Heves Megyei Hírlap, 1998. augusztus (9. évfolyam, 178-203. szám)
1998-08-15 / 191. szám
6. oldal Hírlap Magazin 1998. augusztus 15., szombat Mindazokról a természeti jelenségekről, amelyek a hullócsillagok havában történnek A Nap az Oroszlán jegyébe lép 1471-ben látott napvilágot Kö- nigsbergben. A Csíziót Heltai Gáspár kolozsvári pap 1575- ben fordította magyarra. „Kisasszony havában igen mértékletesen élj, ha akarod magad betegségtől megoltalmazni. Ne egyél káposztát, sem olyan étkeket, amelyek szaporítják a melankóliát. Sáros tóhalaktól és csíktól óvjad magad. Alkalmas borsos étkekkel élhetsz, eret ne vágass, reggeli hányás igen hasznos. Nagy- Boldogasszony napján ha fénylik a nap, azt ítélik a szegény szőlőművesek, hogy azon esztendőben sok jó bort ihatnak. Minden vetemények öröme, Kisasszony, tiszta életűeket, de magtalanokat, híveket, jó és érett erkölcsűeket, kedveseket, de hirtelen, vakmerő, bátor szí- vűeket és mindenben kegyes erkölcsűeket, okosakat és kal- márságra szerencséseket teremtesz. A fiad azonban minden örökségét elhagyja, és idegen földre megy vándorolni. Amely gyermek e hónapban lát napvilágot, heves, száraz természetű lesz, uralkodik minden atyafiain, nagy tisztességre emelkedik, akár férfiú, akár leánygyermek legyen, szép or- cájú. Igaz és bölcs beszédű, és gyermeki dolgot nem hallgat örömest. Ha sebet kap, nehezen gyógyul. Bőkezű, senkit meg nem csal, örömest nagy urakhoz tart, eszes, hirtelen haragú. A gonosztevőket gyűlöli. Örömest szép ruhákban jár, éles és kemény szavú, de vidám természetű. Összeállította: Barta Katalin vetkező: az apróra vágott gyökérből kávéskanálnyit negyed liter vízzel főzünk 15 percen át. Napjában háromszor-négyszer ihatunk belőle egy kis pohárkával. Alkalmazását nem árt kezelőorvosunkkal is egyeztetni. Főként augusztus végén érdemes gyűjteni, amikor is a gyökér törzsét kis ásóval kiemeljük a földből, lerázzuk róla a földet, és vízzel megmossuk. Ezután kerül sor a gyűjtött anyag lassú szárítására, lehetőleg olyan helyen, ahol nem fémek hozzá a macskák. Mit mond a Csízió? S most lássuk, mit mond a hónapról a Csízió, mely könyvecske bő ötszáz esztendeje, A Nap az Oroszlán jegyébe lép szült orvosságokat kizárólag az orvos utasítása és ellenőrzése mellett lehet alkalmazni. Ősidők óta használt és a mai napig alkalmazott idegcsillapító szer készül a macskagyökér, tudományos nevén a Valeriana gyökértörzséből. Hatóanyaga az álmatlanság, idegkimerültség és a szellemi túlterheltségből eredő fáradtság ősi gyógyszere. A főzet elkészítése a köAlábbi összeállításunk az augusztusi természeti jelenségekről, az ilyenkor javasolt életmódbeli tanácsokról, az ebben a hónapban született gyermekek természetéről, s egy-egy néprajzi vonatkozású adalékról szól. teret. Ha azután a Földünk vonzáskörébe kerülnek, s átszelik a levegőburkolatot, úgy a súrlódás miatt felizzanak, és így láthatóvá válnak a nyári égbolt sötét kárpitján. Meteorrajok tűzijátéka A hullócsillagok havában, amikor a Nap az Oroszlán jegyébe lép, a csillagos ég kedvelői most gyönyörködhetnek leginkább a meteorrajok szép tűzijátékában. A legszebb csillaghullást augusztus 9. és 11. között észlelhetjük a Perzeusz csillagképből kiindulva. Ez a meteorraj az 1862. III. jelzésű üstökös szétbomlásából keletkezett. Népünk Lőrinc tüzes könnyeinek is nevezi az ekkor leszaladni látszó hullócsillagokat. Ezek feltűnése már ősidők óta fog- Az aratás befejezésekor aratókoszorút kötöt- lalkoztatta a tek, és az ünnepélyes menetben a földbirtokos természet vagy a gazda elé vitték ölén élő priA hullócsillagok általában 100-150 kilométer magasságban szoktak felgyűlni. Szép, csillagos estéken másodpercenként akár 400 hullócsillag is végigsuhanhat az égbolton. Ezeknek legnagyobb részét azonban csak távcsővel lehet észlelni. Jeles napok Ifjabb dr. Xantus János természeti kalendáriuma szerint augusztus elsején, Péter napján volt szokás elvetni a kerek répát, 10-én pedig Lőrinccel ünnepelni a lassan beköszöntő őszt. A néprajztudomány azonban kimutatta, hogy a Lőrinc- napi szokások közül azok, amelyek az ősszel függenek össze, csak amolyan elcsúszások, ka- lendarisztikus félreértések, amit a naptárkészítők követtek el, összetévesztve ezt a napot a szeptember 5-én ünnepelt másik Lőrinccel. A népies regulák szerint ezen a napon ismételten fordul az időjárás. Ha ekkor esik, úgy bizony rossz lesz a dinnye, különösen a sárga, de „lőrinces”, azaz vizes lesz a körte is. Ha viszont Lőrinc napján szép idő járja, úgy hosszú lesz az ősz. A nép hite szerint Lőrinc napja után a fás növények megállnak fejlődésükben. Augusztus 15-e sok helyen már az ősz beköszöntését jelzi. Az augusztus 15. és szeptember 8. közötti időszak az úgynevezett „kétasszony köze ”, azaz két Mária-nap között van. Nagyon sok helyen ekkor szedik a gyógyításra való orvosfüveket. Nem véletlenül, hiszen nagyon sok gyógynövényünkben éppen ebben az érési időszakban halmozódnak fel a drogok, tehát gyűjtésük ekkor a legajánlatosabb. Ingyenpatika A gyógynövénygyűjtési naptár szerint augusztus 20-ig érdemes a diónak, a szedernek, a szamócának, a fagyöngynek és az áfonyának a leveleit gyűjteni. A virágos, föld feletti részét az ezerjófűnek és a kakukkfűnek. A növényvilágban a fagyöngy az, ami a legjobb szer a magas vérnyomás és az érelmeszesedés ellen. Az ebből kémitív népek fantáziáját. „Ismét meghalt valaki, leesett a csillaga” - mondották a babonás emberek. S nincs nép, amelynek mese- vagy mondavilágában ne szerepelnének égből hullott kövek, vagy az éjszakai mennybolton feltűnő csodálatos, de rövid ideig tartó fényjelenségek. A mohamedánok ereklyeként tisztelik azokat a fekete kődarabokat, melyek a Kaaba szentély keleti falába vannak beépítve. Maga a Kaaba kő is négyszögletes, hatalmas kőmeteor. Észak-Amerika indiánjai, Szibéria természeti népei is hasonló tiszteletben részesítették az égből hulló köveket. A magyar mennykő kifejezés is eredetileg a meteorokra vonatkozott, csak később vivődött át a villám elnevezésére. A tudomány egyébként szétrobbant égitestek maradványainak tartja a meteorokat, a világűrben lejátszódott roppant katasztrófák tanúinak. Szinte felmérhetetlen számban, igen nagy sebességgel száguldva népesítik be a csillagok közötti Az Oroszlán ötödik égi jegy, száraz és tűztermészetű t ü 1 I I H I ( i I i i ► Ü t f í 1 ( í l [ 'I * i Négyessy Zita: A nagy kaland E eerika - énekelt a nő, s ütemesen csapkodta mezítelen combjait.- Te most mit csinálsz, Jolikám?! - könyökölt fel megrö- könyödötten a hátát süttető férfi.-Megpróbálok velük kapcsolatot teremteni - felelt meg a negyvenes évei elejét taposó, festett szőke nő.- Ezzel a náci indulóval?! - fortyant fel a férfi. - Ezek még az anyjuk hasában sem voltak, amikor véget ért a háború!- Attól még ismerhetik - vonogatta gömbölyded vállait az asszony. Az égnek hála, nem ismerték. Legalábbis úgy tettek, mintha. Csak vigyorogtak, hogy „gut”, s hámozták tovább uborkájukat. Már a negyedik napja az volt az ebédjük. Közvetlenül a partra verték le sátrukat, mellé állították MZ-jü- ket, és nyaraltak.-Nem ártana, ha volnának német barátaink - vázolta elgondolását a nő. - Gyöngyiék is itt szedték össze Volkerékat. Karácsonykor már csomagot is kaptak tőlük.-Münchenből, Jolikám. De emezek az innenső felén élnek.- Miből gondolod, Lacikám?- Az uborkájukból.- A nyugatnémetek is szerethetik az uborkát...-Szerethetik - nyugtázta a férfi. - De azok harapnak mellé mást is. A nőt ez nem izgatta. Nyár, kaland nélkül? Egy hete rostokoltak a SZOT-üdülőben, leszámítva azt a balsikerű ismerkedési estet, nem történt semmi. Abban is Laci volt a bűnös. Csak vágta a pofákat.- Negyvennyolc éves vagyok, Jolikám. Negyvennyolc évesen nem fogok az orromra gyufásdobozt húzni - jelentette ki, és felment a szobába. Az asszony egy kicsiny ideig nevetgélt, mintha természetes volna, hogy magára hagyták, olcsó füllentéssel rukkolt elő az asztaltársaknak: „ez az átkozott migrén”, mondta. Aztán érezte, ezt senki sem hiszi el neki, de azért megtoldotta: „megyek, teszek a fejére borogatást”. Végigsírdogálta az éjszakát: „ennek a Lacinak semmi se jó, ez csak a kolléganőivel képes vidulni, azokkal viszont nagyon. Azt reméltem, ez olyan lesz, mint egy nászút.” Huszonkét éve voltak házasok, a huszonkét nyomorult év alatt sosem voltak kettecskén nyaralni, a gyerekekkel is csak egyszer, de azok már nem akartak, velük jönni, több az eszük annál, torkig lettek az örökös torzsalkodással.- Schön - mutogatott a nő a víz felé, összeszedve s kimerítve ezzel német nyelvtudását.- Ja - mosolyogtak a sátrasok, és bőszen bólogattak. Ha nem is követte szó a szót, de valahogyan csak elérte Jo- lánka dédelgetett vágyát. Szótár került elő, beszakadozott szélű fotók a drezdai lakótelepi házról, amelyben a harmincas házaspár élt, a „kin- derjükről”, a macskáról, akire a fiatalasszony anyukája felügyel, ha utaznak. Mert ők imádnak menni, főleg ide, Magyarországra, a Balatonhoz. Az ősszel is jönnek, akkor Budapesten néznek majd szét. Október elejére tervezik, amikor még nincs túl hideg a motoron. Jolánka kapott az alkalmon. Ragaszkodott hozzá, hogy látogassák meg őket is, feltétlenül. Sebtiben papír zsebkendőt halászott elő, arra írta címüket. Laci elérkezettnek látta a pillanatot, hogy beússzék a tóba. Undok ősz köszöntött rájuk. Kopogott az eső az ablakon, az asszony fasírtot sütött a konyhában, a férfi meccset nézett a tévében, a gyerekekre tíz előtt nem számíthattak. Csöngettek. Nem hittek a szemüknek. Helga és Jurgen állt az ajtóban, bőrig ázva, kezükben bukósisakok és sportszatyrok.- Gyorsan a fütyülős barackot, még tüdőgyulladást kapnak - adta ki a parancsot Jolán, ő maga száraz törülközőket kerített, s betessékelte a vendégeket a fürdőszobába. Az csak természetes, hogy ebben az ítéletidőben nem mennek tovább. Felpumpálják a gumimatracot, azon elalhat- nak a gyerekek, a németek meg megkapják a szobájukat.- Ezt a boncolt csirkét hozták ajándékba? - hüledezett a férfi.- Azt mondták, Jurgen anyukájának kertjében nevelkedett - védekezett az asszony. Jolánka reggel szabadnapot kért. Aztán délután ismét telefonált a gyárba, ne számítsanak rá egy hétig. Ahogy teltek a napok, Laci mind később járt haza.- Negyvennyolc éves vagyok, Jolikám. Negyvennyolc évesen nem röhögtetem ki magam azzal, hogy „vaszozok” meg „gutozok”. Te bolondítottád ide őket, a te vendégeid. Addig a napig minden közös volt. Az asszony legalábbis úgy hitte. Ezért nem kérdezte soha Lacitól, hogy ki az a kis bogyós vörös, akit a közös Trabantjukban fuvaroz. Hogy milyen kommunista szombat az olyan, ami vasárnap estig tart. Hogy miért ugrik a kényelmes Laci a telefonhoz, ha az megcsörren, s miért süket a készülék, ha a feleség kapja fel a kagylót. J olánka a Drezdába címzett karácsonyi jókívánságok mellé még azt is oda akarta ka- nyarítani: Laci elköltözött a bögyöshöz. De hiába lapozta vadul a szótárt, nem találta meg németül ezt a kifejezést. Mérgében összetépte a képeslapot.
