Heves Megyei Hírlap, 1998. augusztus (9. évfolyam, 178-203. szám)

1998-08-01 / 179. szám

4. oldal Horizont 1998. augusztus 1., szombat Puhl Sándor: „A futball attól (is) szép, hogy lehet vitatkozni a dolgokon” (Folytatás az 1. oldalról)- Tudom, nézted a franciaor­szági mérkőzéseket. Milyen pozitív és negatív élményeid vannak a látottakról?- Már a kezdet kezdetén az volt a véleményem - s ez utóbb beigazolódott hogy a 32 csapat sok. Az persze jó, hogy a világ mind több orszá­gának együttese eljut a finá­léba, csak hát ezáltal hígul a mezőny. A másik, hogy a szín­vonalat illetően többet vártam ettől a vb-től. Véleményem szerint hét-nyolc meccs volt olyan, ami miatt ezt a sportot szeretjük, nézzük. A többin is akadtak szép, emlékezetes epi­zódok, de csak ennyi. A játé­kot. tekintve alapvető újdonsá­gokat nem fedeztem fel. Tény, hogy a vezéregyéniségek min­denütt próbálták vinni a csapa­tot, miként az is kitűnt: a foci­ban továbbra is igen komoly szerepet kap az atlétikusság, a fizikai erő. Más kérdés, hogy a gladiátorok között sokszor el­tűnik a játék. Problémásnak láttam, hogy az ütközéseknél, főként a fejeléseknél újra elő­jött a „könyökmunka”. Nehe­zíti a helyzetet ennek megíté­lése: ütni akart-e az illető, avagy felugrás közben véletle­nül lendült a keze.-A vébén a vitás eseteket számos kameraállásból ele­mezhettük... mi, nézők. A bí­rónak csak két szeme van. Most akkor egy játékvezető örül a technika ilyen mérvű előretörésének vagy sem?- Egyfelől nem, hiszen ki­derül, mikor hibázott. Ugyan­akkor mindig is azt mondtam, nem egyetlen szituáció rossz megítélése a baj, hanem az, ha ez több esetnél is rendre elő­fordul. Másrészt viszont örülni kell a kameráknak, mert módot ad a hibák elemzésére. Annál nincs fontosabb, amikor az ember leül a video elé, s rájön, mit csinált rosszul, min kell javítania.- Nem akarok szakmai kérdéseket boncolgatni, de tő­led tudom, milyen nagy jelen­tősége van a játékvezető he­lyezkedésének...- Ez így igaz. Más kérdés, hogy vannak, akik szerint az a jó bíró, aki mindig az esemény közvetlen közelében van. Csakhogy számos példát hoz­hatnék fel annak igazolására: az illető pont azért nem vette észre a dolgot, mert túl közel volt. S hiába mondják, nem igaz, hogy két méterről nem látta... Bizony, nem. Persze, ezt csak az tudja, aki már átélt ilyesmit. Úgyhogy a „titok” ebben keresendő. Van, ami harminc méterről is kiválóan megítélhető, van, ami csak há­romról. Arra kell rájönni, hogy melyik ilyen és melyik olyan.- Egészen komoly szinte­ken felvetődött, hogy miken is kellene változtatni a futball­ban. Mások szerint viszont ez a játék azért lett ennyire nép­szerű, mert a szabályai rend­kívül egyszerűek, emellett konvencionálisak, alig-alig változtak...- ...ráadásul lehet vitatkozni a dolgokon. Ha gépiessé, töké­letessé, hiba nélkülivé válna, elvesztené a varázsát. Az élet is attól szép, hogy kiszámítha­tatlan, nem tudni, mit hoz a következő perc. Bár mostan­ság azt halljuk, a stressz mennyire károsítja az egészsé­get, az emberek zöme mégis keresi az izgalmakat. Vissza­térve a focihoz... Az egyik ember azt mondja, micsoda parádés védés volt, a másik meg azt, hogy én ezt kifejel­tem volna. Hála Istennek, hogy így van, hiszen ebben rej­lik a szépség is. Ha tehát nem lehetne vitatkozni arról, helye­sen vagy helytelenül ítélt-e a bíró, megfosztanánk ezt a játé­kot egy lényeges elemétől. Hadd tegyek mindehhez vala­mit... A nézők főként a leg­frekventáltabb eseményekre koncentrálnak, a lesre, a tizen­egyesre, stb. Azzal alig-alig foglalkoznak, ha a bíró nem ad meg egy előnyszabályt, noha utána a csatár, teszem azt, már csak a kapussal állna szemben. Pedig - megkockáztatom - ez nagyon súlyos hiba, hiszen a játékot öli meg. A bíró feladata éppen az, hogy olyan meder­ben tartsa a meccset, hogy a szurkolók a lehető legjobban szórakozzanak.- Mint tudjuk, a bíró a pá­lya tartozéka, csakhogy olyan tartozéka, akit lehet szidni. Mert hát ki hülyéz le mondjuk egy szögletzászlót, noha arról is pattanhat rosszul a labda...- Hogyne. Volt is arra eset, hogy egy szögletzászló „jóvol­tából” rúgott az egyik csapat gólt. Papíron a játékvezető is éppen ilyen semleges szereplő lenne, de mivel neki döntenie kell, soha nem lehet az. A vé­bén ugye a játékos tizenegyes­ből akkora kapufát rúgott, hogy csak na, s ezzel ki is es­tek. Melyik szurkoló ment neki kisbabával a felső léc­nek...? Mondok mást. Nézi az ember a teniszmérkőzést, s látja, hogy a hosszú adogatás­nál sípol a gép. Erre fel a kö­zönség fütyül, nem tetszik neki az „ítélet”. Bár tudja, hogy a gép nem téved, mégis fújol, mert a kedvence szenvedett sé­relmet. Ettől szurkoló, ezt tu­domásul kell venni.- Ha már ismét szóba ke­rült a vébé... Zavaró, hogy ilyen irgalmatlanul nagy pén­zek kerültek a fociba?- Amikor az ember a pályán van, dönt, eszébe sem jut ilyesmi. Ha ugyanis azon töp­rengene, hogy egy-egy sípszó dollár-százezreket hozhat játé­kosoknak, netán foszthat meg ilyen összegektől, képtelen lenne ítélkezni. De ilyesmin nincs is idő gondolkodni, hi­szen - ismétlem - a másodperc tört része alatt kell cselekedni. Amúgy meg fölösleges azon meditálni, jó-e a fociban a sok pénz vagy nem, hiszen ez üz­let. S ha jó üzlet, akkor egyre több pénz áramlik ide. A „ke­reslet - kínálat” elve itt is mű­ködik, mint az élet valamennyi területén. Gondolom, az utak mentén sem állnának lányok, ha soha nem vinné el őket senki. Sokszor hallom, amikor valaki azon háborog, hogyan lehet egy játékost megvenni mondjuk 50 millió dollárért. Ilyenkor csak azt felejtjük el: itt nem emberkereskedelemről van szó, nem az embert vesz- szük meg, hanem annak játék­tudását. Egy világhírű tenor­nak is azért fizetnek csillagá­szati összegeket, mert a hangja, az énektudása százez­reket szórakoztat.- Ismert, hogy az üzleti életben tevékenykedsz. Ügy­vezetője vagy egy kft.-nek, amelyhez négy egység tarto­zik. Ha úgy tetszik, itt is vezet­ned kell. Mennyire hat a két tevékenység egymásra?- Mindkettő kamatoztatható a másik területen is. Mivel itt is, ott is emberekkel kell fog­lalkozni, vannak átfedések. Az a meggyőződésem, hogy egyik helyen sem szabad visszaélni a kezembe került hatalommal. A munkatársaimnak éppen úgy megadom a tiszteletet, mint a pályán a játékosnak. Hogy az­tán ezt visszakapom-e? Az ese­tek zömében igen. Szerintem nem az a jó vezető, aki azt mondja, annyira okos vagyok, hogy a beosztottjaimnak már csak a végrehajtás marad. Sokkal célravezetőbb, ha va­laki körülveszi magát komoly szaktudású emberekkel, akiket aztán hagy kibontakozni, ér­vényesülni. A viták, netán a veszekedések sem okozhatnak gondot, hiszen ezek viszik előre az ügyet. Természetesen kell egy irányvonal, egyfajta koordinálás, de ezen belül mindenkinek kell mozgási le­hetőséget engedni. A futballpá- lya dettó ugyanez. Ott is tud­nom kell, milyen „mozgáste­ret” hagyok. Ha egy játékos annyit szól, „miért nem fújt, spori?”, meg sem hallom, oda se figyelek. Ha van megfelelő intelligenciája, fél perc múlva úgyis azt mondja: bocs’, spori. De ha nem ezt teszi, az se baj, hiszen nem sértett meg. Ha vi­szont azzal jön, hogy „maga egy csaló”, akkor ki kell állí­tani. Egyszóval mind a civil életben, mind a pályán kicsit pszichológusnak is kell lenni.-Az elmúlt hét végén so­kan várták, hogy újra a pá­lyán lássanak. Te vezetted volna a Vác és a III. Kerület meccsét. Kíváncsi lennék, mi­ért nem így történt, ugyanis ezzel összefüggésben inkább csak találgatásokat hallani- Én is csak részinformáci­ókat tudok, tehát nem biztos, hogy az van, amit mondok. Hallottam, hogy Csank Jani­nak, a Vác edzőjének a Nem­zeti Sportban megjelent egy humoros nyilatkozata, hogy emlékezete szerint még nem nyertek meccset a Váccal, amikor én vezettem nekik. Bár ezt nem így tudom, egyesek szerint emiatt cseréltek le. A másik verzió az, hogy azért nem vezettem, mert Csank is egri és én is. Ismétlem: nem tudom, mi a valóság. Nem ke­véssé kuszák most a viszonyok a magyar labdarúgásban. Az a véleményem, hogy a játékve­zetés terén is szétzilálták azt a testületet, amely - legalábbis szervezetileg - jól működött. S most hangsúlyozottan nem a bíráskodás színvonaláról be­szélek...- Ha már itt tartunk. E téren álljuk a versenyt a nagyvilággal?- Összességében nincs okunk a szégyenkezésre. Ha mondjuk Európát veszem szemügyre, úgy vélem, az él­mezőnyben vagyunk, az első öt-hatba kényelmesen belefé­rünk. Bizonyság erre, hogy a magyar bírók milyen komoly nemzetközi mérkőzéseket ve­zetnek. Ez ugyanis a legjobb mérce. Bár egyáltalán nem szeretem az önminősítést, az a véleményem, hogy az elmúlt években a hazai játékvezetés egyáltalán nem járt rossz úton.- Tekintsünk most el a si­kertől, a népszerűségtől, az anyagiaktól. Mindezeken túlmenően mit adott és ad ne­ked a futball?-Végiggondoltam ezt már sokszor. Rengeteg dolgot kap­tam a focitól, ám a legfonto­sabb, hogy olyan helyeken jár­tam a világon, ahová soha el nem jutottam volna. Megis­mertem népeket, embereket, ezernyi tapasztalatot szerez­tem, ennek okán kitágult a lá­tóköröm.-Nem műiden hátsó szán­dék nélkül kérdeztem az előbb, ugyanis tudom: téged izgat a politika, a gazdaság, a társadalom, és így tovább... Ez csupán a futballnak köszön­hető, avagy ilyen alkat vagy?-Ilyen beállítottságú is va­gyok, de kétségtelen, hogy a játékvezetésnek e téren is so­kat köszönhetek. Nem arról van szó, hogy okosodtam, ha­nem arról, hogy gyorsabban jutottam olyan tapasztalatok­hoz, ismeretekhez, amelyek megszerzése mások számára évekbe, évtizedekbe telik.- Mit gondolsz, hogyan fo­gadják a visszatért Puhl Sán­dort a szurkolók?-Szinte előre megírhatnám a forgatókönyvet. Először az lesz, hogy „jaj, de jó, hogy a Puhl visszajött, szép volt Sa­nyi, ne törődj semmivel”, az­tán eltelik egy perc, öt perc, s jön az első kétes szituáció. Sí­polsz, s már hallod is, hogy „minek jöttél vissza, maradtál volna ott, ahol eddig voltál”. Erre én már jó előre felkészül­tem. Aki sértődékeny típus, annak nem szabad ezt a szak­mát választania.- Te szinte mindent elértél, amit bíró elérhet. Mi motivál­hat még?- Borzasztó egyszerű erre felelni: szeretem csinálni. Stanga István Puskás és Puhl: márkás nevek a világ labdarúgásában Felborult a söröskocsi. Tenk és Heves között sört szál­lító pótkocsis teherautó az őt szabálytalanul előző személy- gépkocsi miatt hirtelen fékezésre kényszerült, s értékes rako­mánya az úttestre borult. A tűzoltóknak kellett letakarítani az utat, s emiatt órákig szünetelt a forgalom. fotó: pilisy elemér Zarándoklat és bűnbánat MÁTRADERECSKE Évente 2-3 alkalommal szerve­zünk zarándoklatot, főként Ma­gyarország búcsújáró helyeire, de voltunk már Ausztriában is - mondta érdeklődésünkre Scha- rer Andor kanonok. Ma hajnalban ismét nagy útra keltek a hívek: ezúttal Pécsre látogatnak el, ahol megismer­kednek a város érdekességei­vel, több templomával. Útköz­ben elidőznek Szekszárdon, ahol hazánk legszélesebb egy- hajós templomát tekintik meg, Máriagyüdön pedig az 1148- ban épült templomban tart mi­sét a népes csoportot vezető kanonok. Vasárnap ellátogatnak Báta­székre, ahol a derecskeiek lel­kipásztora iskolaéveinek szün­időit töltötte, s 1942-ben a tele­pülés templomában mondta első miséjét is. Vasárnap ismét ott misézik, s - mint lapunknak elmondta - töredelmesen be­vallja majd egy régi bűnét is. Nevezetesen azt, hogy kisgye­rekként, több társával együtt maga is belevéste nevét a temp­lom falába. A „felirat” ma is látható - tudtuk meg az egyházi férfiútól, aki azt is hozzátette: szégyenkezve gondol egykori csínytevésére. Épp ideje lesz tehát a papi hivatásban eltöltött több mint fél évszázad után nyilvánosan is megbánást tanú­sítania. (s. p.) Finnek és magyarok zenélnek TARNALELESZ - Hétfőn finn vendégek érkeznek a tele­pülésre: Pori város ifjúsági ze­nekara. A fiatal muzsikusok a hely­beli Szűk Mátyás Ifjúsági Fú­vószenekar meghívásának ele­get téve látogatnak el a faluba, ahol fellépnek a Leleszi Nyár '98 című rendezvényen is, au­gusztus 5-én, 17 órától. A műsorban a két zenekar mellett színpadra lép a Fedé- mesi Asszonykórus, a Bükkszenterzsébeti Férfikórus és a Szentdomonkosi Hagyo­mányőrző Együttes. Hétfőtől a Tanra vidéki Táj­védelmi Körzet értékeit bemu­tató festményekből, grafikák­ból és trófeákból álló kiállítás várja az érdeklődőket a műve­lődési házban. A tárlaton Va- laczkai Erzsébet és Matyikó Ti­bor alkotásai, valamint Varró István gyűjteményének darabjai tekinthetők meg. Azt is megtudtuk: a finn vendégek nem csupán a tarnale- leszi rendezvényen muzsikál­nak, hanem augusztus 4-én, kedden 16 órakor az egri Dobó téren is műsorral várják az ér­deklődőket. Ütköztek. Eger határában, a vendégváró pincesorok előtt az országútra kanyarodó teherautó és a városba tartó gépkocsi csapódott egymáshoz, szerencsére személyi sérü­lés nem történt, a kár viszont jelentős.__________ fotó: pilisy

Next

/
Thumbnails
Contents