Heves Megyei Hírlap, 1998. május (9. évfolyam, 102-126. szám)

1998-05-23 / 120. szám

1998. május 23., szombat Hírlap Magazin 9. oldal Sok bűnöző választja az idegenlégiót Beszélgetés Frei Tamással, a Dosszié szerkesztőjével GYÖNGYÖS - Frei Tamás, a népszerű televíziós személyi­ség, a Dosszié című műsor szerkesztője a napokban járt a mátraaljai városban. A ren­dezvény előtt próbáltunk né­hány kulisszatitkot megtudni. Frei Tamás készségesen vála­szolt a kérdésekre.- Egy-két hónapot most itt­hon töltök, mert három hete született meg a második gyer­mekünk - mondta. - így most eleget tehetek azoknak a meg­hívásoknak, amelyekre egyéb­ként nem kerülhetne sor.- Tervez-e változást a Dosz- sziéval kapcsolatban?- Szeptembertől tartalmá­ban és külalakjában is válto­zást tervezek a Dossziéban. Az elképzelések szerint hosszabb és gyakoribb műsorokat sze­retnék megvalósítani. Bár sok a tévécsatorna, az a benyomá­som, hogy a nézettséget te­Frei Tamás a gyöngyösi Mátra Szállóban kintve jól áll a Dosszié. Ám vigyázni kell, mert a havi félórás adás könnyen elkallódhat a kínálat soka­ságában, ezért szük­ségszerű a változtatás.- Meny­nyire nehéz megszervezni egy külföldi utat, s mek­kora előké­szítő munkát igényel?-Esete vá­logatja - fe­lelte Frei Tamás. - Például a hét­főn adásba kérülő műsort, ami a francia idegenlégióról, s azon belül a légióban szolgáló magyarokról szól, három évig szerveztük. Kelet-európai ország, ponto­sabban nem NATO-ország még soha nem kapott erre forgatási engedélyt. Természetesen olyan eset is előfordult, hogy néhány telefonbeszélgetés után már másnap összejött az in­terjú. Általában azonban olyan ötleteim vannak, amelyek na­gyobb előkészítést igényelnek. Visszatérve a légióra: az első terveim között szerepelt, mert már sok-sok légiós meséit hallgattuk meg, amikor haza­jött, de még soha nem láttuk, milyen is ott valójában.- És milyen volt?-A légió kétféle embertí­pusnak a gyűjtőhelye - vála­szolta a szerkesztő-riporter. - Az egyik, aki izgalomra, ka­landra vágyik, mint például ami a Rejtő-könyvekben is ol­vasható, a másik pedig össze­függésbe hozható azzal, hogy mindenki új nevet, születési dá­tumot és helyet kap, magyarán anonimmé válik. Ha belegon­dolunk a bűnözési hullámba, máris érthető, miért van sok kelet-európai a légióban. Ha valaki végrehajtja a maffia- gyilkosságot, valahogyan fel kell szívódnia, amire jó lehető­ség az idegenlégió. Jellemző volt például, hogy egy lőgya- korlaton forgatás közben meg­kérdeztük, ki az anonim, akiket nem fényképezhetünk. Tizen­kettő közül heten-nyolcan tet­ték fel a kezüket. Ebből követ­kezik: az ragaszkodik legin­kább a névtelenséghez, aki nem kalandvágyból lett légiós, hanem mert valami „vaj van a füle mögött”.- Frei Tamás nem kerüli ki az úgynevezett kemény esete­ket sem. Volt-e már Ön vagy a forgatóstáb életveszélynek ki­téve?-Amikor még a rádiónál voltam háborús tudósító, akkor igen. A Dosszié forgatásai so­rán voltak melegebb helyzetek, de nem ez volt a jellemző. Két izgalmas esetre emlékszem. Az egyik még a műsorsorozat in­dulásánál, amikor az eboláról készítettünk anyagot, bár az inkább egészségügyi szem­pontból volt veszélyes. A má­sik, amikor az amerikai külön­leges hadseregről forgattunk. Éles voltba helyzet, ugyanis Peruba vittek bennünket egy kokaincsempészek elleni éles akcióba. Felettünk röpködtek a helikopterek, és onnan vették célba az embereket.- Hogyan fogadja a család, hogy gyakran tartózkodik kül­földön, távol az otthon mele­gétől?- Havonta legalább két hetet töltök külföldön. Nem mond­hatom, hogy mindig könnyű feladat elszakadni a családom­tól, bár béketürőek. Két gyer­mekünk miatt is nehezebben kezelem a távolléteket, de ez a munkámmal együtt jár, és megoldjuk a' problémát. Kép és szöveg: Fáczán Attila SUHA PÉTER Defrag, exe K. úr furcsa dolgokat művelt. Például mindennap kora reggel kelt, s kávézni indult. Barátai kérdezgették: miért nem főz ott­hon magának - na meg az asszonynak - egy jó feketét? K. úr nem tudott válaszolni. így szoktam meg, motyogta olykor, máskor meg egyszerűen semmit sem szólt. Voltak egyéb fura dolgai is. Olykor hatalmas erővel vetette magát a munkába, máskor meg arra is képtelen volt, hogy az üres cigarettás dobozokat kidobja az autójából. Mondhatnánk, hangulatember volt. De ez csak a felszín. K. úr ugyanis rettegett. Mindentől. Attól, hogy beteg lesz a gyerek, hogy elveszíti va­lamelyik szerettét, de leginkább attól, hogy ő - bizony - egy­szer meg fog halni. Utálta, ha álmából felriadva sötétben és csendben kellett feküdnie. Ilyenkor páni félelem fogta el, s mu­száj volt felkelni. Ha lámpát gyújtott, akkor megnyugodott, el­múlt a remegés és a hányinger. De félt visszafeküdni. Sokszor kiült az erkélyre, és fújta a füstöt. Közben persze or­dítani tudott volna a félelemtől, hogy épp az aktuális cigaretta indít el valamilyen visszafordíthatatlan folyamatot. De csak ült csendben, és fújta a füstöt. Mert K. úr megtanult uralkodni ma­gán. Sosem veszítette el a fejét, viszont sosem volt önmaga. Ha véletlenül jól érezte magát - ritka eset volt -, azonnal borús gondolatok kerültek elő agya legmélyebb bugyraiból. K. úr évekig nem nevetett őszintén, felszabadultan. K. úr meg volt győződve róla, hogy a létezése teljesen ha­szontalan. Gyakran eszébe jutottak a költő szavai: meghalok, s úgyis minden töredék. Vagy valami ilyesmi. Folyton kedvetlen volt. Emiatt persze bűntudatot érzett. Eszébe jutott gyerekkora - lassan két évtizede volt -, anyja számtalanszor megfeddte morózusságáért. Felnőttként már nem korholta senki. Csak élt, bele a világba. K. úrral ezért képtelenség volt együtt élni. Egy fedél alatt lehe­tett, de együtt nem. Mert K. úr idegen volt a saját otthonában, a saját életében. És idegen volt a kapcsolataiban. Már régen nem volt szerelmes, lusta volt a flörtökre is. Gyűlölte a társaságot, egyedül szeretett lenni. Egyedül a félelmeivel. S ha már elvi­selhetetlenné fokozódott a rettegés, akkor kimondhatatlanul vágyott az emberek - az idegenek - közé. K. úr sosem beszélt a félelmeiről. Attól félt, kinevetik. Kü­lönben sem szeretett segítséget kérni. Úgy vélte, az maga a gyengeség. Erős akart lenni. Pontosabban: erősnek akart mutat­kozni. Ez sokszor sikerült is. De önmagát nem csaphatta be. Ha végképp betelt a pohár, akkor - régebben - jól leitta magát. Újabban már ez sem ment. Beteg volt már az első kortytól. K. úr csak akkor érezte - viszonylag - jól magát, ha leült a számítógép elé, fülére illesztette a fejhallgatót, elindította ked­venc muzsikáját, és dolgozott. Nyomkodta a billentyűket. Oly­kor tényleg írt, szép, rendezett sorokat, összefogott gondolato­kat - legalábbis ő így hitte -, máskor egyszerűen csak pötyö­gött. Aztán kitörölte a sorokat. Szavakat írt, majd rajzolgatott. Aztán az egészet lerombolta. Máskor egész „műveket” törölt le. Kéjes bizsergést érzett, amikor eltűntek a dokumentumok. Hová lesznek azok a szavak, amelyeket kiradírozunk? Már rég nem töprengett ezen. K. úr számítógépében hatalmas rend ural­kodott. Az efféle orgiába hajló írok-törlök alkalmak után min­dig szépen „kitakarított”. Beírta a parancsot: „defrag. exe”, s nézte, amint a masina szépen rendbe rakja a „mágneses háttértárat”. Ha nem lett volna mindig szomorú, akkor fülig érő szájjal vigyorgott volna örö­mében, amiért sikerült végképp megsemmisítenie mágnesesen kódolt gondolatait. Azokat ugyan már nem állítja helyre senki. Na nem mintha bárki bármikor is próbálkozott volna ilyesmivel. Legfeljebb maga K. úr. Jó előre bebiztosította tehát, hogy ő se férhessen hozzá a saját, egyszer már eltüntetett szavaihoz. „Már nem ba­rátaim a szavak. Meggyötörnek. Én elejtem őket, ők összetör­nek” - írta egyszer. Ez papíron volt. Elégette. K. úr leült a gép elé, fülére illesztette a fejhallgatót, elindí­totta kedvenc muzsikáját, és írni kezdett. Még nem döntötte el, hogy mi lesz a szavak sorsa. Talán ezt is letörli, talán mégsem. Végül is tökéletesen mindegy. Béke soraira. május 22-23-24. JÖTTEM ' l?r>RTIQC!I Ytn MATAT IQtVMI JÖJJÖN, VEGYEN RÉSZT ÖN IS A FORTISSIMO MAJÁLISON! TEGYE PRÓBÁRA VENDÉGSZERETETÜNKET, NEM FOG CSALÓD­NI. MOST HÉTVÉGÉN, MÁJUS 22-ÉN, 23-ÁN ÉS 24-EN MINDEN FIAT MÁRKAKERESKEDŐ RENDKÍVÜLI HÉT­VÉGI NYITVATARTÁSSAL, ÉRTÉKES AJÁNDÉKOKKAL, ELLENÁLLHATATLAN FORTISSIMO AJÁNLATOKKAL" IGAZI MAJÁLISSAL VÁRJA ÖNT. A FORTISSIMO MAJÁLIS LÁTTAM SZTÁRVENDÉGE A FIAT VÁLOGA­TOTT ÚJ, APRÓ TERMETŰ GÓLKI­RÁLYA, A KÁPRÁZATOS SEIGENTO. DE ITT LESZ A KÖZÖNSÉG RÉGI KEDVENCE, A FIAT PUNTO, S ELJÖN­NEK A CSALÁD BARÁTAI, A BRAVO, A BRAVA, A MAREA, A MAREA WEEKEND ÉS AZ ULYSSE MODELLEK IS. LÁTNIVALÓBAN TEHÁT IGAZÁN NEM LESZ HIÁNY. NYERTEM^' LŐDÉSRE NYÍLIK ALKALOM, KI IS PRÓBÁL­HATJA A KÁPRÁZATOS FIAT MODELLEKET. SŐT. MINDENKÉPPEN ÉRDEMES TENNI NÉHÁNY PRÓBAKÖRT, MERT AZOK KÖZÖTT, AKIK A FORTISSIMO MAJÁLIS IDEJE ALATT TESZT­VEZETNEK, EGY FANTASZ­TIKUS FIAT PUNTO ABARTHOT SORSOLUNK KI. *Modellenként változó Fortissimo ajánlataink: Előnyős pénzügyi konstrukciók * Ajándék metálfény • Használtautó-beszámítás V és V Autó Kft., 3202 Gyöngyös, Atkári u. 2., tel./fax: (37) 317 464 Korbett Autó Kft., 3300 Eger, Mátyás király u. 1tel./fax: (36) 427 827 GARANCIA FIAT I FINANSZÍROZÁS A SZENVEDÉLY VEZET MINKET ' BBEU3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents