Heves Megyei Hírlap, 1998. január (9. évfolyam, 1-26. szám)
1998-01-03 / 2. szám
1998. január 3., szombat Horizont 7. oldal Mit várhatnak a városlakók a város vezetésétől? Szétválaszthatatlanul összetartozik múlt és jövő. Csak azért, mert 1998-asra cseréljük a ’97-es naptárt, semmi sem tekinthető lezártnak. Kiváltképp egy város életében. Az új év eseményei szorosan összefüggnek az elbúcsúztatott esztendő történéseivel. Mit végzett Eger város vezetése tavaly, és mire számíthatunk az idén? Erről beszélgettünk dr. Ringelhann György polgármesterrel és Habis László alpolgármesterrel. Dr. Ringelhann György Mit várnak a polgárok az ön- kormányzattól? Erre a kérdésre szerettek volna választ kapni a hivatal elöljárói, amikor kérdőíveket osztottak szét Eger lakosai között. Talán nem túl meglepő - bár ez az önkormányzati törvény szerint nem tartozik a kötelező feladataik közé új munkahelyek megteremtését remélik az egriek. Voltaképp a vágy érthető. A város csak úgy gazdagodhat, ha a polgárai dolgoznak, s jövedelmükből lakóhelyüknek is juttatnak. Ám hogyan fizethetne adót az, akinek nincs bére, akinek saját megélhetésére sem telik? Munkahelyek Ipari, kereskedelmi és idegen- forgalmi beruházásokra ösztönzi a városvezetés a befektetőket. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy Egerből iparvárost akarnának. De tudni kell, hogy egy város nem lehet meg korszerű ipar nélkül. Annak hiányában képtelen kiteljesíteni városi funkcióit. Nem tarthatná fenn például a komoly intézményhálózatot. Továbbá nem lenne miből adót fizetni. (A személyi jövedelemadó Egerben több milliárd forint, de ennek csak töredéke, alig több mint 20 százaléka kerül vissza a városhoz. A hazai adórendszerben igazában csak az iparűzési adó, ezen belül is az iparból fizetett iparűzési adó gazdagíthatja jelentősebben a helyi kincstárat.) A munkahelyteremtéshez elengedhetetlen a korszerű infrastruktúra. A város nagyszabású tervei milliárdos nagyságrendű beruházással, komoly állami támogatással kivitelezhetőek. Amennyiben a befektető itt is megtalálja a XXI. századnak megfelelő infrastruktúrát, úgy hajlandó ál-, dozni az ipartelepítésre. Ez ugyanúgy érthető a nyugati - elsősorban német -, mint a hazai tőkeerős vállalkozókra. A városvezetés többükkel folytatott ígéretesnek mondható tárgyalásokat. Három-öt éven belül várható az érzékelhető fellendülés. Ez új lehetőségeket adhat a helyi kis- és középvállalkozóknak is. Minderre esélyt kínál a távközlés fejlesztése, a szennyvíz- tisztító telep és az ipari park megvalósításának igen előrehaladott terve. Segíthetne - a MÁV-val egyeztetve - a rendező pályaudvar fejlesztése, a kombinált (vasúti és közúti) szállítás feltételeinek megteremtése. Lakáshelyzet Csodákat nem ígérhet a város. Eredményként viszont elkönyvelheti, hogy ’97-ben 135 családnak nyújtott első lakáshoz jutási támogatást, összességében 35 millió forintot. Ez segítette a fiatalok otthonteremtését, valamint a több- gyermekes famíliák életkörülményeinek javítását. Sikerült néhány kritikus helyszínt megszüntetni. így például felszámolták a Hontalan utcát - Oncsa-telepet - és lebontották a Makiári úti nyomornegyedet. Az itt élő családokat emberhez illő lakásokba költöztették. Az eddigi 400 ezer forinttal szemben 600 ezer forinttal támogatják majd a lakáskörülményeiken önerőből is javítani szándékozó, szociálisan rászoruló családokat. A nagymérvű felújítások - társasházi tető- és liftcserék - erőteljesen terhelték a költségvetést. Ezeken túljutott a város, továbbá a források átcsoportosítása is reményt ad arra, hogy javuljon a lakás- helyzet Egerben. A lakásprivatizációból befolyó pénzt nem tervezi a városvezetés másra fordítani, mint a lakásteremtésre. Segélyezés Negyedmilliárd forintot fordított a város ’97-ben segélyezésre. Az összeg alatt nem a szétosztott pénzt kell érteni. Ide tartozik a gyermekétkeztetés is, ami óriási költségekkel jár. A polgármester 1998 első fél évében terjeszti elő az új szociálpolitikai stratégiát. Ennek kidolgozásakor külföldi tapasztalatokra, valamint közgazdászok véleményére is támaszkodnak. Ennél a kérdéskörnél ismét vissza kell kanyarodnunk a munkahelyteremtéshez. Lévén a szociálpolitika kizárólag a gazdaság növekedésével javítható. Iskolaügyek Egerben található a megye középiskoláinak 60 százaléka. Az oktatás költségeinek nem több, mint 60-70 százalékát fedezi csak a fejkvóta. A többit a fenntartónak, vagyis az önkormányzatnak kell kiegészítenie. Nem maradtak el a város pedagógusai a bérfejlesztésben. Még akkor sem, ha Eger költségvetésének 50 százalékát az oktatásra fordítja. Természetesen itt az intézmények felújításának költségei is megjelennek. Bővült a közgazda- sági és a Pásztorvölgyi iskola, gazdagodott a József Attila Kollégium. Az új évben átadják a zeneiskolát a Pana- koszta-házban. A számítógépes rendszer fejlesztéséért pályázatot nyújtott be a város a Művelődési és Közoktatási Minisztériumhoz. Öt középiskola - Dobó, Wig- ner, Bornemissza, Szilágyi és a közgazdasági - 100 számítógéphez juthatott 36 millió forint értékben. Ebből az ön- kormányzat 7,5 millió forintot, az intézmények 1,3 millió forintot vállaltak, a többit a központi költségvetéstől nyerték. Sport A közgyűlés prioritást biztosít a sportegyesületek anyagi támogatásának. Az inflációs rátánál nagyobb arányban kívánja támogatni a város a testedzést. Ez nemcsak az élsportolók igénye, de a társadalomé is. A fedett uszoda régi álma az egrieknek. Ennek megépítéséről határozott a közgyűlés decemberben. Az előkészületek 1998-ban megkezdődnek, ám a kivitelezés évekig is elhúzódhat. Mindez a város pénzügyi helyzetének függvénye. A polgármester és az alpolgármester egyként jelentette ki: „Nem akarjuk, hogy Eger adósságspirálba kerüljön. Semmiféle felelőtlen döntést nem hozunk". Egészségünkre! Átadták ’97-ben a felnémeti és az Északi városrészben található orvosi rendelőt, együttesen mintegy 80 millió forint felhasználásával. Hatmillió forintos beruházással januárban két új fogászati munkahelynek örvendezhetnek a betegek. A szarvaskői rendelő megteremtését az ÁNTSZ előírásai sürgetik. Közbiztonság Többen csekélyük, hogy az önkormányzat csak 2,2 millió forinttal támogatja a rendőrséget. A városvezetés is tisztában van azzal, hogy ez jelképes összeg. Áprilisban - a ’97- es eredmények ismeretében - tájékoztatást kapnak a városi rendőrkapitánytól. Tervezik, hogy közterületi videorendszert építenek ki. A felvételeket kizárólag a rendőrség láthatja, s a bűnmegelőzést szolgálja. Ezzel kívánják kedvüket szegni a rongálóknak és a gépkocsitolvajoknak. Idegenforgalom Eger belvárosát mindenki megcsodálja. Ahhoz, hogy még többen érkezzenek a városba, az egri kistérség fejlesztési tanulmánya külön fejezetben fogalmazta meg a turizmus további fellendítésével kapcsolatos feladatokat. Választások 1998 a választások éve. Vajon a polgármester és az alpolgármester indul-e a helyhatósági választáson?- Szeretnénk a következő ciklusban is részt venni az ön- kormányzat munkájában - mondja egybehangzóan dr. Ringelhann György és Habis László. - Nem érezzük úgy, hogy nincs több dolgunk, felállhatunk. (PR) Versekből épített katedrális Szokolay Károly: Szellemidéző című kötetéről Talán túlzás nélkül mondható: versekből épült fel katedrális- nak Szokolay Károly Szellemidéző című, válogatott versfordításokat tartalmazó, külső megjelenésében is tekintélyes és szép kötete. Több mint kétezer esztendő - az i. e. 87-54. között élt római Catullus a legrégebbi, s az 1944-es születésű burját Michail Széniéi a legfiatalabb költő a kötetében - világirodalmi, európai, ázsiai, amerikai és afrikai líratermésének szívéhez közel álló verseiből, versköveiből épített kitartó, gondos munkával égbetörő és szívbe mutató áhítathelyet az ezredvég elidegenedő, eldurvuló és hovatovább már csak makogni képes embere számára. Szokolay Károly - aki „civilben” az egri Észtérházy Károly Tanárképző Főiskola angol tanszékének nyugdíjas tanára - neve nem cseng ismerősen az olvasó fülében. Talán azért, mert költőként viszonylag keveset publikál, nincs ott minden „irodalmi bokorban”. Szerény ember lévén nem szereti a „pofaviziteket”, nem erőlteti a jelenlevést, a műfordító nevét meg - álljon is bármilyen teljesítmény mögöttük - legföljebb a vájtfülűek jegyzik meg. Szokolay Károly, a költő - miként Rab Zsuzsa esetében is, akit én alkati rokonának, „szellemi tejtestvérének” érzek - szemérmesen, szerényen búvik meg a plűfordító árnyékában. Olyan, altiben az „idegen költők” fölébe nőnek a saját verseit alkotó költőnek - nem feltétlenül minőségben. A jó műfordító - Szokolay az - csakis kitűnő költő lehet, ő is, mint műfordítóink java, képes érzelmeit megfogalmazni, egész világképét kifejezni mások verseivel, természetesen úgy, hogy olyan költőket fordít, akik közel állnak hozzá, verseik a leikéből leledzenek. Szokolayra is áll, amit a nagyszerű előd és a földi Kál- noky László írt A műfordító halála című versében: „Mondjatok rám kemény ítéletet/ Végre megkapta, amit keresett/ ez a bolond, ki buzgón töltögette/ saját vérét idegen szellemekbe,/ s ha rendelésre új munkába kezdett/ lefaricskált szívéből egy gerezdet.” Évtizedek óta farigcsálja szívét, töltögeti vérét idegen szellemekbe. Első verseit tizennyolc éves korában a Válasz, Illyés folyóirata közölte. Ezek a versek vezették azután Szabó E redetileg jogi doktorátusa volt Kálmán bácsinak, s lehet, közgazdasági felsőfokú végzettséggel is rendelkezett. Mindenesetre valószínűleg soha nem foglalkozott gazdasági-jogi dolgokkal, muzsikus volt. Egy időben karnagy a hatvanas évekbeli önálló egri színháznál, zongorista, korrepetitor, minden, ami kellett, kísérőzenét szerzett az Egri Csillagok színpadi adaptációjához, s titokban egyházi zenét is írt. Zenei mindenes, s nemcsak az. A korabeli kispolgárság bo- hémja, számtalan gyerekkel, nyüzsgő családi élettel, noha ő többnyire presszók, cukrászdák sarokasztalánál ült magányosan cigarettázva, az elmaradhatatlan szimpla kávé és dupla konyak társaságában. Ha kissé nyomás alatt volt, arról beszélt, hogy A varázsfuvola legcsalókább jellegzetessége zenéjének végtelen egyszerűsége, amely gyönyörködteti a gyermeket, míg szüleit nem érinti meg, sőt bosszantja. Vagy az embergyerek fülébe suttogta, hogy Vivaldi musica sacrája, egyházi zenéje a viláLőrinchez, aki élete végéig megtisztelte barátságával és segítette tanácsaival. Kötete „fülszövegében” írja: „Diákkorom óta élek a fordítás bűvöletében. Első mesterem éppen Szabó Lőrinc volt, aki túlzott zeneiségemet. (Babitsék hatását) nyesegette tanácsaival. Versfordításai olyan antológiákban láttak napvilágot, mint a klasszikus angol költők antológiája. Amerikai költők antológiája, Donne, Milton és az angol barokk költői, stb. Sokféle költői hangot megidézett, klasszikusokat, kevésbé ismerteket, máshonnét hozott magokat vetett a magyar kultúra talajába.” A magyar műfordítás-irodalom páratlanul gazdag, a líráé különösen. Arany János magasra állította a mércét. Mindig voltak méltó örökösei, s remélhetőleg lesznek is. Kiemelkedő fordítók magyarították a világ- irodalom remekeit, gondoljunk csak a Nyugat költő-műfordítóira, Szabó Lőrincre, Weöresre, Vas Istvánra, aztán ott vannak a maiak, Lator László, Lakatos István, Rab Zsuzsa, Mészöly Dezső, Tandori Dezső. A pazar névsorba kívánkozik Szokolay Károly neve is, aki „legszívesebben az ismeretlen középkori angol, német, spanyol, francia költők dalait próbálta felidézni magyarul, avagy máskor Heinét, Jiménezt, a méltatlanul háttérbe szorított huszadik századi oroszokat” - írja. A Szellemidéző kilencvenkilenc ismert és jó néhány ismeretlen középkori költő mintegy háromszáz versét tartalmazza. Nem akármilyen teljesítmény! A kötet hat ciklus pillérére épül, a ciklusok jobbára korok szerint különülnek el egymástól, de van más ciklusképző szempont is, az utolsónak a címe például Szabad, büszke Polónia. Régi szép századokból címet viseli a kötetnyi ciklus, benne Catullus, Vogelweide és ismeretlen francia, német és angol költők versei. Időben ez a ciklus ölel át legtöbbet. A Marry old England angol reneszánsz és barokk költők verseit vonultatja fel. Ezek közül kiemelném a nekem leginkább tetsző - Robert Herrick Ne menjetek még, nárciszok című remekét, „Amint/ napotok búcsút int/ S ahogy/ a zápor pára lesz/ eltűnünk, mint gyöngyöző/ piciny harmatszemek.” A Könnyes, gunyoros XIX. század A romantika tájairól alKálmán bácsi gon a legszebb, miközben megállapította egy valamely őstől örökölt szelencére, hogy az Lo- uis-quinze, azaz XV. Lajos korabeli, rokokó stílusú darab. Beszélt Montesquieu-ről, az immunrendszerről, s általában mindenről, de többnyire mindig szomorú volt. Szeretett volna utazni, emlegetett egy fiatalkori görög utazást is, erről vers is született, bár csak töredék: „A lélek szószként/ ömlik a tájra,/ s sárgán párái a nyár.” A színháztól később elkerült (a korabeli centralizálás, Mis- kolc-Eger összevonása sok te- átrista dolgozót érintett), mulatóban, éttermekben zongorázott. Közel hetvenévesen megözvegyült, majd újranősült. A város több pontján lakott, állandó költözködésben élt, s állandóan papos-fekete öltönyt viselt (sokkal több ruhadarabja nem is volt), kihajtott fehér inggel, egy bocsánatkérő félmosoly szomorú lenge búval örökkön ott ült az arcán, viktoriánus etikett jellemezte, túlzott finomság. Egy egri Szép Ernő. címet viseli, ebben sorakoznak Heine, Shelley, Byron, Thomas és Hölderlin mások fordításaiban is ismert - közismert - költeményei. Hölderlint a Hyperion sorsdala és a Párkákhoz képviseli. Ezt a két verset a mester, Szabó Lőrinc is lefordította. Érdekes a szövegváltozatok összevetése. Nekem például A párkákhoz című Hölderlin- vers jobban tetszik Szokolayul, mint Szabóul. Szokolaynál tel- tebb, hosszan zengőbb a Hölderlin mélabús gordonkahangja. Az Ezerszínű szivárvány a huszadik század költőinek ciklusa, benne többek között Rilke, Yeats, Ahmatova, Jevtusenko. A Szokolay-féle Rilke-versek méltóak a korábbi Csorba Győző, Kosztolányi, Radnóti, Tandori teremtette „magyar költőhöz”. Szépek ezek a versek, általuk csak mélyült a szeretet Rilke iránt. Árnyalják, gazdagítják a Rilke-ouvre-t. A Túl az óceánról ciklus huszadik századi amerikai költők verseiből épült. Itt a neveket böngészgetve hiányérzete támad az embernek, bár tudnunk kell, hogy ez a kötet - s benne ez a ciklus is - nem a világlíra teljességét akarja adni, csupán egy műfordító költői világképét, szívéhez közel álló költők segítségével. Szabad, büszke Polónia XX. századi lengyel költők műveivel a kötet záróciklusa. Ennek legfőbb érdekessége a Wislawa Szymborska, az 1996- os irodalmi Nobel-díjas költőnő, akinek verseit még úgy fordította le Szokolay Károly, hogy mindezt nem tudhatta, és Szymborska nem volt más, mint egy a kitűnő lengyel költők közül. Csak a díjnak köszönhetően kapta szárnyra a világhír. Vajon milyen érzés a fordítónak, amikor „fordítottja” ilyen rangos elismerésben részesül? Vajon miként adja vissza a „ Szokolay-szövegek” Szymborska kételkedő - ironikus hangvételű, dicsotémiákra épülő verseit? Azt hiszem, korrektül, hitelesen, bár az bízvást elmondható, hogy ez a hang kissé távol áll Szokolaytól, lévén romantikus alkatú, zenei hangoltságú költő. A Szellemidéző kiemelkedő szellemi teljesítmény, Isten és ember ellen való vétek szó nélkül elmenni mellette. Minden kedves olvasó figyelmébe jó szívvel ajánlom. Fecske Csaba Legutolsó találkozásunkkor nikotinos, remegő ujjakkal, félénken, de határozottan nyújtott kezet, zavartan mosolygott ekkor is: „Nincs nálam fegyver”, majd a konyaktól, egészségi állapotától-e - ezt már nehéz volt fölmérni nála - kissé megingott. Tétovázva nyúltam felé, de máris kiegyenesedve állt, mint a cövek. Az a kis ember, a papos ruhájában. „Bocsánat - mondta -, talán átsuhanhatott rajtam a halál.” Egy hét múlva már nem élt. Pontosan nem emlékszem utolsó beszélgetésünk tartalmára, a szokottnál is csapon- góbb volt. Információéhsége az utolsó pillanatig nem csillapult, talán megemlítette, ha még lenne energiája-ideje, egy nagyobb zenekari művet írna, amely a természet hangjait utánozná. Elmosolyodott: „Olyan Kálmán bácsist, tudod.” Az Egri Arcok Pantheonjá- ban, ha lenne ilyen, föltétien ott a helye. Noha csak néhány kotta, egy-egy lebontott presszó félhomályos sarkának sziluettje őrzi emlékét. Káló Béla