Heves Megyei Hírlap, 1998. május (9. évfolyam, 102-126. szám)
1998-05-09 / 108. szám
Falu, Szent Márton tenyerében Aki itt meghal, azt a falu fölé temetik. Lentről nézve, a hegyoldalban úgy sorakoznak a fehér sírkövek egymáshoz tapadva, mint a parti fecskék fészkei. S ezek az örök lakok egyre inkább szaporodnak, volt esztendő, hogy nyolcszor-tíz- szer is megcsendült a fenti fatorony két bronzharangja. Hangjuk olyankor betölti a hosszúkás völgyet, melyben - mintha Szent Márton két összeboruló tenyerével óvná - szomorúan bújnak meg a tarkabarka zsin- delyes háztetők. Aki itt meghal, azt Bélapátfalván jegyzik be a nagykönyvbe. S miután ott intézik ennek a 416 lakosnak minden hivatali ügyét, bükkszentmár- toni polgárként ott írják be az anyakönyv rubrikáiba az újszülötteket is. Mostanság tízen, ti- zenketten is meglátják itt a napvilágot egy-egy évben, csak-csak kitesznek annyit, hogy ne fogyjon el a falu szorgalmas népe. Ha már a házak száma nem is gyarapszik, talán ötévenként eggyel.- Amikor én még mezítlábas gyerek voltam - idézi a régmúltat a 94. évét taposó Józsa Dezső -, hetven lehetett itt a házak száma. Szalmatetős volt mind, ma már hírük sincs. Nagyot változott a világ - int a hatalmas családi házra, melyben - mint egykoron szülei portáján — három generáció is kényelmesen elfér. - Minden megváltozott, oda a nádasdi lemezgyár, a bánya, de a cementgyár is keveseknek ad már munkát. Van ez a kis föld, erre meg már eső nem kéne - dörmögi a tanult cipészből lett munkásember, akit éveinek számában senki sem előz meg itt. Hasonló korú is csak kettő akad, a kilencven körüli Szecskó Julianna, meg Koós Miklós, ő is túl van már a nyolcvanon. * Mesélik az öregek, hogy őseiket a tatár hajtotta ebbe a szép völgybe. A mai Szabók, Likto- rok, Síposok, Koósok családfái évszázadokkal vezethetők visz- sza azokra az időkre, amikor a régi templomot emelték a recés oldalú, időtálló kőből. Bár dacol még a hegyekből alányargaló széllel, esőmosta, barna falai közül új hajlékba költözött a maroknyi hívősereg. — Vasámaponta gyűlünk össze benne - köszön rám egy idős nénike, amint nézegetem a szomszédos házak fölé fehérlő, piciny tomyú épületet. - Csak a hét végén, amióta a tisztelendő urat eltemettük. Dr. Bogyó Györgyről, templomépítő papjukról csak szép szóval emlékeznek az emberek. S amint hallani, hasonlóképpen tisztelik Federenkó Kálmánnét, akitől az elmúlt harminc évben a falu apraja-nagyja tanult ími- olvasni. Éva tanító néni a tanév végén - a remények szerint csak átmenetileg - bezárja az egy tantermes iskolát, s a szeptemberre beiratkozó 7-8 elsősével átköltözik Bélapátfalvára.- A felmérések alapján ezeknek a gyerekeknek kisegítőben kell kezdeniük - tájékoztat Magyar Árpád polgármester. - Ilyen speciális osztály pedig csak a szomszédos nagyközségben van. Hogy lesz-e valaha ismét iskolája a településnek, nem tudni. Tény, hogy ide ma mindössze négy apróság jár: egy kislány és egy pöttömnyi srác az elsőbe, egy másodikos, egy pedig a harmadik osztályt végzi. Amíg az elsősök éppen a mértékegységekkel ismerkednek - hány deci egy liter -, addig a többiek csendes foglalkozást tártnak. S amint elröppen a nyár, ők is sulibuszra ülnek, új osztálytársakat kapnak, ám a bélapáti nagy iskola folyosóján Éva tanító néni talán éppúgy megajándékozza őket egy-egy saját termésű almával, mint itt teszi, ha tíz óra felé korogni kezd a gyomruk. * Aki itt végigsétál az utcákon - a leghosszabb, az alig két kilométeres Rákóczi út mellett van még hat kis zegzugocska, hathét házat bújtat egy-egy -, szóval, aki ráérősen átballag a falun, arra lépten-nyomon ráköszönnek. S ha illedelmesen fogadja az ember, szívesen szóba is állnak vele. így tudom meg, hogy miként kerül a fából ácsolt buszváró sarkába egy valódi kút.-Lenn a laposon mocsaras volt a talaj, föntebb kellett hát kutat fúrni. Bár errefelé nagyon vasas a víz, ma is lehetne inni belőle, de megvan már a vezeték... A buszváró meg, hát ide került félútra, ahogyan a kút is mindenkihez egyforma távolságra volt - kapom a magyarázatot. Várakozás közben olthatja hát a szomját az idegen. Bár idővel inkább a Péter völgyébe tart majd, ott tervezi fogadásukat Magyar Ottó, a falu két mezőgazdasági vállalkozójának egyike.- Hatalmas gondot görgetünk magunk előtt - panaszolja. - Az illetékesek máig nem rendezték a földterületek tulajdon- viszonyait, enéHdil pedig meg van kötve a kezünk. Az emberek nem mernek kockáztatni, három éve még harminc hektáron vetettek, az idén már csak hármat fogtak művelésbe, mert ki tudja, mit hoz az idő... * Az öreg Józsa Dezső kihunyorít a kalapja alól, és azt mondja, szülőfaluja valaha a szomszéd megyéhez tartozott. Akkor Borsodszentmárton volt a neve, hosszú ideje viszont Bükk- szentmártonként tisztelik. Akárhogy is volt - teszi hozzá a polgármester -, védőszentjük emlékét címerükben őrzik. Szent Márton pedig, vallják, tenyerében tartja a falut... Szilvás István Kollégának várják vissza tanárai Bársony Bernadett, a gyöngyösi Almásy Pál Mezőgazdasági Szakközépiskola IV/B osztályos tanulója az országos tanulmányi versenyen első helyezést ért el áruforgalmi szakon. A remek siker kapcsán kerestem fel, s kértem meg: meséljen a szép eredményről, önmagáról és terveiről.- Született gyöngyösi vagyok - kezdte bemutatkozását a végzős diák -, s ma is itt élek. A Kálvária-parti Általános Iskolában végeztem tanulmányaimat, ezután nyertem felvételt a helyi mezőgazda- sági szakközépiskolába. Azért jelentkeztem ide, mert sportoltam - sífutásban és biatlonban versenyeztem -, s tudtam, hogy ebben az oktatási intézményben támogatják a sportolókat. Később, pontosan a tanulmányaim miatt, abbahagytam az aktív versenyzést. Előtte azonban - jegyezte meg szerényen - elnyertem a Jó tanuló, jó sportoló címet. Ez is jelzi, hogy befogadtak, megszerettek ebben az iskolában.- Miként került az országos tanulmányi versenyre?- Azok a diákok jelentkezhettek - idézi a történteket -, akiknek a szakmai tanulmányi átlaguk négy egész fölött volt. Kétfordulós volt a verseny, melynek első feladatkörét itt az iskolában kellett megoldani. Hatan írtuk meg a dolgozatot az osztályból, s nekem sikerült hatvan pont feletti eredményt elérnem. Ez azt jelentette, hogy meghívtak a Vas megyében megtartott döntőre.- Milyen feladat várt ott a döntősökre?-Újabb dolgozatot írtunk, amelyet nagyon sok tanulás és felkészülés előzött meg. Titkos volt, tehát a zsűri nem tudta, kinek a dolgozatát értékelte. Később számok alapján azonosítottak bennünket.- Hogyan készült? Bársony Bernadett: „Sok tanulás és felkészülés az ára a győzelemnek...”- A felkészítőmmel, Csomós Tamás tanár úrral úgymond „átrágtuk” a négy év anyagát, s bizonyos témakörökre nagyobb hangsúlyt fektettünk. Ilyen volt például az értékesítési csatornák témája, amit valóban feladatként kaptunk. Hetente öt-hat órát vett igénybe a felkészülés.- Mit jelent a szép eredmény? Miként fogadta otthon a család, az iskola?- Ezáltal felvételt nyertem a Gödöllői Agrártudományi Egyetemre. De az sem elhanyagolható, hogy az év végén a szakmai tantárgyakból jeles minősítést kapok. A család is nagyon boldog volt, az iskolatársaimtól is sok gratulációt kaptam, az iskola vezetése pedig külön ünnepséget rendezett ebből az alkalomból. Bernadett semmiben sem különbözik a mai lányoktól. Szabadidejében fut és kerékpározik, de nem hanyagolja el a baráti körét sem. Szereti a gyerekeket, ezért tanár szeretne lenni. A szakközépiskola igazgatója, Varga Kálmán is azt mondta, visszavárja kollégának. Fáczán Attila Csupa elavult erény E gy reprezentatív felmérés szerint a magyar felnőtt lakosság egy százaléka jár naponta étterembe. Hetente többször vagy csupán egyszer két, illetve három százalék. A hazai felnőtt népesség válaszai alapján nagyon ritkán még az emberek további 40 százaléka megfordul az éttermekben. Azok aránya viszont, akik soha nem jutnak el ilyen helyre, több mint 50 százalék. Mit bizonyít ez? Csak annyit, hogy az emberi élettereket jelképező ágy, mosdó, asztal háromszög közül ez utóbbinak nálunk biceg az egyik lába. Hogy a hazai hivatalos vendéglátás nemigen épít vagy számíthat a megbízható magyar törzsvendégre. Hogy nincs kedv, avagy a pénz hiányzik? Alighanem mindkettő. Elveszett egy kultúra, s nemcsak errefelé. Az élés-időtöltés kultúrája helyett beköszöntött az időmegtakarítás szezonja, amely zászlajára tűzte a tömegkosztot és a gyorsétkezdét, talapzatra emelte a zacskós gulyást és a csirkepaprikás-granulátu- mot. Amelynek egyetlen üzenete van: nem vagy fontos, a kasz- sza csilingelőse számít. Az evést kiszorította a táplálkozás, visszajutottunk oda, ahonnan az emberiség, a kiszolgáltatott Neander-völgyi természeti lény elindult: töltsd tele a gyomrodat valami elérhetővel, hogy túlélj. A magyar lakosság nagy túlélő, a többség számára nem is igen kínálkozik más megoldás. Az étterembe járáshoz azonban legkevésbé sem éhség szükségeltetik. Profánul hangzik, de a vendéglőbe elsősorban nem az étvágynak kell beűznie az embert, enni tud otthon is. A vendéglőhöz ma a már kényszerűen nem csekély pénz mellett olyan életvitel szükséges, amely eltűri az időrabló étkezés látszólag haszontalan szertartásosságát, a céltalan formákat és az ejtőzés hosszú óráit. Egy étteremben, ahová olyan ritkán jár a magyar ember, nem is az étel az igazán fontos, mármint nem annak különleges, extra értelmében vett műfaja. A kunsztok külön kategóriába tartoznak. Fontosabb az ízlés, a hangulat, az emlék, a kedv és a társaság. Kell persze az igazi hely, a megbízhatóság és a távolságtartó közvetlenség is. Szóval, csupa elavult erény. Kovács János Vizsgázók, reszkessetek! Rettegtünk tőle. Amikor feltűnt apró alakja, s a jegyzeteivel a hóna alatt sietősen lépkedve, fejét magasba emelve elhaladt a hallgatók mellett, egy pillanatra mindenkinek görcsbe rándult a gyomra. A fekete keretes szemüveg mögül sóvár kéj villant a közelgő vizsgákra gondolva:-Lesz itt ne mulass, hölgyeim és uraim! - üzente a hideg szempár, végigpásztázva a padsorokban ülő, vadul jegyzetelő diákokat. S lön! A kollokviumok, szigorlatok réme keveseknek kegyelmezett. A kirúgott áldozatok vérmérsékletük és humorérzékük arányában tértek napirendre a megalázó vereség felett, s kezdték a felkészülést a ki tudja, hányadik utóvizsgára. Sokan „elvéreztek" azokban az esztendőkben, évismétlésre kötelezve, vagy a kudarctól végleg hátat fordítva az intézménynek. Hosszú évek teltek el azóta. A minap egy makacs fogfájás kergetett a fogászat ügyeletére. Mindössze egy szenvedő sorstársam árválkodott a rendelő előtt. O volt az, rémálmaim gyakori szereplője, a magabiztos fölénnyel, gúnyos vigyorral vizsgáztató, s az egyest nyomatékkai bevéső tanárom. Láthatólag erős fájdalmakkal küzdve, bedagadt arccal várta, hogy szólítsák. Amikor a fúrógép iszonyatos hangja felzúgott, valami megkésett elégtételt éreztem. Nem káröröm volt ez, csak valami felsejlö nyugalom: lám, lám, ugyanolyan gyarló vagy, barátom, mint bármelyikünk. S látod, egy kis fogfájás mire képes? A végletekig megnyirbálja dagadó önérzetünket. Már-már megfeledkeztem a kis epizódról, amikor a napokban a kórház rendelőintézetébe tartottam egy vizsgálati eredményért. Nem találják ki, hogy ki jött velem szemben, frissen begipszelt karral, ám ezúttal is sietős léptekkel, felszegett fejjel. Igen, ö volt az, megint... Ahogy elhaladt mellettem, egy pillanatra elkaptam a tekintetét, és be kellett látnom: nincs remény. Ugyanaz a következetességgel vegyülő szigor ült abban a szempárban, mint évekkel ezelőtt. Fogfájás ide, kéztörés oda: vizsgázók, reszkessetek! Barta Katalin HÍR(TELEN)KÉK... A Legfelsőbb Bíróság elítélte az egykori Agrobank vezetőit. Mert rosszul vetették el a pénzmagot... * „Miután az ország már maga mögött tudhatja az átalakítások éveit, a magyarok már túl vannak a nehezén” - írja a Welt am Sonntag című német lap. Mondjuk erre mi: „A szomszéd rétje mindig zöldebb...” * Chilében feloszlatta a rendőrség a férjeiknek magasabb fizetést követelő rendőrfeleségek tüntetését. Az asszony verve jó...! * Mintegy kétszáz sorköteles fiatalt minősített katonai szolgálatra alkalmatlanná egy honvéd százados, aki jogellenes tevékenységéért több tízezer forintot kért. A békéhez három dolog kell: pénz, pénz és pénz... * Egy autótolvaj elkötötte, majd kétszáz kilométeren át hajtotta a portugáliai Loulé városka temetkezési vállalatának halottszállító furgonját. Hol(t) volt, hol(t) nem volt... (szilvás)
