Heves Megyei Hírlap, 1998. október (9. évfolyam, 230-255. szám)
1998-10-03 / 232. szám
1998. október 3., szombat 5. oldal „Melyik ország görögje vagy...?” Amikor odakinn honvágy gyötri az embert — A szerelem megtörte a jeget A határőr forgatja a magyar útlevelet, megállapodik a fólia alá préselt szabványképnél, amely egyformán rossz a világ minden táján. Vet rá egy gyors pillantást, majd az utasra néz, aki váratlanul megszólal.-Kalimiéra! - köszön, s minden bátorságát összeszedve megkérdezi, mi újság van ebben a gyönyörű országban.- Remekül beszéli a nyelvünket! — búcsúzik a röpke te- refere után az egyenruhás. — Hol tanulta meg ilyen szépen?- Görög vagyok - mondja az utas elérzékenyülve csak régóta más országban élek. S amikor a turistabusz átgördül a felnyíló sorompó alatt, a szeme sarkában eldörzsöl egy könnycseppet. A mellette ülő gyermeke meglepetten kérdi tőle: „Mi baj van, apa?” Néma fejrázás a válasz. Amint felidézi az évekkel ezelőtti esetet, dr. Milliosz Kozmosz most is nyel egy nagyot. Ez a lelket szorító érzés csak azt keríti hatalmába, aki hosszú-hosszú évtizedek hányattatásai után lép először - vagy végre-valahára ismét - arra a földre, ahonnan gyökerei eredeztetnek. *- Azt a pillanatot nem lehet leírni - mondja Szabó Gáborné, aki 21 évesen, akkor még Szo- kalopulosz Eleni néven járt először ősei földjén. - Nehezen szólaltam meg, de pár nap után már otthonosan mozogtam. Hamar befogadtak, a tengerparton történt, hogy amikor beszédbe elegyedtem a szomszédos napozó társasággal, csupán annyit kérdeztek: „Melyik ország görögje vagy... ?”- Rólam meg azt hitték, hogy ciprusi görög vagyok - idézi a „magyaros tájszólásá- val” kapcsolatos esetét Taco- pulu (Pető) The odóra, aki ugyancsak túl volt már a tinikoron, amikor édesapjával első ízben otthon járt. Rokonainak köszönhetően több mint fél évet töltött az addig csak hallomásból ismert, ám azóta szívből megszeretett másik hazájában.- Sajátos ez a kötődés— gondolkodik el mert amikor itt vagyok, nagyon vágyom az ottani emberek közé, s azokra a tájakra. Onnan viszont szívesen jövök haza... A sors érdekes történeteket produkál. Az óhazába időközben visszatelepült két bátyjáról Miután 1940 októberében az olasz hadsereg, majd 1941 áprilisában a hitleri nemei csapatok benyomultak Görögországba, a nép elszánt harcot indított a megszállók ellen. A Nemzeti Felszabadítási Frontba, majd a Görög Nemzeti Felszabadító Hadseregbe tömörülő hazafiak 1944-ben győzelmet arattak, s kiűzték az ellenséget. A II. világháború után kialakult ellentmondásos politikai helyzet polgárháborúhoz vezetett, amely 1946-tól 1949-ig tartott. Ennek következményeként -főként az északi országrészben - igen súlyos helyzet alakult ki, ami miatt sokaknak el kellett hagyniuk szülőföldjüket. Nemcsak a zászló tartja össze őket: Theodora, Jorgosz, Eleni és Kozmosz FOTÓ: PERL M meséli például Milliosz Koz- masz, hogy a lehetőségekhez képest megtalálták a számításukat ott. Ám amikor fel-feljön a szó a Magyarországon eltöltött évtizedeiből, nem szégyellik bevallani, hogy néhanapján bizony - erős honvágyuk van...- Én is számtalanszor eltöprengtem már azon, hogy milyen is lenne ott élni - avat be gondolataiba Pancsosz Jorgosz. — Aztán, amikor mérlegelni kezdem a dolgot, s számba veszem, hogy immár ötven éve élek ebben az országban, itt tanultam, dolgoztam, itt van a családom, a kérdés nem kérdés tovább. Már csak azért sem, mert honfitársaimnml együtt egyre nagyobb lehetőséget és reményt látunk görög identitásunk megtartására. Arra, hogy nyelvünkben, kultúránkban, népi hagyományainkban görögök maradhassunk magyar földön is. *- Ha családomat nem sodoija ide az élet, akkor lehet, hogy ma szorgos birkapásztor lennék a hegyekben, netán tehetős vállalkozó - tűnődik a lehetőségeken az egri fogorvos, dr. Milliosz Kozmasz. A középkorú szakállas férfi még ősei földjén született. Édesanyja egyévesen cipelte végig testvéreivel Albánián, majd Románián, ahonnan aztán- a Vöröskereszt családegyesítési akciója révén a Lengyelországba menekült apjával együtt- az ötvenes években a Dunántúlon létesített görög faluba, Beloianniszba került. Szegényesen éltek, mint a többi család a kolónián, szülei ennek ellenére tanulásra sarkallták.-Érettségi után mechanikai műszerész lettem a MOM-ban, majd egy ismerősünk javaslatára nemzetközi ösztöndíjasként jelentkeztem a szófiai egyetem fogorvosi karára. Az akkor huszonéves fiatalember - mindent összevetve - több mint egy fél évtizedet töltött Bulgáriában. Egyszer megjelent nála az egyik anyaországi rokona, s ez után a látogatás után járt először a szülőföldjén. Akkor erősödött meg benne, hogy soha nem szabad feladnia görögségét: a kultúrát, a szokásokat, a nyelvet.- Már-már a bolgárt is jobban beszéltem, mint az anyanyelvemet - vádolja önmagát. A diploma megszerzése után marasztalták Szófiában, de Hel- lászban is busásan kamatoztathatta volna tudását, ám ő a család támasza kívánt maradni, s inkább — mint szó szerint mondja — hazajött.- Egerben kaptam munkát, feleségemmel, lányaimmal itt leltem otthonra. A hazánkban élő, 4,5-5 ezerre tehető görögség zöme a Fejér megyei nemzetiségi község, Beloiannisz lakója. Az ötvenes évek elején mintegy 1800 menekültet telepítettek le itt. Az évtizedek során nagyobb görög kolónia alakult ki Budapesten, Miskolcon, Tatabányán, Pécsett és Dunaújvárosban - informált Dzin- dzisz Jorgosz, a tizenöt tagú Országos Görög Kisebbségi Önkormányzat elnöke. Egerben és környékén 13- 15 család telepedett le. A közösség - Pancsosz Jorgosz tanár vezetésével - szervezett formában szeretné ápolni kulturális és nyelvi örökségét, ezért vetődött fel bennük a helyi kisebbségi önkormányzat megalakításának gondolata. Beloianniszban nőtt fel a délie- sen szép arcú, kellemes megjelenésű Eleni is, akit a fővárosban ismert meg, s kért feleségül későbbi férje. Ez azonban - mint az egri gyógypedagógiai szakértői bizottság adminisztrátoraként dolgozó asszony meséli - nem ment olyan egyszerűen.- Akkoriban még erős volt a Thesszalonoki környékén be- ívódott belső törvény, miszerint csak egymás között választhattunk párt - utal 1983-ra. - De hát a szerelem... Nehezen, de megtört a jég, az első lány voltam a rokonságban, aki magyar fiúhoz ment feleségül. Amikor aztán Paszkálisz, az öcsém megnősült, már nem számított szentségtörésnek, hogy magyar lányt hoz a házhoz.- Milyen lakodalmuk volt?- Ilyen is, olyan is. Volt görög táncház, de magyar dalok is szóltak, a férjem egészen jól megtanulta a táncainkat, az ételeket viszont már nem kedveli annyira. Az itthoni asztalra magyar ételek kerülnek, igaz, sok zöldségfélével körítve... Jól ér- zemmagam ebben a családban: született egy fiunk és egy lányunk, kicsi korukban próbáltam őket görögül tanítani, de nem sok sikerrel. Ám hogy nagyobbak lettek, egyre inkább érdeklődnek a görög kultúra iránt. *- Hogy miben vagyunk mi másak? - kérdez vissza Pető Theodora, akinek olyan egyenletesen barna a bőre, mintha éppen most tért volna vissza az örök napfény hazájából. Derűt varázsol a mosolya is. - A görögök többnyire kedvesek, nyíltak, tele vannak emberséggel, segítő szándékkal - sorolja. - Ezek a tulajdonságok is közrejátszhattak abban, hogy mentálhigiénés szakemberként lelki problémákkal foglalkozom, illetve hogy logopédusként dolgozom.-Sajátos helyzet, hogy görög anyanyelvűként a magyar hangok helyes kiejtését gyakoroltatja, s - képletesen szólva - a „beteg nyelvet” is gyógyítja... — Ha görögként is, de én már itt születtem, s ez lett a mindennapi beszélt nyelvem. Olyannyira, hogy szolnoki gimnazista koromban az országos magyar nyelvi versenyen az egyik legjobb dolgozatot írtam az osztályban. A származástudat nem pusztán a nyelvismeret függvénye - komolyodik el ez egyszer. - Az a fontos, hogy mit érez az ember, ha meghall egy távoli dallamot, ha behunyt szemmel elképzeli a kéklő tenger hullámzását, ha a szájában érzi a pitá, az olajbogyóval, sajttal, salátával készített étel ízét. Vagy amikor húsvétkor összekoccantjuk a tojásokat, hogy megtudjuk, kinek lesz a jövőben szerencséje. Ilyen apró mozaikokból tevődik össze, s örömmel tölti el az embert az a csodálatos érzés, hogy itt élek ugyan, de görögnek születtem... * Kérdem Milliosz Kozmaszt, ha manapság egy-egy jeles alkalomkor összejön a népes család, hányán ülik körbe az ünnepi asztalt.- Talán húszan-huszonketten- saccolja.-És milyen nyelven beszélgetnek?-Mi, a második, harmadik nemzedékhez tartozók, magyarul. De az édesanyánkhoz, már csak tiszteletből is, görögül szólunk... Szilvás István (Al)világi üzenetek TTa én szervezett bűnbanda - félelmetesebben: maffia - M~M tagja lennék, igencsak inamba szállna most a bátorságom! Behúznám fülem-farkam, mert az ország kormányának a feje üzent nekem, fenyegetve jövőbeni létemet! Remegő térdekkel ücsörögnék legújabb, hatvanmilliós Mercedesem volánja mögött, s elhagyatott földutakon poroszkálva elmélkednék megpecsételt sorsom fölött. Ha én maffiózói?) lennék, el sem tudnám képzelni, mi lesz velem. A szavakban ránk zúdított nagy őszi szigorúság riasztónak tűnik. Még a lapokban olvasni is hátborzongató: két- három hónapon belül felszámolnak bennünket. Nem látványos, ám annál hatásosabb akciósorozatot indítanak ellenünk. Talán még az is az eszembe villanna, nem várom én be üldöztetésemet, megkeresem a zsarukat, és feladom magam. Ám a kocsikázás után lehet, hogy meggondolnám a dolgot. Eltöprengenék, vajon mi is a tartalma ennek az üzenetnek. Tudom én jól, a lakosságnak nagyon elege van már a mi robbantgatásos, lefejezéses leszámolósdinkbóL Szeretnének békében, nyugalomban élni az emberek. Tulajdonképpen meg is érteném, hogy a hon jeles vezetői - a közért való felelős munkálkodásuk legteljesebb tudatában - végre rendet akarnak vágni közöttünk. Még a taktika is elismerésre méltó - az ellenfelet nem szabad lebecsülni hogy szent elhatározásuk éppen három héttel a helyhatósági választások előtt látott napvilágot, kiegészítve Európa legradikálisabb kábítószer-ellenes jogszabályaival, közbiztonsági törvénycsomagjával. De ha én tényleg kegyelmet nem ismerő alvilági elem lennék, azt is tökéletesen érezném, hogy a rettegésre okot adó nyilatkozatért - jó állampolgár módjára - csak köszönettel tartozom. Pontosan felmérném ugyanis a lehetőségeimet. Tffiantom káeftéimet megszüntetném, azok vagyonát hozzá- r férhetetlenné tenném, hűséges bandériumomat biztonságba helyezném, a korábban megvásárolt köztisztviselőimet hallgatásra inteném. Jómagam pedig kinézném egy napsütötte szegletét a világnak, pár hónapig ott üdülnék. S biztosra ígérném, még egy képeslapot is küldenék onnan... Szalay Zoltán Veszélyes szembeállítósdi A mióta világ a világ, tudjuk valahányan, hogy a nemzedékek között mindig is volt, mindig is lesz nézeteltérés. Ennek egyszerű pszichológiai okai vannak. Ennek ellenére az alapvető erkölcsi normák, ha sokat lazultak is, de még mindig mérték- adóak. A „Tiszteld az idősebbet!” elv reményeim szerint nem változik ezután sem, hacsak... Hacsak nem üt tátongó éket a politika immáron a különböző generációk közé (is). Mindenesetre a nyugdíjemeléssel kapcsolatos parlamenti vitanapot hallgatva óhatatlanul is ez jutott eszembe. A középkorú, aktívan dolgozó réteg óvatos bizakodással várja a következő esztendőt, amikor is — az ígéretek szerint — csökkennének a járulék- és adóterhek, s talán a gyermekes családok is fellélegezhetnének valamelyest. A nyugdíjasok népes tábora mindeközben reményvesztetten és csalódottan szidja a törvényszegő koalíciót, amely nem sok hajlandóságot mutat a jövő évi húszszázalékos emelésre. Nem szerencsés ez a szembeállítósdi. Az idősebbek hálátlansággal vádolják a fiatalokat, akik eközben hallgatnak, s valami homályos lelkiismeret-furdalást kezdenek érezni: mire fel bizakodik az a harmincas, két gyermeket nevelő átlag magyar házaspár, akinek kisnyugdíjas szülei a szemtelenül fiatal miniszterelnököt arrogáns, tiszteletlen suhancnak tartják? Mert ugyebár, ha az új miniszterelnök ilyen, miért lennének különbek a kortársai, akiket pedig olyan féltve nevelgettek, tanítgattak szüleik. N em lenne jó, ha a nagyszülők az ilyen nyugdíjemelési vita miatt a saját gyermekeik korosztályára neheztelnének. Annál is inkább, mivel nem minden középkorú bársonyszékben üldögélő politikus. Sokkal inkább két generáció eltartásáért is felelősséggel tartozó napi robotos. Barta Katalin HÍR(TELEN)KÉK... Februárra - mint azt a kormányfő bejelentette - normális körülmények lesznek az országban. Istenem, hol élhettünk eddig...! * Semmiféle forgószél - sem fizikai, sem ideológiai - nem söpörheti el a kubai forradalmat - jelentette ki Fidel Castro, miután a Georges nevű hurrikán elérte a szigetország partjait. Viszont: lassú víz partot mos... * Elképzelhető, hogy visszalép az SZDSZ-es Demszky Gábor javára Katona Béla, az MSZP budapesti főpolgármester-jelöltje. Ballag a Katona... * Az egyre gyakrabban előforduló rendbontások okán törvény készül a futballhuligánok ellen. Nem értem: hol van itt futball...! * Mervin Sylvester, *új-zélandi játékvezető - miután az egyik focista mérkőzés közben megsértette - állcsúcson vágta a labdarúgót, majd piros lapot adott saját magának, s elhagyta a pályát. Finita la commedia... (szilvás)
