Heves Megyei Hírlap, 1998. január (9. évfolyam, 1-26. szám)
1998-01-03 / 2. szám
6. oldal Horizont 1998. január 3., szombat Közös múlt, avagy külön szlovák történelem? Az „évezredes börtöntől” az „ezeréves méhecskéig” Szláv harcosok a magyar honfoglalás korában (rekonstrukciós rajz) (Folytatás az 1. oldalról) Ezek egy bizonyos történelmi korszakban fontos és hasznos szerepet töltöttek be a szlovák nemzeti öntudatosodásban is. Ám túlfuttatásuk, megmerevítésük és ma is megfigyelhető kritikátlan képviseletük nemcsak a szlovák nemzeti tudatot, hanem a mostani szlovák-magyar kapcsolatokat is hátrányosan befolyásolja. „Elrugaszkodás” a magyaroktól A szlovákiai rendszerváltás óta valamelyest növekedett azoknak az írásoknak a száma, amelyeket - Julius Mesáros szerint - ma „már egyértelműen az a tendencia uralja, hogy a történeti Magyarországot a szlovákok évszázados hazájaként mutassa be, a szlovák etnikumot pedig Magyar- ország történetének aktív részeként”. A szlovák értelmiség felszínes nemzeti tudatát, az új viszonyok között is megőrzött mítoszteremtő képességét bírálók azonban még mindig kevesen vannak. A magyar és a szlovák állam szakembereinek az álláspontja meglehetősen messze van egymástól. Igaza volt a kiváló hungarológusnak, Rudolf Chmelnek (a hamarosan megszűnő Csehszlovákia utolsó budapesti nagykövetének), amikor 1990 őszén kijelentette, hogy a szlovákok történetében „nincs még egy olyan közös, de talán éppen ezért neuralgikus pont, mint amilyen a magyarokhoz és a esetiekhez fűződő kapcsolat”. Ennek legfontosabb magyarázatát abban látta, hogy a „magyarokhoz való viszony nemcsak nemzeti sorsunkat alakította, hanem a nemzet tudatát is. Századokon át főként azzal léteztünk, hogy elrugaszkodtunk a magyaroktól”. „Évezredes börtön”, „ezeréves nemzet” Ez az elrugaszkodás a szlovák történelmi munkákban és a köznapi tudatban - Julius Mesáros szerint - úgy jelentkezett és jelentkezik, hogy a szlovák nemzet számára idegennek tekintett történeti Magyarország „évezredes börtönt” jelentett, amelyben a magyar uralkodó nemzet úgymond „ősidők óta elnyomónk és halálos ellenségünk” volt. Ez a felfogás abból a - még a 18. század táján kiformálódó - történelmi mítoszból táplálkozik, hogy a „szlovák nemzet” nem a 19. századi nemzeti mozgalom terméke, hanem Európa legrégibb, úgynevezett „történelmi nemzetei” közé tartozik, amelynek a fejlődését azonban fékezte „rossz sorsa”. Ennek a rossz sorsnak a kezdete a fejlettebb kultúrájú szlovák és szláv népek közé benyomuló, s őket maguknak alávető ázsiai, barbár magyarok honfoglalása és államalapítása volt a 890-es évektől. A mai szlovák értelmiségiek, politikusok zöme azt vallja: a szlovák történelem a szlovák etnikum és a mai államterület történelmével azonos. De az etnikum történetét - a latin nyelvű forrásokban szereplő „selavus”, „slavus” és a „szlovák” kifejezések közé kritikátlanul egyenlőség- jelet téve - azonosítják a mai Szlovákia területére az 5-6. századtól kezdve letelepedett szlávok történelmével. És így juthatott például Dusán Kovác nemrég arra a (szintén 18. századi gyökerű) következtetésre, hogy: „Ezen a területen a szlovák etnikum őslakosként élt, itt formálódott egységes egésszé, amely nyelvileg is, etnikailag is világosan különbözött a magyar etnikumtól és a német telepesektől”. így azután az „ezeréves nemzetről” szóló mítosza a szlovák nemzeti lét kezdeteit „az első szlovák királyhoz”, egy Samo nevű frank kereskedőhöz vezeti vissza a 7. századba. E kisebbrendűségi komplexussal is terhelt védekező felfogásban a szlovák történelem következő lépcsőfokait vagy Pri- bina nyitrai fejedelem, vagy Szvatopluk nagy-morva uralkodó jelenti a 9. századból. Ez a néha évszázadokon át rejtve maradó kontinuitás - írja bírá- lólag Peter Sykore - „azonban időről időre feltör a politikai felszínre, egyszer a trencséni Csák Máté személyében, máskor Thököly kuruc vezér (tót király) képében, legutoljára pedig Josef Tiso személyében, aki „a Szlovák Köztársaság elnöke és Szvatopluk utóda” volt. így teremthető hát meg a Nagy-Morva Birodalom és a mai Szlovákia közötti államipolitikai folytonosság, a folytatólagos etnikai-területi kapcsolat! Az „ezeréves méhecske” hangzatos mítosza Van azonban olyan álláspont is, amely elfogadja a szlovákoknak az úgynevezett „nem történelmi nemzetek” közé való besorolását, de rögtön egy másik kontinuitás-mítoszt teremt, az „ezeréves méhecske” mítoszát. Aligha van ennek szebb megfogalmazása Vladimir Minác publicista 1969-ben írott klasszikus sorainál: „Ha a történelem királyok és császárok, hadvezérek és fejedelmek, győztesek és meghódított területek történelme, ... úgy nekünk nincsen történelmünk. Mi az építők nemzete vagyunk ...: mi építettük fel kőművesként... Bécset és Budapestet is, mi segítettünk sok idegen város felépítésében, és egyet sem pusztítottunk el.” Alapjában véve ez a koncepció is védekező jellegű, amelynek célja - kimondva vagy kimondatlanul - ugyancsak a szlovák nemzet „kiszabadítása” a közös magyarországi történelemből. Ez a törekvés az önálló szlovák államiság megszületésével új lendületet nyerhet. Sok még a teendő mindkét részről. Talán igaza volt Rudolf Chmelnek, amikor kijelentette: „Nem sepertünk a magunk portája előtt, közben pedig felrójuk a szomszédnak, hogy szemetes a háza tája. Egyszersmind az európaiságról ábrándozunk. Csakhogy annak a tantárgynak, amelyet akár európai vagy legalább közép-európai öntudatra nevelésnek is nevezhetnénk, elementáris feltétele a tisztességes, korrekt érintkezés a szomszédokkal. Azért feltétele, mert Közép-Európában ... ma nagyobb szükségünk van egymásra, mint bármikor máskor.” Dr. Kiss László főiskolai docens „Alapok, amelyekre építkezve alakult ki a feudális, majd pedig az újkori szlovák nemzet is” (Idézet egy szlovák tudományos folyóiratból) A polgármesterek jelesre vizsgáztak Beszélgetés dr. Jakab Istvánnal, a megyei közgyűlés elnökével Heves megye: egy kis szelet az országból, mégis változatos vidék. Van magas hegye, alföldi része, több folyója, műemlékekben gazdag települései, amelyek sok idegent vonzanak évről évre erre a tájra. Az itt élő emberek az iparból, a mező- gazdaságból, a szolgáltatásokból élnek. De hogyan alakult az életük ’97-ben, s mit tett pátriánk gazdagodásáért a megyei önkormányzat? Erről beszélgettünk dr. Jakab Istvánnal, a Heves Megyei Közgyűlés elnökével. ria Kft. De még sokat kell tenni annak érdekében, hogy mások is felzárkózhassanak. Éj munkahelyek...-Ön a megyei területfejlesztési tanács elnöke is. ’97- ben hogyan ösztönözték a fejlesztéseket? Dr. Jakab István: A megye gazdálkodni szeretne fotó: pilisy Nem volt visszalépés- Elnök Úr! Hogyan értékeli az elmúlt évi munkájukat?- 1997 elején 266 millió forint költségvetési hiánnyal kezdtük az évet. Ehhez képest az esztendő végére - 80 millió forintos fejlesztési hitel felvétele mellett is - mintegy 60-70 millió forintra sikerült mérsékelnünk a hiányt. Mindehhez nagyban hozzájárultak intézményeink vezetői és alkalmazottai, akik áldozatkész, hozzáértő munkát végeztek. Ennek köszönhetően nem volt semmilyen visszalépés.- Milyen létesítményekkel gyarapodtak?- Átadtuk rendeltetésének az 1,2 milliárd forintos költséggel létrehozott füzesabonyi pszichiátriai otthont, amely az ország legnagyobb ilyen jellegű intézménye. Nyolcvan- millió forintot költöttünk az egri Szalapart úti általános iskola bővítésére, és 7-8 millió forintot áldoztunk a csányi szociális otthon fejlesztésére. Ezek mellett néhány kisebb felújításra is sor került. A pa- rádi szociális otthon épületét ötvenmillió forintért vásároltuk meg, amelyet részletekben törlesztünk majd. A következő időszakban ezen intézmény fűtésének korszérűsítése jelent fontos feladatot. Örömünkre szolgál, hogy ’97-ben az egri önkormányzat vezetőivel hosszú távra rendeztük néhány- korábban feszültséget okozó- fontos közművelődési intézmény működtetésének feltételeit. E körben említhetném az egri Gárdonyi Gáza Színházat, a Megyei Művelődési Központot, valamint a Bródy Sándor Könyvtárat. Nőtt a tekintélyük- Mennyire erősödött a megyei közgyűlés szerepé?- Jelentősen, hiszen szőkébb hazánk meghatározó politikai testületéként működik. Tagjai a bizottságokban és a közgyűlésben nem pártérdekeket képviselnek, hanem alapos, megfontolt szakmai munkát végeznek. Véleményem szerint az elmúlt évben tovább erősödött megyénk tekintélye. Bár a hatáskört illetően a jogi szabályozás változatlan maradt, mégis egyre több gazdálkodó szervezet ismeri fel a megye érdekképviseleti, illetve gazdaságszervező szerepét. A megyei önkormányzat nélkül nehezebb az egyeztetés, a problémák megoldása és az eredmények megjelentetése.- Milyen a viszonyuk a politikai pártokhoz?- Úgy vélem, hogy zavartalan. Ismeretes, hogy az ön- kormányzati hivatal dolgozói pártsemlegesek. Közgyűlésünk négy alelnöke folytat politikai közvetítést a pártok és az önkormányzat között.- Mennyire támogatták a minisztériumok a megyei elképzeléseket?- A szaktárcákkal bővült a kapcsolatunk. Örülünk annak, hogy közös szándék alapján újítottuk meg a következő évekre szóló megállapodásunkat az Ipari, Kereskedelmi és Idegenforgalmi Minisztériummal. Ezt a tárca vezetői is példaértékűnek tartják. Erősítettük együttműködésünket a Magyar Befektetési és Kereskedelemfejlesztési Részvény- társasággal, az ITD Hungary- val, illetve a gazdasági kamarákkal. Bővültek az együttműködés területei a Környezetvédelmi és Területfejlesztési, továbbá a Földművelésügyi Minisztériummal is. Együtt hét országgal-Hogyan alakult a megyei önkormányzat és a települési önkormányzatok közötti kapcsolat?- Hagyományosan jó az együttműködésünk a helyi ön- kormányzatokkal, valamint a kistérségi társulásokkal is. Támogatjuk az ott tevékenykedő, különböző szakmákat képviselő vállalkozók bemutatkozását sok fórumon, így például a Hatvani Expón, avagy a Vásár Agriában rendezvényein.- A megyei önkormányzat példát mutat másoknak azzal is, hogy jelentős nemzetközi kapcsolatokat épített ki...- Kétségtelen, hogy erre törekedtünk. Jelenleg hét országgal van megállapodásunk. Ezek révén ifjúsági és kulturális csoportok cserelátogatásainak, bemutatkozásainak szervezésében működünk közre. Ezek mellett az elmúlt évben is sor került szakmai delegációk találkozóira, tapasztalat- gyűjtésre. Fejlődött a gazdaság- A gazdasági együttműködést segítette elő az is, hogy megyénk ismét bemutatkozhatott Németországban, a nürnbergi Consumentán, nemkülönben a maastrichti „Magyar hét” eseményein. A jövő év tavaszán pedig a lengyelországi Tarnow megyében megrendezendő bemutatón leszünk jelen.- Mit tettek a megye gazdaságának fejlesztéséért?-A gazdasági kamarákkal, a vállalkozói központtal és a helyi önkormányzatokkal együtt léptünk e téren. Bár van elmozdulás a megye gazdasági életében, ennek ellenére még mindig nagy a fejlődésbeli különbség a főváros és a Dunántúl, valamint a keleti országrész között. Örülünk, hogy tavaly is eredményesen tevékenykedtek az olyan jelentős vállalkozások a megyében, mint a Mátrai Erőmű Rt., a Philip Morris Egri Dohánygyár Kft., vagy a ZF. Hunga- Beigazolódott, hogy a tanács fontos munkát végez. Hozzájárult ahhoz, hogy több milliárd forint értékű beruházások kezdődhessenek el a megyében. Az elmúlt évben félmilliárd forinttal támogattuk ezeket, de akadnak olyan fejlesztések is, amelyek az idén, sőt a jövő évben valósulnak meg. Ezekhez is adtunk anyagi támogatást. A beruházásokkal 400-450 munkahelyet teremtenek, illetve őriznek meg. Példaként emelem ki Heves térségében a Ramona Finomkötöttáru Szövetkezet erdőtelki fejlesztését. Azok a vállalkozók pedig, akik a központi területfejlesztési pályázatokon vettek részt, 160-170 millió forint támogatáshoz jutottak. Hamarosan elfogadhatjuk majd Heves megye terület- fejlesztési koncepcióját, amelynek révén a további pályázatok feltételeit teremtjük meg.- Hogyan segítheti elő a fejlődést a kelet-magyarországi megyék regionális együttműködése?- Fontos törekvésünk, hogy közösen pályázzunk, illetve használjuk ki az ezzel kapcsolatos lehetőségeket. így nagyobb esélyt biztosíthatunk az ebben az országrészben - így megyénkben is - befektetni szándékozóknak. Bízunk abban, hogy az M3-as autópálya gyöngyös-füzesabonyi meghosszabbított szakasza - amelyet az idén adnak át - nagyobb lehetőséget nyújt majd a térség iránt érdeklődőknek. A megye stabilitásáért-Mit szeretnének ’98-ban elérni?- Örülnénk, ha a megye helyzete - jogilag is - stabilizálódna. Jó lenne eljutni oda, hogy az önkormányzat gazdálkodhatna, azaz nem kellene tovább sodródnunk a normatívák szűkös keretei között. Szeretnénk, ha megkezdődne az egri Gárdonyi Géza Színház rekonstrukciója és a megyeháza felújítása is. Nemrég azt kérdezték tőlem, hogy kiket tartok ’97 kiemelkedő személyiségeinek. Nos, a polgármestereket. Akik jelesre vizsgáztak, hiszen úgy zárták az évet, hogy egyetlen intézmény sem ment csődbe. Folyamatosan és jól szolgálták a közösségeket. (PR)
