Heves Megyei Hírlap, 1998. november (9. évfolyam, 256-280. szám)
1998-11-14 / 267. szám
Jövő év elejétől 150 ággyal működhet az állami kórház Nincs újabb visszaút a tetszhalálból A nagy hírű intézmény utóbbi évei igen zaklatottak voltak. A fokozatos leépítés következtében a 160 ágyból 1997 januárjától csupán negyvenet finanszírozott a társadalombiztosítás. Abban hosszú ideje mindenki egyetért, hogy ilyen feltételek mellett lehetetlen kórházat működtetni. Több vezetőváltás, gazdasági és személyi problémák - olykor botrányok - jellemezték a kiútkeresést. A megszüntetéstől a gyógyturisztika „felfuttatásáig”, a privatizációig, a részvénytársaságtól a közhasznú társaságig sokféle elképzelés szerepelt az intézmény működőképességének, boldogabb jövőjének megteremtésére. Talán a közeljövőben nem csupán a táblák és nem csupán a múlt dicsőségét hirdetik fotók: suha Péter PARÁDFÜRDŐ - Az olykor igen szövevényessé vált ügyeket - annál is inkább, mivel ezek a Parádfürdői Állami Kórház sorsát alapvetően befolyásoló döntésekkel aligha jártak - nem tisztünk taglalni. Ezért inkább a jelenről és a talán immár markánsabban körvonalazódó jövőről kérdeztük dr. Misz Irén íriszt, aki néhány hónapja került az intézmény élére, mint a Népjóléti Minisztérium által kirendelt, teljes körű megbízással bíró főigazgató. A reá váró feladat tulajdonképpen nem változott: megnyugtatóan rendezni végre a kórház sorait, aminek nyomán kialakulhatnak a további biztonságos működés keretei. Egy korábbi cikkünkben a főigazgató asszony elmondta: a szakmai munka színvonala, az ellátás személyi és tárgyi feltételei meglehetősen rosszak, s problémát okoz az is, hogy a szabad 120 ágy piaci értékesítése a korábbi menedzsmentek ideje alatt sajnálatosan összekeveredett a betegellátással. Emellett a személyi ügyek is komoly feladatot jelentettek. Arról is beszélgetünk továbbá, hogy azóta mi történt, s mi várható az elkövetkező időszakban.-Ami a legfontosabb: az Egészségügyi Minisztérium újonnan hivatalba lépő vezetése részéről megszületett a döntés a Parádfürdői Állami Kórház sorsáról. Eszerint az intézmény a jövő év elejétől 150 ágyas kórházként működhet tovább - mondja a főigazgató asszony. - A tárca elfogadta azt, hogy negyven ággyal a folyamatos működtetés nem megoldható, a hónapról hónapra keletkező veszteség nem vállalható. Ezért növelni kell a társadalombiztosítás által finanszírozott ágyak számát. Dr. Gógl Árpád miniszter - ennek megfelelően - javasolta az Országos Egészségbiztosítási Pénztárnak száz ágy tébé-finanszírozását.-Hogyan lesz ebből 150 ágy?- A legelső lépésben - reményeink szerint még az idén eredményre vezetnek a tárgyalások - a Megyei Egyeztető Fórum hozzájárulása alapján a megye húsz ágy átcsoportosításával segíti kórházunkat. Az egri Markhot Ferenc kórház tizenöt rehabilitációs ágyat, a gyöngyösi Bugát Pál Kórház pedig öt ágyat ajánlott fel. A következő év elejétől pedig - ha az OEP elfogadja a miniszteri javaslatot - akkor újabb negyven ágyon folyhat a tébé- finanszírozású betegellátás. Ez a mostani negyven ággyal ösz- szesen száz. A fennmaradó ötven ágyat pedig a térítést fizető betegek vehetik igénybe. De szeretném hangsúlyozni: ezek is kórházi ágyak, tehát nem Dr. Misz Irén írisz gyógyturisztikai vagy idegen- forgalmi részleggel bíró intézményről, hanem teljes egészében kórházról kell beszélnünk. S több évtizedes szakmai tradíciónak megfelelően nőgyógyászati és emésztőszervi betegeket ellátó kórházról. Természetes, hogy a beteg szempontjából nem mindegy, ki fizet, azonban az ellátás - azaz egy intézet működése - szempontjából ez irreleváns. A lényeg az, hogy a szükséges pénz rendelkezésre álljon, a szakmai munka tárgyi és személyi feltételei adottak legyenek, és az intézmény megfelelő színvonalú szolgáltatást nyújtson. Ez a jövő év elejétől 150 ágyon valósulhat meg, mégpedig teljes egészében kórházi ágyakon.- A járóbeteg-szakrendelés ügyében - úgy tudom - máris komoly előrelépés történt.-Valóban, újraindítottuk a területi ellátási kötelezettséggel működő járóbeteg-szakrendeléseinket. Ezek részben korábban is működtek, azonban most sikerült megteremtenünk az elvárható szakmai és technikai hátteret. Jelenleg hét szakrendelés várja a környező nyolc település lakóit: a belgyógyászati- gasztroenterológiai, a nőgyógyászati, a reumatológiai, a röntgen, az ultrahang, a laboratóriumi és a fizioterápiás szak- rendelés. Reméljük, hogy a betegek visszaszoknak hozzánk, és a háziorvosok ismét igénybe veszik a parádfürdői szakellátásokat.- Térjünk vissza a kórházra. Már én röstellem, hogy sokadszor teszem fel ezt a kérdést: a történet elején, a gyógyturisztikai részleg fejlesztésének időszakában komoly érvként hangzott el többször is, hogy költségvetési, kincstári intézmény nem tud eredményesen piaci körülmények között értékesíteni ágyakat, vagyis szolgáltatásokat.- Nos, erre válaszolhatnék egészen röviden is... Miszerint, hogy ez nem lehet probléma. Komolyra fordítva: úgy vélem, az a bizonyos nem tébé-finan- szírozott, vagyis önköltséges ötven ágy jó alapot teremthet a korábban virágzó nemzetközi szakmai kapcsolatok újraélesztésére más, hasonló intézményekkel. Az is tény, hogy az általunk kínált egészségügyi szolgáltatásokra fizetőképes kereslet van. Ez itthon is igaz, s emellett a külföldi betegek, illetve biztosítók is komolyan érdeklődnek a magyar ellátás iránt. Azon egyszerű okból, hogy ez még mindig olcsóbb, mint külhonban, az ellátás színvonala pedig legalább olyan jó.-Feltehetően ezért is lehet vonzó a kétségtelenül egyedülálló adottságokkal rendelkező kórház a befektetők számára. A 150 ágy azt is jelenti, hogy a privatizáció réme elhárult az intézmény feje fölül?- Elsősorban azt jelenti, hogy a száz tébé-fmanszírozott ággyal a gazdasági stabilizáció biztosítható. Reméljük, hogy az utóbbi öt-hat év után, a kritikus helyzeten túljutva egy szerencsés időszak kezdődik a kórház életében, amely a méltán megszerzett korábbi hírnevének visszaállítását hozza. Az természetesen továbbra is nyitott kérdés, hogy a minisztérium miként képzeli el a Parádfürdői Állami Kórház és a hasonló állami intézmények tulajdonviszonyait. Erről még nincs döntés, folynak a tárgyalások. De a 150 ágy azt mindenképpen jelenti, hogy a kórház csak kórházként privatizálható, megfelelő biztosítékokkal arra, hogy továbbra is kórházként működik, megtartva profilját és ellátási kötelezettségeit. Úgy vélem, sikerült visszahozni az intézményt a tetszhalott állapotból. S az is biztos, hogy ha még egyszer - ne adj’ Isten - hasonlóan rossz helyzetbe kerül, akkor már aligha lesz mód „felkelteni abból”. Am most minden adott ahhoz, hogy újabb kétszáz évig kórház legyen a kórház. Suha Péter Messze még a búcsúzás napja Beszélgetés Luciano Pavarottival Luciano Pavarotti az utóbbi időben több fellépését lemondta, ezért mindenféle mendemondák keringenek körülötte. A legkitartóbban az a pletyka tartja magát, amely szerint „valami titokzatos betegsége” van.- Mi az igazság?- Semmi - feleli a híres énekes. - Már többször elmondtam, hogy vérnyomásproblémám van. Evekig használtam vízhajtót, mert kövér vagyok, és a szervezetem visz- szatartja a folyadékot. De az utóbbi időben nem szedtem, és a vérnyomásom felszökött a csillagokig. Ennyi az egész.- Miért mondta le az utolsó pillanatban a Grammy-díjki- osztáson való részvételt?-Mert megfáztam, és elment a hangom. Készenlétben álltam az utolsó pillanatig a kulisszák mögött, de amikor láttam, hogy csak néma táto- gásra vagyok képes, hazarohantam, hogy tévén nézzem meg a ceremóniát.- Újra diétázik?-Mester vagyok a diétafronton. Hét kilót fogytam, de még tízet le akarok adni. Nem könnyű, mert a torkosság sokszor felülkerekedik bennem. Nem az édesség vonz, hanem az imádott pasta asciutta...- Fél az öregségtől?- Fizikailag nem. Ismerem a lehetőségeimet, és amit nem tudok elénekelni, azt nem éneklem. De úgy tűnik, ma még több a siker, mint a kudarc. Ha a hangom összeomlik, nem lesz szükség arra, hogy valaki figyelmeztessen. Én leszek az első, aki megteszi a szükséges lépéseket. De az a nap még messze van.- Mit tart a halálról?- Számomra ez nem tabu. Tizenkét éves koromban kómában voltam 15 napig. Láttam a halált szemtől szemben, tudom, mi az, és nem félek tőle. És hogy ez ennek a világnak a végét jelenti-e vagy egy másiknak a kezdetét, mindegy. Mert azt hiszem, becsületes emberként éltem. Göbölyös N. László (FEB) Kakastánc a múlttal A múltat végképp eltörölni... A hajdani mozgalmi nóta e sora járhat azok fejében, akik ma a kormányzati hatalom gyakorlói. Intézkedéseik, döntéseik legalábbis erre engednek következtetni. Minden jel arra mutat, a miniszterelnök az erőskezű, vasakaratú országvezető képében óhajt tündökölni. A kérdés csupán az: milyen áron? Úgy tűnik: mindenáron! Mindinkább az a meggyőződés alakulhat ki az alattvalói státusra ajánlott honi polgárokban, hogy a kormányfő (s tanácsadói csapata) tévedhetetlen, nincs olyan szakma, olyan tudás, olyan információ, amelynek ő ne lenne (ők ne lennének) tökéletesen a birtokában. Sejti és sejtetni engedi az alattomos hátsó szándékokat - bizonyíték felmutatása nélkül. Kapásból képes meglelni a gyógyírt minden bajra. Az adózók nyomozati alany- nyá tételétől a médiumok akolba terelésén, az igazságszolgáltatás szolgálatra szorításán, az önkormányzatok „államosításán”, a főépítészi zsenialitáson át egyes államfői feladat- és hatáskörök - például kegyelmi jog gyakorlása - át- és újraértelmezéséig. A lényeg: dacolni mindazzal, amit az elődök kitaláltak, netán el is indítottak a megvalósítás útján. E törekvés akár még dicséretes is lehetne. Főleg, ha az új elképzelések a lakosság érdekeit szolgálják. Ám a megalapozottság több tekintetben legalábbis megkérdőjelezhető. A sok közül vegyük példaként az ítélőtáblák létrehozásának elhalasztását. Ennek körülményei, okai érthetetlenek. Törvény írja elő felállításukat. Több hónapos előkészítés után OIT-ülé- sen kinevezik a tisztségviselőket. E fórumon jelen van az igazságügyi tárca vezetője, aki egy szóval sem ellenzi az ott történteket. Három hét múltán a kormány - a legfőbb bíró tiltakozása ellenére - döntést hoz: belátható ideig mégsem lesz négyfokú a hazai bíráskodás. A fő érv az, hogy ettől még semmi sem változik Justitia fellegváraiban. A szakemberek ezzel szemben váltig hangoztatják, az igazságszolgáltatás reformjának ezen eleme meggyorsítja az ítélkezést, jogorvoslati lehetőségeivel megnyugtatóbb megoldás lehet az ügyfeleknek. A z efféle hirtelen húzások - félő - nem erősítik a bizalmat a minden vonatkozásban fiatal kormány iránt. Csak nehogy a mozgalmi dalnak egy újabb sora jusson a választók eszébe: „ez a harc lesz a végső”... Szalay Zoltán Végrehajtó karácsonyra A középkorú férfi nehezen szánta rá magát, hogy bejöjjön a szerkesztőségbe, s ott elmondja, ami napok óta a lelkét nyomja. Nem panaszkodni jött, nem az illetékes hivatalokat szidni, csupán tőmondatokban megfogalmazni a félelmét. Mondja, hogy a minap a fűtőműveknél járt, hogy a felhalmozódott díjhátraléka törlesztéséről tárgyaljon az ügyintézővel. Megértés és segítőkészség helyett csupán egy cinikus választ kapott: „Ha nem fizet, majd karácsonyra megy a végrehajtó.” Emberünk nem állt le magyarázkodni, sem könyörögni, hazament, majd bennünket hívott, hogy elmesélje: idestova 30 éve becsületesen dolgozik az egészségügyben. Hat kórházigazgató váltotta egymást e idő alatt, s mind a hat előre köszönt neki. Felesége öt évvel ezelőtt meghalt, azóta egyedül neveli két gyermekét. A lánya egyetemista, a fia középiskolás. Egyszer járt a polgármesteri hivatalban, hogy valamiféle támogatást kérjen, de rriivel az egy főre eső jövedelem néhány forinttal meghaladta a bűvös határt, elutasították. Olyan megalázó volt kérni, hogy többször nem próbálkozott sehol. Szerénynek mondható fizetéséből tartja fenn a családot. Egy-egy lábbeli megvásárlásakor alaposan mérlegel, melyik gyerekről szakad le először a cipő. Nem tartozik a passzióból nem fizetők táborába, de ha a fizetése egyharmadát kitevő fűtési számlát egyenlíti ki először, bizony, felkopna az álluk. Ezért számon tartja a munkájáért beígért jutalmat, a 13. havi fizetést. Ebből tudná a hátralékot csökkenteni valamelyest. E zek a részletek az ügyintéző hölgyet természetesen nem érdeklik. Elvégre ő nem szociális munkás, csupán egy közalkalmazott. Olyasfajta, mint a nálam járt panaszos, aki harminc éve teszi a dolgát mindannyiunk biztonsága és egészsége érdekében. A különbség csak annyi közöttük, hogy emberünk nem érzi magát ezért felsőbbrendűnek. Barta Katalin HÍR(TELEN)KÉK.. Kunos Péter a börtönben marad, miután a köztársasági elnök által elfogadott kegyelmi kérvényét nem ellenjegyezte az igazságügy-miniszter. A döntő páros: Dávid és Góliát. * Az októberi forradalom 81. évfordulóján az orosz haditengerészet illetékesei fedélzeti kápolnát avattak az Auróra cirkálón. St. Iljics lett a védőszentje... * Néhány év múlva - az Oktatási Minisztérium tervei szerint - megkezdődik az iskolai erkölcstanoktatás. Minden napra egy (tan)mese... * Belgiumban a befogadási papírjaikra váró bevándorlók templomokban rendezik be átmeneti otthonaikat, s a hívek megdöbbenésére az oltár előtt főzik például a feketéjüket. A mindennapi kávénkat add meg nékünk, uram...! * A megcsalt férjek rozmaringos disznósülttel ültek vigaszünnepet egy olasz faluban. Asszonyaik meg a lopott pásztorórákra emlékeztek... (szilvás)
