Heves Megyei Hírlap, 1998. február (9. évfolyam, 27-50. szám)
1998-02-07 / 32. szám
1998. február 7., szombat A megégett barlanglaké balladája A volt feleség csak a tragédia után látogatta meg Mihály otthonát „Ostoroson, egy Gárdonyi utcai pincesori barlanglakásban testfelületének 90 százalékán égési sérüléseket szenvedett holttestre bukkantak. A helyszíni szemle lapzártánkkor még tartott.” A rendőrségtől kapott száraz híradásban - talán kegyeleti okból? - még csak az illető monogramja sincs megemlítve. Az elhunyt korára nézvést sincs adat. Azt sem tudni róla: asszony volt-e, vagy férfi. Ennyi lenne egy ember? Ki volt az elhunyt? A barlanglakás, a holttest megtalálásának helye sokat sejtet. Már kész is a kép: bizonyára nem volt egy mágnás az illető. Nem lehetett egyéb, mint egy szegény ördög, aki télvíz idején is a tufába vájt odúban húzta meg magát. De hogyan kerülhetett oda? Kisari Zoltán polgármester személyesen is ismerte a 47 éves B. Mihályt. Gyakran beszélgetett vele, s az elsők között érkezett a halott mellé. Aki rátalált a férfira, először a mentőket riasztotta. Jött is a rohamkocsi szirénázva, de már nem volt mit tenni.-Hanyatt feküdt a földön, teljesen elszenesedve - idézi fel a polgármester a megrendítő látványt. - A lakásban szinte semmi sem égett meg, csak ö. Megfoghatatlen rejtély számomra a halála. B. Mihály gyerekként került a faluba, miután meghalt az édesanyja. Apja felpakolta a négy gyereket, s odahagyva a Sárospatak melletti kis falut, Ostoroson állt be juhásznak. A néhai papa asszonyfaló hírében állt. Öregségére sem nyugodott, jóval fiatalabb asz- szonykát vett el feleségül. A gyerekek felnőttek, kiröpültek. Miska is családot alapított: Erzsiké két kisfiút és egy kislányt szült neki. Eleinte rendjén mentek a dolgok - még ha albérletben laktak is -, később azonban Mihály mind gyakrabban nézett a pohár fenekére. Ilyenkor megbokrosodott az egyébként józan gondolkodású férfi. Egy keményebb italozása alkalmával úgy homlokon vágott valakit, hogy annak lyuk nyílt a koponyáján. A súlyos testi sértésért Mihály két évre Baracs- kára került a büntetés-végrehajtási intézetbe. Időközben Erzsiké, a három- gyermekes fiatalasszony - tanácsi és banki segédlettel - megszerzett egy romos lakást. Ide érkezett haza Miska. Megcsillant előtte az új élet lehetősége, álmokat szőtt. Kifundálta, hogy miként lehetne helyrepofozni a vityillót. Terveit tett követte.- Ügyes kezű, nagyon jó munkás volt Mihály - emlékszik rá vissza a polgármester. - Vasbetonszerelő szakmáját a metróépítkezésnél tökéletesítette. Szeretett dolgozni. Ezért is és jó magaviseletéért előbb szabadulhatott. Amikor a börtönből kijött, tele volt optimizmussal. Egy darabig csend volt körülöttük. Kiesett a fészekből Akkor kezdődtek B.-éknél a komolyabb viták, amikor meghalt az öreg. Miska hallgatott az apjára, respektálta őt. Az öregember nemegyszer térítette észre a fiát.- Imádta Mihály a gyerekeit - meséli Kisari Zoltán. - Durva volt, ha ivott, de a családját nem paterolta ki a lakásból. Ő költözött el. Maga mögött hagyva mindent. Különböző pincékben aludt. Alkalmi munkákat vállalt. Úgy emlegették a faluban: a metszőember. Különös érzéke volt a szőlőhöz. Szívesen dolgozott építkezéseknél is, napszámban. Ha volt pénze, ivott.- Nem adott magára - mondja a község első embere. - Ahhoz, hogy munkanélküli-segélyt kapjon, tartania kellett volna a kapcsolatot a munkaügyi központtal. Igen ám, de ahhoz buszra kell ülni, előtte megmosakodni. Hiányzott mellőle az asszony. Gyűlölte a függőséget Néhány évvel ezelőtt talált egy pincelakást, azt bérbe vette.- Royalnak nevezte a szállását - idézi a polgármester. - Pedig igénytelenebb volt az, mint amilyen a fogda lehetett. Nem volt Ott csak egy rossz ágy, ágynemű nélkül, valami polc az edényeinek, egy teatűzhely meg egy éjjeliszekrény. Azon állt a gyertya, annak a fényénél olvasott. Komoly könyveket, szépirodalmat. Még Tolsztojt is. Nem kilincselt segélyért. Telente az önkormányzatnál vállalt munkát, ám ha kitavaszodott: irány a szőlő. Előfordult, hogy napokig nem evett. Esetleg csak gombát, amit erdőn-mezőn talált. Ha volt pénze, darabka kolbászt, fél liter tejet vásárolt a „bejárónőnek”. így nevezte társát, a tarka macskát. A falu fele ismerte, de csak kevesen tudták, hogy miként is él. Az öregebbek nem korholták: „melyik ember nem iszik?”, vonogatták a vállukat. A fiatalok is elfogadták. Tudták, megbízható. Fillérre megadta tartozását a boltban és a csárdában, ahol esténként időzött. S Mihály tudott dolgozni. Lélekkel tette a dolgát. Gyönyörűen énekelt és faragott. Valóságos művész volt. A gyerekek kifejezetten szerették. Nem fá) a halála Erzsiké, mint volt feleség, csak úgy sajnálja Mihályt, mint embert. Amikor ’90-ben elváltak, a legkisebbik gyerek csak hároméves volt. Akkor még karácsonyra elment hozzájuk, de később egyre ritkábban. Nem látogatta őket akkor se, ha a fotó: pilisy elemér gyerekeknek születésnapjuk volt. Erzsiké egyszer sem kereste fel Mihályt barlanglakásában. A gyerekek hébe-hóba meglátogatták őt. Ilyenkor, ha apjuknak volt pénze, csúsztatott nekik valamennyit. Az asszony nyelt mellette eleget. Goromba, verekedés volt Mihály. Egyszer még valami fejszét is megemelt. Az is előfordult, hogy benzinnel locsolta meg a szőnyeget.-Már a katonaságnál is agresszív volt - meséli Erzsiké. - Két évet töltött a futkosón.-Semmi szép emléke sincs vele kapcsolatban? Erzsiké lebiggyeszti a szája szélét, csóválja a fejét.-Nincs egy fénykép róla? Az asszony rázza a fejét. Aztán hirtelen felugrik, húzogatja a fiókokat. Előkerül egy album, benne a gyerekek fotóival. Az egyiken megtaláljuk Mihályt. Szikár ember. Ölében elsőszülött kisfia. Mindketten bizakodóan néznek a távolba.- Velünk most, a halálával tette a legjobbat - említi az asz- szony. - Legalább kapnak a gyerekek árvaellátást. Virágok, koszorúk Volt, aki megszámolta: hetvenen kísérték utolsó útjára B. Mihályt. Senki sem ment üres kézzel, legalább egy szál virágot tett a sírjára. A rendőrség - tudtuk meg dr. Petrovits Jánostól, az egri rendőrkapitánytól - folytatja a rejtélyes haláleset körülményeinek vizsgálatát. Négyessy Zita Filmszimultán A ki már valaha is foglalkozott 12-16 éves süldő gyerekekkel, az jól tudja, napi négy-öt órát is eltöltenek a televízió képernyője előtt. Ami ma már hasznos információt alig-alig hordoz, de közvetít rengeteg olyan haszontalan, fölösleges videoterméket, amelyek között eligazodni a laikus felnőtt számára csaknem lehetetlen. Nem úgy a gyerekeknél. Egyszerre több produkciót is tudnak nézni úgy, hogy valamennyi tartalmáról be tudnak számolni. S teszik ezt oly módon, hogy a műholdas adások nyelvének zöme német. Hogyan működik ez? Mondjuk az RTL-en megy egy amerikai thriller, erről két perc után át lehet váltani a PRO 7-en sugárzott amerikai akciófilmre, s pár perc után már a SAT-on amerikai fan- tasy-produkció nézhető. Leszámíthatjuk a reklámokat (ezek kis eltéréssel egy időben mennek), s örülhetünk, hogy csemetéink két óra leforgása alatt két-három-négy filmmel lettek gazdagabbak, tehát - fordítottan arányosan - mégiscsak kevesebbet hülyültek, mintha csupán egyetlen produkciót ültek volna végig. Közben erősödött a kommunikációs készségük, s pár német alapszó is megmaradt bennük. Az iskolában János vitéz, Toldi (ez is anakronizmus), Móra Ferenc (szegény Kincskereső kisködmön), a műholdas erotika, karate és seggfej. (Ez utóbbiért elnézést az olvasóktól, de ez egy valamirevaló amerikai film alapszava.) így teljes a világ. És akkor jön a NAT-on médiaoktatás, Fellini, Bergman, a korai Milos Forman, amiket meg kellene értetni ugyanazon gyerekekkel, akiknek tematikus elhülyüléséről ma már csatornák százai gondoskodtak. Kis országunkban is. S akkor még nem szóltunk az Internetről (amely kétségtelenül hasznos, jó és forradalmi), az egyre avuló videomagnókról. L ibertinus médiapolitikánk egyebek iránt oda vezet, hogy még az egyetlen nézhető magyar közszolgálati)?) csatorna, a Duna TV is egyre több amerikai fazonfilmet sugároz, gyermekeink és általában a szélesebb nagyközönség örömére. .................(káló) V eszedelmes viszonyok H acsak nem tartasz attól, hogy a tollforgatástól elnyomoro- dik az ujjad, ne köss baleset-biztosítást - térített észre apám, amikor azzal állítottam haza: be akarnak fírolni a munkahelyemen. Akkoriban a CSÉB-40 járta, havi negyven forintot kellett lepengetni, hogy a dolgozó nyugodtan aludhassék. Nem volt az annak idején jelentéktelen összeg, drágább volt, mint egy hétre szóló ebédjegy a vállalati étkezdében. így aztán, megszívlelve apám tanácsát, határozott nemet mondtam a személyzetisnek. Tíz évvel később, immár élettapasztalatokban gazdagabban, én beszéltem le munkába álló kishúgomat. „Mitől félsz, hogy a lábadra esik egy füzet?” - bölcselkedtem, amikor azzal jött: a papírboltban, ahová felvették eladónak, CSÉB-80-at akarnak kötni vele. A ’80-as évek vége felé veszélyes lehetett a munkája egy asztalosnak (számolják csak meg az öreg szakik ujjait!), egy metróépítőnek, egy bányásznak. Ám egy bolti eladónak? Ugyan miféle munkahelyi ártalomnak voltak kitéve ők? Tíz esztendeje még senki sem lőtt rájuk. Pedig akkor még többet ért kétezer forint. Mégsem rontott be senki sem az üzletbe az aznapi bevételért. Nem kellett a WC-be menekülniük, hogy aztán ott is utolérje őket a bestiális gyilkos, s golyót röpítsen a homlokukba. N éhány nap leforgása alatt négy eladó családja gyászol. A rendőrség bár sejti, hogy egyvalaki irtja (pár garasért) a boltosokat, az ámokfutó kilétéről fogalmuk sincs. Féltem a testvéremet. „Azonnal köss életbiztosítást!” - parancsoltam rá. Kuncogott, mint általában, amikor nővéri ukáztkap. De a nevetése most nem volt az igazi. (né-zi) Ejnye-bejnyés bűnözés BŰNCSELEKMÉNY HIÁNYÁBAN előbb az országosan ismert nagyvállalkozót, utóbb a szélsőséges nézeteiről híressé vált pártvezért mentette fel a bíróság a vád alól. Nem tudom, hogy jogi képzettségem nélkül lehet-e jogom kétségbe vonni az ítéletet, de számomra - mi tagadás? - fölöttébb meglepő. Az első esetben száz - más állítás szerint jóval több - milliós adócsalás juttatta a törvény elé a sokat emlegetett üzletembert. A másodiknál olyan politikusról van szó, akinek megnyilatkozásai már több alkalommal is igen széles körben találkoztak ellenérzéssel. No meg aztán azok az ügyészek is érthetnek valamit a dolgukhoz, akik a tapasztalatok, a be- vagy feljelentések alapján elrendelték a nyomozást a két úriember ellen. A vizsgálatban résztvevő rendőrök sem ugranak az első füttyentésre a falnak. Bizonyára mérlegelik valamelyest, mibe kezdenek. Ami pedig a szakértelmet, a tudományt illeti, nem csupán a bíró a jogvégzett személy, doktor a mesterségében az ügyész, sőt sok zsaru is, a rangos cím használatával együtt. Aligha lehet hát a bíró olyan okos, hogy mellette a többi bűnüldözőt bárki is hülyének tarthassa. Netán csak butának, esetleg bugyutának. S ha az utóbbiak komolyan vették, fáradhatatlanul tették a dolgukat az országszerte kíváncsian várt tárgyalásokig, valószínűleg értelmét láthatták, hasznát remélhették a munkájuknak. Végül is teljesen haszontalanná vált buzgalmukat kevésbé találhatnám különösnek, ha legalább valami kis bűn azért csak kiderült volna a bíróságon. Ha a pulpituson észreveszik azt a szel- lőcskét, ami azt a bizonyos harasztot zörgetni bátorkodott. Egészen alaptalanul ugyanis aligha indul már bárki ellen is eljárás hazánkban. Legalábbis merem remélni. Nem vagyok fenekedő, bosszúvágyó, vérszomjas állampolgár, úgy vélem, hogy - sajnos - inkább a jámborabbak közé tartozom. Ám mégis, valahogy nyugodtabbá tett volna, ha legalább egy icipiciben vétkesnek találják azokat, akiknek a vizsgálat idején a pénzen kívül is írtak még valamit a számláikra. Makulátlanul kikerülni ilyen ügyekből, nem hinném, hogy csak a számomra érthetetlen. S általában elbizonytalanít a törvény gyakorlata, amikor a vádlott - mind sűrűbben - szabadlábon védekezik, még az elítélt rablógyilkost is úrnak tisztelik, a vártnál kisebb büntetéseket időközben tovább rövidítik. A rács mögött töltött kevéske időt meg úgy iparkodnak kellemesebbé tenni, hogy a fegyenc észre se vegye azt a rácsot... HISZEN HA MINDEZEKHEZ hozzáteszem, hogy a tárgyalások nemegyszer évekig elhúzódnak, a közbülső végzéseknek a kipostázásuk gyakran hónapokba telik, már nem is tudom, hogy nálunk tényleg komolyan üldözik-e a bűnt, vagy csak beszélnek erről... Gyóni Gyula HÍR(TELEN)KÉK... A Legfelsőbb Bíróság nyilvántartása szerint jelenleg 179 bejegyzett politikai párt létezik Magyarországon. Ha három magyar összehajol... * Amerikai tudósok - miután New Jersey államban nagyszámú leletet tártak fel - azt állítják, hogy a Föld mintegy 92 millió évvel ezelőtt a hangyák bolygója lehetett. Ezért van annyi - hangyás ember...! * Az APEH Vas Megyei Igazgatósága 25 százalékos áfát követel a Haladás focicsapatától a Király Gábor kapus eladásából származó mintegy 36 millió forintos bevétel után. Különben jön a büntetőrúgás... * Az észak-angliai Newcastle rendőrsége azt tapasztalta, hogy a metró föld alatti állomásain sugárzott klasszikus zene elriasztja a garázdálkodókat. Főként a - Sorsszimfónia... (szilvás)
