Heves Megyei Hírlap, 1998. március (9. évfolyam, 51-76. szám)

1998-03-07 / 56. szám

I 1998. március 7., szombat 5. oldal | Orbán Viktor a fellendülésről és a hét százalékról Nem lesz szükség koalícióra- Szereti-e a Fidesz elnöke Heves megyét? Hiszen a ’94-es választások előtt a Fodor-ügy, most pedig - ha nem is bír ak­kora jelentőséggel - a megyei elnök viharos kilépése borzolta a kedélyeket...-Azok közé tartozom, akik szeretik a nehéz feladatokat, ezért szívesen jövök ide.- Komolyabbra fordítva a szót: a legutóbbi HVG-ben kö­zölt Medián-felmérés szerint még mindig a Fidesz vezeti a pártok átlagos rokonszenv-in­dexét 53 ponttal, míg a máso­dik SZDSZ alig 42 pontot „gyűjtött” ezen a skálán. Köz­vélemény-kutatók és politikai elemzők szerint azonban a fia­tal demokraták korántsem biz­tos, hogy voksokra tudják vál­tani népszerűségüket. Miként lesz ez most májusban?- Nem látunk a jövőbe — leg­alábbis nem kellő bizonyosság­gal ezért nem is tudok vála­szolni. Mi természetesen min­denképpen reménykedünk benne, de ha nem is sikerülne, az 53 pontos bizalmi, népszerű­ségi index rendkívül fontos számunkra. Tény: ez a mutató valóban nem a választások megnyerésének esélyeiről szól, hanem arról, kit mennyire sze­retnek az emberek. A Fidesznek és nekem is fontos: szeretnek-e vagy sem. Ezekből a számokból pedig az derül ki, hogy igen.-A Fidesz már a korábbi választások előtt is a legszim- patikusabbak közé tartozott, ám végül a választók mégsem tisztelték meg bizalmukkal. Mit tehet a Fidesz azért, hogy ez most ne így legyen?- Semmi különöset nem kell tenni ennek érdekében. Négy éve ugyanis a választások előtt már lehetett látni, hogy süllyed a közkedveltségi indexünk. Most azonban egyáltalán nem süllyed, hanem tartósan maga­san marad. Magam nagyon bí­zom benne, hogy ez magától átváltódik. Mi nem tudunk mást tenni, mint hogy járjuk az or­szágot, s minden lehetséges csa­tornán keresztül elmondjuk az elképzeléseinket, hogy megal­kottuk a programunkat, fölké­szültünk a kormányzati mun­kára. Ebben a ciklusban is többször jeleztük a Parlament­ben, hogy mit tennénk más­képp. Ennél többet emberi számítások szerint nem lehet tenni, innentől kezdve mind­annyian a választópolgárok ke­zében vagyunk.- Könnyen előfordulhat, hogy egy párt nem lesz elég a kormányalakításhoz. Készült-e valamilyen forgatókönyv arra, hogy - adott esetben - kikkel folytatna koalíciós tárgyaláso­kat a Fidesz? Egyáltalán: kik jöhetnek szóba? 25 év kell az EU-átlaghoz- Nem készült ilyen forgató- könyv. Ennek az az oka, hogy a mi előrejelzéseink mást mutat­nak. Személyesen is azt gondo­lom, hogy vagy a szocialisták vagy mi abszolút többséget szerzünk. A magyar választó- jogi rendszer ugyanis olyan, hogy a két talpon maradt, egy­mással rivalizáló erő egyikéből ellenzéki pártot, a másikból pe­dig egy nagy kormánypártot hoz létre. Ez történt ’90-ben és ’94-ben, s úgy érzem, ez törté­nik most is. A koalíciós találga­tásoknak azért nem látom ér­telmét, mert nem lesz szükség koalícióra.-Érdekes, mert Torgyán doktor is hasonlóan vélekedett lapunkban nem is oly régen, igaz, ő az MSZP és az FKgP versenyfutását jósolta. A kis­gazdáknál maradva: az utóbbi időben mintha békülékenyebb hangot ütnének meg a Fidesz- szel kapcsolatban, s potenciális partnerként is emlegetik Önö­ket. Minderről hogyan véleke­dik a Fidesz?- Valóban van egy-két kü­lönbség a Fidesz és az FKgP között: mint például hallhattuk, ők végeznek koalíciós latolga­tásokat, mi pedig nem. A Fidesz az abszolút többség elérését tartja lehetségesnek és kívána­tosnak. A kisgazdákkal egyéb­iránt békés viszonyban va­gyunk, nincs közöttünk konflik­tus. A válasz­tási kampány során sem arra törekszünk, hogy egymás fölébe kerekedjünk, hiszen az ellenfél nem az ellenzéki olda­lon, hanem a kormánykoalíció oldalán van. Ezt mindkét párt felismerte, azóta kapcsolatunk kiegyensúlyozott, de nem több ennél.- A Fidesz évi hétszázalékos gazdasági növekedésről beszél programjában, illetve arról, hogy ezzel 25 év alatt elérhet­jük az európai uniós átlagot. Nem túl merész az ígéret?-Minden ígéret számonkér- hető, ha az ember egyszer el­mondta. Másrészt én nem is ígéretnek mondanám, hanem helyzetértékelésnek. A Fidesz ugyanis úgy látja, hogy a ma­gyar gazdaságban „benne van” a hétszázalékos növeke­dés, nem kell ehhez különösebb kormányzati kunsztot bemu­tatni. Amire szükség van: csök­kenteni kell az adókat, elsősor­ban a társadalombiztosítási já­rulékot. Emellett fel kell szá­molni a korrupciót, harmadsor­ban pedig ki kell „fehéríteni” a feketegazdaság minél nagyobb hányadát, azaz: érdekelté kell tenni az abban működőket, hogy inkább az adózó, legális szférában fejtsék ki tevékeny­ségüket. Fia ezt sikerül megva­lósítani, úgy a gazdaság külö­nösebb állami beavatkozás nél­kül is képes arra, hogy mintegy évi hétszáza­lékos növe­kedést érjen el. Meg is le­het fordítani azonban a kérdést. Ma Magyaror­szágon 3,8 százalékos ez a • növekedés. Ebből a honi kis- és közép- vállalkozások csak mintegy 25 százalék­kal veszik ki a részüket. A növekedés fennmaradó 75 százaléka nem a magyar vállalatoktól jött. Magya­rán: aki tá­mogatni akarja a kis- és középvál­lalkozásokat, nem hirdethet más progra­mot, hiszen ha a 4 százalékos növekedésben ők nincsenek benne, csak az afölöttibe kerül­hetnek bele.- Kormányzati berkekből azonban az a vád éri a Fideszt, hogy programja 500-600 mil­liárd forintos többletterhet róna az országra...-Ellenfeleink nyilván nem azért az ellenfeleink, hogy tá­mogassanak bennünket. Igaz, legutóbb még csak 300^100 milliárdot mondtak, s ahogy közeledünk a választásokhoz, ez a szám növekedni fog. De a kérdés komolyan is felvethető: teremt-e, s ha igen, mekkora többletkiadási költséget a Fi­desz gazdasági programja? Abban az esetben, ha a növeke­dés hétszázalékos lesz, máris többletbevétel jelentkezik. Más­felől a feketegazdaság „kifehé­rítése” is többletjövedelmet je­lent. Ma Magyarországon a termelés 30-40 százaléka nem az adózó szektorban zajlik... Ha csak - nagyon szerényen szá­molva — ennek egynegyedét bevonjuk a legális szférába, az önmagában 250 milliárdos többletbevételt hoz. Az ugyan­akkor kétségkívül igaz: a Fi­desz minden gazdaságon kívüli programját, elképzelését csak annak a függvényében lehet megvalósítani, hogy mi valósul meg a hétszázalékos növeke­désből, illetve a feketegazdaság „kifehérítéséből”. Kühne Gábor Orbán a kerekasztal-beszélgetésen A legeslegjobb év H a évszázadunkból ki kel­lene emelni egy esztendőt, s csakis egyetlenegyet, ami meghatározó jelentőségű az emberiség történetének alaku­lását illetően, gondolkodás nélkül az 1961-es évre böknék. Még közmondásos objektivi­tásommal sem találhatnék ugyanis másik olyan numerust, amely sorsfordítóbb, meghatá­rozóbb, jövőbe mutatóbb, sa­többi lehetne, mint az említett intervallum. Ha néhány példával is alá­támasztjuk állításunkat, bárki megért: a fenti kijelentés nem képezheti vita tárgyát. Mert aligha véletlen - mondjuk -, hogy ez idő szerint nyerte el függetlenségét Sierra Leone és Tanganyika. S szintén nem a sorsszerűtlenségnek tulajdo­nítható, hogy a britek ekkor szüntették meg védnökségüket Káváit felett, minekutána Irak máris bejelentette igényét a parányi országra. A többi - ismerve a közelmúlt történé­seit - már csak ok és okozat összefüggése; avagy nem igaz, hogy a történelem nem ismé­telgeti folyvást önmagát. A históriánál maradva: ez az év John F. Kennedy számára jól kezdődött: beiktatták az előző ősszel elnyert hivata­lába. Pályafutása később ugyan tragikusra fordult, de ennek ódiumát viselje csak bátran az az átkozott 1963-as esztendő... (Szegény Lu­mumba esete - akinek meg­gyilkolása viszont ’61-re datá­lódik -, belátjuk, sokak sze­mében megrendítheti teóriánk tudományosan is megindokolt stabilitását, dé semmiképpen nem hitelteleníti azt. A kivétel ezúttal is erősíti a szabályt.) Európa szívében hatalmas építkezés teljesedett ki 1961 nyarán. Kelet-Berlin - talán megirigyelve a kínai falhúzók hegemóniáját - olyan sánccal kerítette be a világrendszert, amely csaknem négy évtized múltán sem feledtette alkotója nevét. Ha úgy vesszük, már ekkor megalapozódott a szoci­alista rezsimek szimbolikus és valódi lerombolása. S - megint csak a béketábor eredményeit górcső alá véve - ki ne emlé­kezne arra az eufóriára, az elvi és ideológiai kielégülésre, amit akkor érezhették a Földünk szebbik felén élők, midőn a TASZSZ világgá röpítette Ga­garin repülésének hírét...? A vizsgált esztendő promi­nens személyiségeket is adott az emberiségnek. Gondolunk itt elsősorban a szívek király­nőjére, Diana hercegnőre. (Ta­lán nem veszik diszkrimináci­ónak a vele egy alombeliek, így - véjgre hazatérve - többek között Érsek Zsolt országgyű­lési képviselő és Kis Endre őrsparancsnok, ha számottevő közéleti tevékenységük elle­nére - kivált az udvariasság okán - csak híres generáció­társuk után említem meg ne­vüket a ’61-esek között.) Nos, látható: csöppet sem túlzás, ha 1961 végre elnyeri méltó besorolását az évezre­dek számhalmazában. Elkép­zelni is szörnyűség, milyen volna a világ nélküle. Meglehet, hogy nem is lé­tezne már. Tari Ottó (1 611203 1274) r Életveszélyes indulatok N ehéz érzéketlenül túltenni magunkat a hét szomorú „szen­zációján”: Egercsehiben közvetve halált hoztak a talán túl­ságosan is élesen kimondott szavak, mondatok. Az ember - miközben tekintete a gyászos hír újabb sorára té­ved, mely szerint egy másik faluatya egészségét is aláásták a vádak miatt elszenvedett izgalmak - egyre csak morfondírozik magában, vajon mi és hogyan hangozhatott el azon a fórumon? Vajon mekkorák lehetnek ama vétkek, amelyeket vizsgálat nél­kül vágtak azok fejéhez, akikben évek óta megbíznak a község polgárai? Mi húzódhat igazából a háttérben? Meglehet - hihetjük jószándékúan -, a bírálókat a közössé­gük iránt érzett felelősség, aggodalom vezette. Féltik a faluju­kat hírnevének esetleges besározódásától. Úgy érezhették, a kellő időben előadott számonkérés még megállíthatja az általuk vázolt baj elhatalmasodását. A nem kevésbé indulattal teli vála­szokból talán az is kitetszhetett: a kifogásokkal a vezetők ele­venére tapintottak. Ennek persze ellentmondani látszik a bizo­nyító erejű dokumentumok hiánya. Kívülállóként nem tisztünk az igazságtevés. Legfeljebb a tör­téntek tanulságain merenghetünk el kis időre. Azon például, hogy elégedettek lehetünk-e vitakultúránk mai állapotával? Meddig mehetünk el mások képességeinek értékelésében, még ha úgy gondoljuk, igazunk is van? Meglelhető-e annak módja, miként hozzuk embertársaink tudomására véleményünket? Va­lóban képtelenek vagyunk odafigyelni egymásra? A kárhogyan is legyen, a falugyűlés tragikus példája el kell, hogy gondolkoztasson mindnyájunkat - főként most, a várható politikai csatározások közeledtével -, mi lehet az, s egyáltalán van-e, ami ekkora áldozatot megér! (szalay) Spanyolviasz A különböző márkás termékek hamisításával forgalmazott cik­kek megsemmisítése tavaly mintegy 200 millió forintos kiadást jelentett a hazai gazdaságban. A csalások megállítására ugyanis jobb, olcsóbb módszert nem tudtak az okosok sem kitalálni. A megoldást persze ők sem tarthatták a legüdvözítőbbnek, ezért látszanak most hajlani egy újabb, racionálisabb eljárás beveze­tésére. Honatya javasolta, hogy azért mégse az enyészetre bízzák a nem kívánt termékek sorsát, mivel a cuccok álvédjegyekkel is remekül használhatók. Legfeljebb nem az igényesebb, a sznob fogyasztók és elkényeztetett csemetéik feszítenek bennük, ha­nem a kevesebb pénzű vásárlók. Esetleg a nincstelenek elérhe­tik juttatásként, adományként is, szociális, karitatív elosztással. Derék dolog az ötlet megvalósítása, de meglehetősen érthe­tetlen, hogy eddig nem jutott senkinek az eszébe, s most is egyenesen országgyűlési képviselőnek kellett gondolnia rá. Amiről ugyanis szó van, abban igazán nincs semmi rendkívüli. Szükségtelen hozzá magas szintű politikus, igen egyszerű em­ber is kitalálhatná különösebb fejtörés nélkül. Nem feltétlenül pártból szükséges előállni vele. Kiléphetett volna az elképze­léssel például annak a tárcának a munkatársa - esetleg vezetője - is, akinek leginkább hivatali feladata, kötelessége a rászoru­lók segítése. Mindegy most már, az a lényeg, hogy - ha várni is kellett rá jócskán - valami elkezdődött. Akár van köze a közelgő ország- gyűlési választásokhoz, akár nincs, hozzájuthatnak az eleset- tebbek is olyanokhoz, amik valamelyest megdobogtatják szíve­iket. Az eljárásról ugyan többet még nem szóltak, de lehet talál­gatni. Eltüntetik a gyártmányokról a hamis jelzéseket, vagy csak rájuk, melléjük nyomják a sommás hivatalos megállapítást a márkátlanságról. Akár így, akár úgy lesz, foglalkoztatással is jár a tévhit eloszlatása. Némi bérért, aminek szintén örülhet pár szerencsétlen ember. Jól jár, kiváltképpen ha még jut is neki abból, amivel foglalkozik. Boldogul mindenki más is, aki jutá­nyosán, illetve ingyen megkaphatja a használható „menő” hol­mikat. Meg az állam sem fizet rá, valamennyi megmarad neki az eddigi kidobott évi 200 millióból. S végül is, a fene bánja, hogy ki találta fel a „spanyolviaszt”. Gy. Gy. HÍR(TELEN)KÉK... Az Európai Unió kategóriái szerint Magyarországnak szinte az egész területe vidéknek minősül. Radnóti-sóhaj: „Nem tudhatom, másnak e tájék mit jelent..." * A brit uralkodócsalád megállíthatatlannak tűnő tekintélyvesz­tése arra sarkallta II. Erzsébetet, hogy külön tanácsadót keres­sen a monarchia népszerűségének helyreállítására. Talán csak akad egy - nem wales-i - bárd... * A bolti gyilkos kézre kerítésére a budapesti rendőrség akció- csoportot hozott létre Ámokfutó fedőnévvel. S Gyalogkakukk jelszóval... * Továbbra is kérdéses a hazai lóversenyzés jövője. Se lövi, se lóvé... * A londoni Rachel Murray úgy akadt rá elveszettnek hitt rádióte­lefonjára, hogy az váratlanul megszólalt Charlie nevű kutyájá­nak a hasában, miután az állat egy óvatlan pillanatban lenyelte a kisméretű készüléket. S nincs meg a PIN(csi)-kódja... (szilvás)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents