Heves Megyei Hírlap, 1998. augusztus (9. évfolyam, 178-203. szám)

1998-08-01 / 179. szám

II 5. oldal 1998. augusztus I., szombat „Már csak egy vágyunk van: Marika szakmát tanulhasson” így nem érdemes tovább élni... Egy hét alatt harmadjára csörög a telefon a szerkesztő­ségi ügyeletén. Mindig ugyanaz a női hang, név nél­kül: „Kérem, segítsenek! Egy kerecsendi családról van szó. Szörnyű, ahogyan élnek.” Végül a család neve és a pon­tos címe. A név nélküli telefonokat, leve­leket a szerkesztőségben óvato­san kezeljük, ám a megismételt S.O.S.-hívások nem hagynak nyugodni. Megkeresem a címet, be­csöngetek. Idős asszony nyit kaput. Mondom, mi járatban vagyok. Az asszony a sze­membe néz, majd egy nehéz sóhaj kíséretében végigsimítja a haját.-Biztosan a lányom hívta magukat - mondja halkan. - Tudja, Marika kései gyerekként született. Néha furcsa dolgokat művel. Nagyon el van kese­redve. Hiába akart tovább ta­nulni, sorra kudarcot vallott. Tizennyolc éves, és nincs semmilyen szakmája. így soha nem tud sehol elhelyezkedni. Ezeknél a szavaknál a férj is megjelenik, és bekapcsolódik a beszélgetésbe:- Idős emberek vagyunk, kis nyugdíjjal. Aggódunk a lány miatt. Hogyan fogja megállni a helyét a világban, mi lesz vele, ha már ránk sem számíthat? Időközben beljebb tessékel­nek. A konyhában ülünk le, ahol már a nagylány is csatla­kozik hozzánk.-Nézze meg, hogy élünk! - tárja szét a kaiját a szegényes helyiségben. - Szégyellem. Ha ide valaki belépne, rosszul lenne. De ránk senki nem nyit ajtót. Honnan is tudnák, mi van itt? Kérdezem a szülőket, be­szélnének-e a múltjukról, a sor­sukról. Mindketten bólintanak, miközben előveszem a jegyzet- füzetet.- Földműves családból származom - mondja Kecsmár József, a családfő. - Amikor be­léptem a téeszbe, nagyon keve­set fizettek. Traktorosként, ké­sőbb teherautó-vezetőként dol­goztam. 1961-ben házasodtunk össze, és akkor költöztünk ide, ebbe a százéves házba, ami szü­lői örökség. A feleségemet nyolcgyerekes szegény család­ból hoztam el, semmi nélkül. Évekig együtt dolgoztunk a Fü­zesabonyi Állami Gazdaság ba­romfitelepén, míg fel nem szá­molták. Ézután az egri borfor­galmi vállalathoz kerültem, anyagmozgatónak. Tizenegy éve vagyok nyugdíjas, a felesé­gem négy éve. Az összes jöve­delmünk a kettőnk harmincezer forintos nyugdíja. Mire kifizet­jük a számlákat, a biztosítást, az OTP-kölcsönt, alig marad valami. Mégis a legnagyobb bánatunk az, hogy a lányunk nem tud szakmát szerezni.- A munkaügyi központban azzal biztattak, hogy szeptem­bertől indul egy tíz hónapos szakácstanfolyam, ami 80 ezer forintba kerülne. Ha sikerülne elvégezni, akkor csak a felét kellene kifizetni, de ha nem, vissza kell fizetnünk az egész összeget.- Ha megszakadunk is, ösz- szekuporgaljuk a rávalót, csak sikerülne - mondja az apa.- Az a baj - folytatja az édesanya -, hogy sokszor a lel­ket is alig tudjuk tartani Mari­kában. Mindig azt hajtogatja, hogy miért nem fojtottuk meg, amikor megszületett. Mert ez minden, csak nem élet. Fiatal lány, mégis az én régi ruháim­ban jár, mert nem telik újra.- Két szakiskolába is felvet­tek. Egyik sem sikerült. Miért? - kérdem a lánytól.-Nem az akarattal van baj, hanem a képességeimmel - mondja Marika. - A fizikát, a kémiát egyszerűen nem értem, a többi tantárggyal is nehezen boldogultam.- Nem tehet róla, hogy nem megy a tanulás - mondja maga elé nézve az anya. - Már általá­nosban is kisegítőbe járt... Ké­sőn született, ezért nem boldo­gul. Mindannyian tudjuk ezt, de nem törődhetünk bele. Mi lesz vele ebben a világban? Segélyt mi egyszer kaptunk az önkor­mányzattól, kétezer forintot. Úgy vagyunk vele, hiába is kérnénk. A faluban rengeteg a rászoruló család. Próbálkozni sem érdemes. Végezetül körbevezetnek a házban. A falak vizesek, omlik a vakolat. A mennyezeten két- ujjnyi repedés szalad végig, a legszükségesebb bútorok ko­moran árválkodnak a festést rég nem látott házban. Minden rés­ből árad a reménytelenség. A szegénységnek is vannak fokozatai. Közülük a legkegyet­lenebb az, amikor teljes kilátás- talansággal párosul. Kecsmárék még próbálnak harcolni ez el­len. A kérdés csupán az, segítség nélkül meddig bírják? (barta) Gabonatároló gödrök, oszlopszerkezetes cölöpházak, Árpád-kori sírok Vallanak a szarmata kori leletek Nem mindennapi leletekre bukkantak az egri Dobó István Vármúzeum szakemberei a falu határában. Az ásatásokra Pelle Sándor polgármester hívta fel a Figyelmünket, a hely­színen pedig Domboróczki László régész kalauzolt. DETK - Tavasszal kezdődtek el az ásatások a Mátrai Eró'mű Rt. keleti II.-es bányája mel­letti területen, amely gyakorla­tilag detki közigazgatási terü­let volt - tudtuk meg. - A terep bejárása során lokalizálták a helyszínt, mint régészeti lelő­helyet: 170x150 méteres terü­letet jelöltek ki, ami régészeti- leg még teljesen feltáratlan volt, Ezután kezdték el az ása­tást egy kisebb, mintegy 170x70 méteres területen. Erre volt megbízásuk, illetve felké­résük a Mátrai Erőmű Rt. ré­széről, amely finanszírozza a leletmentést. Eddig több mint 70 régé­szeti objektumot találtak. Ezeknek egy része újkőkori, a többi szarmata, illetve Árpád­kori. Az újkőkorból találtak né­hány hulladékgödröt, egy sírt és néhány cölöplyukat. A szarmata korszakból gabonatá­roló gödrök kerültek elő, to­vábbá földbe mélyített oszlop­szerkezetes cölöpházak ma­radványai. Hasonló jellegű le­letekre bukkantak az Árpád­korból is, közelükben néhány sírt is találtak. Ezek zömét már megbolygatták. A területet a bányaművelés megkezdése előtt ugyanis rendszeresen szántották, csupán egy kes­keny sáv maradt érintetlen. In­nen származik a legtöbb lelet és a legjobb régészeti megfi­gyelés, amit elvégezhettek. A többi részen viszonylag sérült objektumokat találtak. Érdeklődésünkre, miszerint mikoriak ezek a leietek, Dom- boróczki László elmondta: az újkőkori leleteket nagyjából időszámításunk előtt 5200 kö­rűire lehet datálni. A szarmata kori leletek valószínűleg a késő szarmata időszakból, a IV-V. századból származhat­nak. Az Árpád-kori leletek kora egyértelmű. Ám hogy pontosan honnan származnak az előkerült tár­gyak, azt nehéz megállapítani, mert a népvándorlás kori lele­tekből nagyon kevés került elő, s ezek analizálására csak később kerülhet sor. A feltárt leletek a Dobó Ist­ván Vármúzeumba kerülnek, ott mossák majd le őket, a ke­rámiákat pedig restaurálják. Az antropológiai leleteket is komoly vizsgálatnak vetik alá. A mellőlük vett talajmintákat pedig laboratóriumban veszik majd górcső alá - mondta vé­gezetül Domboróczki László régész. Korcsog Béla Az öröklét valósága K özelebb jársz az igazsághoz, mint gondolnád, barátom, ha kételkedsz az öröklét valódiságában. Jól tudod, hát persze, hogy jól: az életed múlandó, minden újabb és újabb pillanatod, perced - a megélés olykor nehéz, olykor csodás érzetén túl - arra figyelmeztet, véges e földi pálya neked is. A legcsodálatosabb az egészben, barátom, mégis az, hogy folyton-folyvást keressük, kutatjuk annak titkát,, mi lehet szá­munkra az örök. Vajon mondhatjuk-e öröknek az emberségünket? Sokan vall­ják, hogy igen! Például az egymást segítő szándék megannyi je­lének láttán. Akkor, amikor nem vonhatod meg jóindulatú tá­mogatásodat az elesettektől, a bajbajutottaktól. Sem a kifosztott gazdagtól, sem a pökhendi koldustól, mert képtelen vagy elle­nükre, a bármely másik ember kárára tenni. Akkor is, amikor ta­lán éppen téged készülnek eltiporni, lehetetlenné tenni, s te gá­lánsán úgy felelsz erre, hogy mindenképpen meg kívánod ér­tetni velük: nem helyénvaló, amit cselekszenek, mert előbb- utóbb önnön lelkiismeretük szigorú ítélőszéke előtt kell majd felelniük. S legfőképpen a humánusság akkor tekinthető öröknek, ami- j kor legmagasztosabb ajándékunkat oszthatjuk másoknak - a | szeretetet. A legapróbb részletekre is ügyelő megértést, a báto- j rító türelmet azok iránt, akik nekünk igazán fontosak. A sosem j hamvadó kitartást, az önfeláldozó odaadást azokért, akiket i soha, semmilyen befolyásra sem hagynánk el, s azt sem enged­nénk meg soha senkinek, hogy elvegyék őket tőlünk. Jól tudom, barátom, azt is, szerinted lehetnek olyan momen­tumaink is - mindennapi harcaink, pitiáner ellenfeleink sajnos, kikényszeríthetik -, amikor bármi más közelebb áll hozzánk, mint ez az annyit dicsőített emberség. Amikor már nem bírod tovább szemlélni a tehetetlenséget, elviselni az alattomosságot, a kicsinyességet, eltűrni az aljasságot. Amikor nem óhajtasz egyebet, mint hogy egy kicsit hagyjanak békén, mert szeretnél a saját gondolataiddal, érzéseiddel birkózni, hogy azután ismét olyannak láthassanak, amilyen valójában vagy, s amilyennek tűnni-lenni mindig is kívánsz. Ilyenkor megtörténhet, hogy röpke időre megfeledkezel arról: mit és hogyan cselekednél, ha - egyébként jogos - haragod más irányba nem vezérelne. Lám, a hétköznapok érzelmi-indulati hullámzásairól is kije­lentheted nyugodtan: ez örök. A mozgás, a változás is az, ami formálja hangulatod, alakítja jellemed. S persze, vannak a létünknek olyan állandóságai, elmaradha­tatlan kísérői is, amelyek nélkül hiába is törekednénk arra, hogy örökkévalónak érjük meg boldogságunkat. A férfi és a nő lelki és testi összefonódása, a forró éjszakák varázsa, a lüktető élet­habzsolás, s mindennek gyümölcse, akiben megtestülhetnek és összegeződhetnek legszebb és legszentebb tulajdonságaink - ez is örök. Amióta csak ember létezik e planétán. D e ha ezek után is kutatod, barátom, kérdésedre a megfelelő választ, akkor előbb-utóbb rádöbbenhetsz arra: ez a vissza- visszatérően előbukkanó, olykor téged kínzó kételyed - legin­kább ez az örök. Szalay Zoltán Szemét a Dobó tér tövében A késő éjszakába nyúló nagy, nemzetközi szabadtéri rendezvé­nyek után másnap reggel már szinte ragyogó tisztaság fogadja a Dobó térre érkező vendégeket. Ez az igyekezet mintaszerű munkát takar. Ám az, hogy az Eger-patak partszakasza a megyei önkormányzat diákkollégi­umának oldalán piszkos és szemetes, úgymond, korántsem az! A kollégium emeleti ablakain kidobált tejeszacskók, cigarettás­dobozok, szendvicsmaradékok előnytelenül teszik látványossá a városközpont képét. A minap egy nejlonzacskóban rejtezkedő „vízbomba” csaknem leterített a lábáról egy arra bicegő nyugdí­jast. Tudom, nagyon is jól tudom - akárcsak valamennyien ebben a városban hogy szükség van a nyári bevételre, az olcsó turis­taszállóra, de akkor legyen gazdája a kollégium patakparti tisz­taságának is. (-cs) HIk(telen)Kék... Új székházat keresnek a fővárosban a szabaddemokraták. Annak a három madárnak egy kalitka is elég... * A mai kor igényeinek megfelelően végre meghosszabbítják a brit kiskocsmák - a pubok - nyitva tartását. Túljutottak a pubertáskoron * Az angliai Fairfordban - magyar pilótával a kabinjában - a vi­lág legnagyobb légi bemutatójának fődíját nyerte el a MIG-29- es vadászgép. Egyszer lenn, egyszer fenn... * Szexbotrányba keveredett számos New York-i rendőr, miután a Midtown South városrész egyik bordélyában titokban videóra rögzítették a fizetség nélkül igénybe vett pásztorőráikat. Szeretkezünk és védünk...! * A középkori erényöv modern változatát dobta piacra egy indo­néz üzletember, Simon Ayasanjaya, akitől eddig ötezer darabot rendeltek. Ami az üzletet illeti: résen kell lenni... (szilvás) ,Attól félünk, hogy ránk omlik a ház... „Segélyért hiába is fordulnánk

Next

/
Thumbnails
Contents