Heves Megyei Hírlap, 1998. március (9. évfolyam, 51-76. szám)
1998-03-07 / 56. szám
6. oldal Hírlap Magazin 1998. március 7., szombat Olykor még a rendeletek is félreérthetek Bíróság elé citált környezetvédelem Beszélgetés dr. Vámos Györggyel, a Hunviron Kft. ügyvezető igazgatójával A lőrinci pernyehányó ügye napjainkban már nem kizárólag környezetvédelmi kérdés. Gazdasági, sőt társadalmi ügy - jelentette ki lapunknak dr. Vámos György, a területen rekultivációs tevékenységet végző Hunviron Kft. ügyvezető igazgatója. Beszélgetésünk során - amely Érsek Zsoltnak, a térség országgyűlési képviselőjének segítségével jött létre - arra is megpróbáltunk választ keresni: miért vélekednek sokan fenntartásokkal az immár a bíróságnak is munkát adó tereprendezésről ?-Ezúttal nem parlamenti képviselőként kezdeményeztem a találkozót - pontosított Érsek Zsolt. - Elsősorban mint Lőrinciben élő állampolgárt érintenek a történések. Öntsünk végre tiszta vizet a pohárba! Mivel a Hunviron Kft. vezetője is egyetértett ezzel - s lapunk fontos szempontjával, miszerint nincsenek tabuk -, a lényegre tértünk.- Rekultiváció, azaz egy földterület újra termővé tétele, illetve hulladékelhelyezés... A kettő nem úgy viszonyul egymáshoz, mint tűz a vízhez?-Ez szakmai kérdés, amelyet mindenütt a világon egyformán kezelnek - jelentette ki dr. Vámos György. - A technológia során hulladékkal töltik fel a tájsebeket, majd kialakítják a fedőréteget, végül növényzetet ültetnek az így előkészített talajfelszínre. A pernyehányó, mint termőterület- Termővé lehet varázsolni egy pernyehányót? S ha igen, kifizetődő ez valakinek?-Természetesen nem titkolt üzleti vállalkozásról van szó, ám emellett a rendezés össz- gazdasági érdek is. Megoldást kell találni arra, hogy a területet visszaadjuk a természetnek.-A közelben élők mégis fenntartásokkal viseltetnek az ott elhelyezett anyagokat illetően. Érthető a félelmük: senki nem örül annak, ha lakóhelye szomszédságában általuk gyanúsnak minősített hulladékot tárolnak... Ki dönti el, mit helyezhetnek el a környéken?-A bányatörvény előírja a rekultivációt, mint fogalmat, a beruházásokkal kapcsolatos rendelkezések pedig szabályozzák, milyen iratokat kell benyújtani a tevékenység engedélyezéséhez, illetve annak befejezése után. Hogy milyen anyagok kerülhetnek a térségbe, ezt a környezetvédelemmel kapcsolatos és egyéb előírások szabályozzák.-Azt is, hogy mit nem szállíthatnak oda?- Ez általánosságban sehol nincs leírva. Nem is lehet, hiszen például egy elhagyott ólombánya gödrében más tárolható, mint - mondjuk - a talajvizek közelében. Az adott területen zajló tevékenységet a kifejezetten erre kiadott engedélyek szabályozzák. A szakhatósági jóváhagyás után a jegyzőnek nem marad más, mint hogy tudomásul vegye a közigazgatási területen végzett munkát.- A lőrinci városháza néhány hónappal ezelőtt mégis felfüggesztette a rekultivációt...- A polgármesteri hivatal akkor téves impulzus alapján hozta meg döntését. A köztársasági megbízott hivatala pár nap elteltével érvénytelenítette is ezt a határozatot. Veszélyes anyagok vagy talajjavítók?- Vegyük sorra azokat az anyagokat, amelyekkel szemben ellenérzésekkel viseltetik a közvélemény. Az Ikarusból származó festékiszap fellelése például szinte sokkolta a lakosságot!- Mindössze annyi történt, hogy a területen engedélyeztük az anyagnak a hordókból történő áttöltését azokba a konténerekbe, amelyekben azt az aszódi tárolóba szállították; mint ahogy a kiömlött mennyiséggel átitatott földet is. Itt jegyzem meg, hogy a festékiszap - noha veszélyes hulladéknak minősül - nem veszélyes anyag. E szempontból a rendelet megfogalmazása dilettantizmusra vall.-A Benomil elnevezésű növényvédő szer gyártásakor keletkezett mésziszap sem károsítja a környezetet?- A Benomilt a növények virágzásakor is használják. Eny- nyit a veszélyességéről. Előállítása során mésziszap keletkezik, ami mész és aktív szén keveréke. Minden vizsgálat azt bizonyítja: nem méreg, hanem értékes talajjavító anyag. A ’80-as évek végéig a mezőgazdaságban is alkalmazták, de ma nincs pénzük rá. A pemyehá- nyó rekultivációjához ideális; máris érezhető a talaj minőségjavulása ott, ahol elhelyeztük. Ezt a hozzá nem értők sem vitathatják. Kénytelen vagyok feltenni a kérdést: vajon kinek lehet az érdeke, hogy mégis támadnak érte bennünket?-Az azbeszt viszont aligha rendelkezik talajjavító tulajdonságokkal...- ...ám csak abban az esetben veszélyes, ha a levegőbe kerül. Egyetlen ártalmatlanítási formája, ha visszatermelik. A megyei ÁNTSZ dolgozta ki az ezzel kapcsolatos munkavédelmi és technikai előírásokat. A pernye természetes kötőképességgel rendelkezik. A rómaiak is tudták ezt: ma is állnak a Vezúvnál bányászott kövekből épült házak. Ugyanígy megköti az azbesztet is.- Ez akkor sem rekultiváció!- Valóban, elsődlegesen nem az, hanem szolgáltatás. Mégpedig környezetvédelmi. Magam is környezetvédő vagyok, s ráadásul ebből a tevékenységből élek. Ritkaság, hogy valaki vállalja az ezzel kapcsolatos üzletet is.-Az ittenieket megdöbbentette az is, amikor a tévéből értesültek arról, hogy ferodol- port hozhatnak ide...- Akkoriban jogilag két-há- rom lehetőség kerülhetett szóba, hová vigyék a fékbetétekből származó anyagot. Egy távoli település vezetője az államtól kapott egy tájékoztatót, s rámutatott a legközelebbi helyre, azaz Lőrincire. Velünk nem is tárgyalt az ügyről. „Elképzelésem sincs, miért perelnek minket” — Ha minden a tön’ények szerint történik, vajon miért pereli a Hunviront a Heves Megyei Főügyészség?-Bármilyen hihetetlen, nem tudom. Kérik, hogy a bíróság állapítsa meg a környezet veszélyeztetésének tényét, s kötelezze cégünket az eredeti állapot visszaállítására. Megfoghatatlan, mit jelent az, hogy „eredeti állapot”. Meddig menjünk vissza az időben? Szállítsam el a pernyét? Elképesztő az egész! Vajon mit akar a főügyészség?- Miért nem jelentek meg a bíróságon?-Az első alkalommal külföldi utam miatt halasztást kértünk. Ennek dacára nélkülünk is lefolytatták a tárgyalást. Sőt azzal kezdték, hogy én kértem, miszerint a távollétemben is tartsák meg... Mindezt jegyzőkönyvekkel tudom bizonyítani! Nagyon cifra dolog... Megítélésem szerint a főügyészség mindent „bedob”, hogy pressziókat gyakoroljon. Olyan dolgoknak vagyok a szenvedő alanya, amelyekbe belecsöppentem. Kifejtené ezt bővebben?- Ha az eredeti állapot visz- szaállítása - úgymond - megfoghatatlan elvárás is, a környezet veszélyeztetésének vádja továbbra is fennáll...- Ám mindez a környezetvédelmi főfelügyelőség dokumentációja szerint nem létezik. A kedélyek csillapítása érdekében azonban — noha nem lennénk kötelesek - azt is vállaltuk, hogy saját költségünkön elvégeztetjük az ezzel kapcsolatos vizsgálatokat. A főügyészség tud erről, de elhallgatja a bíróság előtt. Idáig a szakhatóság általuk megjelölt munkatársait sem hallgatták meg.- Ezek szerint a lőrincieknek és a hatvaniaknak nincs félnivalójuk! Vagy mégis lehet?- Ennek a tevékenységnek az az egyetlen igazi veszélye, ha illegálisan kerül hulladék a területre. Erre azonban itt nincs lehetőség. Bárki, aki engedélyt kér, megkapja, s személyesen ellenőrizheti az ottani állapotokat. Nincs takargatni- valónk.- Az is kizárt, hogy az ön tudta nélkül kerülhet gyanús anyag a pernyehányóra?- Rendszeresen mintát veszünk a talajból és a mérőku- takhól, s szúrópróbaszerű ellenőrzéseket is végzünk. Üzleti partnereink korrektek, s az alvállalkozó sem engedheti meg magának, hogy az alkalmazottai által kompromittálódjon. Ő a környékén lakik, így közvetlen érdeke, hogy rendben menjenek a dolgok. Arról nem is szólva, hogy a területen dolgozóknak hosszú távra szóló egzisztenciát nyújtok, amit pillanatnyi vélt előnyökért értelmetlenül áldoznának fel.-Mielőtt megköszönném, hogy a Heves Megyei Hírlap olvasói első kézből kaptak tájékoztatást a Hunviron álláspontjáról, engedjen meg egy utolsó, - meglehetősen racionális — kérdést: mi garantálhatja azt, hogy a többségben lévő laikusok is nyugodtan vegyék tudomásul az elhangzottakat?- Egy térség számára kifejezetten káros, ha egy roncsolt ipari területnek nincs gazdája. Ugyanakkor fontos, hogy olyan tulajdonosa legyen, aki ért is ahhoz, amit csinál. Korrekt vállalkozónak tartom magam, aki nemzetközi tapasztalatokkal is rendelkezik. A szakterületen szerzett ismereteimet korábban az ENSZ is hasznosította. Jó lenne, ha tudatosulna az emberekben, hogy a pernyehányón zajló tevékenység környezetvédelem, ami nem ellenük, hanem értük történik. A főügyészség nem kíván reagálni A dr. Vámos Györggyel folytatott beszélgetés jogi vonatkozású felvetéseit ismertettük a Heves Megyei Főügyészség illetékeseivel, hogy helyt adjunk az ő álláspontjuknak is. Dr. Gulyás Katalin megyei főügyészhelyettes azonban elhárította ezt a lehetőséget. Mint kifejtette, a Hatvani Városi Bírósághoz felperesként benyújtott keresetükben részletesen megjelölték azokat a tényeket és körülményeket, amelyek a perindításra okot adtak.- A jogvita elbírálása a bíróság hatáskörébe tartozik - jelentette ki dr. Gulyás Katalin. - Az erre irányuló eljárás folyamatban van, s a peres felek ott jogosultak és kötelesek nyilatkozataikat megtenni. Ezért nem kívánjuk az ügy részleteinek a bírósági eljárás keretein kívüli taglalását. Tari Ottó Halálos ölelés a bársony alatt Mozdulatlan, jegeskék szemekkel nézett rám. Elképzeltem, milyen lenne, ha a tenger vizében találkoznék vele. Pedig csak egy csecsemő nézése volt. Egy hatvan kilogrammos cápáé. Mögöttem tarantellapók. Félelmetes méretű: mint egy gyermek ökle. Háta jól láthatóan szőrös. Biztosra veszem, hogy meghalnék a rémülettől (a csípéséről már nem is beszélve), ha hozzám érne. Szerencsére akváriumban vannak. Kisétálhatok. Kommunikáció kígyónyelven fotó: majoros tamás EGER - Egy máltai születésű shivava és egy őzpinty fajtájú öleb fogad az otthonosan berendezett lakókocsi-lakásban. Picardékról még a rutintalan állatbarát is láthatja: ennek a házaspárnak az élete a négylábúak körül forog. Ám aki erre fogadna, az elvesztené a tétet. A hajdani cirkuszi akrobatacsaládot nem a kutyák tették híressé. Ismertségüket sokkal inkább a kígyóknak, cápáknak, krokodiloknak köszönhetik. Picard Józsefet születése óta állatok veszik körül. Nincs ezen semmi csodálkozni való, ha figyelembe vesszük, hogy cirkuszban élte le az életét. Volt lova, kutyája, elefántja. Egyszer csak jött a váltás. Lánya - aki továbbvitte szülei mesterségét - olasz férjet választott. A szülők is több évig éltek Pa- lermóban, itt ismerték meg a tengeri ragadozókat, tanulták meg tartásuk, etetésük, gondozásuk szabályait. S hogy mennyire alaposan sikerült kitapasztalniuk viselkedésüket, szokásaikat, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a férfi naponta megsimogatja a cápát, kommunikál a krokodillal és az óriáskígyóval.- Minden állat külön egyéniség - állítja. - Máskülönben soha nem lehetne egy oroszlánt megsimogatni, egy krokodilt felemelni. Meg kell tanulni a nyelvükön beszélni, érezni: mit is akarnak. Vannak persze olyan egyedek, melyek születésüktől fogva agresszívak. Velük csínján kell bánni, őket soha nem lehet házi kedvencként kezelni. Az akváriumban tartott állatok olyanok, mint a családtagok. Amikor a krokodil lábán tályog nőtt, Győrbe „ szaladtak” vele az állatorvoshoz. Ha valamelyik elpusztul, megsiratják. Természetesen egészen máshogy élnek, mint egy valódi családtag: éjszaka igénylik a 18 Celsius-fokot, nappal á 22-25- öt is. Am az alváshoz nekik is sötét kell. Télen lelassul az anyagcsere-folyamatuk. Enni sem esznek gyakran: havonta elég őket táplálni. Ekkor viszont igényesek: emberi fogyasztásra is alkalmas tengeri rákon, polipon élnek. A krokodilnak a patkány a kedvenc csemegéje, de csak a steril, laboratóriumi körülmények között növekedettet szereti. Gazdáik szerint mindegyik más és más. A Mississippi-aligátor szelíd. A kajmánoknak már más a vérmérsékletük. Velük nem érdemes parolázní. A piranha is veszélyesebb. Az itt látható például egyszer már megkóstolta régi gazdája ujjhegyét. Nem így a krokodil, melyet ha kitesznek a lakókocsi elé napozni, még másnap reggel is mozdulatlanul hever. A vízben is olyan, mint egy fadarab. Csak akkor ugrik villámgyorsan, ha feltűnik az élelem. Picardék vallják: nem olyan különös hobbi ez. Magyarországon egyre többen tartják kedvtelésből ezeket az egzotikus állatokat. Ajánlani viszont csak azoknak ajánlják, akik az életüket tudják rájuk áldozni. Mellettük nem lehet hetekig nyaralni. Legfeljebb két órácskát fürödni a strandon. Folyamatosan figyelni kell viselkedésüket, reakciójukat. Az állatok ugyanis „közük”, ha betegek. Csak érteni kell a jelrendszerüket. Picardék szekrénye a hiedelemmel ellentétben nincs tele ellenméreggel. Az állatok ugyanis békések. Ha harapnak, az csakis az ember hibája. Akkor rosszul közelítettük meg őket - állítják. A kígyók is békések. A legfinomabb bársonyhoz hasonlít a bőrük. Ölelésük, szorításuk viszont halálos. S hogy mennyit képes a hüllő megérteni az ember viselkedéséből, akaratából? Ezt fajtája válogatja. Egy biztos: gazdájuk, a Picard család még soha nem csalódott bennük. Szuromi Rita Bárányvári furcsa sorsok A bárányvári dombhát sajátos temető súlyától görnyed. Nem is annyira a temető a különös, hiszen olyanféle az, mint a többi, inkább a sírjai elütőek. Csak látszatra hasonlóak, az alattuk nyugvók különböznek szomszédaiktól. Ha holtuk után szétszóródtak is a parcellákban, voltaképpen még mindig együvé tar- j toznak. Hajdan közös volt a csapatuk, munkájuk és az életük szinte összeforrott. Ugyanazt a szakmát űzték, s ugyanott volt a műhelyük. Egyformán szerették, imádták, amit csináltak, pedig emésztő tűzben égtek. Vitáztak, veszekedtek is olykor, ám a bántó indulat, a gyűlölködés igazából ismeretlen volt közöttük. Azt hitték, hogy gyöngítené őket. Nekik pedig erőseknek kellett lenniük, hogy a pályán maradjanak, értelme legyen annak, amire esküdtek. Ki volt, aki a tüzet először kezdte táplálni úgy is, ahogyan nem kellett volna? - soha nem firtatta senki. Egyszerűen csak átragadt a szokás, s mind természetesebbé vált számukra. Aztán a rabjai lettek annak is. Az életük részévé vált, mint a hivatás, s úgy találták, hogy nem is lehet másképpen. Ettől azok, akik. Amikor az első kidőlt a sorból, s teljesen váratlanul, búcsú nélkül elment, meglepődtek, de valójában össze sem néztek. Pillanatra megtorpantak, aztán járták tovább az útjukat, kevesebben. Előbb csak nem vették észre, később pedig már nem akartak figyelni arra, hogy fogy a társaság. Ha féltek is, titkolni iparkodtak, leplezték maguk és családjuk előtt, a műhelyben, az utcán egyaránt. így mentek el egymás után Bárány váron, szinte csupa fiatalon. Nem sokat hagytak vissza, s a helységben azt a keveset is hamar elfeledték. Sírjaik előtt inkább rövid életük számjegyei állítják meg a nézelődőt. Megdöbbennek kurta sorsuk emlékeztetőinek láttán, s csóválják a fejüket, értetlenül. Suttogják a temető körül, hogy néha, csöndes éjjeleken beszélgetés hallik a sírok közül. Nem látni senkit, de mintha csa- patnyian lennének az egyik hant körül. Bele-belevágnak egymás szavába, néha hangosabbak, máskor meg kacagás is kiszökik közülük. Biztosan érdekes, izgalmas lehet, ami megindítja, pergeti a nyelvüket, de nem érteni belőle semmit. Lehet, hogy azok története folytatódik ilyenformán, akik ugyanonnan költöztek a bárányvári domb mélyébe. Ők próbálgatják újra meg újra előadni, amit nem mondhattak el életükben. Ki-ki a fő művén fáradozik még mindig. Azon, amit befejezetlenül hagytak. Vagy esetleg el sem kezdtek. Csupán kitartóan álmodtak róla korai halálukig... Gyóni Gyula
