Heves Megyei Hírlap, 1998. augusztus (9. évfolyam, 178-203. szám)

1998-08-15 / 191. szám

6. oldal Hírlap Magazin 1998. augusztus 15., szombat Mindazokról a természeti jelenségekről, amelyek a hullócsillagok havában történnek A Nap az Oroszlán jegyébe lép 1471-ben látott napvilágot Kö- nigsbergben. A Csíziót Heltai Gáspár kolozsvári pap 1575- ben fordította magyarra. „Kisasszony havában igen mértékletesen élj, ha akarod magad betegségtől megoltal­mazni. Ne egyél káposztát, sem olyan étkeket, amelyek szapo­rítják a melankóliát. Sáros tóha­laktól és csíktól óvjad magad. Alkalmas borsos étkekkel él­hetsz, eret ne vágass, reggeli hányás igen hasznos. Nagy- Boldogasszony napján ha fény­lik a nap, azt ítélik a szegény szőlőművesek, hogy azon esz­tendőben sok jó bort ihatnak. Minden vetemények öröme, Kisasszony, tiszta életűeket, de magtalanokat, híveket, jó és érett erkölcsűeket, kedveseket, de hirtelen, vakmerő, bátor szí- vűeket és mindenben kegyes erkölcsűeket, okosakat és kal- márságra szerencséseket terem­tesz. A fiad azonban minden örökségét elhagyja, és idegen földre megy vándorolni. Amely gyermek e hónapban lát napvilágot, heves, száraz természetű lesz, uralkodik min­den atyafiain, nagy tisztességre emelkedik, akár férfiú, akár le­ánygyermek legyen, szép or- cájú. Igaz és bölcs beszédű, és gyermeki dolgot nem hallgat örömest. Ha sebet kap, nehezen gyógyul. Bőkezű, senkit meg nem csal, örömest nagy urak­hoz tart, eszes, hirtelen haragú. A gonosztevőket gyűlöli. Örö­mest szép ruhákban jár, éles és kemény szavú, de vidám termé­szetű. Összeállította: Barta Katalin vetkező: az apróra vágott gyö­kérből kávéskanálnyit negyed liter vízzel főzünk 15 percen át. Napjában háromszor-négyszer ihatunk belőle egy kis pohárká­val. Alkalmazását nem árt keze­lőorvosunkkal is egyeztetni. Főként augusztus végén érde­mes gyűjteni, amikor is a gyö­kér törzsét kis ásóval kiemeljük a földből, lerázzuk róla a földet, és vízzel megmossuk. Ezután kerül sor a gyűjtött anyag lassú szárítására, lehetőleg olyan he­lyen, ahol nem fémek hozzá a macskák. Mit mond a Csízió? S most lássuk, mit mond a hó­napról a Csízió, mely köny­vecske bő ötszáz esztendeje, A Nap az Oroszlán jegyébe lép szült orvosságokat kizárólag az orvos utasítása és ellenőrzése mellett lehet alkalmazni. Ős­idők óta használt és a mai napig alkalmazott idegcsillapító szer készül a macskagyökér, tudo­mányos nevén a Valeriana gyökértörzséből. Hatóanyaga az álmatlanság, idegkimerült­ség és a szellemi túlterheltség­ből eredő fáradtság ősi gyógy­szere. A főzet elkészítése a kö­Alábbi összeállításunk az augusztusi természeti jelenségekről, az ilyenkor javasolt életmódbeli tanácsokról, az ebben a hónapban született gyermekek természetéről, s egy-egy néprajzi vonatko­zású adalékról szól. teret. Ha azután a Földünk von­záskörébe kerülnek, s átszelik a levegőburkolatot, úgy a súrló­dás miatt felizzanak, és így lát­hatóvá válnak a nyári égbolt sö­tét kárpitján. Meteorrajok tűzijátéka A hullócsillagok havában, ami­kor a Nap az Oroszlán jegyébe lép, a csillagos ég kedvelői most gyönyörködhetnek legin­kább a mete­orrajok szép tűzijátékában. A legszebb csillaghullást augusztus 9. és 11. között észlelhetjük a Perzeusz csil­lagképből ki­indulva. Ez a meteorraj az 1862. III. jel­zésű üstökös szétbomlásá­ból keletke­zett. Népünk Lőrinc tüzes könnyeinek is nevezi az ek­kor leszaladni látszó hulló­csillagokat. Ezek feltű­nése már ős­idők óta fog- Az aratás befejezésekor aratókoszorút kötöt- lalkoztatta a tek, és az ünnepélyes menetben a földbirtokos természet vagy a gazda elé vitték ölén élő pri­A hullócsillagok általában 100-150 kilométer magasság­ban szoktak felgyűlni. Szép, csillagos estéken másodper­cenként akár 400 hullócsillag is végigsuhanhat az égbolton. Ezeknek legnagyobb részét azonban csak távcsővel lehet észlelni. Jeles napok Ifjabb dr. Xantus János termé­szeti kalendáriuma szerint au­gusztus elsején, Péter napján volt szokás elvetni a kerek ré­pát, 10-én pedig Lőrinccel ün­nepelni a lassan beköszöntő őszt. A néprajztudomány azon­ban kimutatta, hogy a Lőrinc- napi szokások közül azok, ame­lyek az ősszel függenek össze, csak amolyan elcsúszások, ka- lendarisztikus félreértések, amit a naptárkészítők követtek el, összetévesztve ezt a napot a szeptember 5-én ünnepelt má­sik Lőrinccel. A népies regulák szerint ezen a napon ismételten fordul az időjárás. Ha ekkor esik, úgy bizony rossz lesz a dinnye, különösen a sárga, de „lőrinces”, azaz vizes lesz a körte is. Ha viszont Lőrinc nap­ján szép idő járja, úgy hosszú lesz az ősz. A nép hite szerint Lőrinc napja után a fás növé­nyek megállnak fejlődésükben. Augusztus 15-e sok helyen már az ősz beköszöntését jelzi. Az augusztus 15. és szeptember 8. közötti időszak az úgyneve­zett „kétasszony köze ”, azaz két Mária-nap között van. Nagyon sok helyen ekkor szedik a gyó­gyításra való orvosfüveket. Nem véletlenül, hiszen nagyon sok gyógynövényünkben éppen ebben az érési időszakban hal­mozódnak fel a drogok, tehát gyűjtésük ekkor a legajánlato­sabb. Ingyenpatika A gyógynövénygyűjtési naptár szerint augusztus 20-ig érdemes a diónak, a szedernek, a szamó­cának, a fagyöngynek és az áfo­nyának a leveleit gyűjteni. A vi­rágos, föld feletti részét az ezer­jófűnek és a kakukkfűnek. A növényvilágban a fa­gyöngy az, ami a legjobb szer a magas vérnyomás és az érelme­szesedés ellen. Az ebből ké­mitív népek fantáziáját. „Ismét meghalt valaki, leesett a csil­laga” - mondották a babonás emberek. S nincs nép, amely­nek mese- vagy mondavilágá­ban ne szerepelnének égből hullott kövek, vagy az éjszakai mennybolton feltűnő csodála­tos, de rövid ideig tartó fényje­lenségek. A mohamedánok ereklyeként tisztelik azokat a fekete kőda­rabokat, melyek a Kaaba szen­tély keleti falába vannak be­építve. Maga a Kaaba kő is négyszögletes, hatalmas kőme­teor. Észak-Amerika indiánjai, Szibéria természeti népei is ha­sonló tiszteletben részesítették az égből hulló köveket. A ma­gyar mennykő kifejezés is ere­detileg a meteorokra vonatko­zott, csak később vivődött át a villám elnevezésére. A tudomány egyébként szét­robbant égitestek maradványa­inak tartja a meteorokat, a vi­lágűrben lejátszódott roppant katasztrófák tanúinak. Szinte felmérhetetlen számban, igen nagy sebességgel száguldva népesítik be a csillagok közötti Az Oroszlán ötödik égi jegy, száraz és tűztermészetű t ü 1 I I H I ( i I i i ► Ü t f í 1 ( í l [ 'I * i Négyessy Zita: A nagy kaland E eerika - énekelt a nő, s ütemesen csapkodta mezí­telen combjait.- Te most mit csinálsz, Joli­kám?! - könyökölt fel megrö- könyödötten a hátát süttető férfi.-Megpróbálok velük kap­csolatot teremteni - felelt meg a negyvenes évei elejét taposó, festett szőke nő.- Ezzel a náci indulóval?! - fortyant fel a férfi. - Ezek még az anyjuk hasában sem voltak, amikor véget ért a háború!- Attól még ismerhetik - vonogatta gömbölyded vállait az asszony. Az égnek hála, nem ismer­ték. Legalábbis úgy tettek, mintha. Csak vigyorogtak, hogy „gut”, s hámozták tovább uborkájukat. Már a negyedik napja az volt az ebédjük. Köz­vetlenül a partra verték le sát­rukat, mellé állították MZ-jü- ket, és nyaraltak.-Nem ártana, ha volnának német barátaink - vázolta el­gondolását a nő. - Gyöngyiék is itt szedték össze Volkerékat. Karácsonykor már csomagot is kaptak tőlük.-Münchenből, Jolikám. De emezek az innenső felén élnek.- Miből gondolod, Laci­kám?- Az uborkájukból.- A nyugatnémetek is sze­rethetik az uborkát...-Szerethetik - nyugtázta a férfi. - De azok harapnak mellé mást is. A nőt ez nem izgatta. Nyár, kaland nélkül? Egy hete rosto­koltak a SZOT-üdülőben, le­számítva azt a balsikerű ismer­kedési estet, nem történt semmi. Abban is Laci volt a bűnös. Csak vágta a pofákat.- Negyvennyolc éves va­gyok, Jolikám. Negyvennyolc évesen nem fogok az orromra gyufásdobozt húzni - jelentette ki, és felment a szobába. Az asszony egy kicsiny ideig nevetgélt, mintha termé­szetes volna, hogy magára hagyták, olcsó füllentéssel rukkolt elő az asztaltársaknak: „ez az átkozott migrén”, mondta. Aztán érezte, ezt senki sem hiszi el neki, de azért meg­toldotta: „megyek, teszek a fe­jére borogatást”. Végigsírdogálta az éjszakát: „ennek a Lacinak semmi se jó, ez csak a kolléganőivel képes vidulni, azokkal viszont na­gyon. Azt reméltem, ez olyan lesz, mint egy nászút.” Huszonkét éve voltak háza­sok, a huszonkét nyomorult év alatt sosem voltak kettecskén nyaralni, a gyerekekkel is csak egyszer, de azok már nem akartak, velük jönni, több az eszük annál, torkig lettek az örökös torzsalkodással.- Schön - mutogatott a nő a víz felé, összeszedve s kime­rítve ezzel német nyelvtudását.- Ja - mosolyogtak a sátra­sok, és bőszen bólogattak. Ha nem is követte szó a szót, de valahogyan csak elérte Jo- lánka dédelgetett vágyát. Szótár került elő, beszaka­dozott szélű fotók a drezdai la­kótelepi házról, amelyben a harmincas házaspár élt, a „kin- derjükről”, a macskáról, akire a fiatalasszony anyukája fel­ügyel, ha utaznak. Mert ők imádnak menni, főleg ide, Ma­gyarországra, a Balatonhoz. Az ősszel is jönnek, akkor Bu­dapesten néznek majd szét. Október elejére tervezik, ami­kor még nincs túl hideg a mo­toron. Jolánka kapott az alkalmon. Ragaszkodott hozzá, hogy lá­togassák meg őket is, feltétle­nül. Sebtiben papír zsebkendőt halászott elő, arra írta címüket. Laci elérkezettnek látta a pilla­natot, hogy beússzék a tóba. Undok ősz köszöntött rájuk. Kopogott az eső az ablakon, az asszony fasírtot sütött a kony­hában, a férfi meccset nézett a tévében, a gyerekekre tíz előtt nem számíthattak. Csöngettek. Nem hittek a szemüknek. Helga és Jurgen állt az ajtóban, bőrig ázva, kezükben bukósi­sakok és sportszatyrok.- Gyorsan a fütyülős barac­kot, még tüdőgyulladást kap­nak - adta ki a parancsot Jolán, ő maga száraz törülközőket ke­rített, s betessékelte a vendé­geket a fürdőszobába. Az csak természetes, hogy ebben az ítéletidőben nem mennek tovább. Felpumpálják a gumimatracot, azon elalhat- nak a gyerekek, a németek meg megkapják a szobájukat.- Ezt a boncolt csirkét hoz­ták ajándékba? - hüledezett a férfi.- Azt mondták, Jurgen anyukájának kertjében nevel­kedett - védekezett az asszony. Jolánka reggel szabadnapot kért. Aztán délután ismét tele­fonált a gyárba, ne számítsanak rá egy hétig. Ahogy teltek a napok, Laci mind később járt haza.- Negyvennyolc éves va­gyok, Jolikám. Negyvennyolc évesen nem röhögtetem ki ma­gam azzal, hogy „vaszozok” meg „gutozok”. Te bolondítot­tád ide őket, a te vendégeid. Addig a napig minden közös volt. Az asszony legalábbis úgy hitte. Ezért nem kérdezte soha Lacitól, hogy ki az a kis bogyós vörös, akit a közös Trabantjukban fuvaroz. Hogy milyen kommunista szombat az olyan, ami vasárnap estig tart. Hogy miért ugrik a ké­nyelmes Laci a telefonhoz, ha az megcsörren, s miért süket a készülék, ha a feleség kapja fel a kagylót. J olánka a Drezdába címzett karácsonyi jókívánságok mellé még azt is oda akarta ka- nyarítani: Laci elköltözött a bögyöshöz. De hiába lapozta vadul a szótárt, nem találta meg németül ezt a kifejezést. Mérgében összetépte a képes­lapot.

Next

/
Thumbnails
Contents