Heves Megyei Hírlap, 1998. január (9. évfolyam, 1-26. szám)

1998-01-17 / 14. szám

6. oldal Hírlap Magazin Sipos Anna versei Lavina Szürkületté fakul a szakadó hó s jég nyelvére fagynak a szavak cipőnk nyomán halott mondatok ... mert némaságod zúduló lavina. Reggelek Szótlanságom folyója a feloldozásnak : megszenteli reggeleimet s a kitárt ablakon újra és újra behívhatom a fényt ................ T iltsátok meg nekünk az öröklét varázslatát s az el- és elszakadást : őrültségeinket....... H a visszafénylene Ha visszafénylene hűtlenségemből a Tehozzád hűségem ha visszatalálna e nagy kitérő után édesvágyakozásom nem simúlna e csöndhöz s nem ölelné magához e rideg csillogást ezt a kifehéredett álmok sosemébredését ezt a hosszú halált. Pap János Régi matyó lakodalmasok (Juhász Gyula verszenéjére, a mezőkövesdi rezesbanda elfeledett ritmusára) Brummog a bőgő Jaj be furcsa hang... Bömböl a banda A kertek alatt Márvány menyasszony Édes mint a méz Vőlegény arcon Villan pengeél Ott dörömböl már Rég a rácsokon sok picsorgó száj Nem kívánt rokon Jönnek szennyesek * Hivatalnokok Zajra figyelő Vad parancsnokok Vesz a tálból mind Csurgatva majszol ritmusra érint Fehér menyasszonyt Mire pitymallik Már a dér fénylik Kéjben fuldokol Kollektív koncon * A matyó tájnyelvben azok a leske- lödök, akik nem ünnepi ruhájukba átöltözve jönnek el. 1998. január 17., szombat A nemzetközi hírű ifjú énekes Pászthy Júlia partnereként az egri pódiumon Egy magyar tenorista Amerikából Miként a nemzetközi hírű tenorista, Carelli Gábor mondta: a tehetség ön­magában nagy ajándék, de okosan kell bánni a fátummal. Ha kezünkbe vesszük sorsunk irányítását, ha a kellő pillanatban élünk a felkínált lehető­séggel - sokra vihetjük. Carelli tanítványa, az ígéretesen tehetséges művész, Magonyi Zsolt igyekezett megfogadni a mester szavait. New Yorkból tért haza, hogy a múlt év utolsó hónapjában több hazai városban - így Egerben is - találkozzon a honi közönséggel. Nálunk - a városhoz való kötődését mindig is büszkén vállaló és honoráló operaénekesnő - Pászthy Júlia part­nereként tűnt fel az emlékezetes ajándékkoncerten; Leoncavallo, Verdi és Erkel népszerű áriáival. Már-már elcsendesedett a koncert kö­zönsége, de még volt időnk a fellépése előtt szót váltani.-Milyen pillanatban döntött úgy, hogy New Yorkban folytatja tanulmá­nyait?-Az az igazság, hogy Magyaror­szágon nem sokkal kecsegtetik a pá­lyakezdőt. Az énekeseknek is nagyon nehéz az indulás, ha nincs meg a meg­felelő egzisztenciális háttér.-Tehát már eldöntötte, hogy éne­kes lesz, amikor találkozott Carelli- vel?-Hogyne, gyerekkoromtól énekel­tem. Az iskoláimat idehaza végeztem. Én is, mint pályatársaim közül oly so­kan, a Magyar Rádió Gyermekkóru­sában kezdtem. Aztán egyházzenei kórusban folytattam László Margit és Gábor Artemisz tanítványaként. Az utóbbi a bécsi akadémia professzor- nője. Igazi örömmuzsikálás volt ez, amely felszabadított.-Miként ismerkedett meg Carelli Gáborral?- Már Budapesten tanultam a Zene- akadémián. O akkor itt éppen egy mesterkurzust vezetett. Innen az isme­retség, s a meghívás. Követtem őt vá­lasztott hazájába, az Amerikai Egye­sült Államokba, ahol a New York-i Metropolitan világhírű tenoristája volt, s most nemzetközileg elismert énektanár. Ennek idestova már tizen­egy éve.- Mi az, amit elsősorban köszönhet neki?-Tőle tanultam a klasszikus, bel canto énekiskolát.- S milyen módszerrel?- Klasszikus módon, hangképzés­Pászthy Júlia partnere: Magonyi Zsolt sei, s bizony kemény napi munkával. a hazai és mondjuk az amerikai kö­- A müsorválasztásban is kap taná- zönséget megkülönbözteti? csókát tőle? - Az amerikaiak jobban elvárják a- Hogyne. A Tanár úr óriási előnye, szereplés show jellegét, a látványt, a hogy nemcsak kitűnő oktató, hanem fényűzést. A hazai publikum mélyeb- barát is. Azt hiszem, nagyon harmoni- ben átéli, amit a színpadon lát és hall. kus a viszonyunk. -Művész Úr! Köszönjük a beszél­- Az elmúlt évben többször koncer- getést. Sok sikert a további pályáján! tezett itthon és külföldön is. Mi az, ami (jámbor) C £ 4 G <3 'Ö t G V fl 'fl l T t <-* < í c H H __________________Csak Ül(T>ünk, Mint a Moziban__________________ M ese egy mai Casanováról Négyszer néztem vetítés közben az órámat, ami a biztos unalom jele. Et­től függetlenül a Gyűjtő nem rossz film. Csak éppen nem több, mint egy jó szombat esti alkotás, amin - ha né­hány év múlva megnézzük egy tele­víziós csatornán - jókat izgulhatunk a fotelban ülve. A kezdés nagyon csalogató. Egy őrült gondolatait halljuk, s innentől biztos pszicho-horrorra számíthatunk. Ám a folytatás inkább krimi, szoká­sos amerikai zsarutörténet, amelyben a fekete-szuperagyú hekusnak meg kell oldania a talányt, s úgy, hogy a végén minden happy end legyen. Ebben a történetben egy dolog iga­zán figyelemre méltó. Ez pedig Cross törvényszéki pszichológusnak (Mor­gan Freeman) a játéka. A hazai kö­zönség körében kevésbé ismert szí­nész ezúttal nem egy tolakodó, min­den helyzeten úrrá levő zsarut alakít, aki olyan nagy arc, hogy egy pillana­tig sem engedi, hogy a néző elfeled­kezzen: ő kapta az egyik főszerepet. Alakítása visszafogott, nem tolakszik, nem fontoskodik. Ebből a diszkrét já­tékból következik, hogy Freeman mindig ott és akkor szólal meg vagy lép be a cselekmény sodrába, amikor arra szükség van. Ez a magatartás jól illik ahhoz a cseppet sem sztárkülső­höz, amit Cross megjelenít. Eltúlzott viszont Ashley Judd já­téka, aki Casanova egyik áldozatát alakítja, ám az elrabolt nő szerencsé­sen megmenekül. Az egyetemista jel­lemének megformálásában a harcos kedv már-már átcsap túlzott szerep­játszásba, néha kicsit Linda-szerűvé válik. S hogy ki az a Casanova? Erre sokáig nem derül fény. A rendező ügyes fogással ugyanis nem mutatja a brutális, skizofrén ember arcát, így csak találgatni lehet, ki gyűjti be az egyetemista lányokat. Izgalmas for­dulat e jellem formálásában, amikor felvetődik a szexrabszolgaság kér­dése, s a rabszolgatartó magatartása. Kár, hogy itt a fonal elszakad, és a történet visszasüpped a krimi sod­rába. Néhányszor „elszakad a film fo­nala”, nehezen követhetővé válik a nyomozás. Na de ez legyen a legki­sebb baj. Miért kellene nekünk min­dent pontosan tudni, érteni? Elég az, ha Cross tudja. így van ez a mozi­ban... (szuromi) Műveltségi vetélkedő az Interneten Február 15-ig olvashatók az Interne­ten annak a műveltségi vetélkedőnek a kérdései, amelyet a magyar forra­dalom és szabadságharc 150. évfor­dulójának tiszteletére hirdettek meg hazai közművelődési és tudományos műhelyek. A versenyen mindenki indulhat. Az érdeklődők a világhálón a http:ll www.1848.hu . címen találhat­ják meg a verseny feladatait. Tóth Béla, a Magyar Országos Levéltár főigazgató-helyettese el­mondta: az amerikai, az ausztráliai, az európai, a kárpát-medencei, va­lamint az anyaországi legjobb vá­laszadókból verbuválódó és ma­gyarországi meghívást elnyerő öt-öt tagú csapatok március 11-én Buda­pesten, a Hadtörténeti Múzeumban mérik össze tudásukat. A döntőt - felvételről - a Duna Tv is sugározza. « I Györgyei Géza Csodaszép kísértjét Valahányszor munkahelyet változta­tok, előtte leiszom magam. Egy bo- rongós péntek délután is csöndben fi­gyeltem a Pityergő gyér forgalmát, Mariska pult fölé helyezett dús ido­mait, és magamban szidtam főnökö­met. Tudtam, hogy már akkor szálka voltam a szemében, amikor a tél kö­zepén apró hóembert építettem író­asztalára. Miután a napokban elvitet­tem magam igazgatói Volgáján a Pa­tyolatba, miközben ő lekéste a berlini repülőjáratot, a békesség kedvéért felmondtam.- Ez a negyedik - tette elém Ma­riska a rumot, hogy oldja bennem a feszültséget, amikor az ajtóban fel­tűnt Dezső, aki szereti őrnagynak szólíttatni magát, noha közismert munkakerülő. Meglepő volt, hogy vidáman, fütyörészve tartott felém. O az egyetlen a környéken, aki tőlem is szomorúbb, bánatosabb tud lenni, ha akar.-Ha meghívsz, meghálálom - ajánlotta, és már ott könyökölt aszta­lom túlsó oldalán. Sandán méreget­tem, hát közelebb hajolt.-Olyan történet, amiért a kopasz Anti bátyád egy hétig itatna - dicse­kedett előlegbe, sokatmondó ábrázat- tal. Úgy tettem, mintha gondolkoz­nék, pedig amióta belépett, tudtam, mesélni fog. Nekem mindig mesél. Az öreg Thúryt, aki hajdanán főispán volt, majd a környék legbátrabb por­tása, a napi fél liter pálinka után De­zső a vállán viszi haza. Beletörődve intettem Mariskának, aki jól ismeri Dezső igényeit.- Katonatörténet - törölte meg szá­ját az első fröccs után, miközben ni­kotintól sárga, ritkás fogsorával rám mosolygott, alaposan elcsúfítva így magát. - Ott kezdem, amikor az újonc már átesett az eskün és az alaki kiképzésen, tehát már alkalmas volt a haza védelmére, mégis ha éjszaka kellett őrséget állnia, félt. A félelem ellen nem kapott kiképzést. Éppen harmadszor állt őrségben, amikor hallja, hogy valami huhog a sötét éj­szakában. Hegyezte városi zajokhoz szokott fülét, de nem tudta elkép­zelni, miért huhogna a város közepén egy bagoly? Az ilyesmi jobbcin elő­fordulhat az erdő mélyén, ami ide messzire esik, okoskodott magában. Pedig valami éles, félelmetes hangon huhog, állapította meg, és azonnal be is rezeit. Megtapogatta vállán a gép­pisztolyt, ám az sem nyugtatta meg, és a huhogás sem maradt abba tőle. Meresztette a szemét, de a sötétben nem látott semmit. A környéken egyébként sem volt semmi látnivaló még nappal sem, ki­véve azt a szemközti, régi épületet, ami vagy száz méterre omladozott a laktanya kapujától. Két hatalmas osz­lop állt a bejárata előtt. Az első me­netgyakorlaton, amikor a hivatásos állomány feladata abból állt, figyelje, tud-e mindenki járni, néhány újonc nehezen múló bánatában megszá­molta, hogy tizenöt lépcsőfok vezet a bedeszkázott bejáratig. Senki sem tudta, mire használják az épületet, ám a laktanyához semmi köze nem lehe­tett. Az újonc hirtelen megdörzsölte a szemét, mert nem hitte, amit lát. A régi, omladozó épület előtt, a két ha­talmas kőoszlop között egy kísértet járkált. Bő, fehér lepelben libbent ide-oda és huhogott. Gondolhatod, mit érzett ekkor?- Megint berezelt.-Pontosan, hiszen soha életében nem látott még kísértetet. Azt mond­ták neki, hogy fontos dolga lesz, a hazát kell védenie, és nem azt, hogy huhogó kísértetekkel fogják ijeszt­getni. Becsukta a szemét. Gondolta, ez helyesebb, mintha felverné a lak­tanyát. Egy idő után a kísértet vissza­vonult, s az éjszakára csend borult. Az újonc jelentette az őrsparancs­noknak a rendkívüli eseményt, de a tizedes átsiklott fölötte. Másnap, éjfél után Tóni, egy bátor alföldi gyerek állt őrséget a kapunál, majd ő is remegve jelentette a huhogó kísértetet. Ettől már az őrsparancsnok is gondolkodóba esett, ami nála szin­tén rendkívüli eseménynek minősít­hető. Mivel már nem telt bele egy hét, és a huhogás egészen az ezredesig ju­tott, aki parancsba adta, hogy nincse­nek kísértetek. Ennek ellentmondott, hogy egy ott sétált rendszeresen a lak­tanya kapuja előtt, és már nem lehe­tett őrt állítani elé. Ettől az ezredes csak emésztette magát, mivel nem ju­tott eszébe elfogadható megoldás.- Először fordult ez elő? - kérdez­tem, mintha katonai ügyekben járat­lan lennék. Dezső elengedte füle mel­lett a célzást.- Attól az ezredes sem tartott, hogy épp abban az órában sétál majd be az ellenség az őrizetlenül hagyott kapun, ám jelentős beosztásán és te­kintélyén egy időben esett csorbának vélte, ha tartósan őrizetlenül marad a laktanyája. Tudta, végső esetben az állásába is kerülhet, ezért feletteséhez fordult ta­nácsért, hogyan tehetne pontot a kí- sértetre? „Lője le!” - utasította a megbeszélés után helyettesét az ezre­des. Az őrnagy engedelmeskedett a parancsnak, még aznap éjjel átsétált közeli tiszti lakásából a laktanyába, és oldalán az őrparancsnokkal meg egy színültig töltött géppisztollyal, kiállt a kapuba és várt. Néhány fe­szült perc telt csak el, amikor megje­lent bő, fehér leplében a kísértet. Az őrnagy a kapu kőoszlopának támasz­totta fegyverét, és addig húzta a ra­vaszt, amíg ki nem lőtte az utolsó töl­tényt is. „Az ezredes parancsa” - haj­togatta közben. Már hajnal felé járt, amikor megtudta az őrnagy, hogy a saját lányára lőtt, aki szeretett min­denből viccet csinálni. Csodaszép lány volt... - merengett el Dezső. Talán az italtól, talán a füstös kocsmai levegőtől szeme fátyolossá vált, tekintete a távolba révedt. Arcán hirtelen széles vigyor jelent meg, és úgy villogtatta narancssárga fogait, hogy hirtelen én is azt hittem, egy kí­sértet ül velem szemben.-Az ezredes parancsa - mondta befejezésül Dezső, és lehajtotta fejét meg a maradék fröccsöt. Fura érzésem támadt, ahogy elnéz­tem Dezső fátyolos tekintetét, és a mai napig nem tudom eldönteni, higgyek-e neki vagy sem? V

Next

/
Thumbnails
Contents