Heves Megyei Hírlap, 1998. augusztus (9. évfolyam, 178-203. szám)

1998-08-29 / 202. szám

8. oldal Hírlap Magazin 1998. augusztus 29., szombat A hajótörött Odüsszeusz szigete Nyárbúcsúztató kalandozás Korfun Korfu jelképe, a Pondikonisszi, azaz az Egérsziget (a kolostor mögötti szigeten) Homérosz világhírű hősi eposza szerint Odüsszeusz megannyi hányattatás - szirének éneke, küklopszok harca - után hajó­törést szenvedett. A legenda szerint a balszerencse Korfu szigetén vetette partra a híres hajóst és legénységét, ahol Na- uszikaa királylány vendégszere­tetét élvezte. Hogy mindez hol történt? Erről már megoszlanak a vélemények. A paleokasztrit- szaiak szerint az ő köves part­jukon ért földet a nagy utazó. Más települések lakói szerint ez mese, mert Odüsszeusz igenis az ő partjukra érkezett. Valójában mindegy, hogy az eposz szerinti történés Korfu melyik partján, egyáltalán a Ión-tenger hét szigetének leg­nagyobbikán történt-e? A lé­nyeg másban rejtőzik: az a nép, amelyik enrtyi istent, mesét, mondát, földi és isteni erejű hőst képes teremteni magának, azt a természet nemcsak mesés szépségű szigetvilággal, hanem lelki gazdagsággal is megál­dotta. Érdekek hálójában Nem így a történelem. Korfu közel hatszáz négyzetkilométer nagyságú szigete szabályos kis határátkelő a tenger nyugati és keleti világa között. Csatároz- tak is érte szép számban az eu­rópai népek, míg végül a velen­ceiek vetették meg a lábukat a szigeten, mintegy négyszáz éven át. A korfuiakra (akik a legenda szerint az első keresztény lány, a sziget névadója után kerkyra- iaknak nevezik magukat), vi­szonylagos jólét köszöntött. A kereskedelem gazdagította a csöppnyi országot, a főváros­ban két hatalmas erőd is épült az ellenséges támadások ellen, a tengerpart házsorai mini-Ve- lence stílusban készültek, s el­szaporodtak az olajfák, me­lyekből ma mintegy 4 millió ta­lálható a szigeten, abból all millióból, amely a világon léte­zik. E nemes fák telepítését is a velenceiek szorgalmazták, kedvezményt adva minden száz fa után az azt ültető őslakosok­nak. A velencei-korfui nép jó előre gondolkodott. Egy-egy olajfa csupán 40 év múlva for­dul termőre, így aki telepít, az az unokáira gondol. A legtöbb családnak van is ültetvénye. Ennek köszönhetően ma a szi­get fő bevételi forrása a nyári idegenforgalmi szezon után az olajsajtolás. Az olívabogyót té­len szedik, préselik. Nedvéből készül a világ legfinomabb olí­vaolaja - melyből minden kor­fui évente átlagosan öt litert fo­gyaszt -, a héjából pedig szap­pan lesz. S hogy mindehhez mennyi bogyót kell begyűjteni? Egy literhez kétezret. A többi csak rövid számolás kérdése... Az évszázados velencei uralom alatt a helyiek elsajátították jó­tékony meghódítóik nyelvét. Korfun 1851-ig az olasz volt a hivatalos társalgási nyelv. Kolostorsziget Bár ezt az elnevezést a Chalki- diki-félsziget legkeletibb nyúl­ványa, Athos érdemelte ki - hi­vatalosan kolostor-köztársa­ságnak is nevezik, belépni csak különleges engedéllyel lehet -, mégis feltűnik, hogy ezen a pi­ciny szigeten hogyan fér meg 800 kolostor. Korfunak így mégsem az olajfa vagy az előbb említett két ősi erőd lett a jelképe, ha­nem az Egérsziget azaz a Pon­dikonisszi. A repülőgéppel ér­kezők azonnal felfigyelnek az érdekes jelenségre a Kánoni- félsziget öblében. Egy piciny szigeten magasodik a kolostor, mely mindazok számára láto­gatható, akik az ott állomásozó csónakok valamelyikébe be­szállnak, s fizetik a pár méteres evezés viteldíját. Akinek vi­szont nincs kedve e rövid ten­geri úthoz, az egy mesterséges kis hídon átsétálhat a szerze­tesnők által lakott, hasonlóan pici kolostorba, amely a Pondi- konisszitől alig néhány méterre fekszik a tengerben. A szigeten összesen 800 templom épült. Méretük feltű­nően kicsi a nálunk megszo­kotthoz képest. Nem is csoda, hiszen egy-egy kolostort keve­sen laknak. Átlagosan - még a híres kolostorszigeten, a Chal- kidiki-félszigeten található At- hoson is - jó esetben egy tucat szerzetes él itt. Életük ma már sokkal nyitottabb, mint a szá­zad elején. Templomaikat, klastromaikat bárki felkeres­heti, legfeljebb illik néhány drachmát ajánlani a műemlékek fenntartására. A férfi szerzetes- rendek bevételeiket többnyire az általuk készített ikonok áru­sításával is kiegészítik. A sziget védőszentje Szent Szpiridón, akinek ünnepe a legnagyobb idegenforgalmi szezon közepén (augusztus 11-én) van. Ilyenkor a fővárosban elindul a látvá­nyos körmenet, éjszaka pedig bárkákkal eveznek ki az öb­lökbe fáklyát gyújtani a védő­szent tiszteletére. Egy tér - négy nép Korfu, a meseszép sziget szá­mos érdekességet rejteget. Már az érkezéskor meglepetésben van része a kirándulónak. Aki repülővel teszi meg a mindösz- sze 1 óra 20 perces utat, az Eu­rópa legkisebb repterére érke­zik. A kifutópálya mindössze 2,5 kilométer hosszú. A déli vége a tengernél, az északi a közútnál végződik. Aki hajóval közelíti meg a szigetet, az Korfu városának nemzetközi kikötőjébe, s egyben határátlé­pőjéhez fut be. Aki autóval jön, az Albánia vadregényes kopár hegyei után egyórás kompút végén ér a sziget földjére. A fő­város is sok fényképre kíván­kozó képet tár az utazó elé. Itt található többek között a Bal­kán legnagyobb tere, az Espla­nade, amelynek érdekessége, hogy négy oldalán a szigetet uraló négy nép hagyott építé­szeti emléket az utókorra. A tenger felé néz az angol kor­mányzóság klasszicista stílusú épülete, mellette hamisítatlan kis Velencével - sikátoros pe­nészfoltos házakkal, zsalugáte- res ablakokkal - találkozunk, emellett nyílik a francia ne­gyed, melynek presszói előtt több ezer ember szürcsölgeti üdítőjét, s a görögök jellegzetes hideg, habos kávéját, a frapét ezzel szemben pedig a régi és új erődök várfokai magaslanak, a hellének templomaival, feltárt épületmaradványaival. Aki a városnézésre hosszabb időt szentel, annak érdemes bérelni egy sétakocsit, amely romanti­kus utazásra visz a történelem sikátorai között. Sissi-emlék: AchUleon A sziget másik nemzetközi ne­vezetessége az Achilleon, Er­zsébet királyné nyári palotája. A Korfu keleti partján található sziklakastélyról megoszlanak a vélemények. Egyesek szerint klasszicista rendezettségével értékes színfoltja ez a sziget­nek, mások szerint nem más, mint a Habsburgok tömény giccse. Az azonban tény: a me­rev klasszicista vonalú, a görög hőskori történelmet a mába át­mentő épület szépsége ellenére is kissé tájidegen a rendezetlen, mégis élettel, színnel, teli Ión tájban. A kastélyt 1891-ben vá­sárolta meg Sissi, s haláláig - amikor is Genfben leszúrják 1898-ban - nyaranta hosszú időt töltött a görög emberek között, kedvenc hősének, Akhil­leusz márványból kifaragott szobrának társaságában. A szobrászati emlékekkel gazda­gon ellátott épületegyüttesben fellelhető a 13 legnagyobb ókori filozófus mellszobra, a ki­lenc múzsa álló alakos már­ványszobra és a görög mitoló­gia megannyi szereplője, törté­netüket jelképező tárgyak, álla­tok, mozdulatok társaságában. Az Akhilleusz-kultusz leg­szebb festménye csupán üveg­fal mögül, a legfelső teraszról látható. Franz Matz: A diadalit­tas Akhillesz című kompozíci­Paleokasztritsza apátsága ója 4x10 méter, s mozgalmas­ságával uralja a palota felső szintjét. Az Achilleon többlépcsős te­raszán később II. Vilmos német császár is megfordult - aki Sissi halála után megvásárolta az Achilleont -, s aki a szenvedé­lyes Akhilleusz mellé diadalit­tas hőst is hozatott, a következő felirattal: „A legnagyobb gö­rögnek, a legnagyobb német­től”. Vilmos korának legkifeje­zőbb tárgyi emléke az a nye­reghez hasonlatos szék, ame­lyen a császár munka közben ült íróasztala elé. Az Achilleon mellett - ame­lyen az épület és a kert formái­nak gazdagsága épp fordítva arányos a bútorok mennyiségé­vel - érdemes ellátogatni a szi­get legnagyobb kolostorába, a paleokasztritszaiba. A szerzete­sek által lakott építmény Korfu nyugati, sziklás-szakadékos partjaira néz. Termeiben mini- múzuem található, az ortodox egyház szertartásainak díszes kellékével. Aki erre a hegycsú­csok, öblök által csipkézett partra akar tekinteni, azoknak fel kell keresni a Bella Vista ki­látót, melyről a táj legcsodála­tosabb panorámája tárul elénk. Ám akinek tériszonya van, job­ban teszi, ha erre az útra nem vállalkozik. A hegyi ösvények jóformán egy sávban járhatóak, két gépkocsi kanyarbeli talál­kozásakor az egyik tolatásra kényszerül, s korlátot sehol nem látni. Születtek is viccek bőven a korfui közlekedésről... A sziget belseje kopár bal­káni tájra emlékeztet. A rek- kenő hőség és a csapadéktalan nyár ellenére is megterem a gyümölcs. Az északi partvidék legérde­kesebb tája Sidari agyagpartja. A 30-40 méteres függőteles agyagfal alatt kristálytisztán csillog a víz, a fürdőzők valódi agyagdagonyázást rendezhet­nek. Az öböl érdekessége az a barlang, mely az egyik öblöt a másiktól elválasztó földnyelv alatt vezet át. S ha természeti érdekesség, akkor hiedelem is kapcsolódik hozzá. A helyiek úgy tartják, aki a barlangot egyedül átússza, az megtalálja párját, ha pedig ezt már ketten teszik, akkor boldogok lesznek. Gyros és sonvlaki Görögországban járva minden­képp érdemes a kirándulások mellett a helyi éttermek - ta­vernák - kipróbálására is köl­tőpénzt félretenni. Aki már járt Hellászon, az tudja, hogy nem érdemes divatos szállodákban vacsorázni, ott ugyanis az eu­rópai étkeket tálalják fel. Az igazi görög konyhát a kiskocs­mákban, az előbb említett ta­vernákban kóstolhatjuk végig. A hazánkban is jól ismert gö­rög nemzeti ital, a jégkockától opálos színűvé változó ánizsos ouzó és a konyak, a Metaxa mindenhol kapható. Levesből nem túl nagy a választék, ám a sültek mennyisége pótolja ezt a hiányt. A gyros - hengerre fel­rakott bárányhús - körettel, például dzandziki mártással (uborka, fokhagyma, kapor és joghurt) különlegesen pikáns, de kérhető pitában (lángos- tészta), így már szendvicshez hasonló. Ugyancsak érdemes megkóstolni a souvlakit és mo- ussakát, melyek erősen fűsze­rezett főfogások. A nyári hő­ségben a déli órákban inkább csak salátákat érdemes ren­delni, köztük is kitűnő a görög nemzeti saláta íze, amelyhez bőségesen adnak fetát, azaz saj­tot. A sütemények mennyiségé­vel azonban vigyázni kell. A baklava alig nagyobb, mint egy pogácsa, ám alapanyaga méz, tölteléke bőséges dió és csont­héjas, így egy darab bőségesen elég a kiadós vacsora után. Akár sültet, akár tengeri finom­ságot - kalamaráki, polip vagy kagylót - rendel a vendég, si­etni nem kell, hiszen a vendég­lősök türelmesek, akár 2-3 óráig is falatozhat a kiránduló a hangulatos éttermekben a gö­rög zene mellett. * S hogy mi kell itt valóban a boldogsághoz? Korfun nem sok. A homokos tengerpartok, az izzó napsütés, az éjszakák hajnalig tartó nyüzsgése, a ka­vargó színek, illatok, ízek, a tenger tiszta tükre, a görög mondavilág mesés gazdagsága, az emberek nyugalma, a há­romméteres pálmafák hűs ár­nya egészen más világot sejtet. Olyan világot, amelyben a dél­utáni szieszta után kétszer kez­dődik a nap, ahol az időjárás miatt kétszer kezdődik az év is. S ahol - következésképpen - jó élni, hiszen a tenger csillogása, az éjszaka fényei, az erdők ár­nyai az élet csodáját, s megun- hatatlanságát sugallják felénk. Szuromi Rita Sidari agyagpartja és átúszható barlangja a szerző felvételei A tenger nyugati partján sziklák bukkannak elő a vízből i i i i-4 I N ntJt r jí umr%

Next

/
Thumbnails
Contents