Heves Megyei Hírlap, 1998. május (9. évfolyam, 102-126. szám)
1998-05-28 / 124. szám
1998. május 28., csütörtök Horizont 5. oldal Főiskola-alapítás viharok közti csendben A második világháború után alaposan átalakult a hazai oktatásügy. Az intézmények államosítása és a nyolcosztályos általános iskolák megszületése után országos probléma lett a tanárképzés elindítása. Ennek első lépése 1947-ben a szegedi, a pécsi, a budapesti és a debreceni tanárképző életre hívása volt. A figyelem ezután Egerre terelődött.- Ortutay Gyula oktatási miniszter 1948. szeptember 10-én kérdezte meg, volna-e kedvem az egri tanárképző megszervezésén dolgozni - emlékezik vissza a ma Debrecenben élő Némedi Lajos, aki 1948 és 1961 között volt az iskola első dékánja. - Előzőleg én a budapesti egyetem német szakos magántanára voltam, de ebben az időben dékáni titkárként dolgoztam. Ekkor már jól lehetett látni, hogy a nyugati kultúrákhoz kapcsolódó tanszékeket megszüntetik, ezenkívül azt is, hogy nem ildomos most a felkérésekre nemet mondani. Úgy határoztam, elvállalom az egri tanárképző megszervezését.- Mennyire cselekedhetett, dönthetett politikamentesen?- Minden tévhittel ellentétben semmit nem írtak elő. Elég volt az, hogy bíztak a tudásomban, ismeretemben. A politikai vezetők azzal tisztában voltak, hogy az oktatás, a szakemberképzés berkeiben nem mozognak otthonosan. Összeverbuváltuk a szabad, tehetséges tanárokat, s megkezdtük az oktatást a debreceni Kossuth egyetemen. Ugyanis akkor még csak ott volt szabad hely. Egy esztendő múlva felszabadult az egri Líceum épülete. Munkánk elismeréseként, s egyben a tanárképzés létjogosultságának elismeréseként átkerültünk hallgatóinkkal a hevesi megye- székhelyre.- Magyarországon ekkor nem voltak előzményei a polgári pedagógusoktatásnak. Mégis, hogyan lehetett összeállítani egy tanmenetet, egy pedagógusoktatási programot?- Rengeteg vita zajlott ekörül. A fővárosban fantasztikus, de kivitelezhetetlen tervek születtek. Nálunk mégsem ez a program valósult meg. Egerben az orosz pedagógiai főiskolai modell alapján kezdtük meg az oktatást. Példának tartottuk ezt, de arra törekedtünk, hogy a magyar sajátosságokkal kiegészítsük. Később a szegedi polgári tanárképző iskola anyagát is átcsempésztük az egri oktatási metodikába. Ebben nagyon sokat segített Udvarhelyi Károly földrajz szakos oktató, akinek most az emléktábláját is avatják.-Az ötvenes évekre menynyire erősödött fel a központi irányítás?- A józan ész soha nem került háttérbe, bárhogyan is alakult a politikai helyzet. Tudtuk, mi a feladatunk, mit kell tennünk. Ezért 2-3 év alatt ki is kristályosodott a tanárképzésformája, szerkezete. Később arra is jutott időnk, hogy bevezessük a zene és a testnevelés oktatását a leendő tanárok körében. Ez nemcsak újdonság volt, hanem elismerés is, hiszen mozdultunk az általános iskolák által támasztott igények felé. Erre az egyetemi oktatás nem volt képes.-Hogyan fogadta ez a korábban klerikális város egy polgári főiskola születését?- Tisztelettel fogadták az egriek ezt a törekvésünket. Azt is mondhatnám, szellemileg is segítették azt a törekvésünket, hogy Szeged, Debrecen és a főváros után Egerben is megszülessen a tanárképzés fellegvára. Némedi Lajos, a főiskola alapítója, első főigazgatója 1948 és 1961 között A kiegyensúlyozott évek pedagógiája A tanárképző főiskola születése után a hatvanas, hetvenes években szinte jelentősebb váltás vagy reform nélkül zajlott az intézményben a pedagógusképzés. E korszak tanúja volt Szűcs Lajos, aki 23 évig, 1966 és 1989 között irányította az oktató-nevelő munkát.- Az Ön intézményvezetői tevékenysége idején, mondhatnánk, reformoktól, éles váltásoktól mentes időszakot írtak az oktatáspolitikában. Valóban nyugodt, kiegyensúlyozott korszak volt ez?-így utólag visszatekintve érthető, miért látszik ez így. Valójában ez is egy nehéz korszak volt. Amikor dékán lettem, az épület állaga szinte romos volt. E korszak a nagy építkezéseké. A hallgatói létszám növekedésével vált szükségessé az Almagyar- dombi városrész kialakítása. Állandóan építkeztünk, s pénzhiánnyal küzdöttünk, hiszen az oktatás és a hallgatók igénye megkövetelte a kollégiumot, a tornacsarnokot.- Vagyis amolyan hőskorszak volt ez?-Minden téren különleges korszak. Az irányításom alatt nemcsak az épületek száma, hanem a hallgatói és oktatói létszám is megnőtt. Amikor ide kerültem, csupán 700 leendő tanárt oktattunk. Amikor elköszöntem, már 1700 volt a hallgatói létszám. Duplájára emelkedett az oktatói kar is. Az itt töltött 23 évemet is figyelembe véve, az egri intézmény 35 ezer tanárnak adott diplomát.- Viszont erre a korszakra tehető a politikai befolyás ki- teljesedése is...- Abban az időben mindenben volt politika. Ettől azonban sokkal érdekesebb dolgok is léteztek, mint például az, hogy 1964-ben bevezettük a ma is érvényes négy évfolyamos, kétszakos tanárképzést. Stabil, állandósult oktatási koncepcióval dolgoztunk. Az ország hat tanárképző főiskoláján azonos tematika szerint zajlott az oktatás. Volt idő, amikor tudtam, hogy mondjuk a szegedi kollégám most hol tarthat. Jó volt ez az intézmények közti átjárhatóság szempontjából, de az általános iskolásoknak is, hiszen az ország bármely helyéről érkezett a nevelője, mindegyik egyformán tanított. Amikor 1989-ben elköszöntem, a tanárképzők még mindig 80- 90 százalékig azonos menetben tanítottak.-Erre az időszakra tehetőek a diákmozgalmak. Volt ezeknek érezhető hatása itt?- A vidékiség ebben jól érvényesült. Soha nem voltak kezelhetetlen problémáink, s ez talán a családias hangulatból is következett. Csupán a nyolcvanas évek végének egyik diákparlamentjén volt érezhető, hogy összegyűltek kérdések - mintegy 200 -, amit egyszer hajnal négyig beszéltünk át.- Tanárképzőknél mindig vita volt, hogy oktatásra vagy nevelésre készítsen fel...- A helyi pedagógusképzésnek mindig is volt két nagy erénye, amit országosan is elismertek. Egyrészt, hogy az általános iskolák igényeihez angol nyelvi képzés, oktatás- technológia - azonnal tudtunk alkalmazkodni, másrészt viszont „katedraképes tanárokat” képeztünk. Ezekre a tudományegyetemek nem voltak képesek. Ezért is volt kicsit fájó számomra, hogy később erőteljesen kacsintgattunk az egyetemi képzés felé. Szerintem nem az a kulcskérdés, hogy mikor válunk egyetemmé, hanem hogy minőségileg milyen tanárokat tudunk képezni a iskolák számára. Szűcs Lajos 23 évig vezette az egri tanárképző főiskola oktatását Egyetemmé válás: ez a hajó elment A felsőoktatás nyugodt vizei a nyolcvanas évek végére háborgóvá váltak. A készülő változások és a születendő törvények gyakorlati alkalmazása már dr. Orbán Sándorra várt, aki 1989-től öt évig vezette a tanárképző főiskolát.- Kinevezésem előtt már lehetett érezni, hogy komoly változások kezdődnek - emlékezik vissza a hajdani főigazgató. - Megjelent az oktatási törvény, ami meghatározta a későbbi folyamatokat, a demokratizálódást, a pártsemleges oktatást és a struktúra átalakítását, mely a hallgatói létszám növelését is magában foglalta. A parlamenti választások utáni első éveket úgy lehetne összefoglalni: voltak előjelek, ami alapján tervezni lehetett, de azt, hogy ez mivel jár, még nem lehetett tudni.- Ma már úgy tűnik, minden homályban tapogatózás ellenére is sikerült a bizonytalanság éveiben jól irányítani a főiskola hajóját...- Korán kértünk egy átvilágítást, mely az intézménynek a régióban betöltött szerepét és a hallgatók elvárásait egyaránt tartalmazta. Ennek a struktúrának az eredménye lett a mai menedzser típusú vezetés. Sokkal könnyebb volt a helyzet 1993 után, amikor megjelent a felsőoktatási törvény, és különböző testületek segítették döntéseinket. Valójában nem voltunk támasz nélkül, de a törvényi háttér még mindig hiányzott.- Komoly átalakítások történtek az oktatásban ebben az időben.-Az igényekhez alkalmazkodva megszületett a német és a francia tanszék, valamint tovább bővült az angol-ameri- kanisztikai. Az orosz nyelv kizárólagosságának megszűnésével gondoskodni kellett a nyelvtanárok átképzéséről is. Ebben a korszakban jelent meg a pályázati rendszer. A minisztérium jelentős segítséget adott ezzel a támogatási formával a nyelvi képzés fejlesztéséhez. Ugyancsak megszületett a számítástechnikai szak, s ezzel együtt elindult az első nagy számítógéppark-fejlesztés is az intézményben. A korszak eredményei közt feltétlenül meg kell említeni, hogy a hallgatói létszám növekedése indokolta az újabb termek keresését, többek között ekkor vettük birtokunkba az Egészségház úti B-, illetve a Leányka úti D-épületet. Az oktatásban pedig megjelent a tanegység jellegű képzés, ami azt jelentette, hogy a törzsképzés kiegészült szabadon választott és kötelező tárgyakkal.- S elkezdődtek a tárgyalások az egyházzal a Líceum épületének visszaadásáról.- Mivel abban az időben törvényi háttér még nem volt, így csak tapogatóztunk egymás igényei után. A megállapodásunk - miszerint az épületet visszakapják, de 50 éves tartós bérleti szerződéssel továbbra is mi használjuk - ma is érvényben van. Az oktatási intézmény több gesztust is tett az egyház felé. Ekkor indult el a hittanosok képzése, és a főegyházmegyei könyvtárnak egy folyosórészt visszaadtunk.-Az egyetemmé válás viszont lekerült a napirendről.- Voltak pillanatok, amikor úgy tűnt, nagyon közel van a cél elérése. Áhogy Cseh- és Lengyelországban, valamint Szlovákiában a főiskolákat egyetemi rangra emelték, úgy nálunk is meg lehetett volna ezt valósítani. Az egyetemek azonban féltek a konkurenciától. Az egyeztetések során elakadtak a tárgyalások. Később megváltozott a finanszírozási rendszer is. Vagyis ez a hajó elment... Dr. Orbán Sándor főigazgatóságának idejében (1989-1994 között) vették át a B-épületet Menedzser típusú vezetés és képzés? Bár az évek múlásával fokozatosan emelkedett a hallgatói létszám, az igazán jelentős növekedés csak a ’90-es évek elején következett be. Megduplázódott az intézménybe járók száma, s az egri Eszter- házy Károly Tanárképző Főiskola az ország második legnagyobb főiskolai központja lett.-Az elmúlt időszak legjelentősebb változása 1996-ban történt az intézményi autonómia megszületésével - mondja dr. Palcsóné dr. Zám Éva főigazgató. - Mindez piacorientált viselkedést diktált, holott a felsőoktatás alapvetően mindig is konzervatív szemléletet sugallt. Ezzel egy időben kellett készülni az akkreditációra (a minőségi megméretésre) és át kellett térni a normatív finanszírozásra is, ami a gazdasági talpon maradásunk feltétele volt. Az állami költségek reálértékének felére csökkenése miatt rákényszerültünk a gazdasági váltásra is.- A kérdés valójában az volt: mennyire tudnak élni az önállósággal...?-Ezt a próbát kiálltuk. Az intézmény szakjainak legtöbbjét kiválóra minősítették. Ezzel együtt a piac diktálta feltételeknek megfelelően szüneteltetni kellett bizonyos képzési formákat. így ebben az évben „kifut” az orosz- és a technika-képzés, a rajz, valamint az ének-karvezetés csökkentett formában működik. Bevezettük a nem tanárképző szakokat, mint a kommunikációt, a gazdálkodás szakot, és négy területen kértük az egyetemi képzés elindítását.- Az intézmény egyetemi ranggá emelése véglegesen lekerült a feladatok listájáról?- A felsőoktatásban ma nagyon erős piaci folyamatok zajlanak. A normatív finanszírozás mellett pénzhez csak úgy juthatunk, ha a hallgató bent van az intézményben. Akkor viszont a kapott összeget is rá kell fordítani. Tehát a mostani gazdálkodási rendszer mellett hatalmas erőbe telik új szakokat indítani, az átcsoportosítások pedig szinte lehetetlennek tűnnek. A képzés szintjéről jelenleg a piac dönt, s nem a szakmai szempontok. Ezzel együtt nem tettünk le az egyetemi képzésről. A mostani folyamatok eldöntik a későbbiekben azt, merre mozdul el a felsőoktatás. Állami támogatás és politikai döntés nélkül, csekély pénzből nehéz megteremteni az egyetem személyi és tárgyi feltételeit.-Mintha csalódott lenne a jelenlegi oktatáspolitikában.- Az elmúlt két évben 60 új rendelet született. Idő kell, hogy ezek a folyamatok, döntések letisztuljanak. Bízom abban, hogy az oktatásban soha nem lesz olyan fordulat, ami a magyar kultúra értékeit és a nehezen kialakított oktatási rendet szétverné.- Jelentősen megváltozott a főiskolákkal szembeni elvárás. A menedzselésre vagy az oktatásra kerül nagyobb hangsúly manapság?-Minden szakmai döntésnek pénzügyi vonzata van, és fordítva. Az ország 32 önálló főiskolája között saját bevételeink nagyságát tekintve a harmadikok vagyunk. Szakmailag pedig továbbra is megőriztük országos elismertségünket. Azt hiszem, van mire büszkének lenni. Az autonómia egyrészt szabadságot adott, másrészt viszont elvárásokat támasztott velünk szemben. Mégpedig azt: tudtunk-e ezzel élni? Egerben ez utóbbira igent mondhatunk. Az oldalt írta: Szuromi Rita Fotó: Perl Márton Dr. Palcsóné dr. Zám Éva a menedzser típusú szemléletet képviseli
