Heves Megyei Hírlap, 1998. augusztus (9. évfolyam, 178-203. szám)

1998-08-08 / 185. szám

1998. augusztus 8m szombat A ruhák, a színek, a lányok, na meg a tehetség harmóniája Végül minden „csillásra” sikerült Miért lányokat fotózol örökké? - nap mint nap szembesülök ezzel a kérdéssel. Kivált másodvirágzásukat élő családanyák, de olykor élemedettebb matrónák is felelősségre vonnak, amint egy-egy szép, ifjú teremtés kerül lencsevégre. Persze, a tinédzser hölgyek, sőt az egyelőre még törpe minoritásként megjelenő, érdeklődésü­ket saját nemük irányába fordító „szépfiúk” is hiányolják az iz­mos testű adoniszokat. Megértésükért esedezve kérem, tolerálják gyarlóságomat! Az alábbiak okán pedig különösképpen. Hiszen hogyan is mutatnának Laczik Csilla remekbe szabott ruhakölte­ményei egy „csippenddéles” bájgúnáron?- egyáltalán nem nappali, s főleg nem hatvani vi­selésre szánt - remekműve is elkelt, aminek ta­lán a legtöbben tapsoltak. A fér­fiakat illetően érthető ez, hiszen a kreáció többet mutatott, mint takart a modell - történetesen ép­pen Izabella - idomaiból. Mit is mond­hatna erre a pár­tatlan szemlélő? Indokolt volt a zajos siker. * Egy szép tervezésű ruha a szemet gyö­nyörködteti, a lelket nyugtalja Apropó, Hatvani Expo. Megírtam már: számomra a legkellemesebb meglepetést Csilla divatbe­mutatója jelen­tette. Ennek csak egyik oka volt az, hogy gyö­nyörű lányok felvonulásának lehettünk tanúi. Ami az ese­ményt ezenfelül is kiemelte a hasonló rendezvények sorából, az a színek és formák har­monikus ka- valkádja, a remekül kivá­lasztott zene - ezt némiképp megmagya­rázza, hogy Csilla test­vére, Fecó a Beatrice együttes gitá­rosa - volt. Hát igen, ennyi tehet­ség egyetlen családban... így könnyű! * Röpke pilla­nat erejéig va­lami azt súgta nekem: Csilla egy kicsit magányos. Beszélgeté­sünkkor nem is titkolta, hogy barátnői az idők során fotó: t. o. elkoptak mel­lőle, többnyire piszlicsáré, a nőkre jellemző összetűzések eredményeként. És persze köz­rejátszhatott az ifjúkori - pon­tosabban: még ifjabb kori - kapcsolatok megszűnésében az a négy év is, amíg Csilla kül­honban dolgozott. Másfelől vi­szont jelentkezett ennek a haszna is. Szakmailag kitelje­sedett, s nem utolsósorban Né­metországban ismerkedett meg barátjával. Lehet, hogy a magányt ille­tően téves következtetésre ju­tottam? Amikor kisfia, a tízéves Bence betoppant, s bűvölni kezdte a zenedobozt, magam­ban kénytelen voltam nyug­tázni melléfogásomat. * Sokáig készültek az első igazi bemutatkozásra. Akkurátusán válogatták össze a kifutóra ke­rülő kollekciót, megtervezték a legapróbb mozdulatokat. Fecó egyik kazettát a másik után tette a magnóba, s ha a lányok bólintottak, megfelelt a mu­zsika.-Azt akartuk, hogy minden olyan „csillás” legyen - mondta vendéglátóm. Olyan lett. Tari Ottó Csilla színekről álmodik Házigazdám egzotikus vonásai külön is megérnének egyné­hány fejezetnyi méltatást, ha ennek apropóján jöttünk volna össze. (Mi tagadás, beszélgeté­sünk során legeltettem is rajta a szemem eleget, ami némiképp megnehezítette az összpontosí­tást, no de ez legyen a legna­gyobb probléma.) Amikor szakmájára - életelemére - te­relődött a szó, a külső és a mélység egybeolvadt, s szép lassan teljessé vált a kép. Teljessé, sőt harmonikussá. * Csilla ruhákat tervez, varr, s színekről álmodik. Lehet, hogy tiltakozik a párhuzam ellen (kár lenne), de szerintem afféle Darja Richter ő a maga módján Hatvanban, e nyaranta még a szokásosnál is álmosabb kisvá­ros kellős közepén. * Irtózik butikokba járni. Mi több, újabban már a kirakatok láttán is elfordítja a fejét. A tu­catholmik elborzasztják - az utcán hölgytársai öltözködését látva a kínok kínját éli át -, az igénytelenség elcsüggeszti. A „nagykeres” holmik - ahogy nem titkolt megvetéssel minő­síti a helyi kínálatot - ez utóbbit kényszerítik a vásárlókra. Per­sze, szükségeltetik egy jókora adag bátorság ahhoz, hogy ész­revételeinek hangot is adjon, de talán ez az egyetlen módja, hogy a kilátástalanság ellenére mégis változzon valamicskét a helyzet.- íme, a haragosok szerzésé­nek legbiztosabb receptje - ál­lítja nevetve. Igaz, utóbbit ille­tően az sem kevésbé jó mód­szer, ha írnak az emberről. Az expón való fellépését követően megjelent, már-már dicshim­nuszszámba menő méltatásom nyomán ugyanis ugrásszerűen megnőtt ellenségei száma. * Eszmecserénk lényegesen to­vább tart a szokásosnál. A hosszú szünetek legfőbb oka, hogy szépséges alkalmi model­lünk, Izabella sorra próbálja fel a fotózáshoz kiválogatott ruhá­kat, s minden átöltözést köve­tően elénk libben. A gép katto­gása közben elmeséli: már az a Izabellán minden jól mutat Forró napok krónikája M egöl a forróság. Leg­alább egy ventilátor lenne itt, egy kicsit mozgatná a levegőt - sóhajt emberünk, majd számot vet lehetőségeivel, s eltervezi: kora reggel el is indul a boltba. Már a közelgő vásárlás gondo­lata is felüdíti: álomba szendé­iül. A reggelből aztán délután lesz, de nem ez a baj. Perzselő lángként - éri a hír: az üzlet­ben egyáltalán nincs ventilá­tor. Sebaj, majd egy másik bolt­ban. Ott viszont nemcsak ven­tilátor van, hanem szünnap is. Egye fene, majd holnap ve­szem meg, de akkor aztán csak fúvatom magam... - sző újabb merész tervet az egyre tikkad- tabb férfiú. Másnap kiderül: mégsem kapható az áhított szerkezet.- De hát az ott, a polcon... - mutat erőtlenül a vidáman bó­logató szerkezet felé a leendő vevő.- Az az enyém, meg külön­ben is régi már, nem eladó - hangzik a pult túloldaláról. - Az a másik meg csak doboz. Üres. A gépet elvitték belőle. Nem nyugszom - morogja hősünk, s ennél rondábbakat is mond, felszólító módban, per­sze, csak a meleg miatt. Autóba pattan, irány a má­sodik szomszédos falu. Isme­rős iparcikk-üzlet, benne ezer termék, s a bolt közepén egy félig kicsomagolt ventilátor. Ezt kérem - mutat rá.-Most hozták vissza, mert hiányzik belőle valami - mondja kedvesen a hölgy. A hőségtől szédelgő férfi megvizsgálja a szerkezetet, már majdnem megveszi - ere­deti áron -, ám kiderül: nem egykönnyen pótolható a hi­ányzó alkatrész. Újra autóba ül, újabb kilo­méterek után ismét egy pult előtt áll, és kér.- Ez a kicsi van - mutat készségesen egy éppen mű­ködő gépecskére az eladó. A vevő tétovázik: ha a homlo­komra szerelném, esetleg... A „marokventilátor” a boltban marad. A következő üzletben még kicsi sincs, viszont holnap lesz. Újabb kilométerek. Újabb üzlet. Odabenn reményvesztet­ten kezdi: egy ventilátort sze­retnék...- Hát, van, de csak nagy, álló. Ott a dobozban van a párja, azt még ki sem bontot­tuk. Ezt meg még nem sikerült összeszerelnem, mert nincsen csavarhúzóm, de a kollégám már elment érte - mondja a hölgy készségesen. A vásárló - mert itt vásárlás lesz, az hétszentség - patakzó verítékétől félig vakon veti rá magát a bontatlan csomagra. Majd én összerakom - mondja, fizet, és már nyomja is a gázpedált. A rádióban a fogyasztói társadalomról beszél­nek. A sikertől szinte kába hősünk ezt már alig hallja. Csak hajt. Jobb kezét hanyagul az ülésen zötykölődő papírdobozon nyugtatja. Ab­ban rejtőzik a kincs. A VEN­TILÁTOR. Suha Péter Csak konszolidáltan E gy bankvezetést lehet meneszteni elegánsan vagy kevésbé finoman. A Postabanknál - a sajátos körülmények miatt - az utóbbi látszik igazolódni. A kormány nem hiába küldözgette immár jó két hete azokat az üzeneteket, amelyekkel jobb belá­tásra igyekezett bírni a pénzintézet irányítóit: önként dobják be a törülközőt. (Ez a közgyűlés előtt egy napppal sikerült is.) Nehezen „akart” ugyanis összejönni a sima leváltáshoz szük­séges 75 százalékos tulajdonosi többség. így gyaníthatólag a pénzintézet élére állított felügyeleti biztos gyors kirendelésének oka nemcsak abban keresendő, hogy valamilyen komolyabb szabálytalanságra bukkantak a könyvvizsgálók, netán egy olyan tranzakció történt időközben, amely tovább rontotta a bank működőképességét. Legalább ennyire lehetett az a burkolt cél, hogy erőteljesebb figyelmeztetést küldjenek Princz elnök­vezérigazgató címére: jószántukból álljanak fel az asztaltól. Ez világosan kiderült a Pénzügyminisztérium államtitkárá­nak - még a pénteki közgyűlés előtt tett - nyilatkozatából, melyben kijelentette: állami segítség nélkül a Postabankot nem lehet talpraállítani. És itt jön a lényeg: az állam többségi tulaj­donosként arra készült, hogy az alapszabály módosításával a közgyűlésen 50 százalék plusz 1 szavazatra vigye le a pénzinté­zet vezetőinek visszahívásához szükséges arányt. Nyilvánvaló: a 75 százalék túlságosan magas, részvényvásárlásokra van szükség ahhoz, hogy ezt a tulajdonos biztosíthassa magának. Ezért a kívánalom: a jövőben egyszerű többséggel kellene dön­teni a vezető tisztviselőkről. Tiszta beszéd. K orántsem mellékes - s ez az alapító, Princz Gábor képessé­gét (befolyását?) mutatja -, hogy tavaly nyár óta úgy pró­bált a megbillent banknál az elkerülhetetlen, lassú állami kon­szolidációval a háta mögött nyeregben maradni, hogy az egyre növekvő állami szerepvállalásért cserébe semmilyen, vagy csak minimális befolyást engedjen át. És ezt a tényt újabban nem­igen méltányolták. Kovács János Esőemlék Keressük, kutatjuk életünkben az állandót. Semmi másért, csak hogy átvirrasztott éjszakák, gyötrelmes, kínzó és fájó, lélek­maró beszélgetések után újra és újra rádöbbenhessünk arra, az, amit keresünk, nincs sehol. Próbálunk magunknak istent utánozva teremteni: embert, eszmét, ideológiát. Ám ezek lassan hamis próféciáink eszköze­ivé válnak, s rá kell arra döbbennünk, semmi sem örök. Lassan változik körülöttünk a világ, benne értékeink, s mi magunk. El­törnek színes üvegcserepeink, melyekhez oly sok viharos édes érzelem kötött, megfakulnak mindig élőnek hitt fényképeink, s sok-sok évvel ezelőtt féltve őrzött apróságainkat szemrebbenés nélkül dobáljuk ki előbb-utóbb a szemétkosárba. Hiszed, hogy még létezik az örök? Ne áltasd magad: te is folyamatosan változol, átalakulsz. Emberséged fényére olykor szürke kontúrokat vetít a téged kö­rülvevő világ, asszonyodra időnként sötét pillantásokat vetsz, pedig magad is kételkedtél egykor benne, hogy ez veled előfor­dulhat. S még azt hiszed, hogy önmagadban megőrizted a válto­zatlanság érzését. Emlékszel arra a nyáresti viharra? Kezdetben oly békésnek tűnt a táj. A felhők eleinte festőién kavarogtak a mind szürkébb égbolton, hogy aztán elemi erővel zúduljon a tájra a természet fékevesztett haragja. A vihar bezárt egyszerű kis világodba, oda, amit menedéknek hirtelen találtál, hogy vastag esőcseppje­ivel láthatatlanná tegye a külvilágot, s arra kényszerítsen, kevés értékeddel magadra maradj, s lásd, milyen esendő vagy egye­dül. A felhők lassan elvonultak, a kitisztult égbolt alatt ronggyá ázott, tépett tájat szemlélhettél, s önkéntelenül is arra kénysze­rültél, hogy erején, hatalmasságán te is elgondolkozz. S mikor szegényes kis menedékedből előbújhattál, rájöhettél, minden megváltozott. A virágok változó világod meggyötört ta­nulságaként hevertek az ázott földön, a levelek széltépve keres­ték helyüket a sáros pázsiton. S te még mindig azt mondod: létezik az örök. De hol? Szuromi Rita HÍR(TELEN)KÉK.. Az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet felfüggesztette a Pos­tabank teljes vezetésének tevékenységét, és felügyeleti biztost rendelt ki a pénzintézethez. Megszűnik az állami kishercegség... * ENSZ-diplomata, a béke követe lesz az Oscar-díjas amerikai filmszínész, Michael Douglas. Hajtja az Elemi ösztön... * Egy patológus szakorvos kerül az Országos Egészségbiztosítási Pénztár élére. Lesz mit boncolgatnia... * A BÁV Bizományi Kereskedőház és Záloghitel Rt. első félévi beszámolójából kiderült: romlik a cég helyzete. Na, ja! Nincs már mit zaciba vágnunk... * Egy étteremben, spagettievés közben lepte meg fogorvosa azt a wiesbadeni személyt, aki számos felszólítás ellenére sem fizette ki a korábban elkészült műfogsorát: a doki ezért egyszerűen ki­vette páciense szájából. Az meg fogatlan oroszlánként üvöltött... ■ - - - - - (szilvás)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents