki megkapja, ezzel nincs is gond. Legalábbis egyelőre. Ám azt senki sem tudja, vajon mit fog hozni a holnap. Akárkivel elegyedünk szóba, mindenki fél. Fél elmondani a véle­ményét, fél a jövőtől, vajon mi lesz velük, miből fogják eltartani a családjukat. Csernus Tamás elnök­vezérigazgatón meg­látszik, hogy szinte nem is alszik. Vezető­társaival egyfolytában a megoldáson dolgo­zik immáron több he­te. Arról hallani sem akarnak, hogy a dol­gozók fizetését vala­milyen oknál fogva visszafogják vagy ne fizessék ki időben. Túlélni - mindenáron!- A válsághelyzet alap­jaiban rázta meg a gyár anyagi helyzetét. Ha a kormány nem nyújt segítő kezet, márpedig erre esély van, akkor a legtöbb érintett vállalatnál va­lóban nem lesz más lehetőség, mint a piac törvényei szerint visz- szaszorítani a válságot- jelenti ki a vezér- igazgató. - Soha nem volt jellemző a gyárra a drasztikus létszám- leépítés, így most is szerkezetváltoztatás­sal leszünk majd úrrá a nehézségeken - árul­ja el Csernus Tamás. Elképzeléseik szerint senkit nem fognak elbocsátani, hanem a dolgozók munka­idejét akarják átme­netileg csökkenteni. Azt elismeri, hogy ez­zel az intézkedéssel a dolgozók jövedelme is csökkenne valame­lyest, de még mindig több kerülne a családi kasszába, mintha munkanélküliként az állami segélyből kelle­ne megélniük. Jövő hétre munkatársaival elkészítik az új terme­lési tervet, így rövide­sen mindenki meg­nyugodhat.- Fél év alatt lehet új piacot találni, amely- lyel az egész ágazat elindulhatna felfelé - állítja zárszóként a ve­zérigazgató. A gyárból kifele jövet egy dolog jut eszünk­be: úgy látszik, igaz a mondás, a remény hal meg utoljára. V - ^ Ki fizeti az uborkát? Az orosz piac vagy nem fogadja, vagy nem tudja kifizetni a magyar árut. A gyárakban halmokban áll a készlet. A gyártók ezért nem tudnak fizetni a zöldség- és hústermelőknek, a befóttesüvegeket gyártóknak, valamint a termeléshez hitelt adó bankoknak. A termelők pénz híján nem vesznek műtrágyát, gépeket, és ők sem tudják törleszteni a hiteleket. A válság így gyűrűzhet tovább és tovább... CD-gyár az ebédlőben Nagykőrös polgármestere, Kósa Tibor a válság kezde­tekor rögtön tárgyalásokat kezdett olyan külföldi be­fektetőkkel, akik segíthet­nének abban az esetben, ha a konzervgyárból tö­megesen bocsátanák el az embereket.- Örömmel mondhatom, hogy sikerrel jártam - je­lentette ki a polgármester.- Japán befektetőkkel sikerült megegyez­nem, hogy a gyár több éve üresen álló ebéd­lőjében létrehoznának egy CD-gyártó üzemet, ahol első lépcsőben 50, majd rövid időn belül 200-250 embernek bizto­sítanának munkát. Ez és a többi fejlődés­nek indult közép- és kisvállalkozás fel­szívná az esetleg keletkező munkaerő-fe­lesleget. Ha áiuban fizetnek, legalább enni tudunk! Csató Józsefné 25 éve dolgozik a gyár­ban. Eddig a pénzügyi osztályon volt számlaellenőr, ám az átalakítások mi­att két hete betanított munkásként dolgozik a gépsoron.- Ennyire súlyos helyzetbe még nem kerültünk - állítja, miközben újabb és újabb üveg uborkát rak fel a gép­sorra. Bár úgy érzi, teljesen feleslege­sen dolgozik: az áru csak gyűlik-gyű- lik, de nem viszik semerre. Nagyon reménykedik abban, hogy mostani munkáját megtarthatja. Még arra is hajlandó lenne, hogy fizetésének egy részét áruban fogadja el.- Legalább valamit ehetnénk is, bár a rezsit ebből nem tudnánk kifizetni - sóhajtja el magát. Szájról szájra járnak a hírek Kiss László targoncás 16 éve dolgozik itt. Különle­gesen nehéz a helyzete, hiszen a felesége most fogja világra hozni har­madik gyermeküket.- Nem akarok munka­helyet változtatni, mert 16 év az 16 év, de ha rákényszerülök, ak­kor kénytelen leszek körülnézni - mondja. A legfőbb gondnak azt tart­ja, hogy semmi biztosat nem tud senki, de ha va­laki valamilyen fülest kap, a hír szájról szájra terjed a gyárban, mind­egy, hogy van-e valóság­alapja. Egymillió ember sorsa a tét • A gyártók Moszkvába a kormányfőt

Next

/
Thumbnails
Contents