Heves Megyei Hírlap, 1998. január (9. évfolyam, 1-26. szám)
1998-01-17 / 14. szám
Hírlap Magazin 7. oldal 0 4 4 4 4 5* 4 > \ ■ ) 4 > » > i > \ l 4 3 4 4 * 3 4 > I I I ( I I I i b I í I 1998. január 17., szombat Fény és öröklét a szolgálat Beszélgetés dr. Lisztóczky Lászlóval, az egri EKTF Irodalomtudományi Tanszékének docensével (Folytatás az előző heti magazin-összeállításból)-A kilencvenes évek elején - a sepsiszentgyörgyi Castrum Könyvkiadóval karöltve - a maga nemében egyedülálló, nagy formátumú vállalkozásba fogtál, öt kötetből álló antológiasorozat keretében mutattad be a hallatlanul tagolt, sokszólamú romániai magyar költészetet. Isten kezében, Hazahív a hűség, Arany és kék szavakkal, A megmérő idő, Versekben tündöklő Erdély - ezekkel a címekkel jelentek meg a sorozat darabjai. Hogyan fogadták őket, milyen volt a visszhangjuk?-Az 1989 decemberében lezajlott romániai fordulatot én is túláradó, könnyes örömmel éltem át. Azt hittem, végre itt a lehetőség a magyar és a román nép megbékélésére, az erdélyi magyarság emberhez méltó létfeltételeinek biztosítására. Legszebb reményeimet hiúsították meg az 1990 márciusában Marosvásárhelyen bekövetkezett szörnyű események. Úgy éreztem, hogy ezt a csalódást nem lehet pusztán a ráció erejével elviselni: akkor kezdtem gyűjteni - megbízás nélkül, magam és mások számára is kapaszkodót keresve - a romániai magyar költők szakrális verseit. Az Isten kezében című válogatást 1992 karácsonyára jelentette meg a Castrum Könyvkiadó, Hervai Katalin gyönyörű címlapjával és illusztrációival. A kötet azóta három kiadást ért meg, s az érdeklődés máig nem csökkent iránta. Kritikák sora méltatta. Az Új ember például kétszer is közölt róla recenziót, először Pomogáts Béla, majd Pálmai Kálmán tollából. A második ismertetés elé mentegetésül írt szerkesztői kommentár az utóbbi idők legnagyobb visszhangot kiváltó verseskötetének nevezte az összeállítást. Az ausztráliai magyarok műsort állítottak össze belőle, fergeteges taps kíséretében adták elő két alkalommal is. Határon innen és túl több helyen bemutatta a könyvet a rádió és a televízió. Ez a legtitkosabb vágyaimat is felülmúló siker ösztönzött a kezdeményezés folytatására. Bár korábban is sűrűn publikáltam, könyveim is megjelentek, nevemet ezek az antológiák tették széles körben ismertté, a szeretet ezer és ezer jelével halmoztak el az olvasók. Ennek a szeretetnek természetesen a kötetekben szereplő költők az igazi címzettjei.- Barátaiddal Erdély-szerte bemutattátok az általad szerkesztett könyveket. Az utolsó kőrútunkon Jónás Zoltán, Maczkó Mária voltak a partnereid. Mit olvastál ki az ottani emberek tekintetéből, milyen élményekkel lettél gazdagabb?- Az antológiasorozatot mindenekelőtt az olvasók érdeklődése és szere- tete éltette. Ékesszólóan beszéltek erről azok a könnyek és tapsok is, amelyek műsoros könyvbemutató kőrútjainkat kísérték. Egy zilahi tanár kollégám fogalmazta meg a legfontosabbat egy kezembe csúsztatott cédulán az ott bemutatott előadásunk végén: „Köszönet az együvé tartozás, a sokszínűség élményének átélését nyújtó csodálatos alkalomért”. Ezek a forró hangulatú találkozások is szemléltették és tudatosították Szentimrei Jenő igazát: „nem veszhet el a nép, mely szellemi erőkben ennyire gazdag és ennyire törhetetlen. Voltunk, vagyunk és leszünk.”-Pár hónapja jelent meg Erdélyi arcok című tanulmányköteted, amire igen sokan felfigyeltek határon innen és túl. Az olvasói visszajelzések és kritikai fogadtatás alapján erre is joggal lehetsz büszke. Minek tulajdonítod a felfokozott érdeklődést és a sok elismerést?- Barátaim és tanítványaim túlzásra hajlamos szeretetének, nyilvánvaló elfogultságának. Komolyra fordítva a szót: az írások ereje talán abból fakad, Versekben tündöklő Erdély MAGVAR KÖLTŐK ERDÉLYI VERSELNEK GYÚJTEM&STE A GYULAFEHÉRVÁRI SOROKTÓL MIND A MÁI NAJWG Egybeszedte: Szentimrei Jenő A nemrég megjelent kötet borítója hogy életem egyik legnagyobb és legtisztább szenvedélyét dokumentálják. Hosszú ideig érlelődtek, formálódtak bennem, amíg végső, letisztult alakjukat elnyerték. Akik megismerkedtek velük, azokat szinte kivétel nélkül megragadta, hogy a tudományos szempontok érvényesítése ötvöződik bennük az érdekes, élvezetes előadásmóddal és a személyesség varázsával. A könyvben ismeretlen forrásokat is közreadok, így Dsida Jenő elfelejtett verseit és Eminescu-fordítá- sát, Aprily Lajos, Benedek Marcell és Tamási Áron hozzám írt levelét. Korabeli újságok alapján föltárom annak az irodalmi estnek a történetét is, amelyre 1934. március 4-én került sor az egri Városi Színházban: a nagyszámú közönség meleg fogadtatásban részesítette az Erdélyi Helikon négy íróját, Bánffy Miklóst, Dsida Jenőt, Kemény Jánost és Koós Károlyt.- Feltűnő gyakorisággal látogatod a határon túli magyarság szellemi őrhelyeit. Rövid idő alatt Ungváron, Marosvásárhelyen és Csíkszeredán is megfordultál. Avass be minket is indítékaidba és programjába!- Ungváron immár harmadik alkalommal a Kárpátaljai Magyar Könyvnapok megnyitó ünnepén vettem részt. Korábban az antológiasorozat köteteit, most a tanulmánygyűjteményt vittem magammal. Előadást is tartottam a munkácsi Rákóczi Kör tagjainak. Marosvásárhelyen a november elején megrendezett nemzetközi könyvkiállítás vendége voltam, a Kriterion Kiadó pavilonjában dedikáltam új könyvemet. Csíkszeredán két rendhagyó irodalomóra keretében találkoztam a Márton Áron Gimnázium növendékeivel, s minden tőlem telhetőt megtettem, hogy még jobban megszerettessem velük szülőföldjüket. Az egyikre az iskola dísztermében került sor, ahol körülbelül 200 főnyi hallgatóság gyűlt össze. Soha nem felejtem el sugárzó tekintetüket és szűnni nem akaró tapsukat.- Milyen terveid vannak a közeljövőt illetően?- Újabb antológiát állítok össze Hegyek, fák, füvek (Romániai magyar költők versei a természetről) címmel. Az antológiasorozat lezárása óta egyfolytában biztattak erre a munkára közeli és távoli, ismerős és ismeretlen versbarátok, s végül sikerült megtörniük ellenállásomat. Mire elkészül, talán a kiadásához szükséges - egyelőre hiányzó - pénzt is sikerül előteremtenie a Castrumnak.- Az időtlen bölcsesség szerint a jótétemény jutalma önmagában van, s ha nemes ügyet szolgálunk, azzal mindig isteni részünkhöz kerülünk közelebb. Te vajon hogyan éled meg ezt a szolgálatot, erősödsz-e általa hitben és lélekben?- Amit teszek, engem is gazdagít. A munka örömével és értelmével, azzal a szeretettel és megbecsüléssel, amellyel viszonozzák erőfeszítéseimet. „A működésben van a nyugalom” - vallom én is József Attilával. Érhetnek csalódások, kaphatok sebeket, engem senki és semmi nem tud eltéríteni a megkezdett útról, kiegyensúlyozott és boldog ember maradok. Ködöböcz Gábor Az ökumenizmus története Az ópusztaszeri Feszty-körkép Az új esztendőben egy órán át szemlélhető Az eddigi fél óra helyett immár egy órán át szemlélhetik a látogatók Ópusztaszeren a Feszty-kör- képet. Ezzel döntéssel az érdeklődők régi óhaját teljesítette az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark vezetése, amely végül is belátta, hogy az eddigi, 30 perces bemutató alatt a nagy létszámú - esetenként 80-100 látogatóból álló - csoportok nem vehették igazán szemügyre a 15x120 méteres panorámakép valamennyi fontos és rendkívül érdekes részletét, illetve a monumentális alkotás több mint kétezer figuráját. Az illetékesek tájékoztatása szerint az elmúlt év végétől megváltoztak a körkép belépőinek előjegyzéseit fogadó telefonszámok is. Az új hívószámok a következők: 62/275- 257,275-133, és 62/275-055. A téli hónapokra - mint lapunkat informálták - értelemszerűen bezárták a szabadtéri néprajzi múzeum kiállítóházait, de a körkép jókora épületében a régészeti és képzőművészeti kiállítások ezekben a hónapokban is bőséggel kínálnak látnivalót a hűvös időjárás ellenére sem csekély számú érdeklődőnek. Ugyancsak megtekinthető a nemzeti park szintén nagy érdeklődésre számot tartó újdonsága, a középkori öntőforma alapján újraöntött bronzharang, amelynek darabjaira a monostori ásatások alkalmával bukkantak a régészek. Néhány hónapig viszont nem látható az Árpád emlékmű tetején Árpád vezér szobra, mert a puha mészkőből készült alkotást annyira megviselte már az időjárás, hogy raktárba kellett tenni. Helyére várhatóan tavasszal kerül majd az eredeti szobor kemény mészkőből faragott mása. A keleti egyházszakadás, vagyis 1054 után is ismételten történtek kísérletek a keleti és nyugati kereszténység közösségének helyreállítására. A püspökök és teológusok már 1274-ben, a II. lyoni zsinaton, és később 1439-ben, a firenzei zsinaton ki is mondták az uniót, de ezeknek a jó szándékú elhatározásoknak nem volt lélektani és társadalmi gyökerük. A 16. századtól kezdve Róma a keletiekkel új útra lépett: elismerte papságukat, szentségeiket, saját rítusaikat és helyi uniókra törekedett. Ezek az egyesült keleti egyházak, „unitu- sok” megőrizhették az eredeti keleti egyházak minden hagyományát, de elismerték a pápa főségét (görög katolikusok). Protestáns részen szintén voltak kezdeményezések az egység helyreállítására. A legismertebb a német protestáns unió, a XVI. században. A felvilágosodás, a romantikus teológia hatása alatt feléledt nemzeti egységre törekvés eszméjétől támogatva, a reformáció 300 éves évfordulóját méltóképpen, a református és az evangélikus egyház egyesülésével akarták megülni. Ezért aztán 1817- ben Nassau hercegségben egyesült a református és az evangélikus egyház. Magyar kezdeményezések Mindez nagy hatással volt a magyar evangélikusokra és reformátusokra. Az uniós szellem gyümölcseként le- galizálódott az interkommunikáció 1833-ban a Nagygeresdi-egyezmény- ben, amely a dunántúli evangélikus és református kerületek között jött létre. A reformáció 300 éves jubileuma alkalmából egy cseh katolikus pap, August Hille vetette fel, hogy milyen jó lenne, ha a protestánsok visszatérnének a katolikus egyházba, s ezzel ismét helyreállna az egyház egysége. A Himnusz költője, a református Kölcsey Ferenc is az újraegyesülés mellett foglalt állást. Katolikus részről feltétlenül meg kell említenünk Guzmics Izidor bencés apát nevét, aki ebben az időben a keresztény egység nagy apostola volt hazánkban. Különösebb, említésre méltó eredménye nem lett ezeknek a próbálkozásoknak, de tanulságos számunkra ennek a bakonybéli bencés apátnak a conclusiója, aki ezt írta szomorúan Kazinczynak: „Igazad van, egységet remélni kábaság. De a szomorú szakadásnak keserveit nem érezni, lehetetlen”. Egyházak Világtanácsa Az első világháború megpróbáltatásai egyre inkább megerősítették a keresztények legjobbjaiban, hogy a testvéri összefogás munkálásának gyorsítására van szükség. Az első világháború előtt megalakult különböző ökumenikus mozgalmak, nemzetközi felekezetek és felekezetközi szövetségek fejlesztették munkájukat, sőt újabbak születtek. 1925-ben megalakult a Gyakorlati Kereszténység Világkonferenciája (Life and Work), amely az egyházak gyakorlati együttműködésének munkáját segítette elő. Jelszava: „A tan elválaszt, a szolgálat egyesít!" 1927-ben megalakulta Hit és Egyházszervezet (Faith and Order) mozgalma azért, hogy az egyházak dogmatikai, szervezeti egyesítésének módozatait tanulmányozza. A két irányzat - Hit és Egyház- szervezet, illetve a Gyakorlati Kereszténység - kereste a kapcsolatot, s ennek eredményeként 1938-ban Ut- rechtben elhatározták, hogy a két mozgalmat egyesítik az Egyházak Világtanácsa néven. A második világháború miatt csak 1948-ban, Amszterdamban sikerült véglegesen létrehozni az Egyházak Világtanácsát. Ez a szervezet lett aztán a protestáns egyházak legátfogóbb ökumenikus szervezete. Megalakulásakor 147 egyház lett tagja. Az EVT tagegyházainak száma 1978-ban elérte a 264-et, jelenleg 300 fölött van. Az EVT - az alkotmánya szerint - nem igényli, hogy egyetemes egyház legyen, nincs hatalma a tagegyházak fölött, nem valami „szuper egyház”, az egyházak ideiglenes közössége, fórum az egység további munkálására. Katolikus részről már megindulásától kezdve érdeklődéssel figyelték az ökumenikus mozgalmat, de a II. vatikáni zsinatig a római katolikus egyházhoz való „visszatérésben” látták az egységet és az együttműködés egyetlen lehetőségét (rekatolizáció). A katolikus egyház ökumenikus magatartásában döntő fordulatot a II. vatikáni zsinat hozott. Ezzel kapcsolatban két dátum igen fontos: XXIII. János pápa 1960-ban a Vatikáni Egységtitkárságot, 1964-ben pedig a II. vatikáni zsinat jóváhagyta a keresztény egységtörekvésről szóló zsinati határozatot. Ez a határozat foglalja össze a katolikus ökumené alapelveit és feltételeit, továbbá a zsinat felszólít minden katolikust arra, hogy az idők jeleit felismerve, buzgón vegyen részt az ökumenikus munkában. Összefoglalóan azt mondhatjuk, hogy a század elején protestáns oldalról indult és a zsinat által elfogadott, sőt nagyrabecsült egységmozgalom új lendületet kapott az egész világon. Az ökumenizmus a katolikus egyházban kétségtelenül „alulról” kezdődött: karizmatikus egyéniségek és kisközösségek egyengették útját. A zsinattal és az Egységtitkárság megszervezésével kiterjedt az egész egyházra, és hivatalossá vált. Dr. Dolhai Lajos teológiai tanár S-~ ViSzubjektív Vasúti bűnözések RÉGÓTA HALLUNK hazánkban is a vonatfosztogatókról. „Alulfizetett”,^ vagy csupán „élelmes” MÁV-dolgozók nyitják fel illetéktelenül a mindenfé- | lével megpakolt vagonokat, hogy szükségleteiket ily módon köz- vetve-közvetlenül kielégítsék. Nem mindig éppen a létminimum fenntartásához, hiszen a vasutas is ember. S mert egy-egy kocsi olykor valóságos kincses- bánya, természetes, hogy más is vérszemet kap a szinte kimeríthetetlen lehetőségtől. Keverednek a ||| „támadók”, a társadalom egyéb rétegeiből is akadnak tettesek. Ilyenformán annyi lett a szarka, hogy a portyázásaikat alig, talán nem is lehet már a szokásos módon megfékezni, leállítani. Tetézi a gondot, hogy már nem csupán ezekről van szó. A síneken bizony az utasokat is megtámadják, bántalmazzák, kirabolják, hogy csak a legszembetűnőbb, legismertebb esetekre gondoljunk. Mivel hirtelenjében, ha nem is emlékszünk már rá pontosan, valószínű, hogy hagyta már ||§ ott a fogát is áldozat. Ott tartunk, hogy a vasúti bűnözések megfékezéséhez a tisztességesebb vasutasok a rendőrséggel együtt határozottabb kormányzati segítséget sürgetnek, követelnek. Az állomási, síni zsaruk nemrégiben megalakult első mobil őrsei roppant kevésnek bizonyulnak, jóval több kellene belőlük, s keményebb bevetéseiknek, nagyobb sikerüknek f lenne már itt az idejük. Nem tudom persze, hogy a |||| marconább legények hatásköre pontosan mire terjed ki. Kihágás, bűn-e az is, ha - mondjuk - egy csonka, váratlanul feleség, anya nélkül maradt, s ezért, meg egyéb okból lecsúszott család az apával, özvegy férjjel jobb híján vasúti kocsik alá költözik, s a gép melegét hullámpapírból, szétszedett dobozok kartonlapjaiból |||| összeeszkábált fallal szorítja ||| maga köré a hideg ellen éjszakára. Mert ha üldözendő, alighanem ők is pórul járnak! Nem kevesebbet róhatnak a számlájukra, mint például annak a másik haj- | léktalannak, aki - mint a tévé korábbi riportjából már szintén szé- I les körben ismerten - történetesen üres kriptában rendezte be a szállását a temetői sírok között. k‘ í Hiszen mindkét eset voltaképpen jogcím nélküli „lakásfoglalás”. Jogi megfogalmazásban... Szóval, akadna itt dolga bőven Ijjj a rendőröknek, ha tényleg rendet akarnának tenni. Nemcsak a vonat alá vagy a koporsó helyére kellene benézniük, hanem még sok egyéb dolgot is piszkálgathatnának segítőikkel közösen. Miközben egy-egy ügy végére kívánnának jutni, kérdezgethetnék mindjárt a támogatóikat is, | hogy a maguk háza táján valóban megtettek-e mindent, ami lehetséges az említettek megakadályozására. Hogyan szorulhat rá bárki a vagonzár feltörésére, miként juthat a lopás a kereskedelemig, miért nem utazhatunk már nálunk sem biztonságban a vasúton, kényszerülhet-e ember vonat alatt, netán kriptában lakni egy magát már ezer esztendeje Európában érző országban..? NEM TAGADOM, fölöttébb izgatnak ezek, s roppant kíváncsi vagyok a válaszra. Ám kétségkívül az vigasztalna jobban, ha a JJj kérdéseket fel sem kellene tenni. Jól meglennénk nélkülük is... Gyóni Gyula ■;