Heves Megyei Hírlap, 1998. április (9. évfolyam, 77-101. szám)

1998-04-18 / 91. szám

a yy 7. oldal I A múlt relikviái a jövő sikereit alapozzák Öt év alatt névszerűvé vált az Egri Svortmúzeum Ha egy intézményről van szó - történetesen az 1993. április 16- án felavatott, s immár ötéves Egri Sportmúzeumról a fél év­tized nem is kis idő. Értékének méltatásakor nem szabad túlzá­sokba esni, a tények viszont attól még valósak, s mi több: rendkívül figyelemre méltóak. A relikviák ugyan mindössze fél évtizede kerültek a nagyközönség elé, azok gyűjtése azonban jóval előbb elkezdődött dr. Székely Ferenc jóvoltából, aki tevékenysége nyomán nem is kerülhette el a múzeum igazgatója kinevezést. Vele beszélgettünk élete nagy vállal­kozásáról. A vitrinek roskadoznak a relikviáktól, szűkösek a keretek-A múzeum alapító, fenntartó és ellenőrző szervezeti egysége a Heves megyei Úszó- és Vízi­labda Szövetség Alapítványá­nak Kuratóriuma. Egy ilyen in­tézmény élete ugyanis akkor sem múlhat egyetlen szemé­lyen, ha az esetek többségében az elnök vagy az igazgató - ne­vezzük bárminek - a fő mozga­tója az ügyek működésének - mondja dr. Székely Ferenc. Visszatekintve a régmúltra, így folytatta:- Az egri úszó- és vízilabda- sport sikereit reprezentáló re­likviák megmentése és gyűjtése ötletszerűen ugyan, de már az 1960-as években elkezdődött. A konkrét elképzelés a mú­zeum megvalósítására 1983- ban fogalmazódott meg. Mégis további tíz évet kellett várni arra, hogy a tervből valóság le­gyen.- A vendégek látogatásakor, kalauzolásakor a legeredmé­nyesebb egri sportág képvise­lőit ön három nemzedéki cso­portba sorolja...- A Bárány, Szigricz, Bitskey nevével fémjelzett időszak te­hető a kezdetnek. Ezután kö­vetkezik a Válent, Kádas, Pók, Hevesi, Fábián; Utassy, a nők­nél Nagy Éva, Gyergyák Magda sikereihez kapcsolódó korszak, majd pedig Ambrus, Bodnár, Pócsik, Ali, Katona, Tóth, Vermes, a lányoknál Frank Mária, Erdélyi Éva és Fodor Ágnes olimpikonok és más világversenyek helyezett­jei tették ismertté a világban Eger város sportéletét. Az utóbbi években is voltak - el­sődlegesen a vízilabdában akik eljutottak a fiatalok nem­zetközi versenyeire. Róluk sem feledkeztünk el, az általuk szer­zett relikviák is bekerültek már a múzeumba.-Az Egri Sportmúzeum na­gyon is gazdagon éli életét. Semmiképp sem tekinthető olyan állandó kiállításnak, amelynek értékes tárgyait időn­ként leporolják, aztán kitárják az ajtókat a látogatók előtt.- Az élet diktálja a változá­sokat, s mi igyekszünk alkal­mazkodni hozzá. Egyébként jogos igényként vetődött fel más sportágak vezetői részéről is, hogy helyet kapjanak a mú­zeumban a versenyzőik által szerzett érmek és serlegek. A birkózás, az atlétika, a tenisz, a röplabda, a labdarúgás, a kézi­labda, az ökölvívás - és még sorolhatnám - ugyancsak ren­delkezik kimagasló eredmé­nyekkel. így az lenne igazán üdvös, ha azok bizonyítékai sem hiányoznának a gyűjte­ményből. Amennyire tőlünk telt, min­dent megtettünk, hogy a ma­gyar olimpiai mozgalom cente­náriuma alkalmából kiegészít­sük az anyagot, amely Az egri sport diplomatái címet viseli. Így került például a múzeumba Kárpáti Károly birkózó olim­piai bajnok NOB-tól kapott bronz érdemrendje. Puhl Sán­dor labdarúgó-játékvezető, a legutóbbi vb-döntő bírája is ne­künk ajándékozta a világbaj­noki kupa kicsinyített mását, hogy bemutathassuk. A múze­umban van az a kitüntetés is, amit Göncz Árpád kapott a NOB elnökétől. Már a megnyitott múzeumba kerültek be Bárány István re­likviái, sőt a világhírű sportem­ber hamvait is itt helyeztük örök nyugalomra, ez volt ugyanis a végakarata. Rendkí­vüli jelentőségűnek tartom, hogy a magyar vízilabda-válo­gatott által szerzett trófeák is náluk vannak, s itt láthatók. S ez óriási megtiszteltetés a ré­szünkre.-A Magyar Köztársaság el­nökére gondolva feltétlen emlí­tést érdemel, hogy az elmúlt években milyen sok neves sze­mélyiségfordult meg a múzeum termeiben.- Vendégünk volt a Nemzet­közi Olimpiai Akadémia el­nöke. Az országos sportvezetés több mint negyven külföldi de­legációt hozott el azért Egerbe, hogy megtekinthessék a múze­umot. A vendégkönyvben ed­dig 71 külföldi vendégtől szár­mazó bejegyzés található. Schmitt Pál, a NOB első számú alelnöke szinte nem hitt a sze­mének, amikor meglátta a mú­zeum anyagát. Az általános iskolák közül 76 intézmény mintegy kétezer tanulója ismerhette meg a mú­zeumba kiállított tárgyakat.-A múzeumi élet érdekes­sége, hogy az említett alapít­vány kuratóriuma az épület fa­lain kívül is tevékenykedik, kapcsolódva ezzel a város sportjának értékeihez.- Ezekből számos kiadványt szívesen, megemlítek: így az Eger vízilabda-krónikája, to­vábbá Eger, az úszóváros című könyvet. Időközben dokumen­táltuk a vízilabdázók ezer baj­noki mérkőzését is. Neves ven­dégek jelenlétében emléktábla került arra a házra, amelyben dr. Kemény Ferenc lakott egri tartózkodása idején. A tanin­tézmény vezetésével együtt megszerveztük a Kemény Fe­renc Általános Iskola névadó ünnepségét. Alkotó munkánk leggazda­gabb évének a tavalyit tekint­jük, amikor a múzeum előtti te­rületen, a megyeháza udvarán felavattuk Kemény Ferenc mellszobrát, valamint a Heves megyeiek az olimpiai játékokon címmel létrehozott olimpiai parkot. A márványtábla 118 megyénkben sportoló, illetve sportvezető nevét örökíti meg. — A jövőt firtató kérdés min­dig izgalmas. Meddig bővíthető a múzeum? Milyen tervei van­nak a kuratóriumnak?- A kiállítási termekben több anyagot elhelyezni már képte­lenség, ugyanis már most rend­kívül zsúfoltak a vitrinek. ígé­retet kaptunk arra, hogy ebben az épületben újabb helyiségek­hez jutunk. Türelemmel várjuk a bővítést, s nagyon örülnénk, ha még az idén konkrét lépések történnének ebben az ügyben. Mint ugyanis már említettem, további sportágakat szeretnénk bemutatni a múzeumban. Az idén aktualizálni kell az olim­piai park tábláját, hiszen me- gyénkbeiiek is voltak a naganói téli olimpián. Továbbá szeret­nénk szobrot állítani Kádas Gé­zának. A MOB és a MOA felkéré­sére az európai országokban működő sportmúzeumok veze­tőinek nemzetközi konferenciá­ját rendezzük az ősszel Eger­ben. A Magyar Olimpiai Bi­zottság levélben értesített ben­nünket, hogy rövidesen elnök­ségi ülésen tárgyalják a magyar sportmúzeumok helyzetét, ami azt jelenti, hogy számíthatunk külső segítségre. Ez nagyon időszerű, mert a szükséges pénzt csak társadalmi összefo­gással teremtjük elő, s tartalé­kaink kiapadóban vannak. Megítélésem szerint sport- diplomáciai, valamint idegen- forgalmi szempontból rendkí­vül jelentős, hogy ilyen sport­múzeuma van a megyeszék­helynek. Legyen erre méltán büszke Eger város minden pol­gára. Fesztbaum Béla Schmitt Pált (balról), aki többször is járt már a múzeumban, dr. Székely Ferenc üdvözli fotó: majoros tamás A tücsök, a hangya meg a... A tücsök egész nyáron hegedült, a hangya egész nyáron dol­gozott, tavaszra mind a ketten megdöglöttek... A mélysé­ges pesszimizmust sugárzó velős gondolat egy belvárosi tisztes Patyolat-üzletben van felróva. Talán a közönség miheztartása végett, vagy más egyéb, még kiderítetlen lélektani okokból in­díttatva. Mindez a hazai gazdasági, társadalmi viszonyok szé­dítő perspektívái közepette. A szakadatlan fejlődés mámorában mégis kijózanító. Lám, a lehangoltságra hajló nép! Nekünk Mohács kell - tódí- tanák a jeles szociálpszichológusok, s a fölös idejüket a nép vi­selkedésének behatóbb tanulmányozására szentelők, elméleteik megerősítésére lelve a rövid üzenetben. Nekünk semmi se lehet elégé rossz. Pedig nincs igazuk. A dolog egészen világos: mert ha teszem azt, mindez Amerikában íródik, akkor az valahogy úgy szólna, hogy a tücsök nyáron lumpolt egy kaszinóban, a hangya meg a tőzsdén spekulált, és tavaszra mind a ketten meg- tollasodtak. Hát nálunk ilyen nincs. Legalábbis ez a megállapítás meg a szóban forgó szereplők. Más van. Más kép, másképp. A tücsök alól ugyanis tokkal-vonóval már régen kiprivatizálták az el­fekvő vendéglátóipari egységet, ahol húzta. És igen hamar lett a nyűtt munkanélküli vonóbul bot. Rövid tépelődés és még rövi- debb trenírozás után beállt őrzővédőnek ahhoz a hangyához - tanult szakmájára nézve vízvezeték-szerelő -, aki megvette a boltot, és mulató-masszázsszalonnak maszkírozta a tisztes ipart. Az üzlet jól megy, szépen jövedelmez, gurul a pénz. Máig is boldogan élnek, hacsak az APEH nem talált azóta valami tur­pisságot a könyvelésben. La Fontaine meg foroghat a sírjában. Kovács János Az állatok és én M iért nem írsz soha a kutyusokról? - kérdezi az óvodás Ti­miké, miközben önfeledten figyeljük Pumukli, a tacskó ta­vasz kiváltotta jókedvét. - Olyan aranyosak! - veszi elő az öt­évesekre jellemző érvet a kislány. Nehéz ügy. Még odáig se jutottam el, hogy ösztönszerű ódz­kodásom okait fürkésszem. De ha már direktben felvetődött, nem akarom megkerülni a kérdést: miért nem írok kutyusokról? Miért nem gügyögök infantilis módra, ha látom, hogy jóízűen elfogyasztották az eléjük pakolt ételt? Miért nem húzom ki ma­gam büszkén, ha ügyesen megcélozzák a villanyoszlopot? Miért nem hahotázok a térdemet csapkodva, ha két lábra állva pitiz- nek? Miért nem ájulok el a gyönyörtől, ha parancsra ülnek, áll­nak, vakkantanak, csaholnak? Talán azért, mert állatok. így, egyszerűen - vállalva sokak kritikáját, sőt megvetését - kimondva és rögzítve: csak állatok. Talán ezért nem vetem meg esténként az almukat, ezért nem lehelek „jóéjt-puszit” szőrös pofijukra, s ennek okán nem veze­tem vissza huszadíziglen a családfájukat. És ezért nem ruházom fel emberi tulajdonságokkal „őket”. Pedig Isten a tanúm, nincs bennem ellenszenv eme teremt­ményeket illetően. Mi több - néhány, különösen agresszív vagy tolakodó egyedüket leszámítva -, a szimpátiámra is számíthat­nak. Kedvelem a macskát a tetőn, a lovat az istállóban, jó távol­ról az oroszlánt a sztyeppén, a majmot a fán. Éppen azt szere­tem bennük, amit sem alá-, sem túlértékelni nem szabad: tudni­illik, hogy állatok. Problémáim is inkább a gazdijaikkal akadnak. Fajtánkon be­lül éppen elég borsot törünk egymás orra alá; kinek hiányzik hát, hogy azokat a szerencsétlen párákat is képmásunkra for­máljuk? Ha gondolkodnának és beszélni tudnának szegénykék, talfin ők tiltakoznának leginkább az analógia ellen. A m ez csak az egyik, véleményem alátámasztására szolgáló - ezért a kelleténél is sarkítottabb - megközelítés. A másik pó­lus ennél is durvább. Akkor figyeltem fel rá, amikor barátságo­san megsimogattam egy okos tekintetű dog fejét. A négylábú örült, szuszogott, megnyalta a kezem. Csak éppen azt nem mondta emberi hangon, hogy szeretlek. Tari Ottó HÍR(TELEN)KÉK. A Munkáspárt - mint azt Thürmer Gyula nyilatkozta laptár­sunknak - tükröt akar mutatni a Parlament elé. Visszapillantót vagy görbét...? * Borisz Jelcin miniszterelnök-jelöltje, Kirijenko elbukott a du­mában. Nagyobb dumás kell oda...! * Országos összehasonlításban Heves megyében lopják a legtöbb KRESZ-táblát. Elhitték a szlogent, miszerint: minden táblában egy jó pohár tej van... * A skóciai Edinburgh-ben - mint tudományos körökben bejelen­tették - megszületett az első klónozott bika. Nálunk meg a ki tudja már hányadik hektó vére... * Egy japán férfi válópert adott be a felesége ellen, mert az telje­sen elhanyagolta, miután minden idejét lekötötte a tamagocsi. Fellázadt a papagocsi... (szilvás)

Next

/
Thumbnails
Contents