Heves Megyei Hírlap, 1998. augusztus (9. évfolyam, 178-203. szám)

1998-08-15 / 191. szám

Ahol az ember esélyt adott a természetnek A Tisza-tótól a velencei lagúnákig a yy 5. oldal A homokbánya a föld ember által ejtett sebe, melyet a ter­mészet igyekszik maga begyó­gyítani, visszafoglalni. Bár va­lóban hegedő sérülések ezek, de művelésük felhagyása után a terület helyreállítása az em­ber feladata. Addig is segítsé­günket nem nélkülözhetik a felszín feltárásaiban megje­lenő, otthont találó élőlények. Csak egy kis jóérzés kell ahhoz, hogy úgy használjuk a bányát, hogy betelepülő „al­bérlői” ne károsodjanak, mi­közben kívánt építőanyagunk­hoz is hozzájuthatunk. Sajnos, nagyon ritka - ezért becsülendő dolog -, amikor mindezt figyelembe véve munkálkodnak a bányában dolgozók. A löszfalakban tele­pesen élő két madárfaj, a gyurgyalag és a partifecske közül az utóbbi már nagy ve­szélyben van hazánkban. Afri­kából ugyanis a tavasszal - az ottani nagy szárazság miatt - védett, költöző madaraink csupán 30 százaléka tért vissza hozzánk, s az utóbbi időben az egyre több helyen pusztító ár­víz sem kímélte a partifecské­ket. A fészkelők egy része ugyan el tudott menekülni az áradások elől, ám rengeteg madarat temetett alá az elázott homokfal, a tojások megsem­misültek, a fiókák pedig el­pusztultak. Ebben a helyzetben nem csoda, hogy fel kell hívni a fi­gyelmet egy olyan helyre me­gyénkben, ahol ezek a mada­rak háborítatlanul költhetnek. A kápolnai bányatavak egyik, élővilágban gazdag tavát 1994-ben tíz család vásárolta meg. A terület felelőtlen felda­rabolása helyett azonban az ökológiai tényezőiket is figye­lembe véve osztották meg egymás között tulajdonukat. így nem csupán a tóparti erdó'sávot hagyták érintetle­nül, de a parti fecskék és gyur­gyalagok által már belakott homokos falat is, ahová erede­ti partifecske kihalófélben van hazánkban tileg egyébként focipályát ter­veztek. Igaz, a fecskeállomány csökkent, mióta az emberek is „befészkelték” magukat, ám mindent megtesznek, hogy ne háborgassák a madarakat. Te­rületüket szabadon hagyták, s a tóra sem engednek motoros járműveket. Mint mondják: megpróbál­nak úgy élni, hogy ne,nyúlja­nak drasztikus módon a termé­szetbe, hiszen nincs annál cso­dálatosabb élmény, mikor haj­nalban a partifecske- és a gyurgyalagfiókák gyönyörű csivitelésére ébredhetnek. Elek Eszter r r_ 1998. augusztus 15., szombat Két és fél ezer kilométer, kétszer két keréken-Kicsit túl is teljesítettük a tervünket, hiszen „csak” Ve­lencéig szerettünk volna eljutni, ám végül a Garda-tóhoz is ellá­togattunk. Elvégre volt rá időnk, mivel tartani tudtuk a napi 100 kilométeres átlagot. A 25 nap alatt 2500 kilométert te­kertünk le - mondja a poroszlói Varga László, aki társával, a ti­szafüredi Kocsis Attilával nem­régiben tért haza nem minden­napi kerékpártúrájáról. Kiderül, a fiatalembereknek nem ez volt az első merész vál­lalkozásuk, jártak már a Ma- gas-Tátrában és Svájcban is „drótszamaraikkal”.- Odafelé Horvátországon keresztül mentünk, s bizony, meglehetó'sen elkeserítő' lát­ványt mutatott a sok helyen a háború nyomait viselő' táj - me­sélik. - Többfelé is láttunk el­hagyott, vagy éppen szétlőtt házakat. Az infrastruktúra ki­építettsége ugyancsak siralmas, kerékpárúton alig haladhattunk, az egyéb utak pedig - beleértve az autópályákat is - meglehető­sen rossz állapotban vannak, ráadásul keskenyek. Az autósok pedig türelmetlenek, agresszí­vek voltak, gyakran dudáltak, s egyértelműen kifejezték, hogy mit is gondolnak...- Komolyabb nézeteltérése­tek is akadt esetleg valamelyi­kükkel? Velence várostáblájánál készült az emlékfotó Immár felszerelés nélkül. Hazai pályán meg sem kottyan pár száz kilométer, fotó: suha Péter- Nem, szó sincs erről. Sőt, a fentiekkel együtt is elmondhat­juk, hogy összességében ked­ves, érdeklődő emberekkel ta­lálkoztunk. Igaz, a Balkánon sokkal bizalmatlanabbal visel­kedtek velünk, mint mondjuk már az olaszoknál. Ők igazi eu­rópai nép. Kulturáltak, és tiszte­lik a teljesítményt. Olaszor­szágban is sokszor ránk dudál­tak az autósok, de csak azért, hogy üdvözöljenek - mondja Attila, azt is hozzátéve: termé­szetesen Horvátországnak is vannak szép részei, főként a tengerpart, azonban a legin­kább divatos üdülőhelyeket ők nem keresték fel.- Kétségkívül elismerésre méltó teljesítményt tudhattok magatok mögött. A jó erőnlét és a kitartás - na meg egy meg­felelő jármű - mellett, gondo­lom, azért pénz is szükséges egy ilyen kiránduláshoz.-Pénz kell, de nem feltétle­nül sok - mondja László. - Ez attól függ, hogy ki mennyire képes nélkülözni. Nekünk nagy­jából hatvanezer forintunkba került ez az út. Igaz, élelmet is vittünk magunkkal, mintegy két hétre való konzerv vei, leves­porral, egyebekkel felszerel­kezve indultunk útnak. Éjsza­kánként leginkább „vadkem- pingeztünk”. Először azért, mert nem találtunk kiépített kempinget, Olaszországban pedig már valóban anyagi meg­fontolásból.-A nélkülözésről csak any- nyit - veszi át a szót Attila hogy én nagyon szeretem az édességeket, s az olaszoknál olyan fantasztikus üzletek van­nak, hogy ott épeszű ember nem bírja ki vásárlás nélkül. Meg­esett, hogy egy kicsi szelet cso­koládéért 500 forintnak megfe­lelő lírát kellett kifizetni, de egyszerűen képtelen voltam otthagyni a csábító csemegét. Persze, ha nincs a támogatónk, akkor aligha juthattunk volna el odáig, hogy a velencei bolt­ban vásároljunk.- A következő túrát tervezi­tek már?-Erről egyelőre korai még beszélni - mondja László. - Úgy gondolom, most igazán bi­zonyítottunk, magunk előtt is és másoknak is, ennél nagyobb vállalkozáshoz pedig nincsenek meg a feltételeink. Az én „ke­ro mat” például már ez az olasz túra is megviselte egy kissé. Szóval mindent összevetve, azt hiszem, egyelőre csak „hazai pályán ” kerekezünk. Suha Péter Milliomos amatőrök H a a Gondviselés egy kicsit is kegyesebb lett volna hozzám, akkor most húsz esztendővel fiatalabb lennék. Meg tudnám különböztetni a gömbölyűt a kockától, keresnék egy jó mene­dzsert magamnak, aki első osztályú labdarúgót faragna belő­lem, s dőlne hozzám a pénz. Persze, nem elégednék meg azzal a holmi 600 ezer forinttal, ami a játékomért havonta megilletne. De nem ám! Elintézném, hogy ezenfelül juttassanak nekem - természetesen ugyancsak havonta - további 800 ezret utazási költségeim megtérítésére. Valóban lennének ilyen irányú kiadásaim: ezért a pénzért még szuperbenzinből is adnak vagy 4800 litert, ami egy nagyobb ét­vágyú gépkocsi esetében - mondjuk - ötvenezer kilométer megtételére elegendő. Na már most, az naponta ezerhatszáz, vagyis óránként mintegy hetven. Ha nem alszom, nem eszem, semmi mást nem csinálok, csak éjjel-nappal vezetek, lakott te­rületeken átlépve a sebességlimitet, úgy teljesíthető a penzum. így is van, mondhatná erre az ismert labdarúgó, akinek ily módon tevődött össze tavalyi 16 milliós fizetése. Persze, lehet­séges, hogy csak kommunikációs nehézségei miatt - mivel töri a magyart - nem tudta megértetni, hogy bizony ő naponta két­szer is átruccan Bukarestből az Üllői útra edzésre, ami tudvale­vőleg nem olyan egyszerű feladat, mintha a Haller utcából kel­lene ugyanezt megtennie. Vélhetően azonban főnökei még így sem méltányolták kellőképpen erőfeszítéseit, hisz máskülönben miért vágyott - mint amatőr - néhány kerülettel arrébb? A mérleg másik serpenyőjébe a produktum kerül. A kiváló teljesítményt illik megfizetni. Márpedig tudvalévő: a Fradi az elmúlt évben megnyerte a Bajnokok Ligáját, a KEK-et, a Szu­perkupát, a kisebb sikerekről nem is szólva. Vagy nem így tör­tént? Akkor miért nyilatkozta volna Miriuta, miszerint rajta kí­vül még legalább tízen kerestek ugyanennyit a klubnál? H át, ki tudja... Ha egy kicsit jobban rám figyel a Gondvise­lés, ma talán már milliomos lennék. Tari Ottó Nagyon kell... M indenkinek nagyon kell. Gógl Árpád egészségügyi mi­niszternek is nagyon. Neki példának okáért az a vélemé­nye, hogy az orvosok fizetését emelni kell. Csatlakozott ehhez a közoktatásért felelős tárca gazdája, aki szerint a pedagógusok bérét szintúgy emelni kell. Elsőre ez nagyon is rendben van így. Emelni kell mind az egészségügyben dolgozók, mind a tanipar­ban serénykedők javadalmazását. Teszem hozzá, emelni kell a tűzoltók, a mentősök, a rendőrök pénzét is. Nem vitás. Persze, elsősorban a jók summáját, munkájukra nézve sokan így is túl vannak böcsülve. És a közalkalmazottak bérén kívül emelni kell még a pékek, a buszsofőrök, a feketén kizsigereltek, a vad­őrök, az újságírók stb. fizetését, és a nyugdíjakat is. Mindebben megvan az egyetértés. Csakhogy. Másodszor: ilyet a parton kívülről lehet mondani. Jó lenne már végre, ha egy miniszter azzal állna elő, hogy bírok emelni innentől odáig, ennyit meg annyit - neked. Slussz. Ehelyett a közös nevező az, hogy kell. Ebben könnyen meg is lehet egyezni különben, egymásra mosolyogni, figyelmet fölhívni a kérdés rendezésének szükségességére, sajnálkozni, maradék­elv, fáradt arcú miniszter, kellene neki, de nem hagyják sze­gényt, és így tovább az idők végezetéig. Az ilyen egészen egy­szerűen nem miniszter, inkább kellék. H a van még egy pici türelmük - jó, látom, van: egyébiránt a papír roppant türelmes jószág - végezetül, levezetésképp elmesélek egy rövidke példázatot a segítségvárásról. Pista bácsi elmegy a pszichiáterhez, mert repülőnek képzeli magát. Az el­megyógyásznál faltól falig körbezümmögi a szobát, aztán le­száll. A gyógyember hümmög, homlokát ráncolja. Nagy a baj, doktor úr? - kérdi Pista bácsi. A doktor halántékát nyomkodva érdeklődik: Milyen viszonylaton repül maga, jó ember? - A Budapest-Prága-Budapest vonalon, kérem tisztelettel - feleli amaz. - Nagy baj, barátom, az nagyon nagy baj - morogja söté­ten az elmetanár -, az én nagynéném Stockholmban lakik, jöj­jön vissza akkor, ha majd változik a menetrend. Kovács János HÍR(TELEN)KÉK... A két főváros polgármesterének megállapodása szerint testvér- város lesz Budapest és Bukarest. De ugye, fifti-fifti alapon... ? * Az Interneten közreadott vádakkal támadta meg beosztottja Székesfehérvár polgármesterét. Hadd tudja meg ország-világ... * Grozniji nyelvészek állítják: Ádám és Éva csecsenül beszélge­tett egymással a Paradicsomban. Vajon melyikük bírta jobban a csecsen szóval... ? * Egyre inkább lelassulhat - mint hírlik - az MO-ás körgyűrű épí­tési üteme. Aztán egy nagy nulla lesz belőle... * A kongói esőerdőkben élő bonobo-majmok szokásait tanulmá­nyozó tudósok arra figyeltek fel, hogy az emberszabásúak sze­xuális élete - sajátosságait és pózait illetően - egyenesen a Káma Szutrára emlékeztet. Állati peep-show lehet...! (szilvás)

Next

/
Thumbnails
Contents