Heves Megyei Hírlap, 1998. augusztus (9. évfolyam, 178-203. szám)
1998-08-29 / 202. szám
Öt hónap Ewingék szomszédságában Minden fiatal álma, hogy eljusson Amerikába, a korlátlan lehetőségek hazájába. Petercsák Balázs, a Dobó István Gimnázium tizenegyedikes tanulója öt hónapot töltött Texas államban. Balázst egyesült államokbeli élményeiről kérdeztük. Balázs Houstonban, az Astrodom előtt- Nyolcosztályos rendszerben tanulok, az angol a második idegen nyelv, amellyel négy éve ismerkedem - meséli Balázs. - Németből már középfokú nyelvvizsgát tettem. Indulásom előtt egy évvel újságban olvastam a lehetőségről, hogy 5 hónapot lehet egy amerikai családnál tölteni. Szüleimmel úgy döntöttünk, belevágunk. A szervező alapítvány (FSTS) központja Bécsben található, ők küldték tovább kézzel írott angol nyelvű bemutatkozó levelemet a fogadó családnak. Augusztusban tudtam meg, hogy a pályázatom sikeres volt, januárban utazhatok. Mielőtt a családhoz kerültem volna, Atlantában pontos felkészítést kaptunk a ránk váró programokról. Megtekinthettünk egy NBA- mérkó'zést, az Atlanta-Miami összecsapást. Amikor a Texas állambeli Austin repülőterén landoltunk, a szívem a torkomban dobogott.-Hogyan fogadott „újdonsült” családod?- A háromtagú vendéglátó família kezdettől fogva készséges és odaadó volt. Az apa autószerelő, az anya ingatlanügynök. Egyetlen fiuk, a 13 éves Grady, szintén mindenben a segítségemre volt. Téglaház volt az otthonom. Az első három hét természetesen az ismerkedéssel telt el. A beilleszkedés nem okozott gondot.- Nem csupán nyaralásról volt szó, hiszen iskolába is kellett járnod.-Egy szemesztert töltöttem el a helyi gimnáziumban, ami háromszor hat hetet jelentett. Az iskolaév hathetes egységekre van felosztva és minden másfél hónap után értesítőt adnak. Az osztályzatok nem a hazai rendszert követik, hanem az ABC első öt betűje a csökkenő százalékértékeket fejezi ki. A és B napok váltják egymást. Három kötelező tárgy van: történelem, matematika és angol. További tantárgyak közül kellett választani, hogy a szükséges nyolc meglegyen. A tanítás reggel kilenc óra előtt öt perccel kezdődik és két kilencven- perces tanóra után félórás ebédszünetet tartanak, amit ismét két tanóra követ. Ezután nincs az itthoni értelemben vett esti tanulás, hiszen mindenki a tanodában hagyja a könyveit. Az órákon a 90 perc alatt jut idő a tanításra, az értelmezésre és az osztályzásra is. Az oktatók és a diákok között sokkal közvetlenebb a kapcsolat, nagyobb hangsúlyt fektetnek a párbeszédre. Este mindenki szabadon gazdálkodhatott szabadidejével. Én általában olvasással, zenehallgatással, számítógépezéssel és tévénézéssel kötöttem le magamat.- Kirándulásra volt módod?- Hogyne, például Houstonba, a NASA központjába, ahol az amerikai űrhajós pilótákat képezik.- Hogyan ízlettek az ottani ételek?- Az amerikaiak kedvelik az olaszos konyhát. Emellett természetesen a kóla, a chips, a hamburger nagyon népszerű ételek. Az utcákon gyakoriak a gyorséttermek, az ottani rohanó életmódot híven tükrözik. Ők is esznek húst, bár köretként inkább zöldséget fogyasztanak.- Milyen volt környezeted?- A fogadó sráccal közös szobánk volt, mert költözés előtt állt a família. Átlagosnak, mondható, különösebb extrák nélküli házban éldegéltünk.- Június 18-án újra szülőföldedre léphettél. Milyen érzés volt hazajönni?- Vegyes érzelmekkel búcsúztam vendéglátóimtól, hiszen kíváncsi voltam a magyarországi viszonyokra. Öt hónapon át nem láttam a szüléimét, csak telefonon vagy levélben érintkeztünk. Az otthont adó családtól ugyanakkor nehéz szívvel köszöntem el, hiszen érkezésemkor tárt karokkal fogadtak és mindvégig igen nagy szeretetet tanúsítottak irántam.- Néhány kötelezettség is vár rád a nyár folyamán.- Különbözeti vizsgákat kellett tennem az érettségi tárgyakból, így a nyarat tanulással töltöttem, de ennyi áldozatot bőven megért a dolog. Kormos Éva Cédula-láz Tfz most a legújabb játék. Izgalmasabb, mint a rossz emlékű £1/„bongó” - na nem a hivatalos, hanem a pilóta-változata, amelynek eredményeként pár évvel ezelőtt jó néhányon tehetősebbekké váltak, s még többen siratták rózsaszín utalványon feladott ezreseiket -, vagy a „bícshauz”-őrület. Erteeeed?! Kopogtatunk, dörömbölünk, gyűjtögetjük. Számolgatjuk, megvan-e már, vizsgálgatjuk, majd tovább kunyerálunk, bekalkulálva a biztonsági hányadot is. Mellesleg az sem árt, ha másnak kevesebb marad. Hiszen a legutóbbi önkormányzati választások óta mi is jól kitanultuk a politikát. De ki ám! Máskülönben miért lennének háromszor, négyszer annyian a helyi képviselőségre ácsingózók, mint a rendszerváltás tájékán? Miért érdekelne egy csapásra nagyságrendileg többeket a közélet? Miért vélekednek úgy utcánként legalább tucatnyian, hogy most érett meg az idő az érdemi munkára? Dehogy azért, mert a települések túl vannak a nehezén! Dehogy azért, mért ismét elég rávilágítani a problémákra, anélkül, hogy megmutatnánk az alagútból kivezető utat! Dehogy azért, mert újra itt a nagy szavak ideje! S kiváltképp nem azért, mert mindez egzisztenciális előnyökkel jár! Demagóg az, aki eme indokokra gondol. Demagóg, aki szerint az ember nem bújhat ki saját bőréből. Demagóg, vagy nem eléggé realista. Csak ez utóbbi nem adná a voksát az újsütetű kisgazdára — hisz korábban közismerten baloldali volt az illető -, a hirtelen feltűnt fiatal demokratára - naná, hiszen azelőtt a kereszténydemokrataként agitált -, a pártbizottsági tagból lett „meggyőződéses" függetlenre. A realista viszont tudomásul veszi mindezeket. Változnak az idők, változnak a körülmények. Egész biztos, határidőre a kopogtatócédulákból majd’ mindenkinek összejön a kellő mennyiség; a kecske is jóllakik, az önkormányzatiság is megmarad. Elvégre lokálpatrióták vagyunk, nemde? (fari) Amúgy, jól öltözött... A hölgy már korán reggel fekete nagyestélyi ruhát visel, rajta egy télinek is mondható kabátot. Felhajtott gallérral, de nem begombolva, hanem csak úgy könnyedén, lezseren. Földig érő selyme oldalt slicceit, így minden lépésénél ütemesen villan meg egészen térdig a lába. Mozgásának sajátos harmóniát kölcsönöz, hogy körömcipőt hord. Kreol bőre élénk piros árnyalatba megy át arca párnáin, úgy tűnik, mintha mindig és mindenkire mosolyogna. Haját kontyba fésüli, rajta ott csillog a szalagos díszítés. Mindent egybevetve tehát: láthatóan nagyon ügyel arra, hogy nőiessége esetleg valakinek feltűnjön. Ha úgy vesszük, én már fel is figyeltem rá, hiszen gyakorta abban az időszakban vonul végig a helyijáratú buszmegállóval szemben lévő járdaszakaszon (lehet, hogy később naponta többször is), amikor reggel útra kelek, hogy soros teendőimet végezzem, s buszra várva többedmagammal álldogálok. Elemezve a látottakat, igazán az a feltűnő, hogy mi szükség van az említett ruházatokra a nap kezdetén (gondolva az estélyire), és bár a Mátyás király útra is érezhetően beszökött az ősz az elmúlt napokban, mégis túlzás felvenni vastag szövetkabátot a hűvös ellen. A textíliák a négysávos út másik oldaláról - az ismétlődések ellenére - patyolati vizsgálattal elfogadhatóaknak tűnnek, a dolog annyira nem izgat, hogy közelítsek. Sokan ugyanis már tudjuk az események sorát. A hölgy minden alkalommal addig kotorászik a kabátja zsebében, amíg el nem éri a járdára nyíló sarki büfét. Ott aztán minden korábbi nőiességét „levetkőzve” addig támassza fejét, kezeivel könyökölve a kiszolgálópulton, amíg elé nem teszik megszokott italát... Fesztbaum Béla Az imádni valók A zért szeretem a magyarokat, mert imádni valók - ilyen szöveggel népszerűsítjük országunkat egy plakáton, a mondatot annak az amerikainak a szájába adva, aki szerte a világon méltán ismert. Hiteles is: következésképp, amit ő mond, az majdhogynem szentírás. Tessék szépen komolyan venni, és tódulni hozzánk, kedves (jól fizető) külföldiek. Idáig rendben volnánk. De milyen is az imádni való, vendégcsalogató magyar? Csudamód szívélyes és udvarias. Például engedi szóhoz jutni a vendéget. Kiváltképp, ha őt szeretné hallani az újságíró. Főleg, ha az illető az egyik - még Magyarországnál is csábítóbb - ország nagykövetségének képviselője. Ilyenkor a látogatókat ka- lauzolónak illik, hogy úgy mondjam: kussolnia. Nem szerencsés előhozakodni azzal, a magyarok olyan „bunkók”, hogy az adott országot nem is ismerik, dunsztjuk sincs a történelméről. Mert ettől zavarba jön maga a meghívott is. Alig valószínű, hogy ezeket hallva ide édesgesse honfitársait. Persze ilyen malőr elő sem fordulhat, ha az idegenkalauz nem totál részeg. Ha a vendégszeretet nem abban merül ki nála, hogy elissza az idegenek elől a pálinkát. A Z Agria Vásárban most megfordul jó néhány külföldi. Bizonyára szereznek ilyen-olyan tapasztalatokat. Akik szem- és fültanúi voltak a fentebb vázolt jelenetnek, remélhetőleg kiheverik az esetet. Annál az egyszerű oknál fogva, hogy bár a nagykövetséget és a kiállító külföldi cégeket képviselték, de származásukat tekintve imádni való magyarok. Négyessy Zita pgj W. Együtt a babával Pilisy Elemér képriportja
