Heves Megyei Hírlap, 1998. június (9. évfolyam, 127-151. szám)
1998-06-06 / 131. szám
Senki többet?... Harmadszor! (Folytatás az 1. oldalról) Több induló esetén az MSZP jelöltjei - a gyöngyösi választókerület kivételével - verhetetlenek voltak. Igaz, ott az SZDSZ jelöltje az MSZP-s esélyeit rontotta. A korábbiakhoz képest csökkent a megye képviselete a Parlamentben. 1994-ben a megyénkben indult jelöltek közül 13 lehetett képviselő: hatan egyéni körzetből, hárman területi, négyen országos listáról. Most csak 11 -en képviselhetik régiónkat. Területi listájáról az MSZP továbbra is két képviselőt, a Fidesz-MPP és az FKgP egyet-egyet küldhet a Parlamentbe. Sajátos helyzet alakult ki a gyöngyösi körzetben, ahol a második fordulóban indult mindhárom jelölt képviselő lett: dr. Mánya Kristóf (Fidesz- MPP) egyéni képviselőként, Hiesz György (MSZP) területi listáról, dr. Fodor Gábor (SZDSZ) országos listáról. Ezzel Heves megyében változatlanul Gyöngyös körzetének van a legerősebb parlamenti képviselete. Hasonló helyzet alakult ki az egri és a hatvani körzetben is, ahol a második helyen végzett jelöltek területi listáról szintén képviselők lettek, illetve a pé- tervAsárai választókerületben, ahol az első fordulós 3. helyéről visszalépett dr. Várhelyi András (FKgP) is képviselő lehet pártja megyei listájáról. Ezen körzetek képviselete így a gyöngyösinél erőtlenebb. Az 5- ös és 6-os körzetnek be kell érnie egy-egy képviselővel. Ebből a szempontból a füzesabonyi körzet veszítette a legtöbbet. Itt búcsúzott két korábbi képviselő is: dr. Puha Sándor (SZDSZ területi lista) és dr. Farkas Gabriella (MDF országos lista). A megyében nem történt olyan radikális változás, mint 1994-ben, amikor is az összes képviselőt lecserélték a választópolgárok. Az MSZP a korábbi 7 mandátumából 5-öt meg tudott őrizni. A megyei politikai erőviszonyai - miként az országosak is - kiegyenlítettek. Az 1994-ben győztes párt nem szenvedett megsemmisítő vereséget. Sőt! Öt megyei mandátuma van az MSZP-nek, négy a Fidesz-MPP-nek, egy az FkgP- nek, de ha dr. Fodor Gábort is ide számítjuk (SZDSZ országos lista), akkor az arány 6:5 a régi kormánykoalíció javára. Apropó, kormánykoalíció. A választások megtörténtek, a szavazatok mandátumokká történő átszámítása befejeződött. A folyamat csúcspontja, a koalíció- és kormányalakítás azonban még hátravan. A választási koalíciók és az eddigi nyilatkozatok előrevetítik a leendő kormány összetételét, de talán mégsem haszontalan a koalícióalakítás játékszabályait áttekinteni. A koalíciós elméleteket három csoportba oszthatjuk. Az első csoportban a koalícióalkotás logikája kizárólag a politikusok pozícióorientáltságára épít, a másodikban e szempont mellett a politikai-ideológiai elv is helyet kap. A harmadik csoportba olyan koalíciók tartoznak, amelyek kizárólag a politikai-ideológiai elv alapján jönnek létre. A választások után létrejött parlamenti erőviszonyok alapján elméletileg az alábbi koalíciók jöhetnének létre: Az egyszerű többségi koalíciónál nem számítana a politikai programok és nézetek hasonlósága. A lényege az lenne, hogy rendelkezzék 193-nál több mandátummal, de a koalícióban ne legyen „potyautas” párt, vagyis a miniszteri tárcákat minél kevesebb párt között lehessen elosztani. Ennek az elvnek az MSZP - SZDSZ - FKgP, a Fidesz-MPP - MDF - FKgP és az SZDSZ-Fidesz- MPP - FKgP pártkoalíció felelne meg. A minimális többségű koalícióalkotásnál hasonló az elv, de ott a politikusokat tekintik a játék alanyainak. A lényege: meglegyen a többség, de minél kevesebb koalíciós parlamenti képviselővel. Ennek az MSZP - SZDSZ - FKgP alkotta koalíció felelne meg. A legegyszerűbb koalíció a legkevesebb számú párt többségi koalíciója. A mostani helyzetben ilyen lehetne az MSZP - Fidesz-MPP és a Fidesz-MPP - FKgP szövetsége. (Itt jegyzem meg, hogy a sajtóban és a politikai közvéleményben elterjedt MSZP - Fidesz-MPP „nagykoalíció” elnevezés alapvetően téves, hiszen, mint látni fogjuk, a nagy- koalíció teljesen mást jelent.) A „vegyes" rendszerhez tartozó „minimális szélességű” koalíció pártjai között a bal-jobb skálán kettőnél nem lehet nagyobb a távolság, de itt is feltétel a többség megléte. Ennek a típusnak a Fidesz- MPP - MDF - FKgP, valamint a Fidesz-MPP - FKgP felállás felelne meg. Ugyancsak kettős logikájú a kapcsolt többségi koalíció. Ebben a politikai skálán egymás mellett álló pártok foglalhatnak helyet: például az MSZP - SZDSZ - Fidesz-MPP vagy a Fidesz-MPP — MDF — FKgP. A politikapreferencia-orien- tált modellben az alku a leendő kormány programjáról folyik. Itt a középen helyet foglaló győztes pártot, a Fideszt már nehezen lehet figyelmen kívül hagyni, mint az első csoportnál tehettük, hiszen döntő szerepe lesz a kormánypolitika alakításában. Eszerint lehetséges kisebbségi koalíció is, mint például a Fidesz-MPP - MDF páros, sőt kisebbségi kormányt elvileg a Fidesz is alakíthatna, de ennek a kormányozhatóság szempontjából igen nagy a kockázata. Végezetül lehetőség lenne háromféle nagykoalíció létesítésére is. Nagykoalíciónak ugyanis nem a sok mandátummal rendelkező koalíciót, hanem a széles, a parlamenti pártok szinte valamennyi tagját magában foglaló összefogást nevezzük. Ilyen lehetne az ösz- szes pártot átölelő; illetve az MSZP vagy a MIÉP kihagyásával létrejövő koalíció. A realitások azonban ennél a játéknál sokkal szigorúbbak. Köztársasági elnökünknek ugyan csak íratlan szabály, hogy a választásokon a legtöbb mandátumot szerzett párt vezetőjét kérje fel a kormányalakításra. Ha vonakodva is, mégsem tehet mást. Ugyanígy kötött Orbán Viktor keze is. Valószínű, hogy a fentiekben oly gyakran, több szempontból is előforduló Fidesz-MPP - MDF -FKgP összetételű, 213 mandátummal rendelkező koalíció fog kormányt alakítani. A választók megtették a tétjeiket. Több lehetőségük nincs, hiszen elhangzott: Senki többet?... Harmadszor! A kalapács azonban csak akkor koppan, ha az új kormány megalakul. Hacsi Lajos Gyönyörű nap volt Az Egri Gyermekvárosban immár 6. alkalommal rendeztek kicsinyeket köszöntő szabadtéri programsorozatot sok száz résztvevőnek. A városi méretűvé duzzadt eseményről készült Pilisy Elemér képriportja. Történelem és jog A nnak, aki a hajdani tragikus események idején még kétéves sem volt, nehezen megérthető. Hát még annak, aki másfél évtizeddel később született e világra! Ha ők ketten vitáznak is arról, vajon a napjainkra elhúzódó ’56-os sortűzperek elérik-e a céljukat a ma már jobbadán aggastyán vádlottak esetében, abban bizonyos az egyetértés: az eljárásoknak inkább kell szolgálniuk az igazság minél teljesebb kiderítését, mint a megtorlást. Azzal együtt, hogy az ártatlan polgárok ellen bizonyítottan súlyosan vétők is végre kényszer nélkül, önmaguktól is kimondhatnák a sokak által annyira áhított szót: bocsánat. A különböző nemzedékbeliek eltérő szemlélete például az egri sortűz - némelyek szerint fegyverhasználat - bűnpere kapcsán is jól érzékelhető. Nyilvánvalóan más annak az értékítélete, aki évtizedeken át ellenforradalomról és dicső leveréséről tanult, hallott, mint aki épphogy felnőttkorára forradalomként és szabadságharcként ismerte meg a 42 éve történteket. Az ő számára már az is kérdéses, meghúzható-e és egyáltalán hol vonható meg a határ a kollektív és az egyéni felelősség között. Pláne felsőbb akaratot végrehajtók esetében, lélektani szempontból egészen kivételes szituációban. Vitapartnere szerint viszont az tűnik elfogadhatatlannak, hogy magyarok bármilyen utasításra is magyarokra emeljenek tűzfegyvert. Rengeteg most feltárt körülménnyel együtt a fentiek jogi megítélése a bíróság dolga. Azé a testületé, amely nincs irigylésre méltó helyzetben. Igencsak embert próbáló feladat elmélyedni négy évtizede lezajlott eseményekben, s megérteni az azokban résztvevők indítékait, szándékait. Különösen úgy, hogy azóta jócskán megkopott a szemtanúk emlékezete, akadnak, akiket megzavarnak a változó történészi megközelítések. Elgondolkodtató, hogy ha az egykori pufajkás szakaszban majd’ félszázan masíroztak dobtáras gépfegyverrel, sorozatlövések dördültek, akkor mi alapján épp azok kerültek a vádlottak padjára, akiktől ma számon kérik akkori cselekedeteiket. Főleg, ha tudható, hogy bajtársaik közül többen ma is élnek... A z iméntiek persze, csupán kiragadott összefüggések. Az igazán fajsúlyos kérdés az, viszonyítható-e egymáshoz történelem és jog, s legfőképpen: hogyan? Az erre adandó válasz azonban már nemcsak az igazságszolgáltatás felelőssége. (szalay) Hamis virágok Györgyi nénit nem lehet - évtizedek múlva sem - elfelejteni. Robusztus alakja olyan volt az apró elsősök mellett, mint egy jól megtermett hegy. Tenyerének simításában éppúgy elveszett a hatéves megszeppent kisgyermek keze, mint parányi arca, amikor csattant a pofon. Mégis mindenki szerette. Evek múlva is emlegettük a nevét, s amikor megtudtuk, hogy meghalt, úgy éreztük, elvitte a gyermekkorunkat is: a betűvetés kínkeserves tanulásának és az első nehezen kimondott szavak emlékét. Pedig Györgyi nénitől gyakran féltünk. Felpaprikázódott hangulatában egyszer az összes dolgozatfüzetet beledobta a szemetesbe. Máskor a táskánkat borogatta ki, mert tollat keresett benne, ami a ceruzás elsős világban nagy bűnnek számított. Időnként pofozkodott is. És követelőzött. Pedagógusnap előtt a szülök minden nebuló kezébe virágot és bonbont adtak. Egyesével kellett átadni neki, köszönő szavak kíséretében. Amikor pedig látta, túl sok gyerek sorakozik körülötte, a naplót felnyitotta, és betűrendben szólította ki tanítványait. Egy tanuló sem akadt, aki elfelejtett volna neki virágot vinni. Később persze jöttek más tanárok. A következő osztályfőnök szigorúan megtiltotta, hogy a szülök ajándékokkal, virágokkal bombázzák. Alkalmanként egyetlen csokrot fogadott csak el, azt is a szülői munkaközösségtől. Nehezen volt számunkra érthető puritanizmusa, becsületessége, igazságérzete. Nem verekedett, nem simogatott, nem kivételezett. Mégsem szerettük annyira, mint Györgyi nénit, hiszen ő gyarlósága, kapzsisága ellenére mégiscsak ízig-vérig pedagógus volt. S a pofonok, a sorban állások emlékén idővel felülkerekedik az „s" betű pocakjának gömbölyítése felett érzett nehézség, az szárának kacifántossága, s az „m" kitartó rajzolgatásának fáradsága. Ma már nem éreznénk kötelezőnek, hamisnak az átadott virágcsokrokat. De már csak az emlékét hordozzuk, amikor toliunkkal csúnyán kerekített betűket vésünk, vagy egy szó kimondásán megakad a nyelvünk. S ha megpróbálunk emlékezni a szabályos „sz” betű leírására, önkéntelenül is eszünkbe jut: milyen volt Györgyi néni, a pedagógus. Szuromi Rita HÍR(TELEN)KÉK... A hatályos rendelkezések szerint hathavi bánatpénz jár a volt Hom-kormányból távozó valamennyi miniszternek. Az újak örömpénzéről hallgat a fáma... * Az afrikai Szváziföldi Királyság újsághirdetéssel keres hóhért. Kiderült: a nem mindennapi posztra esélyes egy fiatal hölgy is. Haláli nő lehet...! * A Hajdú megyei sütőipari cég igazgatója munkahelyi átszervezés címén elbocsátotta a debreceni péksztrájk egyik meghatározó vezetőjét. Kenyértörés pékséf módra... * A román-magyar zöldhatáron a végkimerülés előtti pillanatban mentettek ki a Marosból egy észak-afrikaiakból álló csoportot. Később a társaság egy nőtagja hálából - állítólag - fergeteges hastáncbemutatót tartott az életmentő határőröknek. Mire azok majd hasra estek... (szilvás)
