Heves Megyei Hírlap, 1998. augusztus (9. évfolyam, 178-203. szám)
1998-08-15 / 191. szám
Ahol az ember esélyt adott a természetnek A Tisza-tótól a velencei lagúnákig a yy 5. oldal A homokbánya a föld ember által ejtett sebe, melyet a természet igyekszik maga begyógyítani, visszafoglalni. Bár valóban hegedő sérülések ezek, de művelésük felhagyása után a terület helyreállítása az ember feladata. Addig is segítségünket nem nélkülözhetik a felszín feltárásaiban megjelenő, otthont találó élőlények. Csak egy kis jóérzés kell ahhoz, hogy úgy használjuk a bányát, hogy betelepülő „albérlői” ne károsodjanak, miközben kívánt építőanyagunkhoz is hozzájuthatunk. Sajnos, nagyon ritka - ezért becsülendő dolog -, amikor mindezt figyelembe véve munkálkodnak a bányában dolgozók. A löszfalakban telepesen élő két madárfaj, a gyurgyalag és a partifecske közül az utóbbi már nagy veszélyben van hazánkban. Afrikából ugyanis a tavasszal - az ottani nagy szárazság miatt - védett, költöző madaraink csupán 30 százaléka tért vissza hozzánk, s az utóbbi időben az egyre több helyen pusztító árvíz sem kímélte a partifecskéket. A fészkelők egy része ugyan el tudott menekülni az áradások elől, ám rengeteg madarat temetett alá az elázott homokfal, a tojások megsemmisültek, a fiókák pedig elpusztultak. Ebben a helyzetben nem csoda, hogy fel kell hívni a figyelmet egy olyan helyre megyénkben, ahol ezek a madarak háborítatlanul költhetnek. A kápolnai bányatavak egyik, élővilágban gazdag tavát 1994-ben tíz család vásárolta meg. A terület felelőtlen feldarabolása helyett azonban az ökológiai tényezőiket is figyelembe véve osztották meg egymás között tulajdonukat. így nem csupán a tóparti erdó'sávot hagyták érintetlenül, de a parti fecskék és gyurgyalagok által már belakott homokos falat is, ahová eredeti partifecske kihalófélben van hazánkban tileg egyébként focipályát terveztek. Igaz, a fecskeállomány csökkent, mióta az emberek is „befészkelték” magukat, ám mindent megtesznek, hogy ne háborgassák a madarakat. Területüket szabadon hagyták, s a tóra sem engednek motoros járműveket. Mint mondják: megpróbálnak úgy élni, hogy ne,nyúljanak drasztikus módon a természetbe, hiszen nincs annál csodálatosabb élmény, mikor hajnalban a partifecske- és a gyurgyalagfiókák gyönyörű csivitelésére ébredhetnek. Elek Eszter r r_ 1998. augusztus 15., szombat Két és fél ezer kilométer, kétszer két keréken-Kicsit túl is teljesítettük a tervünket, hiszen „csak” Velencéig szerettünk volna eljutni, ám végül a Garda-tóhoz is ellátogattunk. Elvégre volt rá időnk, mivel tartani tudtuk a napi 100 kilométeres átlagot. A 25 nap alatt 2500 kilométert tekertünk le - mondja a poroszlói Varga László, aki társával, a tiszafüredi Kocsis Attilával nemrégiben tért haza nem mindennapi kerékpártúrájáról. Kiderül, a fiatalembereknek nem ez volt az első merész vállalkozásuk, jártak már a Ma- gas-Tátrában és Svájcban is „drótszamaraikkal”.- Odafelé Horvátországon keresztül mentünk, s bizony, meglehetó'sen elkeserítő' látványt mutatott a sok helyen a háború nyomait viselő' táj - mesélik. - Többfelé is láttunk elhagyott, vagy éppen szétlőtt házakat. Az infrastruktúra kiépítettsége ugyancsak siralmas, kerékpárúton alig haladhattunk, az egyéb utak pedig - beleértve az autópályákat is - meglehetősen rossz állapotban vannak, ráadásul keskenyek. Az autósok pedig türelmetlenek, agresszívek voltak, gyakran dudáltak, s egyértelműen kifejezték, hogy mit is gondolnak...- Komolyabb nézeteltérésetek is akadt esetleg valamelyikükkel? Velence várostáblájánál készült az emlékfotó Immár felszerelés nélkül. Hazai pályán meg sem kottyan pár száz kilométer, fotó: suha Péter- Nem, szó sincs erről. Sőt, a fentiekkel együtt is elmondhatjuk, hogy összességében kedves, érdeklődő emberekkel találkoztunk. Igaz, a Balkánon sokkal bizalmatlanabbal viselkedtek velünk, mint mondjuk már az olaszoknál. Ők igazi európai nép. Kulturáltak, és tisztelik a teljesítményt. Olaszországban is sokszor ránk dudáltak az autósok, de csak azért, hogy üdvözöljenek - mondja Attila, azt is hozzátéve: természetesen Horvátországnak is vannak szép részei, főként a tengerpart, azonban a leginkább divatos üdülőhelyeket ők nem keresték fel.- Kétségkívül elismerésre méltó teljesítményt tudhattok magatok mögött. A jó erőnlét és a kitartás - na meg egy megfelelő jármű - mellett, gondolom, azért pénz is szükséges egy ilyen kiránduláshoz.-Pénz kell, de nem feltétlenül sok - mondja László. - Ez attól függ, hogy ki mennyire képes nélkülözni. Nekünk nagyjából hatvanezer forintunkba került ez az út. Igaz, élelmet is vittünk magunkkal, mintegy két hétre való konzerv vei, levesporral, egyebekkel felszerelkezve indultunk útnak. Éjszakánként leginkább „vadkem- pingeztünk”. Először azért, mert nem találtunk kiépített kempinget, Olaszországban pedig már valóban anyagi megfontolásból.-A nélkülözésről csak any- nyit - veszi át a szót Attila hogy én nagyon szeretem az édességeket, s az olaszoknál olyan fantasztikus üzletek vannak, hogy ott épeszű ember nem bírja ki vásárlás nélkül. Megesett, hogy egy kicsi szelet csokoládéért 500 forintnak megfelelő lírát kellett kifizetni, de egyszerűen képtelen voltam otthagyni a csábító csemegét. Persze, ha nincs a támogatónk, akkor aligha juthattunk volna el odáig, hogy a velencei boltban vásároljunk.- A következő túrát tervezitek már?-Erről egyelőre korai még beszélni - mondja László. - Úgy gondolom, most igazán bizonyítottunk, magunk előtt is és másoknak is, ennél nagyobb vállalkozáshoz pedig nincsenek meg a feltételeink. Az én „kero mat” például már ez az olasz túra is megviselte egy kissé. Szóval mindent összevetve, azt hiszem, egyelőre csak „hazai pályán ” kerekezünk. Suha Péter Milliomos amatőrök H a a Gondviselés egy kicsit is kegyesebb lett volna hozzám, akkor most húsz esztendővel fiatalabb lennék. Meg tudnám különböztetni a gömbölyűt a kockától, keresnék egy jó menedzsert magamnak, aki első osztályú labdarúgót faragna belőlem, s dőlne hozzám a pénz. Persze, nem elégednék meg azzal a holmi 600 ezer forinttal, ami a játékomért havonta megilletne. De nem ám! Elintézném, hogy ezenfelül juttassanak nekem - természetesen ugyancsak havonta - további 800 ezret utazási költségeim megtérítésére. Valóban lennének ilyen irányú kiadásaim: ezért a pénzért még szuperbenzinből is adnak vagy 4800 litert, ami egy nagyobb étvágyú gépkocsi esetében - mondjuk - ötvenezer kilométer megtételére elegendő. Na már most, az naponta ezerhatszáz, vagyis óránként mintegy hetven. Ha nem alszom, nem eszem, semmi mást nem csinálok, csak éjjel-nappal vezetek, lakott területeken átlépve a sebességlimitet, úgy teljesíthető a penzum. így is van, mondhatná erre az ismert labdarúgó, akinek ily módon tevődött össze tavalyi 16 milliós fizetése. Persze, lehetséges, hogy csak kommunikációs nehézségei miatt - mivel töri a magyart - nem tudta megértetni, hogy bizony ő naponta kétszer is átruccan Bukarestből az Üllői útra edzésre, ami tudvalevőleg nem olyan egyszerű feladat, mintha a Haller utcából kellene ugyanezt megtennie. Vélhetően azonban főnökei még így sem méltányolták kellőképpen erőfeszítéseit, hisz máskülönben miért vágyott - mint amatőr - néhány kerülettel arrébb? A mérleg másik serpenyőjébe a produktum kerül. A kiváló teljesítményt illik megfizetni. Márpedig tudvalévő: a Fradi az elmúlt évben megnyerte a Bajnokok Ligáját, a KEK-et, a Szuperkupát, a kisebb sikerekről nem is szólva. Vagy nem így történt? Akkor miért nyilatkozta volna Miriuta, miszerint rajta kívül még legalább tízen kerestek ugyanennyit a klubnál? H át, ki tudja... Ha egy kicsit jobban rám figyel a Gondviselés, ma talán már milliomos lennék. Tari Ottó Nagyon kell... M indenkinek nagyon kell. Gógl Árpád egészségügyi miniszternek is nagyon. Neki példának okáért az a véleménye, hogy az orvosok fizetését emelni kell. Csatlakozott ehhez a közoktatásért felelős tárca gazdája, aki szerint a pedagógusok bérét szintúgy emelni kell. Elsőre ez nagyon is rendben van így. Emelni kell mind az egészségügyben dolgozók, mind a taniparban serénykedők javadalmazását. Teszem hozzá, emelni kell a tűzoltók, a mentősök, a rendőrök pénzét is. Nem vitás. Persze, elsősorban a jók summáját, munkájukra nézve sokan így is túl vannak böcsülve. És a közalkalmazottak bérén kívül emelni kell még a pékek, a buszsofőrök, a feketén kizsigereltek, a vadőrök, az újságírók stb. fizetését, és a nyugdíjakat is. Mindebben megvan az egyetértés. Csakhogy. Másodszor: ilyet a parton kívülről lehet mondani. Jó lenne már végre, ha egy miniszter azzal állna elő, hogy bírok emelni innentől odáig, ennyit meg annyit - neked. Slussz. Ehelyett a közös nevező az, hogy kell. Ebben könnyen meg is lehet egyezni különben, egymásra mosolyogni, figyelmet fölhívni a kérdés rendezésének szükségességére, sajnálkozni, maradékelv, fáradt arcú miniszter, kellene neki, de nem hagyják szegényt, és így tovább az idők végezetéig. Az ilyen egészen egyszerűen nem miniszter, inkább kellék. H a van még egy pici türelmük - jó, látom, van: egyébiránt a papír roppant türelmes jószág - végezetül, levezetésképp elmesélek egy rövidke példázatot a segítségvárásról. Pista bácsi elmegy a pszichiáterhez, mert repülőnek képzeli magát. Az elmegyógyásznál faltól falig körbezümmögi a szobát, aztán leszáll. A gyógyember hümmög, homlokát ráncolja. Nagy a baj, doktor úr? - kérdi Pista bácsi. A doktor halántékát nyomkodva érdeklődik: Milyen viszonylaton repül maga, jó ember? - A Budapest-Prága-Budapest vonalon, kérem tisztelettel - feleli amaz. - Nagy baj, barátom, az nagyon nagy baj - morogja sötéten az elmetanár -, az én nagynéném Stockholmban lakik, jöjjön vissza akkor, ha majd változik a menetrend. Kovács János HÍR(TELEN)KÉK... A két főváros polgármesterének megállapodása szerint testvér- város lesz Budapest és Bukarest. De ugye, fifti-fifti alapon... ? * Az Interneten közreadott vádakkal támadta meg beosztottja Székesfehérvár polgármesterét. Hadd tudja meg ország-világ... * Grozniji nyelvészek állítják: Ádám és Éva csecsenül beszélgetett egymással a Paradicsomban. Vajon melyikük bírta jobban a csecsen szóval... ? * Egyre inkább lelassulhat - mint hírlik - az MO-ás körgyűrű építési üteme. Aztán egy nagy nulla lesz belőle... * A kongói esőerdőkben élő bonobo-majmok szokásait tanulmányozó tudósok arra figyeltek fel, hogy az emberszabásúak szexuális élete - sajátosságait és pózait illetően - egyenesen a Káma Szutrára emlékeztet. Állati peep-show lehet...! (szilvás)
