Heves Megyei Hírlap, 1998. június (9. évfolyam, 127-151. szám)
1998-06-27 / 149. szám
6. oldal Hírlap Magazin 1998. június 27., szombat A viszneki néptánctól a sokrészecske-fizikáig Csörgő Tamás kandidátus MÁTRAHÁZA - Öt földrész neves fizikusai tartottak konferenciát a Hotel Ózonban. A találkozó fő témája volt a sokré- szecske-keltés fizikájában elért kutatási eredmények elemzése és megvitatása. Az előadások szünetében készséggel állt rendelkezésünkre Csörgő Tamás kandidátus, a Központi Fizikai Kutatóintézet főmunkatársa, főszervező, és a magyar származású Gyulassy Miklós, aki a New York-i Columbia Egyetem világhírű professzora.- A konferencia rendezési jogának megszerzése a magyar kutatók munkájának és a hazai tudománytámogatási rendszernek elismerése is egyben - mondta lapunknak a viszneki származású Csörgő Tamás, aki a gyöngyösi gimnáziumban érettségizett. - A Mátra ragyogó körülményeket biztosít a tudományos munkához. Az ülések utáni erdei séták felfrissülést jelentenek, sőt újabb gondolatokat ébresztenek.- Sokat jelent ez a konferencia Heves megyének - még ha áttételesen is -, mert öt földrészre jut el a térség jó híre. Gyöngyösé, Egeré, és egy kicsit hazabeszélve szülőfalumé, Viszneké is. Jártunk ugyanis a megyeszékhelyen, ahol megismerkedhettek a kutatók a műemlékekkel és az egri borok izével. A magyar néptánckultúra pedig nemzetközi szinten is elismert, ezért fellépést szerveztünk a viszneki néptáncegyüttesnek. Amikor arra kértem, említsen egy-két jelenlévő világhírű személyiséget, Csörgő Tamás így felelt: - Valamennyien Gyulassy Miklós professzor azok. - Majd név szerint is felsorolt néhányat: - Itt van közöttünk Gyulassy Miklós, aki a nagyenergiás nehézion fizikai reakciók leírásának nemzetközi tekintélye. Előadást tartott többek között a kínai származású, de Amerikában dolgozó R. C. Hwa professzor, de említhetném a német R. Weiner profesz- szort is. Ne feledkezzünk meg azonban a magyar Jancsó Gáborról és Hegyi Sándorról sem. Gyulassy professzor is szívesen osztotta meg tapasztalatait lapunkkal. - Sokat dolgozunk együtt Csörgő Tamással és a KFKI munkatársaival - mondta a neves kutató. - Evek óta közösen elemezzük a magfizikai és a magasenergiai elméleti problémákat. Nagyon jól érzem magam itt a mátrai konferencián, elmélyült munkát folytatunk, s el kell mondani, ragyogó körülmények között. Természetesen jut idő kikapcsolódásra is.-A sokrészecske-keltés kutatása terén hamarosan nagy változások lesznek - tért vissza azonnal a tudományos munkára. - New Yorkban jövőre indítják azt a gyorsítógépet, amely alátámaszthatja majd az elméleteket. Újfajta anyagot szeretnénk előállítani, ami elméletileg benne van a számokban, de eddig senki nem látta. Az a kérdés, hogyan nézhetett ki megszületésekor a kozmosz. A börtönbe zárt magból a quar- kokat és gluonokat akarjuk kiszabadítani, s ezt a folyamatot szeretnénk látni. A nagy energiai kutatások terén óriási eredmény lenne. Fáczán Attila Az emberiség történetének a kezdetek óta része az építészeti kultúra. Az évmilliókkal ezelőtt használatos barlanglakásoktól a modern felhőkarcolókig, funkciótól, nagyságtól és kortól függetlenül minden létesítmény egy ponton azonos: az ember alkotta az embernek. Ám ezek megóvása, az utókorra hagyományozásának lehetősége már számos problémát felvet. S ekkor megszületik a műemlékvédelem kérdése is. Egy hazai gondolat: hány műemlékünk van? A hatvanas-hetvenes évek közművelődésében az egyik legdinamikusabban fejlődő tevékenységet épp a nyári egyetemek ismeretterjesztő, tudományos előadás-sorozatai jelentették. E munkából Heves megye is kivette a részét. A TIT Országos Ügyvezető Elnöksége által két nyári egyetem megszervezését szorgalmazták: a műemlékvédelemét és a filmművészetét. Az előbbi indításához különösen kedvező volt a megye- székhely történelmi múltja, barokk jellege. Ám csak az 1966 és 1971 között a meglehetősen hosszú ideig tartó szervező, előkészítő munka után vált bizonyossá, a város minden feltételét, adottságát tekintve alkalmas e nagyszabású rendezvény megtartására. A műemlékvédelmi nyári egyetem feladatkörének meghatározása már az induláskor rendkívül széles körű volt: egri, Heves megyei, hazai, nemzetközi műemlékek, műemlék jellegű épületek, festmények, szobrok, vasmunkák helyreállításának kérdéseit éppúgy magában foglalta, mint azok védelmét, hasznosítását. Ezért az egyetem témakörei kimeríthetetlenek lettek. Az indulás évében, 1971- ben hazánk műemlékeinek listáját tekintették át a szakemberek. Mindez előrevetítette a következő esztendőt is, a helyreállítások előkészítésének megszervezését. Az 1973-as nyári egyetemen folytatták a rekonstrukcióval kapcsolatos tanácskozást, immár a nagy építkezések során felvetődött aktuális városrendezési kérdésekkel kibővítve. A következő nyári rendezvényeken a meghívott szakemberek a hazai építészeti kultúra őrzésének lehetőségeiről szóltak, bár a felvetett témakörök jelentősen bővültek. Köztük immár szóba került a népi építészet és a magyar képzőművészet emlékeinek védelme is. Bár a szervezés mindig is a TIT Bugát Pál Egyesületének feladata, a szakmai irányítást az Országos Műemléki Felügyelőség végezte, éppúgy, mint ahogy a témaválasztásra is az tett javaslatot. Növekvő érdeklődés, kitekintés Európába A nyári egyetemek történetében jelentős változás csak a nyolcvanas évek közepén történt. Az agrár- és ipartörténeti - 1983-ban megrendezett -, kevésbé sikerült előadás-sorozat után a szervezők levonták a tanulságokat: nyitni kell! A következő esztendőben már a városméretű műemlékvédelemmel foglalkoztak. A téma feldolgozásához meghívást kaptak lengyel és német szakemberek, akik a világörökség egyik neves épületegyüttesének, a gdanski belvárosnak az értékóvását ismertették. A következő években a hallgatók közül a nem szocialista országokból - Olaszország, Franciaország, Finnország, Norvégia, Görögország - húszán érkeztek. A nyitás tehát sikerült. Az eredmények a látogatottságon voltak mérhetők: a nyolcvanas évek végén a szervezők az előadások tematikájában jelezték, hogy az európai geopolitika elveit is részletesen beépítik a nyári egyetem programjába. Az eltérő gazdasági-társadalmi berendezkedésű országok közti közeledésnek pedig jól érzékelhető állomása volt 1988, amikor egy izraeli vendég tartott előadást a toleranciáról, az értékek tiszteletéről és a kultúra integráló szerepéről. A világörökség egésze egy barokk városban A kilencvenes években már szinte törzsközönség körében rendezték meg a műemlékvédelmi nyári egyetemeket. Az elmúlt évtizedek látogatói - finnek, olaszok, franciák, görögök, németek - rendszeresen visszatértek Egerbe, s előadásaik témái immár túllépték az európai határokat. A világ kulturális és természeti öröksége éppúgy részét képezte a programnak, mint a várak és a kastélyok védelme, a történeti városok szerepe és a műemlék- védelem jövőbeli kérdései. Ehhez a most már szinte a világ építészeti értékeinek őrzését átölelő 9 napos kurzushoz kapcsolódik az idei, 28. Műemlékvédelmi Nyári Egyetem rendezvénysorozata, melynek címe: A műemlékek sokszínűsége. A váraktól a kastélyokon át a falusi parasztházakig terjedő építészeti, remekek megóvása ugyanis más feladatokat vet fel az elmaradott országokban, a trópusokon és Közép-Európában. A június 30-tól július 8-ig tartó gazdag programban - melyben kétnapos kirándulás is szerepel - olyan változatos témákról is hallani, mint a bizánci templomok megőrzése, a kastélykertek rekonstrukciója vagy a sírkertek szerepe - bizonyítva a szervezők gondolatát: a műemlékvédelem tárháza szinte kimeríthetetlen. (szuromi) Szalay Zoltán Ránctemető A ddig jár a korsó a kútra, míg el nem törik!” Forgatod a kezedben Erzsé- ^ bet évtizedek múltán is megdöbbentően éles arcmását, a felvétel hátulján ezzel a csak neked szóló érzéki utalással. Senki más, csak te tudhatod, mennyi varázslatos együtt töltött óra és nap emléke rejtőzik e szavak mögött. Feledheted-e valaha is azt a pajkos csodálkozását, hogy te, a magabiztos, erős karú legény képtelen vagy megbirkózni a szőlőfürtöket makacsul őrző indás szárakkal? Azt a huncut és csak rád sugárzott mosolyt, amely arra ingerelt, hogy azonnal simítsd végig az arcát, ajkaiddal járd be szemeinek, szájának, füleinek, nyakának bársonybőrrel terített útját? Ugye, rögtön megigézett? Megelevenednek sorra a képek, melyekre a könyörtelenül múló idő sem engedhetett áthatolhatatlan lepelt. Látod ma is magad előtt, ahogy izgatottan sétálgat a hatalmas kőoroszlán körül, mialatt várja az érkezésedet a találkozóra. Orcájába csapnak a tiszai széltől kavart sűrű hópelyhek, de ő rendületlenül rója körútját. Máris levesz a lábadról, amint megpillanthatod csillogó-ragyogó, melegbarna szemeit. Azt jelzik, hogy végtelenül örül a jöttödnek, s leginkább annak, hogy nem mulasztottad el magaddal hozni és átadni neki a kedvenc virágját, az orchideát. Észrevehetted a köszönésén a szelíd neheztelést is, mert már megint pontatlan voltál - még ha csupán 25-30 másodperccel is... Boldog voltál. Még akkor is, amikor a színházban a szünetben azon évődtél vele, hogy az előadás közben könnyeivel jelezte a szereplők sorsának teljes átélését. Akkor is, amikor majd szétrobbant a dühtől, mert otromba módon kikacagtad, kigúnyoltad a papot a dómbeli misén. Talán még most is érzed azoknak a sebeknek a sajgását, amelyeket a táskájával a fejeden, a testeden okozott. Akkor persze nevettél rajta. Ma meg de szívesen várnád - korabeli ifjúságodat visszaidézendő - haragos kedvesed egyre fájdalmasabb sújtásait! Imádtad, amikor szemérmes-vágyakozó tekintettel figyelmeztetett: aznap este a Volt egyszer egy vadnyugat vetítésén a mozisnadrágod legyen ám rajtad! Olyan, amelynek a zsebén át örömzugokban kutakodhat az érdeklődő, finom női kéz. S azon a verítékes, csatakos, vulkánhoz hasonló, energiarobbanásos éjszakán mindkettőtök számára bizonyossággá vált, hogy külön, de egymásért teremtettetek. Őrződ annak emlékét is, amikor valamiféle ostoba küldetéstudattól vezérelve - fontosabbnak vélvén a munkádat - megbántottad őt, majd - szerencsére idejében észbe kaptál - követted tanyai házikójáig, ahová a világ ártalmai elől olykor elmenekült. Királyi heteket töltöttetek ott ketten, s végre te is magadat adhattad, azt az énedet, akit oly gyakran hiányolt belőled. Elfogadott a családja is, pedig ugyancsak szúrósan néztek rád először, s nemigen értették, mit le- gyeskedik féltett kincsük körül egy érzéketlen flaszlerhuszár. A végén már a fiuknak is neveztek. Bizsergető érzés kerített ilyenkor téged a hatalmába, bár az némiképp zavart, hogy ő csú- fondárosan rendre testvérkémnek szólított ekkor. Azután, hogy mindjárt ki is engeszteljen a gonoszkodásáért, akkora lendülettel ugrott a nyakadba, ami után nem tehettél mást, mint hogy megadod magadat... A homlokodon kisimulnak, a szemeid alól elszöknek a ráncok a visszaemlékezéstől. Úgy érzed, ismét fiatal vagy! Nem vonnak redőket az arcodra az eléd táruló kellemetlen percek sem. Hogy is történhetne ez, amikor elválásotok legalább annyira fenséges volt, akár az együttléte- tek! Nem is búcsú volt az, sokkal inkább szeretetté szelídült szerelem. Nem a házasságok lé- leksorvasztó-mócsingos mindennapjai változtatták azzá, hanem a pillanatnyi meg nem értés talán késve feltárt magyarázatai. S legfőképpen az, hogy egy készülő élet áldoztatott fel ennek oltárán. Persze, ekkor sem a vad szemrehányás húzott láthatatlan falat kettőtök közé, mindössze a magatok felelősségét keresni vonultatok vissza magányos váraitokba. Ne tagadd - gondolom, soha nem is tennéd -, hogy továbbra is folyton szemmel tartottátok egymást! Erősebben dobogott a szíved, ha nem láttad a megszokott helyen és időben őt, s nem ismerted ennek pontos okát. Örömet okozott, amikor ellophattátok egymás pillantását úgy, hogy kis időre kizártátok a környező világot. Megnyugodtatok, amikor egymás mellett elhaladva - mások számára észrevehetetlenül - ujja- tok vagy kezetek egymáshoz ért. Még akkor is randevúztatok, amikor más-más partnerek próbáltak aggódni értetek, elszámoltatni benneteket. Honnan is tudhatták volna, milyen szétsza- kíthatatlanul szilárd a titeket összekötő kapocs?! Azért sem szaporodnak tovább arcbőrödön a rovátkák, mert tudod, a múló idő megszépít mindent. Ám te azzal is tisztában vagy, Erzsébet emléke nem lehet érzéseid temetője. Megértem én, persze, hogy megértem a kételyeidet. Túlságosan is elmélyedtél az odúba zárva töltött esztendők során a látszat-szerelmekben, vagy ha megelégelted azokat, hiányoltad a megértő társat, gyorsan visszabújtál megközelíthetetlen kis burkodba. Az apró csalások, a megalázó hazugságok, a legszentebb emberi érzelmeket kíméletlenül sárba tipró csalárdságok, a mocskos üzelmek mai világában sokszor tényleg csak akkor lehetsz boldog, ha menekvésképpen a múltba fordulsz. Meglehet, ezért is furcsállod a jelenkor emberének a tiédtől valamelyest eltérő gondolkodás- módját, lelkivilágát. Ám ha kínok nélkül akarsz élni, óvni, szeretni, meg kell tanulnod elfogadni ezt a másságot! Azt, hogy az esetleges megcsa- latásod valójában a türelmed próbája, elhalványulni látszó szereteted különlegesen áttételes megerősítése. Azt, hogy a kapcsolatok egymást is átfedő kuszaságában rendszerint elvész a boldogság. De megtörténhet, hogy a vetélytársak köz- és önveszélyes csatájában épp az szenvedi el a legnagyobb sebeket, aki túl magabiztosan bízik önnön megtéveszthetetlenségében, a saját vonzerejében. Látod, az iméntiek miatt sem gyűrűzhetnek ráncok rajtad, s azért sem, mert nyomban elárulnák meggyötörtségedet, elesettségedet - egyszóval: gyengeségedet. S ha mindezt kellőképpen belátod - s ugyan, miért ne tennéd -, akkor talán arra is számíthatsz, nemcsak titkon, hogy új fényképet vehetsz át - hátulján a kútra járó korsó elkerülhetetlen sorsának beteljesülésével. A tavalyi nyári egyetem témája a műemlék-helyreállítás volt
