Heves Megyei Hírlap, 1998. szeptember (9. évfolyam, 204-229. szám)
1998-09-05 / 208. szám
' 1998. szeptember 5., szombat A bányaipar gazdaságos és piacképes Interjú Schalkhammer Antallal, a BDSZSZ országos elnökével A Gyöngyösön tartott 48. bányásznap rendezvényeit megtisztelte jelenlétével Schalkhammer Antal, a Bányaipari Dolgozók Szakszervezeti Szövetségének elnöke is. A lapunknak adott interjúját az alábbiakban olvashatják. Schalkhammer Antal - a szerző felvétele- Elnök úr! Milyen érzésekkel érkezett a mátraaljai bányászok ünnepére?-Jó szívvel jöttem Gyöngyösre, a magyar nemzetgazdaság új szénbányászati és energetikai fellegvárába - válaszolta. - Bátran mondhatom, hiszen visszafordíthatatlanok azok a döntések, amelyek a hosszú távú erőmű-építési stratégiában szénbázisra, az északmagyarországi szénvagyonra alapoznak. A Mátrai Erőmű privatizációjáról bármennyire is mondják, hogy a magyar villamosenergetika elherdálása, fontos lépés. A szénerőművek átlagos élettartama 28 év. Csoda, hogy nem dőltek még össze. Az állam befejezte központi beruházásait, ezért a piacgazdaságban befektetőket kell keresni. Olyan tulajdonosokat, akik fejleszteni kívánnak.- Ennek lehet példája a Mátrai Erőmű Rt. ?- Kiváló a példa! A visontai erőmű bekerült az RWE Holding nagy családjába. Tudni kell, hogy a német cég most ünnepli százéves fennállását. Több lábon áll, a gépgyártástól a környezetvédelemig, a víz- tisztítástól az energetikáig. A konszernnek az éves forgalma csaknem akkora, mint a magyar nemzetgazdaság éves költség- vetése. Ebből az erőből hajlandó befektetni.- Mit jelent ez a Mátrai Erőmű esetében?- A modernizálása 83-87 milliárd forintba kerül. Eldőlt már, hogy lesz visontai szén- termelés, amihez hozzátartozik a bányafejlesztés is. Hatszáz megawattos olyan új erőmű épül, amely a legkényesebb XXI. századbeli környezetvédelmi kihívásoknak is megfelel. A Bükkábrány térségében megépítendő kétszer négyszáz megawattos erőmű a legjobb pozícióban van. Mondom ezt, bár az atom- vagy gázerőműben gondolkodó befektetők ezt keményen vitatják. A megvalósulás időpontjában messze meghaladja majd az ötszázmilliárdos ráfordítást. Ez a magyar nemzeti költségvetés egynegyede körül mozog, s erre nincs állami forrás. A szénerőművekben előállított villamos energia ajánlott kilowatt-költsége versenyképes az atomerőmű üzemviteli költségével. Mint szakszervezeti vezető számára, egy dologban összehasonlíthatatlan a versenyképesség. Itthon sajnálatosan a technológia korszerűségéből, a világon a hatékonyság javulásából adódóan az összes erőműberuházás munkahely-meg- szüntető beruházás. Ugyanakkor más iparágakban az új beruházások munkahelyet teremtenek. A bányafejlesztésnél más a helyzet, mert munkaerőigényes.-Milyen kihatásai lesznek az észak-magyarországi energetikai beruházásoknak?- Az északi régiő energetikai fejlesztése azért versenyképesebb az atom- vagy bármelyik energiahordozó-bázisra épülő erőművekkel szemben, mert a munkahelyeket megtartja, sőt újakat teremt. Ez nemcsak a szakszervezet, hanem a nemzetgazdaság számára is fontos. A Mátrai Erőmű tekintetében az átlagos reálkereset-növekedés az országostól eltérően több mint a duplája lesz. Nem beszélve a szociális, jóléti ellátó rendszerről, ami a Mátra- alján készül. Örülök, hogy német a beruházó, mert a tulajdonosok, az ottani viszonyok, az érdekegyeztetési rendszer és a működő mechanizmusok bizonyos mértékig természetesnek tartják, hogy a munkavállalói igényeket teljesítsék. Örömmel hallottam Valaska József vezér- igazgatótól, hogy a bányásznap alkalmából nagyon sok becsületes munkavállaló kapott állami, köztársasági, ipari, ágazati és vállalati elismerést. Volt ereje a vezérigazgatónak kimondani - ami manapság ritkaságnak számít köszöni az üzemi tanácsoknak, a szakszervezeteknek, hogy ilyen magas fokon képviselték a munkavállalókat. Nagyon jóleső érzés volt, hiszen a vezérigazgató nem szűklátókörűén gépekben, turbinákban, megawattórákban és profitban gondolkozott, hanem élő • munkaerőben is, amely az egész rendszert működteti. A Mátraalján jól képzett, felkészült emberek dolgoznak. Ezért is jöttem jó szívvel ide.-A fejlesztésekre gondolva, az érdekvédelmi szervezetnek is követnie kell a változásokat.- Itt, a Mátraalján 30—40 évre előre garantált a fejlődés. Az sem mellékes, hogy jók a kereseti lehetőségek. S hogy a szakszervezetekre mi vár? Gondolom, a törvényalkotásban nagyon komoly lépéseket kell tenni. Én azon a véleményen vagyok - amellyel több szakszervezeti vezető nem ért velem egyet -, hogy nem kell szakszervezeti törvényt hoznia a Parlamentnek, hiszen egy esetleges törvény beszabályozná, korlátozná a mozgásteret. Az ENSZ Nemzetközi Munkaügyi Szervezetében működő konvenció, amely a munkavállalók szabad szakszervezeti szervezkedési jogát biztosítja a munkahelyen, saját maga építi fel a tevékenységét. A magyar kormány is ratifikálta a nemzetközi törvényt, s megadja ennek a keretét. Látni kell: a munkavállalónak azt lehet kiharcolni, amit az érdekérvényesítésben ki tud vívni. Érdekkényszert csak az a szakszervezet tud gyakorolni, amelynek van tagsága, erős és szervezett. Ezt úgy is mondhatom, mint egy 22 és fél milliós, 141 országot tömörítő szak- szervezeti világszövetség európai alelnöke. Az a tapasztalatom, hogy ahol kicsi és cívódó szakszervezetek működnek, azokat a menedzsment és a tulajdonos semmibe sem veszi, hiába kiabálnak, sztrájkolnak. Ezt nem lehet megtenni több tízezres, százezres szakszervezetekkel. Rá kell döbbenni, ott lehet érdekeket érvényesíteni, ahol erős, nagy létszámú és szervezett a munkások szolidaritása.-Ön részese volt az előző Parlament munkájának is...- Önkritikaként mondom: az előző parlamenti ciklusban nem sikerült az alkotmánymódosításba beletenni a szocialista párt vezette hatalommal sem például azt, hogy a munkavállalóknak alanyi joguk van a szociális minimumhoz- Nem sikerült azt sem realizálni, hogy kötelező egyeztetés működjön a munkaadók és a munkavállalók között. Ezt a személyes kudarcomnak is tekintem. Bár újra neki kell rugaszkodni, de tudom, nem lesz egyszerű az Orbán Viktor vezette kormánynál. Egy konzervatív jobboldali unió esetében nem természetes program a szakszervezetekkel való együttműködés.-A szavaiban azért ott bujkál az optimizmus...- Igen, optimista vagyok. Túl vagyunk egy erős szerkezetátalakításon, s azt mondom, Magyarországon a legnagyobb piaci szerkezetátalakítás, euro- konformitás a széniparban és a bányászatban ment végbe. Nem lehet a jelenleg meglévő bánya- iparnak olyan szemrehányásokat tenni, hogy államilag dotált, szubvencionált, az adófizetők terhére veszik el a pénzt, vagy valamely politikai tett alapján protekcionált. A magyar bányaiparban jelenleg abszolút a piaci játékszabályok a rendezőelvek. A megmaradt bányaipar rentábilis, piacképes, és ezért sokkal nagyobb tekintélyre méltó. Nem mindegy az országnak, hogy az energiaellátás biztonsága a hazai természeti erőforrások gazdaságos kiaknázására épül-e vagy sem. Gondoljunk csak bele! A gáz- és olajimportunk csaknem százszázalékos, ugyanakkor a hazai lignit- és bamaszénva- gyont jól lehet fejleszteni. Nem kell félni egy esetleges nemzetközi konfliktustól, amiből eredően valahol máshol zárják el a csapot. Nálunk nagy biztonsággal lehet építeni a hazai tüzelőanyag-bázisra. Munkahelyeket lehet teremteni, és bizonyos mértékig normális életkörülményeket. Ezért küzdeni kell a szakszervezetben, személy szerint nekem a Parlament gazdasági bizottságában. Remélem, sokáig köszönhetünk még így: Jó szerencsét!, s koccinthatunk a bányászok egészségére. Fáczán Attila Félig kész bársonyszék A hogy telnek-múlnak a napok, úgy erősödik bennem az óhaj: hadd lehessek én leendő miniszter! Mi több, leendő sportminiszter! No, nem afféle fülbevalós, kissé hadarva beszélő, folyton mosolygó, néha viszont - ha nekem nagyon nem tetszőt mondanak - kisfiúsán dacos. Én az a fajta tárcavezető szeretnék lenni, aki tulajdonképpen nem is miniszter, de - mert elv-társai olyannyira megbíznak a képességeiben - pont úgy viselkedhet, mintha már az lenne. Az csak természetes, hogy örömest járnék a meccsekre, mert úgysem mernének tőlem belépőjegyet kérni. De dolgoznék is éjt nappallá téve! Látogatnám a rozzant stadionokat, tárgyalnék autóverseny-cirkuszok igazgatóival, fogadnám a mind kétségbeesettebben gazsuláló klubvezetőket és csapattulajdonosokat, vállon veregetném a diadalt hozó sportolókat, de a busongó játékosokat is. S osztogatnám bőséggel a jó tanácsaimat, hogyan kellene kilábalni a bajból. Nem utolsósorban pedig lelkes hazafiként szurkolnék a magyar lányok-fiúk sportsikereiért. Tehetném mindezt tiszta szívvel-lélekkel, valóságos felelősség nélkül. Ha netán hibát vétenék (persze, már a feltételezés is sértő), a Parlamentben az ellenzék ugyan mi jogon vonhatná kérdőre egy kormánypárt alelnökét?! A miniszterelnök meg csak megmagyarázná a bizonyítványt, hiszen érvelőkészsége még ellenfelei szerint is lehengerlő. Szabadidőmben az foglalkoztatna csupán néhanapján, nehogy megmakacsolja magát az államvizsga-bizottság egynémely tudálékos, rosszindulatú, netán politikailag másfelé kacsintgató tagja, s kétségbe vonja az én sokéves közszereplésem, éles vitákban megizmosodott és megedződött tudásomat. D e aztán, nagyot legyintve, elhessegetném a kételyeimet. Maximálisan bízva önmagámban pontosan tudnám: bárhogy is történjék, én a választóimat szolgálnám, mert mindenkinél jobban szeretem a magyar sportot. S nyugodtan húznám magam alá - egyelőre otthon - félig kész bársonyszékemet. (szalay) Rémséges padok A 8/a osztálya az emeleten volt. Elvileg könyvtár volt, de mi csak tanteremnek használtuk, olykor tornateremnek. A nyolcadik ásók sokan voltak. Bosszankodtak is a tanárok, hogy a rendezetlen padsorok között alig lehet járni. Mi tudtuk, miért. Azért, hogy dolgozatírás közben jobban tudjunk puskázni. A nyolc ások hírhedt osztályközösségben éltek. Hírnevüket azzal alapozták meg, hogy a tanév első napjaiban kigyújtottak egy konvektort, be riadóztatták az iskolát. A fűtőtestbe gyömöszölt papír égett, az alsósok jól szórakoztak az ötödször megszólaló jelzőcsengő hallatán. Mi van, azt hiszitek, bevesszük, hogy megint tűzriadó van? - huncutkodtak a nyolc ásókkal, miközben azok jól tudták, most aztán tényleg tüzet csiholtak. Az ások között belevaló lányok és fiúk voltak. Jól tudták, melyik tanárnak mi a gyengéje. Melyiket kell a kedvenc könyvéről vagy a kisunokája növekedéséről kérdezni, hogy a teljes óra elmaradjon. Szakkörre nem jártak. Klubdélutánt nem rendeztek. Ha az öregekhez kellett menni verseket szavalni, rendszerint nem tudták a kötelező verset fejből elmondani. Nagyon nem szerették az iskolát. Ha az évnyitóra összetrombitálták őket, acsarkodva nézték a másikat, mintha e Föld kerekén mindenki hibás lenne azért, hogy megint elkezdődött a tanév. Aztán ők is kirepültek. Szétszóródtak az országban. Evek múlva, amikor sokan visszatértek, óhatatlanul is felnéztek a 8/a ablakára, s nosztalgiázni kezdtek. Sokan nem is a régi, gondtalan éveket sajnálták. Gyermekeikre gondolnak, akiknek már nem adatik meg az általános iskola laza, lógásra ösztönző légköre a teljesítménycentrikus, lexikális tudást követelő tanrendszerben. Akik az utolsó tanítási napon nem téphetik szét a gyűlölt fizikakönyvet, mert tudják, a szülők keményen megdolgoztak az áráért. Akik nem lóghatják el a délutánjaikat, mert megannyi szakkör, tanfolyam vár rájuk. S akik már kiskorukban tudják: a megpróbáltatások nem érnek véget az iskola után. Akkor kezdődik csak a verseny a megélhetésért, a túlélésért. S ezek az apró felnőttek már azzal is tisztában lesznek, e rémképek hajdan nem lebegtek szüleik feje fölött. Talán ezért is volt oly féktelen, gond nélküli a ’80-as évek közepén a nyolcadik á... Szuromi Rita HÍR(TELEN)KÉK... Az MSZP alelnöke - mint nyilatkozta - önként nem mond le a fővárosi főpolgármester-jelöltségről. Egy Katona csak parancsra cselekszik... * Olyanná vált a helyzet, hogy szemrebbenés nélkül ellopnák a Szent Jobbot is. Balkézről... * Oroszországban mélyrepülésbe kezdett a nemzeti valuta. Már a nadrágpelenkának is nagyobb az értéke, mint a rubelnek. Erre mondják: mindkettőbe bele lehet sz...mi...! . * Hiába mér másfél kilométerről a rendőrség legújabb lézeres kamerája, az úgynevezett sebgyógyító spray - miután a rendszámtáblára fújták - becsapja a traffipaxot. S megóv a büntetés miatti zsebláztól... * A honi tévécsatornák valószínűleg nem közvetítik a vasárnapi EB-selejtezőt: nem látnak fantáziát a magyar válogatottban. A nézők sem igen...! (szilvás) Bányásznap ’98
