Heves Megyei Hírlap, 1998. február (9. évfolyam, 27-50. szám)

1998-02-09 / 33. szám

1998. február 9., hétfő Hevesi Mozaik 7. oldal Takarékoskodtunk, most profitálunk Amikor a dél-hevesi nagyközség vezetői egykor átvették azt az oklevelet, ami várossá nyilvánította településüket, még nem gondolták, hogy alig egy évtized múlva nem csupán vágy lesz a regionális vezető szerep, hanem valóság. Azt, hogy ez mennyire nem volt könnyű feladat, bizonyítja: hosszú évekig kényszerpá­lyán mozgott a város költségvetése. A szigorú gazdálkodás köve­telményeit még most sem lehet figyelmen kívül hagyni, bár az utolsó két esztendő már látvá­nyos változásokat is hozott.-Az 1994198-as önkormány­zati ciklusra milyen fonto­sabb felada­tok megvaló­sítását hatá­rozták el? - kérdeztük a város pol­gármesterét, Kontra Gyu­lát.- Vezetni csak a feladat ismeretének birtokában lehet. 1994-re tisztázódott, hogy egy olyan önkormányzat kell, aki a lakosság érdekeit, igényeit szolgálja, s egyben újakat is generál. A ciklus elején to­vábbra is forráshiányosán kezd­tünk. A hitelfelvétel nem tűnt ésszerű megoldásnak a kama­tok miatt. Két évünk ment rá arra, hogy stabilizáljuk a hely­zetünket hitel nélkül. Mostanra értük el az egyensúlyi költség- vetést, bár kiegészítő állami támogatás még kell. De ez nem hitel! Megszűnt a tanácsi gon­dolkodás, a létszámot a felada­tok ellátásához szabtuk. Ez per­sze olyan felháborodást keltett, hogy a testület alatt inogott a szék. Nehezen lehetett azt is meg­értetni: a racionalizálás nem a mi feladatunk, hanem az intéz­ményvezetőké. Azt vártuk, part­nerek legyenek ebben. Ezzel a 200 milliós hiányt lefaragtuk. A nagy vihart kavart lét­számleépítés abból is adódott, hogy a 12 ezres kisváros intéz­ményhálózatát a térségi felada­tok ellátásához méretezték. Öt általános iskola között oszlik meg 1300 gyerek. Ez annak is következménye, hogy koráb­ban a környező községek gye­rekei is ide jártak felső tago­zatba. Most többségben saját te­lepülésükön tanulnak. Akik nem alakították ki a felső tago­zatot, azok ma már fizetnek az oktatásért. A fejlesztés csak ez­után kezdődhetett. Ennek a le­hetőségeit már a városban mű­ködő hét bizottság vizsgálta meg, az úthálózat fejlesztésétől a munkahelyteremtésig. Min­den döntés mögött ott volt a megfontoltság. A város például 28,5 millió forintot fordított az orvosi rendelők műszerezettsé­gének fejlesztésére, 100 milliót az utak állapotának javítására. Az intézményhálózat állagára is figyeltünk. A gyermekkönyv­tár új helyre költözött, az isko­lákat tataroztuk. A padokat, vi­lágítótes­teket cse­réltük, em­lékoszlo­pot állítot­tunk a mil- lecentená- rium évében.- Tehát a stabili­zációs költségve­tés mellett nem ma­radtak el az ered­mények...- Az első két évben mi sem tudtunk fejlesztésre fordítani. A múlt évben már fellélegeztünk, az intézmények felújítására 10 millió forintot fordítottunk. A strand és a kemping állaga is fo­lyamatosan javult, bár ehhez az idegenforgalmi adó bevezeté­sére és az adható állami támo­gatás igénybevételére is szük­ség volt. Megvásároltuk a Sem- jén-kastélyt, melynek két épü­letrészét tavasztól üdültetés cél­jából bérbe adtuk.- A munkanélküliséget is ke­zelni kellett.-Bár nem kifejezetten ön- kormányzati feladat, mégis lép­tünk. Phare-pénzekből elké­szült egy komplex vizsgálati program, amely térségi munka­helyteremtésben (falusi turiz­mus, mezőgazdaság, könnyű­ipar) gondolkodott. Az új mun­kahelyteremtők adómérséklés­ben részesülnek, megtelepedé­süket minden módon segítjük. Az ipar alakulásához az Eötvös József Középiskola képzésfor­mái is alkalmazkodnak. Nekünk a munkanélküliséget inkább már kezelni kellett, hi­szen a nagy leépítések nem erre a ciklusra estek. A kilátások biztatóak. A Ramona Rt. a ter­vek szerint 208 embernek biz­tosít munkát, de nem elhanya­golható a tengerirák-feldolgo- zás sem, amely majd 150 dol­gozónak ad megélhetést. Nem tagadom, a női munkaerő kere­settebb a könnyűiparban, a fér­fiaknak nehezebb megélhetést teremteni. Ezek stabil piacra termelő vállalkozások, így biz­tos munkahelyadók is. így talán 1998-ra beérik az eddigi fára­dozás gyümölcse. Az sem mel­lékes, hogy mostanra a helyi vállalkozókkal is korrekt, a vá­ros érdekeit figyelembe vevő jó kapcsolat alakult ki.- Hevesnek három ország­ban is vannak testvértelepülé­sei. Mit sikerült profitálni ezek­ből a kapcsolatokból?- Lényeges, hogy a gyerekek nyelvtanulását, tájékozódását, általános műveltségét gyarapít­ják ezek a látogatások. Erdély­ben a történelmi múltat, az ar­chaikus szavakat, a régi korok­hoz való viszonyulást, Hollan­diában a mezőgazdaság fejlett­ségét, Olaszországban a rene­szánsz kultúrát tanulmányoz­hatják a fiatalok. A gyergyói- akkal most tárgyalunk egy faipari együttműködés lehető­ségeiről. A hollandiai Aalburg- gal komoly gazdasági összefo­gás van kialakulóban. A házi­ipari szövetkezet mellett a helyi gazdakör és a középiskola is fo­lyamatos kapcsolatot ápol. Az Altena Hungária Európa több országába hív hevesi munka­erőt, s biztosít nyári elfoglalt­ságot. Az sem mellékes, hogy Hevesen is van olyan mező- gazdasági vállalkozás, amely­nek semmi szégyenkeznivalója nincs a hollandok mellett.- Heves folyamatosan törek­szik regionális fejlesztésekre. Milyen hosszú távú terveik vannak?- Hevest hosszú ideig az jel­lemezte, hogy a bíróság, a föld­hivatal, az orvosi rendelő miatt kényszerűségből is vonzotta a térség lakóit. Ma már azonban nem a hivatalok centralizált­sága jelenti a vonzerőt, hanem a város fejlődéséből adódó pozi­tívumok: a majorett-csoport, a nyári rendezvények, a zeneis­kola, a sakkmúzeum, a strand. Ezek megléte már nem kény­szervonzást jelez, hanem való­ban centrumává váltunk a tér­ségnek. Az a célunk, hogy a ke­reskedelemben, a kultúrában olyan programokat biztosít­sunk, amely vonzza ide a kör­nyék lakóit. De olyan regionális feladatokat is felvállaltunk, mint a szennyvíztisztítás, a szi- lárdhulladék-elhelyezés kérdé­sének koordinálása. Nem attól önálló arculatú egy település, hogy mindenki kiépíti a maga bázisát, hanem attól, hogy komplex, regionális szemlélet­ben tud gondolkodni. Ehhez szükség van a közle­kedés fejlesztésére, az autó­busz-pályaudvar megépítésére, amely 100 milliós költséggel az idén elkészül. Ez a kereskedel­met is serkenti. A város belső úthálózatának fejlesztése mel­lett a regionális közlekedés kérdése sem lesz elhanyagol­ható: sürgetjük a kerékpárutak kiépítését. A Tisza-tóban rejlő idegenforgalmi és gazdasági előrelépés kiaknázása pedig va­lóban hosszú távú terv. Privatizációs bevételből fejlesztés Számítanak a külföldi tőke megjelenésére a városban- Az idei költségvetés a távlati fejlesztéseket is finanszírozza. Mennyit fordíthatnak az infra­struktúra javítására? - kérdez­tük dr. Nagy Sándort, a pénz­ügyi bizottság elnökét.- Heves kisváros, ahol a la­kosok természetes igénye lenne a városi szintű szolgálta­tás. Ám a költségvetésünk be­vételei, az ipar nagysága nem teszi lehetővé a városi mére­tekben való gazdálkodást. A működtetéshez évek óta pótló­lagos állami támogatásra szo­rulunk, a forráshiányos költ­ségvetésben fejlesztési elő­irányzat pedig nem lehet. Túlméretezett intézményháló­zatot örököltünk. Ez 40 milliós pluszterhet ró ránk, még az­után is, hogy tavaly 120 dolgozót el- küldtünk. Tavaly érté­kesítettük a Tigáz-rész- vényeket, a kárpótlási je­gyeket és kisebb ingatlanokat. Ezek bevételei tették lehetővé a szeméttelep részbeni rendbe­tételét, a volt börtönépület át­alakítását gyermekkönyvtárrá, korszerű tűzoltókocsi vásárlá­sát. Megépülhet a buszpálya­udvar, folytatódhat a szenny­vízberuházás. Három utcában szilárd burkolatú út épül. Eze­ket privatizációs bevételek se­gítik.-Mennyiben számítanak a városban élő vállalkozókra a hosszabb távú tervezésben?- Az adóbevételek legna­gyobb tétele az iparűzési adó. Határozatba foglaltuk, hogy ennek a felhasználását részben az adózó vállalkozók határoz­zák meg. Alternatívákat kíná­lunk számukra, s figyelembe vesszük a véleményüket.-Külföldi tökére mennyire számítanak a jövőben?- A város legfájóbb pontja, hogy a munkahelyek nem nö­vekedtek a kívánt mértékben. Ezért szorgalmazzuk a hazai és a külföldi üzleti partnerek megjelenését. Erre példa a hol­land, a német, az olasz befek­tetők megjelenése. # * *> # * * # # *> # * * *> *> # *> *> # # *> *> Templom után közösségi házat Hevesen templomépítő néven emlegetik Kovács József címze­tes kanonokot. Ám ezt csak a város lakossága tartjá különle­ges érdemnek. A plébános sze­rint természetes cselekedet, ha valaki a közösségért dolgozik.- Aki a múltat nem becsüli, a jövőt nem érdemli — foglalja össze hitvallását Kovács József. - Éppen ezért nem elhanyagol­ható, hogy milyen értékeket si­kerül megőrizni, amiket később tovább gyarapíthatunk.- Plébános úr! A hevesi gye­rekek mennyire hiányoznak a misék alatt a padokból?- Örökös probléma ez. Sok­kal több hittanosunk van, mint ahányon a templomban megje­lennek. Ha csak az öt évvel ez­előtti adatokat nézzük, akkor is több keresztelés és elsőáldozás volt a településen. De valahol ezt a kérdést rugalmasan kell kezelnem, hiszen sok elfoglalt­ság, szakkör, egyéb délutáni te­endő van, ami elvonja a fiatalok figyelmét a hitről.- Elégedetlen a fiatalokkal?- Ez egy természetes papi tu­lajdonság. Hivatásomnál fogva én minden emberhez szólok, s azt várom, hogy minden ember meghallgasson. Csakhogy eb­ben a mai világban számos „zavaró” dologgal is számolni kell. Ezt a kérdést igyekszem - a megengedett keretek között - rugalmasan kezelni.-A hitoktatásban mennyire számíthat „civil” segítségre?- A káplán és három főisko­lát végzett hitoktató segít.- Ón mindig nagy szerény­séggel beszél a hevesi újtelepi templom megépítésének törté­netéről...- Ez nem érdem volt, inkább kihívás. Az érsekség nem köte­lezett rá, viszont a lakosság igényelte. Kiváló partner volt ebben az önkormányzat is.- Nem is érez egy csepp büszkeséget sem?- Örülök, hogy a nép magá­énak érzi és vallja ezt a temp­lomot. Nekem kötelességem a hívők igényeit teljesíteni. Sok­kal inkább arra vagyok büszke, hogy amikor Hevesre kerültem, nagyon sok elhanyagolt, ledőlt kereszt volt a városban, illetve a bevezető utak mentén. A te­mető kápolnájának teteje ros­kadozott. Ezeket sikerült hely­rehozni, rendbe rakatni.-Az egyházközség területén számos olyan templom van, amelyek - a tarnazsadányi és a hevesvezekényi után - felújí­tásra szorulnának...- A legrosszabb állapotban jelenleg a tarnaszentmiklósi van. A viharkárokat fokozato­san kijavítjuk, ám itt egymilliós nagyságrendű tatarozásra lenne szükség. Nem lehet megkerülni a hevesi római katolikus temp­lom felújításának szükségessé­gét is. Ez is milliós összeg, hi­szen külsőleg és belsőleg is re­noválni kell a műemlék jellegű épületet.- Önt templomépítő néven emlegetik, de hamarosan kö­zösségi házat is épít.- A belvárosban van egy tel­künk, amin 2001-ig el kell kez­deni a közösségi ház építését. Ez azért is nagy munka lesz, mert a település arculatához il­lőnek kell lennie. A kárpótlásra várunk, ha ez megérkezik, ak­kor kezdődhet a munka. Szá­momra ez is egy kihívás, de nem utolsósorban - s ez fontosabb - igény a hevesi lakosság részé­ről. A fiatalokat kell megszólítani Üj időszámítás kezdődött a hevesi református hitéletben, amikor másfél évvel ezelőtt Nagyvisnyóról a városba köl­tözött családjával Kisger- gelyné Mészáros Ildikó nagy­tiszteletű asszony. A parókia 28 év óta most ad otthont elő­ször lelkészcsaládnak. Koráb­ban a Tímár család Atányból irányította a gyülekezetét.- Karizmatikus elődömtől, a Tímár családtól egy nyílt­szívű, hitben élő gyülekezetei örököltem - mondja a nagy­tiszteletű asszony. - Úgy is mondhatnám: 19 év gyümöl­csét szüretelem most. Ettől függetlenül számtalan feladat vár még rám. A városban élő 14-20 év közötti fiataloknak kevés a szórakozási lehető­sége, egyáltalán az olyan hely hiányzik, ahol együtt lehetnek. Terveztem, hogy nem papi díszben, hanem emberként próbálom őket megszólítani, és közösséget formálni. Ezenkívül a nagy felada­tunk a missziós ház megépí­tése. Ebben az esztendőben a munkák nem kezdődnek el, de a háttérben a szervezés folyik.- Megszokta már Hevest?- Azért döntöttem úgy, átte­lepülök, mert éreztem ma­gamban annyi erőt és tapasz­talatot, hogy egy városi gyüle­kezetei is össze tudjak fogni. Jelenleg 180-an tartoznak ebbe a kö­zösségbe, de még sok a rejtett tarta­lék. Arra gondolok, hogy hetente találkozom olyan ember­rel, akiről ki­derül, hogy református. Eddig még­sem járt templomba. Annak, hogy itt lakom, je­lentősége van azért is, mert napi kapcsolatban állok a hí­vőkkel, emberibbé tehetem az egyházi életet számukra.- Három gyermek édesany­jaként hogyan bírja ezt a fel­adatot?- Sok segítséget kapok. S van még egy másik titka: ami­kor a gyerekeimmel vagyok, akkor az együttlét intenzív. Mindig közös programokat szervezek. Emellett egyetemre is járok. De az isten erőt adott ehhez a munkához.- Mi a titka annak, hogy Ön szinte pillanatok alatt ismert és szeretett lett Hevesen?- Sokat forgolódom az em­berek között. Nem ülök a templomban és várom, hogy betérjenek, hanem megszólí­tom őket. Ha kell, én megyek a hívek után. Az emberek pedig igénylik a figyelmet, a gon­doskodást, a szeretetet. így egymásra találunk. Az elmúlt egy évben a kö­zösség lelkileg is éppúgy épült és gyarapodott, mint ahogy a hívők számában. (PR)

Next

/
Thumbnails
Contents