Heves Megyei Hírlap, 1997. december (8. évfolyam, 280-304. szám)

1997-12-13 / 291. szám

a 7. oldal I 1997. december 13., szombat ______ Kincses útravalóval jöttem a szülőfalumból, Lövétéröl Ifjúkoromban szélsőséges ambíciókkal indultam az életbe - meséli Sata Árpád, az egri Gárdonyi Géza Színház Napsu­gár-díjas színművésze, aki a kolozsvári társulatnál töltött húsz év után települt Magyarországra 1993-ban.- Vagy színész leszek, vagy esztergá­lyos - mondtam kisiskolásként. - Akkor a szüleim nagyon gyorsan hazavittek Bögözből, az iskolából a szülőfalumba, Lövétére. Ez egy gyönyörű település Szé­kelyudvarhely közelében, nagy hegyektől övezve. A faluban generációkra vissza­tekintve mindenki bányászattal foglalko­zott. Apám is, aki eközben még tanácsel­nöki tisztet is betöltött ott.- Milyen volt a faluközösség?- Az emberek szegények voltak (azok bizony ma is), s általában sok gyereket neveltek. A nagynéném például tizen­nyolcszor szült, s ebből 16 gyerek meg is maradt. Mi hárman vagyunk testvérek: a nővérem otthon maradt a faluban, a bá­tyám tanár lett. A falu a katolikus hit utolsó bástyája. Sajnos, mivel nagy a munkanélküliség, igen jelentős az elván­dorlás. Az értelmiségiek Magyaror­szágra, vagy még távolabb mennek, pél­dául Ausztráliába. Tavaly szerveztek a falumban egy nagy találkozót. A világ minden tájáról visszajöttek a lövéteiek. Ha jól emlékszem, 2300-an gyűltünk össze, döntően értelmiségiek, köztük há­rom professzor, nyolc pap. Mondanom „Szép város Kolozsvár...” sem kell, nagy szeretetben, összetartás­ban.-A gyökerek meghatározóak. De honnan jött az indíttatás a színészethez?-Furcsán hangzik, de Lövétén több színházat láttam, mint Kolozsvárott. Gyermekkoromban az összes erdélyi magyar társulat megfordult nálunk egy- egy darabbal, s mindig zsúfolt házzal ját­szottak. S mivel az apám tanácselnök volt, hát ott volt a helyem minden színie­lőadáson. Kisgyerekként gyakran játszot­tam „színházasdit". Később tagja lettem a helyi színjátszó körnek, s versmondó­ként Petőfi Sándor, Ady Endre, Arany János sorait tolmácsoltam. Most pedig már a huszonötödik évadomat töltöm a színészi pályán.- Mit kapott útravalóul?- A szülői házból elsősorban a fe­gyelmet, a munkaszeretetei, s az adott szó betartásának „kutya kötelességét”. S mellé a nevemet, ami sumér nyelven szá­zadost jelent, s a lófő székely nemesi csa­ládok katonai tisztsége volt. (jámbor) Sata Árpádnak Kudelka szerepében, a Marica grófnőben fergeteges a sikere. Képünkön partnerei: Szilágyi Olga (Marica) és Fekete Györgyi (Cecília). FOTÓ: MAJOROS TAMÁS Szelíd mosoly a halotti ágyon is Gárdonyi Géza végnapjainak története Hetvenöt esztendeje hunyt el Eger nagy írója, Gárdonyi Géza. Hálát adhat a sorsnak minden egri la­kos - legyen az iskolás gyermek vagy köztiszteletben álló, tekintélyes polgár -, hogy Gárdonyi Géza épp száz évvel ez­előtt Egert választotta végleges lakó- és munkahelyének. Ha nem így történik, bi­zonyára nem születhetett volna meg az a regény, amely várvédő hősei révén Egert ország-világ előtt ismertté és kitüntető módon elismertté tette. Nem születhetett volna meg az Egri csillagok, a „hazasze­retet regénye”, s a magyar irodalom is szegényebb lenne e mű nélkül. Gárdonyi Géza, az Egri Csillagok és a sok, minden olvasóban mély nyomokat hagyó történelmi és társadalmi regény, valamint az egyszerű emberek és apró- cseprő, csetlő-botló gyermekek nagyfokú szeretetéről tanúságot tevő remek elbe­szélések írója 75 éve halt meg. Lapunk is több alkalommal megemlé­kezett az évfordulóról, ám Gárdonyi Géza életének utolsó napjairól, halálá­ról, temetéséről hadd szóljunk egy kicsit bővebben olvasóinknak. Hétfőre virradó nap volt 1922. október 30. Az egri templomok tornyából szerte­ágazó hajnali harangszót már nem hall­hatta egy aszkétaarcú férfi, szobája ágyán. Gárdonyi Géza lassan hidegedő teste volt ott, s a közeli várbástyán néztek be a ház ablakán. Családtagok, közvetlen egri barátok álltak megrendültén, köny- nyes szemekkel a földi porhüvely előtt. Szeptemberben, beteggé válásának ideje előtt, többször rosszul érezte magát. Rossz sejtései voltak. Ekkor még nem volt fekvőbeteg. Fent járt, elővette hege­dűjét s a húrokon felcsendült Gounod Ave Máriájának dallama. Egy másik bo- rongós, esős szeptemberi estén a „Köze­lebb, közelebb hozzád, Istenem” kezdetű búcsúztató hangjai áradtak szét a ho­mályba boruló szobában. Lelkiismeretes, jóságos szívű ápolója, Mátékovics Józsefné, a kedves Mila emlí­tette a látogatóknak, hogy 24-én hegedült utoljára. A „Darumadár fenn a égen ha­zafelé szálldogál” című kedvelt nóta szólt a száraz fából. Talán a végső „haza- felé”-re gondolt, amikor ez jutott eszébe, de már egyre fáradtabban muzsikálta. Néhány nappal halála előtt, október 27-én jelent meg Jakab József újságíró­nak, Gárdonyi kedves barátjának „Gár­donyi Géza betegágyánál" című írása az Egri Népújságban. A látogatáskor még így beszélt a hogyléte felől érdeklődő­nek: „Megfáztam szeptemberben. Influ­enzát kaptam. Nem sokat gondoltam vele, s ágyba kényszerített. Két orvos is megvizsgált,, a háziorvosom, Glósz Kál­mán dr„ és Frinth József dr., kórházi fő­orvos. Szívgyengeséget állapítottak meg. Rendellenes a vérnyomásom. S nagyon gyönge vagyok. Az ágyból nem tudok felkelni.” Kis szünetután, mintegy reménykedve folytatta: „Pár nap kérdése az egész, hogy meggyógyuljak. Fontos, hogy meg­szűnjenek a vérkeringési zavarok.” Az érdeklődő kérdésre, hogy ír-e most regényt, a mester így válaszolt: „Nem írok. Ha meggyógyulok, írok regényt. Olyan lesz, mint az Én falum - lazán ösz- szefüggő cselekményekkel. Aki akarja, elolvassa, mondta végül csendesen. A fentiekből látszik, nem látta remény­telennek élete további napjait. Tervei vol­tak, mint akinek feladatai vannak még az életben. Nem lehet ezen csodálkozni, hisz csak nemrég töltötte be 59. életévét. De külsőleg erősen látszott rajta a beteg­ség. A fáradt tekintet, a sápadt arc ezt bi­zonyította. Ennek ellenére a szemé most is fényteli volt, mosolygós. Betegágyánál gyakran meglátogatta az ifjúkori szegedi újságírótárs, dr. Setét Sándor, aki Egerben ügyvédként dolgo­zott. A régi barátság átvészelte az idő múlását. Feltette Gárdonyinak a kérdést: „Idegenkedsz-e még mindig a pesti út­tól?” Ugyanis pesti, szanatóriumi keze­lést szántak neki. A Pesti Hírlap is - ez közölte írásait - mindent megtett, elrendezett, költségeket biztosított. Gárdonyinak csak igent kel­lett volna mondania, hogy megy. De nem tette. Elhárította az érdeké­ben, az egészsége helyreállítására történt győzködést, mondván: az út fárasztó lenne, összetörne. Hiányozna a kénye­lem, ami itthon körülveszi, a megszokott bútorok, és persze a pipának nem lenne ott helye, pedig azt nem lehet elhagyni. Semmiképpen nem akart és nem is le­hetett kimozdítani otthonából. Az októ­ber végi nap múlóban volt, amikor ápo­lója, Mátékovicsné jó éjszakát kívánt neki. Gárdonyi megsimogatta a jóságos kezet. „Jó éjszakát, Istennek kedves an­gyala” - mondta neki a búcsúszavakat. Utána édesanyjától és fiaitól, Sándor­tól és Józseftől köszönt el: „Jó éjszakát, kedveseim.” Fájdalmat nem érzett, a ha­lált sem emlegette, pedig az már ott set­tenkedett. A hajnali órák meghozták a véget, s a két szem örökre becsukódott. Szelíd mosolya még a halotti ágyon is megmaradt. Csillag László Valaki elszáll L egalább egy esztendeje folyamatosan hangzanak el olyan nyi­latkozatok, hogy nem lesznek választások előtti közérzetjavító intézkedések. A dolgok elég jól alakulnak, nem kell tovább nad­rágszíjat húzni, sőt, talán megengedhetünk magunknak egy kisebb mértékű lazítást is. Bár azt hiszem, nem vagyok egyedül azzal a gondolattal, hogy legalább négyévente egyszer javítsanak a közér­zetünkön kicsit, kapjunk végre valamit a pénzünkért, annyi minden után. Ránk fér. Minden épeszű kormányzat így cselekszik, már ha úgynevezett polgári voksokon nyugvó képviseleti demokráciáról van szó. Jövőre például vattakabátos, kardigános, filcmamuszos nyugdí­jasokkal fogjuk ellepni a népszerűbb vonalak nagyvárosainak repü­lőtereit, Európa, Ázsia, már ahová a Malév repül - sőt, az Újvilág­ban, New Yorkban is feltűnnek majd a bérletüket lobogtató idősek, a cégnek a Deltával van közös járata. De csak a repülőtereken. To­vább nem is igen juthatnak. Csak a reptérről a városba való legol­csóbb bejutás elviszi átlag félévi kosztpénzüket, a szállásról nem is beszélve. Becsekkolásnál a pilótával egyszerűen csak aláíratják a nyugdíjas-igazolványukat - két retúr Ámsterdam-Schipol, Lon- don-Gatwick vagy New York-La Guardia, és csuklós Ikarushoz szokott mozdulattal rögtön helyet foglalnak az ablaknál. Landolás után a Centrum-szatyorból előveszik a vékonyan kent parizeres kiflit meg a citromos teás termoszt, és a kellemes váróban a csil­logó tax free bolt előtt várják be az esti visszajáratot. Mindez nem vízió. Hóm Gyula televíziós interjújában jelentette be, hogy januártól ingyenesen utazhatnak a 65 év fölöttiek a MÁV és a GYSEV összes vonalán. Az év öt hónapjában - februárban, márciusban, áprilisban, októberben és novemberben - a Malév já­ratain is ingyen, korlátozás nélkül lesz lehetséges az utazás e kor­osztály számára. Az év többi hónapjában ez az utasforgalomtól függ majd. Tárgyalnak a BKV-val és a Volán Rt.-vel is. A minisz­terelnök hangsúlyozta: ez a kedvezmény semmiféle költségvetési többletkiadást nem jelent. A gazdaság helyzetét jellemezve kifej­tette: megszűnt a korlátozások időszaka, 1997-ben már nő a kerese­tek és a nyugdíjak reálértéke. Tartható az infláció idei 18 százalé­kos mértéke, ami jövőre várhatóan 13-14 százalékra csökken. Reá­lis cél. hogy 2000-ig egy számjegyűre csökkenjen az infláció. P ersze, kár fanyalogni, hogy milyen nagylelkű az ötlet, amikor a far-hát is túl drága. Reménykedhetünk benne, ezúttal legalább nemcsak a kormány fog elszállni kicsit. Kovács János Pórázon Estefelé, két „vakkantás” között hasonló dilemmáim támadtak, mint az egyszeri állatkerti látogatónak, aki - bölcs gondolkodó lé­vén — azon tűnődött el, hogy végül is ki van a rács mögött. Az Ő szemszögéből nézve: a majom. Ha viszont a majom oldaláról te­kintve vizsgáljuk a dolgot... Elnézést, fel kell függesztenem az elmélkedést, mertJapcsi Tapsi felébredt, s morcosán ingatja a fejét. Hát persze, melege van: 25 helyett 32 fok van a ketrecében, uramisten, hol van a légkondi kap­csolója! Te jó ég! Most meg azért kezd hangoskodni, mert éhes, szaladhatok a hamburgerért, csakhogy - jelzi az automata mérleg - már így is túlsúlyos, legalább hét kilóval több az előírtnál, most mit tegyek... Zabálj, csak zabálj, legalább addig is csöndben vagy! ...Szóval, a majom oldaláról nézve... Mi van már megint! Most meg miért nyöszörög ez a szerencsét­len? Nézzük csak, ja igen, szomjas. De hiszen, már megivott három edény vizet, még szétdurran. Jó, idd meg a negyediket is, csak ma­radj már békén! ...Tehát, ami a majmot illeti... Nem igaz, ez nem tud nyugodni, most meg játszani kell vele, mert egyedül érzi magát. Na, gyere, megsimogatlak, aztán őrizd a házat, hiszen ez lenne a dolgod éjszaka, nem! ...A majomtörténetet majd folytatjuk reggel, most aludjunk. A szentségit, már megint zsennyeg! Mi akarsz hajnali négykor? Na, gyere ide. Atyám, ez beteg, még idő előtt megdöglik, a fenébe is, mert örökké zabái meg iszik. Hogy jutok ilyenkor gyógyszerek­hez, ráadásul injekciót kell beadni neki, elájulok. Nem, nem, ezt én már nem bírom. ...A majomügy ehhez képest piti dolog, embertársaim. Az új di­lemma: ki van a póráz végén, tamagocsi Japcsi Tapsi, vagy... Szilvás István HÍR(TELEN)KÉK... Egyre kevésbé keltenek érdeklődést - állítják az Állami Számve­vőszék nemrég lezárult vizsgálatának készítői - hazánkban a nyílt gazdasági pályázatok. Na, ja! Nem lehet síbolni...! * Újra stabil a Mir-jelentette az irányító űrközpont. Bárcsak elmondhatnánk: miként az égben, úgy a Földön is... H« Januártól 30 százalékkal drágul a tégla. A rendőrségnek is...? * Az MTV-ből immár száműzött két, szakmailag nagyra tartott, köz­érthető és szavahihető meteorológus - Bánfai Erzsébet és dr. Illés László - a jövőben egy másik televízió képernyőjén tűnik majd fel. A Dunáról fúj a szél, fúj a szél... H« Álmatlanság ellen házasodjon - ajánlják a detroiti Henry Ford He­alth Science Center kutatói -, ugyanis a házaspárok jobban alsza­nak. Hány év után...? (szilvás)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents