Heves Megyei Hírlap, 1998. május (9. évfolyam, 102-126. szám)

1998-05-28 / 124. szám

4. oldal Horizont 1998. május 28., csütörtök Ötvenéves az egri tanárképzés - új utak keresése a XXI. század küszöbén A főiskola folyosói ilyen képet mutatnak a vizsgaidőszakokban FOTÓ: PERL MÁRTON ' i Tudományos konferencia a tanárképzés évfordulóján EGER - Az Eszterházy Ká­roly Tanárképző Főiskolán immár 50 éve folyik a tanár­képzés. A jubileum alkalmá­ból kétnapos konferenciát tar­tanak „Magyar értelmiség- képzés a XXI. század kapujá­ban” címmel. A rendezvényt ma délben Seregély István egri érsek, a Magyar Katolikus Püspöki Kar Elnöke nyitja meg, aki Eszterházy szelleméről és a mai magyar értelmiségképzés feladatairól beszél. Ezután 16 órakor kezdődik a plenáris ülés. Holnap nyolc szekcióban tartanak majd előadásokat a főépületben. Az „A" csoport témája az értékek és kultúra az ezredfordulón lesz, míg a „B” tagozatban az új kihívá­sokról és az intézmény me­nedzsmentjéről beszélgetnek. A harmadik szakaszban az in­formatikai forradalom és a tudományok lesznek soron, s a „D" szekció tárgyalja a kör­nyezetünk minősége és a tár­sadalom kapcsolatát. Az „E" csoporthoz csatlakozók a ta­nár és iskola az ezredfordulón témáról tudhatnak meg érde­kes dolgokat, az „F” tagozat résztvevői pedig a pedagó­gusképzésért folyó kutatások­ról hallhatnak. A pedagógus- képzésben fellelhető hagyo­mányokról és korszerűségről a „G” szekcióban hallhatnak, s a testkultúra az ezredfordu­lón ad témát a „H” szekció­nak. Öregdiákok vallanak egykori iskolájukról Összehoztak hígdanában minket a közös programok Hogy milyen volt pár esz­tendővel ezelőtt az Eszter­házy Károly Tanárképző Főiskola? Vajon egy régi diák hogyan gondol vissza az ott töltött négy évre? Er­ről kérdeztük Kristonné Er­dei Máriát, aki 1991-ben végzett a főiskolán testneve­lés-orosz szakon.- Már gyermekkoromban is nagyon szerettem a mozgást és a nyelveket - említette ér­deklődésünk nyomán -, de abban az időben még csak az orosz nyelv tanulására volt lehetőség. A főiskolai évei­men nagyon sokat dobott­lendített az, hogy nagyon jó Kristonné Erdei Mária volt a csoportunk. Kellemesen éreztük magunkat, sok időt töltöttünk együtt, segítettünk egymásnak és rengeteget bu­liztunk. A tanárokkal is köz­vetlenebb volt a kapcsolat, sokszor együtt szórakoztak, beszélgettek velünk. A mai fő­iskolások körében nem látom az összetartást. Ez persze nagyrészt annak is betudható, hogy akkor még egyforma volt az órarendünk, most pe­dig teljesen szétszórják a diá­kokat.-Jelenleg a Forrás Gyer­mek-Szabadidőközpontban dolgozik. Ez netán azt jelen­tené, hogy a tanári pálya nem érdekli?- Természetesen szeretnék tanár lenni, hiszen annak ta­nultam, de a szakpárom nem tette lehetővé az elhelyezke­désemet egy iskolában, így kerültem a szabadidőköz­pontba. Persze, nyugodtan elmondhatom, hogy ezt a munkát is nagyon szeretem, hiszen gyerekekkel foglal­kozhatom és testnevelőként dolgozhatom. Mindig is sze­rettem a szervezőmunkát, amiből itt bőven kijut. Sok­szor eszembe jutott már, hogy visszamegyek a főiskolára egy másoddiplomáért, de egyelőre nem volt rá lehető­ségem. Talán egyszer még el­jön az az idő is, hogy újra fő­iskolás hallgató leszek. Nem bánnám. * Németh Dóra két éve diplo­mázott ének-történelem sza­kon.- Én bizony egy véletlen folytán kerültem Egerbe, hi­szen igen messziről, Győr- Sopron megyéből, onnan is Kapuvárról jöttem ide. Mivel azonban nagyon kellemesen teltek a főiskolai éveim, és megszerettem a várost, így itt maradtam a 2. Számú Általá­nos Iskolában tanárként. Diákéveimben albérletben laktam, ezért azt hiszem, saj­nálatosan igen sok kollégiumi buliról lemaradtam, de sze­rencsére mindig voltak olyan programok az iskolában, ahol kialakulhatott egy jó közös­ség, barátokra találhatott az ember. Rengeteget jártunk kü­lönböző koncertekre, s mi magunk is szerveztünk érde­kes programokat. Akkor még volt ismerkedési est is, ami sajnos mára már teljesen el­tűnt.- Milyen többletet adott neked az intézmény?- A főiskolán egy ideoló­giát tanítottak, amiből min­denkinek magának kellett ki­szűrnie, mi az, amit hasznosí­tani szeretne, és később a sa­ját tapasztalataival együtt kamatoztathatja. (elek) Mozgalmasabb diákélet kellene Mára egy kicsit már megválto­zott a diákélet. Többet kell ta­nulni, és kevesebb idő jut egymásra. Kelemen Melinda most fejezi be a második évet történelem szakon.- Miért választottad az Esz­terházy Károly Tanárképző Főiskolát?-Tulajdonképpen jogot szerettem volna tanulni, de mivel az egyetemre nem vet­tek fel, úgy gondoltam, ez a legmegfelelőbb hely a tovább­tanulásra. Mindent összevetve jól érzem magam a főiskolán, de megmondom őszintén, hogy amikor ide kerültem, tel­jesen másra számítottam. A középiskolás tanáraimtól min­dig azt hallottam, hogy milyen mozgalmas a diákélet, ám ezt nem nagyon tapasztalom. Első évben arra vártam, hogy valaki igazán bevezessen a főiskolás életbe, ám ez elmaradt. Ha va­lakinek nem volt felsőbb éves barátja, az szinte semmiről nem tudott. Nem kaptuk meg az irányt és a kezdő lökést, így elég nehéz volt. Hiányzik a ta­nulókból az összetartás, a jó kapcsolat a tanárokkal. A diá­koknak egyre kevesebb lehe­tőségük van az együttlétre. A nonstop napot lecsökkentették egy éjszakára, s már a diákna­pokat is a sportcsarnokban tartják. Márkus Róbert azon keve­sek közé tartozik, aki azért je­lentkezett a főiskolára, mert valóban tanár akar lenni. O a magyar-szociálpedagógia szakot választotta.-Úgy érzem, elég elhiva­tottság van bennem, hogy ezt a pályát válasszam. Az iskolá­ban nagyon alapos képzést ka­punk, remek oktatóink vannak. Az irodalom sok időt elvesz, hiszen sok a kötelező olvas­Kelemen Melinda mány, de ez velejár. A nyelvé­szeti része pedig egy kissé ne­héz. A szociálpedagógia sza­kon szinte olyanok vagyunk, mint egy nagy család. Tanára­inkkal tegeződünk, sokat já­runk együtt szórakozni, renge­teget beszélgetünk. Persze, a tanulást is komolyan vesszük, de a légkör lazább. Szervesen részt veszünk a Diáktanácsadó Iroda munkájában, ahol segí­tünk az új és régi diákok ügye­inek intézésében. A Hallgatói Önkormányzat is jó bulikat szokott szen’ezni, mint például keddenként a Metró-buli.-Azt mondtad, tanár sze­retnél lenni. A főiskola mellett azonban te mást is csinálsz, hi­szen az Eger Rádióból műsor­vezetőként ismerhetnek téged az emberek.- A rádiózás hobbi. Nagyon szeretem csinálni, s egyelőre úgy érzem, hogy a tanárság és a műsorvezetés megfér egy­más mellett. Persze, ezt majd csak akkor mondhatom teljes bizonysággal, ha már kikerü­lök a nagybetűs életbe. Addig is mindkettőt teljes bevetéssel csinálom. (e. e.) A büszkeség: a főegyházmegyei könyvtár

Next

/
Thumbnails
Contents